Új Néplap, 2013. december (24. évfolyam, 280-303. szám)

2013-12-31 / 303. szám

2013. DECEMBER 31., KEDD 3 MEGYEI TÜKÖR Gacsert adna ajándékba egyedül A karácsony után a szilvesztert is jószágaival tölti a férfi u.. , 45. Szalai Imre a világ zajától távol él. A férfi önellátásra rendezkedett be, az ünnepek során sem érzi magát egyedül. HÍREK Kiadványt készít az egyesület több mint kétmillió forin­tot nyert teljes finanszíro- zásos pályázatnak köszön­hetően kiadvány, kitűzők és szórólapok készítésére az „Alföldi Barangolás” Térségi Turisztikai Egye­sület. Utófinanszírozásos pályázat lévén, a tagok a minap döntöttek arról, hogy az egyesület hitelt vesz majd fel és a hitel ka­matainak megtérítését tá­mogatók révén kívánja biz­tosítani. A tervek szerint a jövő év elején rendezett Utazás Kiállításon már be tudjuk majd mutatni az új kiadványt a nagyközön­ségnek is. ■ B. B. Árokba borult egy autó Kunhegyesnél SZEMÉLYI SÉRÜLÉSSEL járó közúti közlekedési bal­eset történt tegnap délelőtt a 34-es számú főúton, Kunhegyes külterületén - tájékoztatta lapunkat dr. Botkáné Belinszky Nóra megyei rendőrségi szóvivő. A rendelkezésre álló ada­tok szerint egy Bánhalma irányába haladó gépjármű sofőrje ezidáig tisztázatlan okok miatt megcsúszott az úton, és járművével az út menti árokba borult. A sze­rencsétlenül járt autóst kórházba szállították, a műszaki mentés idejére fél­pályás útlezárás volt érve- ényben az út szóban forgó szakaszán. ■ \IA- '****■ Pokrócba csavarták a lopott holmit lopás vétség elkövetésé­nek megalapozott gyanúja miatt indított eljárást két mezőtúri lakos és fiatalko­rú társuk ellen a mezőtúri rendőrség. A fiatalok még szombaton éjszaka jártak egy mezőtúri lakatlan ház­ban, ahonnan különféle háztartási eszközöket vit­tek magukkal pokrócba csavarva. A járőrök még a helyszín közelében elfog­ták a két tizennyolc éves fiút és fiatalkorú társukat, akiket bűncselekmény el­követésének megalapozott gyanúja miatt elő is állítot­tak a Mezőtúri Rendőrkapi­tányságra. ■ Bár őt is támogatják, a szolnoki Szalai Imre úgy döntött: ha kisnyugdíjából nem is futja adományokra, jószágait felajánlja egy rá­szoruló család számára. Munkatársunktól- Ha ötösöm lenne a lottón, akkor sem költöznék el in­nen - fogadott Szalai Imre, alap nélküli kis vályoghá­zában a Szolnok közelében elterülő Mihály-laposon. A férfi korábban nyomorúsá­gos körülmények között élt, de elhatározta, mindent meg­tesz azért, hogy talpra álljon. Az elmúlt években sikerült is élhető körülményeket terem­tenie, távol a világ zajától.- Láthatják, jól megvagyok! Vettem egy új televíziót, a szilveszteri műsort már ezen nézem. Évek óta nem iszom, leszoktam a cigarettáról is. Igaz, felszedtem néhány ki­lót, de nem bánom, legalább jobban bírom a munkát. Min­dent elvállalok. Megvettem az ehhez szükséges gépeket is, füvet nyírok, kaszálok, fát vágok, nem szégyellem a munkát. Nézzék, a szigetelés egy rotakapámba került. Ha fát vágni hívtak, előfordult, hogy fizetség helyett elvit­tem a faanyagot. Nyugdíjas ■ „Most szembesültem azzal, hogy mennyi barátom is van, ez fantasztikus érzés.” vagyok, van időm aprítgatni. És egyébként is, tele vagyok tervekkel. Szeretnék egy kis­motort, a házat is szeretném még komfortosabbá tenni. Borzasztóan szeretek élni! Minden apró dolognak tudok örülni. Egyetlen nagy bánat ért az évben: elpusztult a kis­kutyám, Atosz. Hároméves volt még csak, de szívbeteg. Az állatorvos várójában, a kezeim között halt meg - mondta. Imre a besenyszögi tanya­gondnoktól kapott egy kis­kutyát, aki Lüszi névre hall­gat. A férfi bízik abban, hogy a most három-négy hónapos kis állat korábbi kutyájához hasonlóan szintén nem bánt­ja majd a jószágait.