Új Néplap, 2014. január (25. évfolyam, 1-26. szám)

2014-01-25 / 21. szám

A váci egyházmegye melléklete IV. évfolyam 1. szám 2014. január 25. Megjelenik minden hónap utolsó szombatján Szerkeszti: Magyar Bertalan Pál­fordulások és Ananiások Columbéría nővér már nagyon öreg volt Ki se igen tudott jönni a szobá­jából a függőfolyosóra, pedig szerette volna legalább messziről látni még az Örökimádás templomot, ahol hű szolgálattal töltött egy életetDe ha ő nem is tudott elmenni a templomba, a templom eljött hozzá: hol ißitta- nosok zsivajogtak nála (csak úgy csengett a szobákat lehallgató kom­munista ügynök fite ilyenkor); hol valamelyik atya jött gyóntatni, áldoz­tam!. Hol meg én, hittanuló és vil­lanyszerelő, mert meg kellett javítani az olvasólámpa konnektorát- Magát nem ismerem, fiatalember- kezdett káderezni Columbéría nővér -, nem idevalósi, ugye?- Nem... csak hittanra járok ide... most leszek elsóáldozó... - blankol- tam buzgón a vezetékeket.- Nős? - Nem... most esküszünk majd... auu! - ßig máshová figyel­ve, jól megcsíptem az ujjamat a fogó­val De Columbéría nővért ez nem tántorította el- Azelőtt nem volt hívő? - Nem... A menyasszonyom beszélt nekem Jézusról..- Hát mondja meg neki, hogy nejel- jen semmitől! Mert aki egy lelket meg hívott, az a magáét már megmentet­te! Úgy bizony! Itt van ez az Ananiás, csak megkeresztelte Szent Pált, és még a Bibliába Is belekerüli.. Columbéría nővér azóta már szemé tyesen is megvitatta bizonyára ezt a teológiai tételt Ananiással Mi pedig jól tesszük, ha naponta emlékezünk a mi Ananiásainkm, azokra, akik­nek szájával a mi Urunk megszólí­tott bennünket De még jobb, ha pél­dát is veszünk róluk; és megyünk akár a vérengző Saulokhoz, ha oda küldettünk. Mert ha mások már meg is hívták a lelkünket, nekünk még meg kell mentenünk azt., (mb) „Hát részekre szakítható« Krisztus?" oikoymene A váci evangélikus templomban kezdődött az idei ökumenikus imahét A világon több mint egy évszázada; hazánkban néhány évtizede hagyo­mány, hogy január utolsó hetében ökumenikus imahéttel fejezzük ki a keresztények egységét Krisztusban. Vácott idén az evangélikus templom­ban, 19-én, vasárnap este 6 órakor kezdődő isten- tisztelettel vette kezdetét az imahét. Alább Dr. Beer Miklós megyéspüspök igehirdetésének néhány gondolatát idézzük. Ebben az évben a kanadai keresztények választották ki az ökumenikus imahét mottóját: Szent Pálnak a korintusi hívek­hez írt első leveléből - éppen azt a részt, amely az imahetet nyitó vasárnap katolikus szentleckéjében is hallhat­tunk. Szinte hallom Pál apostol szemrehányó szavait: hát ti is? Kanadai testvéreink a világ egyik legsokszínűbb, legválto­zatosabb országában élnek. Két óceán, délen hegyek és prérik, északon a sarkvidék. A beván­dorlók annak idején nemcsak az őslakossággal találkozva élték meg az emberi gondolko­dás sokféleségét, de ők maguk is ezerféle nációból jöttek össze. Nyilván ebből a tapasztalatból is merítettek, amikor megkeres­ték a keresztények egységéért való imádkozás vezérgondola­tát - mi pedig itt Európában, itt Magyarországon, köszönjük meg nekik, hogy felhívták a fi­gyelmünket erre. Mert a mi kis Magyarországunk épp olyan gazdag, sokszínű és változass a maga pfjp^ben, mint a hatal­mas Kanada. Az Úristen ilyen sokszínű, változatos világot adott; és mi ezt Isten népeként akarjuk megköszönni. Idén lesznek Magyaror­szágon a választások. Egyre többször ébredek úgy föl reg­gel, hogy arra gondolok: bár­csak már túl lennénk rajta! Vége lenne a pártoskodásnak, a sárdobálásnak, a marakodás­nak! Mi, keresztények, arra kaptunk küldetést, hogy ebben a megosztott világban éppen mi adjunk példát az egységre; az emberségre az embertelen­ségben, a szeretetre a gyűlölkö­désben. Ebben a történelmi időben ezért imádkozzunk most együtt a Szendétekhez; hogy vezessen közelebb min­ket egymáshoz - hadd tudjunk példát adni a világnak. Mert, ahogy a Korintusi levél figyelmeztet bennünket: mi Isten népe vagyunk. Azoknak összessége, akiket ő Jézus Krisztusban kiválasztott, a keresztségben lefoglalt, meg­szentelt, és elküldött a világba, hogy hirdessük őt, hogy kinyissuk testvéreink szemét is. Isten már Mózesnek elmondta ezt: ne feledkezzetek el arról, hogy ti az én népem vagytok. Az Ószövetség né­pének ez volt a küldetése: tanúságot tenni Istenről .ott, ahol vannak -.hogy aztán, ami­kor eljön a?, ft fia, a keresztség­ben az ő királyi papságából is részesüljünk. És ez a királyi papság minden nap áldást mondjon a világért, a szerete- tért, és jó