Új Néplap, 2014. február (25. évfolyam, 27-50. szám)

2014-02-17 / 40. szám

2014. FEBRUÁR 17., HÉTFŐ 15 A SZERKESZTŐSÉG POSTÁJÁBÓL Találkozó. A rákóczifalvai Általános Iskolában az 1950/51-es tanévben végzettek immár a 62. találkozójukat tartották. Kellemes hangulatban kívántak egymásnak jó egészséget és a távollevőknek mielőbbi gyógyulást. Máté Jánosné, Rákóczifalva Végig a Baross utcán múltidéző Különleges története van ennek a közterületnek Tisztelettel gondoljunk az I. világháborúban elesettekre! miért fájdalmas és kell emlé­kezni, az emlékét tisztelettel megőrizni az I. világháború magyar hősi halottainak és hőseinek? Az Osztrák-Magyar Monarchia, Olasz- és a körülöt­tünk lévő országok területén elsősorban osztrák érdekekért folyt a harc. Az olasz fronton, a lövészárkokban is több tízezer magyar katona vesztette életét. A Földközi-tenger északi öb­lében felsorakozott hadihajók ágyútüze elérte a hegyoldalon harcolókat, a Piave völgyébe menekülőket a folyó gátjának felrobbantása után a víz so­dorta el. Az I. világháborúban kétszer annyi magyar halt hősi halált, mint a II. világháború­ban. Emléküket tisztelettel kell megőriznünk. ■ Bálint István A jelmezek mellől a fánk sem hiányzott mint ebben az időszakban sokak életében, Martfű leg- fiatalabbjainak körében is népszerű hagyományőrző ünnepség a farsang. A Játék­vár Óvoda és Bölcsőde intéz­ményének bölcsis csoportjai színes-díszes jelmezekkel és farsangi fánkkal ünnepelték a régi néphagyományt. A gye­rekek zenés, játékos előadáson vehettek-részt, melyet Szé- kácsné Tálas Gabriella könyv­tárvezető és Papp Gergő adott elő. Gyermekdalokat, népdalo­kat hallhattak a bölcsisek éne­kelve, gitárkísérettel. Többen beszálltak a zenés programba tánccal, tapssal, dúdolással, az éneklés után pedig együtt fogyasztották el a friss lekvá­ros fánkot. Az ünnepségre minden apróság ötletes jelmezekkel készült. Volt, aki sárkánynak öltözött, de volt menyasszony-, bohóc-, Micimackó- és méhecs­kejelmez is, melyeket szem­mel láthatóan óriási örömmel öltöttek magukra a gyerekek. Élvezték a finom fánkot, a kel­lemes zeneszót, a színes kaval- kádot maguk körül, erről árul­kodott a sok mosoly és csillogó szempár. ■ Tarjányi Nóra 1863-ban a mai Szapáry ut­cától a Br. Eötvös tér (Gólya) közötti szakasz neve Fő utca volt. 1894-ben lett Baross Gábor utca. Az Eötvös tértől a vasúti sínpályáig Vasút ut­ca, illetve Kétfasor utca volt. Az 1909-ben áthelyezett állomás megnyitása után az egész útvonal neve Baross Gábor utca lett. Szurovecz Pál, Szolnok AII. világháború után 1952-től megtörtént az első névválto­zás, amikor az egész Baross ut­ca a görög Nikosz Beloiannisz névre változott, a Szapáry ut­cától a MÁV személypályaud­varig. Majd 1977-től 1990-ig az Eötvös tértől a vasútállomásig a Tanácsköztársaság útra vál­tozott, mígnem a rendszervál­tás után a teljes hossz (2 km) újból Baross Gábor lett, remél­ve, hogy véglegesen. Az utca történetéhez hozzá­tartozik, hogy 1870-ben a Sza­páry utcától a Br. Eötvös térig kockakővel burkolták, az Eöt­vös tértől a vasúti sínpályáig McAdam-rendszerű utat ké­szítettek. Ez az útszakasz igen forgalmas volt, mivel az Ószol- nokról induló vonatok megáll­tak az új állomás felépüléséig az utca végén lévő sínpályánál, hogy felvegyék az utasokat. 