- Kacsákat, libákat tartok, nem bántotta volna azokat a kutyám akkor sem, ha alá rak­tam volna a tojásokat - mond­ta Imre. - Úgy terveztem, hogy vágok két kacsát az ün­nepekre, de nem bírtam, mert belső lázam volt. A barátaim­nak köszönhetően azonban nem szenvedtem szükséget. Mivel én jól megélek a jószá­SZALAi IMRE 1998. szeptember 13-a óta él a Mihályi-laposon. Többen „mobil remetének” hív­ták akkoriban, mert a környé­ken egyedül neki volt napkol­lektora. Azóta már bevezették a villanyt is. - Szépen haladok a ház felújításával. Igaz, ami­kor leszakadt a mennyezet és elvitte a vihar a cserepeket, kissé elbizonytalanodtam, de gokból, és sokan támogattak engem eddig is, gondoltam, most, hogy már én is megte­hetem, adakozom, A tévében láttam egy műsort a lónak lenni jó alapítványról és bete­lefonáltam, hogy felajánlanék a rászorulóknak egy gácsért és két tojót. Ha hozzám hason­lóan tovább tudnák tenyészte­ni, meg lenne egy család szá­mára a pecsenyekacsa egész nem adtam fel. A tető azóta már rendben van, ablakokat is raktam az előtérbe, házi víz­műrendszert építettem ki. Ajtó­kat vásároltam, hogy zárt le­gyen a gang, és azt sem bá­nom, hogy a macskák olykor ki-be járnak rajta. Van már au­tomata mosógépem, színes te­levízióm, mikrohullámú sütőm - vezetett körbe büszkén Imre. évre. A tévések visszahívtak, és azt ígérték, ha találnak családot, akinek kellenek a jószágok, jelentkeznek. Meg­tisztelő lenne számomra, ha elfogadnák a felajánlásomat - tette hozzá a férfi. Megkérdeztük Imrétől, ho­gyan teltek számára az ünne­pek. Őt ismerve nem is lepőd­tünk meg a válaszon.- Csodálatosan! Igaz, hogy nagyon beteg voltam, de en­nek ellenére is - újságolta. - A barátaim felhívtak bol­dog ünnepeket kívánni, és amikor meghallották, hogy beteg vagyok, sorra jöttek lá­togatni. Kilószámra kaptam szaloncukrot, rúdszámra a mákos és diós bejglit. Akadt, aki halászlével, rántott hal­lal lepett meg. Most szembe­sültem azzal, hogy mennyi barátom is van, fantasztikus érzés - tette hozzá könnyes szemekkel. Mindennapi fogadalmunk ELCSÉPELTNEK TŰNIK az Új életre tett szilveszteri fogada­lom, pedig van néha értelme. Persze, nem a pezsgő szülte, hanem a csendes elmélyedés szülte elhatározásoknak. Szép, de szinte lehetetlen, hogy mindenki a változtatás kényszere vagy vágya nélkül élje az életét, mert túl sok nehézség, kihívás vesz körül bennünket ahhoz, hogy így legyen. Legfeljebb azon ér­demes vitatkozni, elég-e az év egyetlen napján számot vetnünk magunkkal, a fo­lyamatos megújulás, a prob­lémáinkra adott szerencsés válaszok helyett. mindez nemcsak egyetlen emberre, hanem mind­annyiunk közösségére, az országra is igaz. Ráadásul komolyabb feladat és lehető­ség, mint amit a csupán ma­gunkért hozott elhatározás jelenthet. Közös döntésünk, ha ilyenről egyáltalán ál­modni lehet egy olyan ellen­tétektől sújtott országban, mint a miénk, nem egy élet­re, hanem nemzedékekre