testvérként ebben az áldásban másokat is részeltes­sen, immár az egész világon. „Vajon szétszakítható-e Krisztus?” - kérdezte Pál apos­tol. Mi ötszáz éve tapasztalhat­juk a megoszlást Krisztus egy­házában. Ezért kell most külön is hálát adnunk: hogy a mi nemzedékünk kapta feladatul az egység keresését; azért, hogy mi nemcsak az ökumeni­kus imahéten, de minden nap tudunk szeretetben, békében, mosolyogva együtt élni testvé­reinkkel. Isten erre hív, erre terelget bennünket. Emlék­szem: a hetvenes években sok­szor meglátogattam öreg, tudós pap barátomat és tanító­mat, Szappanyos Béla atyát; akit a kommunista hatalom vidékre száműzött. Legtöbb­ször együtt találtam Béla atyát az ő kedves barátjával, a hely­béli evangélikus lelkésszel. Még helyettesítették is egy­mást néha - és mindezt a het­venes években... Isten minden módon tanít minket: ők példá­ul megértették, hogy együtt k kell a népet megőrizniük, segí­§ teniük a kommunista üldözte­'< jf tésben. Mi pedig hálát adha- •§ tunk ezért a tapasztalatért, ma, > amikor a kommunista ateiz- •g mus megszűnt ugyan, de egy “■ sokkal bonyolultabb és rafinál­tabb egyházüldözésnek adta át a helyét... És ebben az újfajta üldöztetésben nekünk kell pél­dát mutatnunk, egységesnek lennünk a testvéreinkért. Közeledik a reformáció ötszázadik évfordulója. Meg­győződésem, hogy ez a pár év kegyelmi időszak lesz vala­mennyiünk számára; hogy job­ban megértsük, szeressük és elfogadjuk egymást, és együtt tudjunk reményt és példát mutatni ennek a zűrzavaros, ellenséges világnak - megmu­tatnunk, hogy Krisztus nem szakítható szét. Mert a kéz nem mondhatja a lábnak: nincs rád szükségem... Mert csak együtt vagyunk Krisztus titokzatos teste. ■ Példázat a gömbről és a fogaskerékről család Vácott tartották évindító ülésüket az egyházmegyék családreferensei Január 17-18-án az egy­házmegyei családreferen­sek szokásos, évindító országos találkozójára, Vácott került sor. Részt vett a találkozón Dr. Bíró László családreferens püspök, a Magyar Katolikus Családegyesü­let munkatársai, valamint 13 egyházmegyéből atyák és házaspárok. Mikesy Pongrác A program Dr. Beer Miklós főpásztori köszöntőjével kezdő­dött. Majd előadás következett, „Családpasztoráció a Váci Egyházmegyében az egyház- megyei zsinat felmérése alap­ján” címmel. A résztvevők betekintést nyerhettek a váci egyházmegyében folyó zsinati munkába, azon belül részlete­sebben a „házasság - család” témakörébe. A szombat reggeli szentmi­sét Dr. Beer Miklós püspök mutatta be, a jelenlévő papok koncelebrálásával. Ezt követte Dr. Beran Ferenc atya előadá­sa, „Az Egyház társadalmi taní­tása, értékeinkről: az emberről, a házasságról és a családról” címmel. „Isten tervében a házasság benne van, Istennek is benne kell lennie a házas­ságban. Isten szeretete teljes. Minekünk is teljesen oda kell ajándékoznunk magunkat a házastársunknak. Nem szab­hatunk feltételedet.” - fejtette ki Beran atya, majd néhány irodalmi példán keresztül mutatta meg az önátadás szép­ségét. Beszélt a gömb tökéle­tességéről, és arról, hogy két gömb sehogy sem illik össze. A fogaskerék nem tökéletes for­ma, de egymásba illik és így a legerősebb hajtást hozza létre. Az életből vett példákkal magyarázta el az ember, a házasság és a család helyes és helytelen működési modelljeit. Ezután a referensek beszá­moltak Egyházmegyéjük 2014- ben tervezett családpasztoráci- ós programjairól. A résztvevők sok ötlettel, információval gaz- •S dagították egymást. | Bíró László püspök összefog- < lalót adott Ferenc pápa tanítá- | saiból, a világegyház családdal kapcsolatos eseményeiről, a családot érintő folyamatokról; különös tekintettel az idén sorra kerülő III. rendkívüli szi- nódusra, melynek témája a házasság és a család lesz. A hivatalos programot köve­tően a résztvevők Pálos Frigyes atya vezetésével megtekintet­ték a Váci Egyházmegyei Múzeumot és Vác nevezetessé­geit. ■ „Istenért érdemes fára mászni” Házaspárok találkozója Máriabesnyőn a Mater Salvatoris Lelkigyakorlatos Házban, 2014. február 14-16-án. Az idei évben Sebők Sándor atya tart lelkigyakorlatot a fenti címmel - nem csak házasoknak! Jelentkezési határidő: 2014. február 10. Részletes tájékoztatás és jelentkezési lap: www.vaciegyhazmegye.hu www.matersalvatoris.hu További információk: Mater Salvatoris Lelkigyakorlatos Ház, +36 28/420-176; matersal@invitel.hu; Sebők Sándor atya, +3630/4227-615, sebok.sandor@vaciegyhazmegye.hu, Mikesy Pongrác, +3630/431-5983; mikesy.pongrac@vaciegyhazmegye.hu

Next

/
Oldalképek
Tartalom