1913 karácsonyára elkészült a vasútállomás és az Eötvös tér közötti aszfaltos út, közepén 4 m széles keramit kockakő­vel, amellyel a vasútállomás előtti teret is lefedték. Mivel a Baross utca a város főutcá­jának számított, a XX. század elejétől egyre több kereske­delmi és ipari tevékenységet folytató vállalkozást alakított ki, valamint egzisztenciát. Az viszont tény, hogy a kereske­dők jelentős része zsidó vallá­sé volt. A főutcára épülő há­zakat úgy alakították ki, hogy ott kereskedelmi, üzleti, ipari tevékenység is létrejöjjön. Ek­latáns példa volt, amikor 1934 szeptemberében a kétnapos zsidó vallási ünnep alkalmá­val szinte megbénult az ipari, kereskedelmi tevékenység a városban, mivel az ünnepek miatt zárva tartották üzletei­ket, műhelyeiket. A 20-as, 30-as évek szolno­ki építési vállalkozói, Madas, Nagy Sándor, Kádas megépí­tették a maguk modern bérhá­zait, amelyeknek földszinti és szuterénrészeit kiadták bérbe. Az 1930-as évek közepétől a Baross utcán csaknem vala­mennyi ház földszintjén üzle­tek, boltok, műhelyek voltak. Az Eötvös tértől a vasútállo­másig műhellyel rendelkező iparosok (pék, cukrász, cipész, bádogos, vegyeskereskedő) voltak számosán. Ezen a ré­szen a Károly király, Mátyás király út között magasföld­szintes házakat kellett építeni, mert a talajvíz olyan magas volt, hogy a pincék a tavaszi olvadáskor, vagy egy-egy na­gyobb nyári zivatar alkalmá­val megteltek vízzel. Ezeket az épületeket 1976-ban le­bontották és új szalagházakat építettek, alul üzletekkel. Az Eötvös tér és a vasútállomás között intézmények létesültek. 1914-ben Polgári Fiúiskola, 1926- ban Bábaképző Intézet, 1927- ben Fa- és Fémipari Szak­iskola, 1942-ben Kereskedelmi Középiskola. A vasútállomást és annak környékét az 1944. június 2-án megindult angol­szász légibombázás alaposan helybenhagyta, de a Baross ut­cára csak három bomba esett. 1955-ben a Baross utca elején a 2-es számú Kindlo- vics-ház földszintjén volt egy Keravill-üzlet, amelynek be­járata felett egy polcon ki volt téve egy TV-készülék, ame­lyen a város lakosai láthatták a magyar televízió kísérleti adását esténként. A Baross utca 53. sz. házban megnyílt a város első önkiszolgáló élel­miszerboltja 1951-ben. A Ba­ross utca képe azután az utób­bi kettő évtizedben már nem változott jelentősen. A jarorok es az orvosok is segítettek nekem azon az estén azért ragadtam tollat, hogy megosszam másokkal a velem történteket tanulságként. A kö­zelmúltban hivatalos voltam egy gyertyagyújtó ünnepségre egy szolnoki étterembe. Nyolc óra előtt volt kollégáimmal úgy döntöttünk, hogy 70 év felett már hazafelé kell igyekezni. Kijöttünk az étteremből és már a József Attila úton sétáltunk a buszmegállóhoz, amikor három szaladó fiatalember ne­künk rohant. Az én táskámat kiszakították a kezemből és az árokba löktek. A velem együtt lévő idős asszonyok segítettek fel és értesítették a rendőrséget. Pillanatok alatt jöttek a járőrök, akik nagy figyelemmel próbál­tak segíteni rajtam. Kórházba szállítottak. Az ottani ügyeletes orvosok és nővérek is kiemelt gondossággal vizsgáltak meg. Kisebb zúzódásokkal és nagy lelki traumával éltem át ezt az éjszakát. Szeretném minden nyugdíjas figyelmét felhívni arra, hogy vigyázzon a bizton­ságára, ne adjon lehetőséget arra, hogy a zsebesek áldozata legyen! Ezúton is köszönöm a városi rendőrkapitányság munkatársainak és a Hetényi kórház ügyeletes orvosainak és asszisztenseinek az odaadó fi­gyelmet! ■ Parádi Mátyásné, szolnoki nyugdíjas