meghatározó lehet. MIRŐL LENNE SZÓ? A legfon- tosabb, emeljük fel végre, vagy ne horgásszuk le újra a fejünket onnan, ameddig már eljutottunk. Ne higy- gyünk a kicsiségünket, értéktelenségünket hirdető hamis prófétáknak, mert nem értünk, nem ingyen kántálják a mondókájukat. Ne arra gondoljunk, amit nem sikerült véghez vin­nünk eddig, hanem arra, amire büszkék lehetünk. Ha valóban mindet szám­ba vesszük, már mindjárt nem olyan sötét a kép, mint ahogy szeretnék velünk el­hitetni. Akinek gondot okoz ennek utánajárni, elég ha arra gondol, hogy ha eddig nem tudtunk volna mindig talpra állni, mára a világ már a nevünket is elfelejtet­te volna. Ennyi pedig önma­gában elég, hogy a jövőben egyre jobban merjünk ön­magunk - magyarok lenni. Mobil remetének nevezték a férfit □ismerték vidékfejlesztési munkájukat évzáró Immár harmadik al­kalommal rendezte meg a Ma­gyar Nemzeti Vidéki Hálózat a vidékért dolgozók kulturális és szakmai programokat is magában foglaló találkozóját. A közelmúltbeli rendezvényen vidékfejlesztésért elkötelezett, a magyar vidékért felelőssé­get vállaló emberek, valamint közösségek jöttek össze, vetet­tek számot az elmúlt évről, s közülük néhányan idén is el­ismerést kaptak. Megyénkből ketten is büszkélkedhetnek el­ismeréssel, az Év Vidékfejlesz­tője díjat vehette át Báli István, közösség kategóriában pedig Karcag önkormányzata kapott vidékfejlesztési díjat. ■ R. Á. Együtt emlékeztek a focisták találkozó Egykori szolnoki labdarúgók köszöntötték egymást Óvodások adtak műsort időseknek Tíszaszőlősön Névtelen adományozó segíti a klubot A Tiszaligeti Stadion főépüle­tének klubhelyiségében tar- fc' tották meg tegnap hagyomá­nyos évzáró találkozójukat a Szolnoki MTE, a MÁV és a MÁV-MTE egykori labdarú­gói, edzőik és hozzátartozóik. Rengeteg egykori szolnoki fo­cista érkezett az eseményre: a hétfői rendezvényen újra elő­kerültek a megsárgult fotók, és egy időre ismét mindenki a parádés cselekre, a remek­be szabott gólokra, illetve a hajmeresztő védésekre, vagy éppen a félresikerült szituá­ciókra, taktikákra emlékezett vissza. A vidám hangulatú összejövetelt közös vacsora zárta. ■ M. G. Jó hangulatban telt a találkozó, bizonyíték erre az ünneplők egy csoportja is meglepetés A tiszaszőlősi re­formátus egyházközség ének­kara előadásában, Kerekes Eliza irányításával, klasszi­kus téli és ünnepi dalok csen­dültek fel a minap az Idősek Klubjában. Muliterné Bertók Gyöngyi szakmai vezető fo­gadta a klubtagokat, valamint Kerekes András polgármes­tert, Fodor Gusztáv lelkész igazgatót, Kalmárné Nagy Er­zsébet szakmai igazgatót. Az ünnepségen az óvodások szép versekkel, dalokkal szereztek örömet az idős embereknek. A klubtagok sem maradtak azonban adósak: dallal, a gondozók pedig versekkel ké­szültek. ■ B. B. ► Folytatás az 1. oldalról jótékonyság Pont ezért bi­zony nagy segítség a felaján­lás. Az első havi adomány ma délelőtt érkezett meg a Prizma Klubba, ahol Modla Dezső klubvezető vette át a száraztésztával megpakolt dobozokat. A szervezet ve­zetője elmondta azt is, hogy az adakozó megmozdulása ezidáig egyedülálló, hiszen a Prizma Klub kapott ugyan alkalmanként tartós élelmi­szert a Magyar Ökumenikus Segélyszervezettől, azonban rendszeres, ráadásul egy éven át tartó támogatásra még nem volt példa. ■

Next

/
Oldalképek
Tartalom