Vajon mi lesz a gólyapárral tavasszal? új gazdája van egy szolnoki üzemnek, elkezdődtek a mun­kálatok, átalakítják. A bontást egy olyan épülettel kezdték, melynek kéményén több mint harminc éve gólyafészek van, és minden évben van lakója. A kéményt lebontották, a fé­szek szemétre került. De mi történik tavasszal, amikor a gó­lyapár megérkezik? Kell-e gon­doskodni a lebontott helyett új fészkelőhelyről, vagy ez a ma­darak gondja? És ki tud ezekre a kérdésekre válaszolni? Vagy a jövő majd megoldja? Ha bárki tud segíteni a gólyáknak, te­gye. Ha szüksége van támoga­tókra, én szívesen megyek! ■ Sári Béla A jászok mézkirálynőt is választottak a rendezvényen találkozó A szakmai konferencia mellett családi és gyerekprogramok is várták az érdeklődőket Dr. Bathó Edit (PhD) etnográ­fusnak, a jászberényi Jász Mú­zeum igazgatójának fő kutatá­si területe a jászsági viselet, a szőlőtermesztés és a méhész­kedés. így nem véletlen, hogy Jászberényben nemrég már 26. alkalommal rendezték meg a Nemzetközi Méz­vásárt és Méhész­találkozót. Okos gondolat volt az is, hogy a szakmai konferen­cia mellett egész napos családi és gyermekprogramok sora is várta az érdeklődőket. Gyer­mekeink számára a méz fo­gyasztása különösen jótékony hatású, mert a kórokozókkal szemben az emberi szervezet immunitását erősíti. Örven­detes, hogy az éves hazai fo­gyasztás megduplázódott. A já­szokhoz hasonlóan a magyar méhészek is több évszázados tapasztalataikat kamatoztatva jól sáfárkodtak a Kárpát-meden­cei adottságok­kal. Napjainkban évente 15 ezer tonna mézet ex­portálunk elsősorban Német- f országba, Franciaországba, g Olaszországba és az Egyesült 1 Királyságba, ahol a gyenge mi- I nőségű argentin és kínai méz feljavítására használják. (!?) Albert Einstein szerint: „ha ■ Napjainkban évente 15 ezer tonna mézet exportálunk. Százegy évvel ezelőtt a Szegedvidéki Méhészegylet országos vándor- gyűlést szervezett, melyen a méhtenyésztés fejlesztése és a méhé­szettel összefüggő kérdések kerültek napirendre kipusztulnak a méhek, négy évre rá az emberek is követik majd őket”. Feltételezem, hogy a zseniális tudós (a tápláléknö­vények beporzása mellett) im­munitásunk elvesztésére gon­dolt. Egy biztos, hogy őseink is tudhattak valamit. „Egy hordó ecettel semmire sem mész, de egy csepp méz varázslásra kész”, tartja Szalézi Szent Fe­renc átfogalmazott bölcsessé­gét a népi mondás. Mindezt az Európai Unió is felismerte. Re­ményteljes, hogy már az idén lehetőséget kapunk a hazai méhészeti beruházások támo­gatásához. ■ Dr. Nemes András, Szolnok A LEVELEKBŐL VÁLOGATUNK. A kiválasztott írások - a le­vélíró hozzájárulása nélkül, mondanivalójának tiszteletben tartásával - szerkesztett, rövi­dített formában jelennek meg. Az itt olvasható vélemények nem feltétlenül azonosak a szerkesztőség álláspontjával. A szerkesztőség nem közöl olyan írásokat, amelyek meg­jelentetése törvénybe ütközik, gyűlöletkeltő tartalmú, sérti a személyiségi jogokat, az erköl­csöket és a jó ízlést. Névtelen vagy címhiányos írások köz­lését mellőzzük. Szerkesztősé­günk fenntartja a jogot, hogy a meg nem rendelt cikkeket is olvasói levélként kezelje. Az írásokat a szoljonmk@gmail. com e-mail címre, illetve az Új Néplap, 5001 Szolnok, Mészá­ros Lőrincz út 2. címre is vár­juk. Olvasói vélemények talál­hatók még a Szoljon.hu oldalon.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom