Új Néplap, 2013. november (24. évfolyam, 255-279. szám)
2013-11-29 / 278. szám
2013. NOVEMBER 29., PÉNTEK 5 MEGYEI TÜKÖR Példát mutat diákjainak minta Az elhatározás a lényeg, az egész csak akarat kérdése K. Szabó János tanár úr nyolcvanszoros véradó, diákjai: Nagy István Dávid, Barabás Tibor és Kun János már szintén véradók Pezsgőbb megyei sakkéletet szeretne választás Két hete új elnöksége van a megyei sakkszövetségnek. A küldöttek elnökké Kecze Istvánt választották, akinek munkáját Peták Kálmán főtitkár, Halász Ferenc titkár, valamint Egyed Zsolt, Káló István és Sinka István elnökségi tagok segítik.- Célunk a megyei sakkozás megújítása, a megyei nyílt, egyéni és csapatbajnokság rendszeres megszervezése, az utánpótlás-nevelés fellendítése - mondta Kecze István. - Jelenleg 230 versenyzőt regisztrálunk a megyében, és közel ennyi fiatal tehetséget tartunk számon. Szeretnénk, ha minél több gyermek- és utánpótláskorú is bekapcsolódna a versenyeztetési rendszerbe. A kormány a Magyar Sakkszövetségnek most nyújtott 300 milliós támogatást, melyből reméljük, a mi szövetségünk is részesül, hogy stabil pénzügyi alapot tudjunk biztosítani a versenyekhez, a szövetség működéséhez. A szövetség jövőre hat versenyhelyszínből álló körversenyt rendez az utánpótláskorú ifjú sakkozók részére. Akik valamennyien indulnak, jelentős kedvezményt kapnak a nevezési díjból, hogy versenyrutint szerezzenek, és minél hamarabb beépülhessenek a szakosztályaik felnőttcsapataiba. A megyei szövetség mellett Kecze István a kisújszállási sakkszakosztályt is vezeti. ígéretesek a 7-10 éves korosztályú sakkozóik, többen megyei, régiós és országos kiemelkedő eredménnyel büszkélkedhetnek. A kisújszállási sakkcsapat az NB 1/B Maróczy csoportjában az őszi idényt holtversenyben a 4-5. helyen zárta, nagy reményekkel várják a tavaszi fordulókat. Kecze István Az elmúlt héten a kisújszállási Vöröskereszt által tartott véradó napi ünnepségen nyolcvanszoros véradásért vett át elismerést K. Szabó János, a Móricz Zsigmond Református Gimnázium és Szakközépiskola testnevelője. A tanár úr példáját diákjai is követik, közülük hárommal beszélgettünk az önkéntes véradásukról. Daróczi Erzsébet- Az első véradásom középiskola után 1977-ben volt. Emlékezetes maradt, meg is feküdtem - mondja mosolyogva K. Szabó János. - Elszédültem, mert mint utólag kiderült, nem ittam előtte elég folyadékot. Azóta egyetlen rosszullétem sem volt. Akkor nem tudatosult bennem, milyen fontos dolgot tettem, csak amikor küldték a képeslapokat, hogy X. Y. vagyok, köszönöm, hogy segítette véradásával a gyógyulásomat. A diákjaimmal szoktam beszélgetni arról, mennyire fontos a véradás. Van, aki jön, van, aki azt mondja, hú, én soha. Nekik szoktam mondani, gondold el, mi lenne, ha mindenki így gondolkodna, mikor neked kellene vér - sorolja a tanár úr, akinek az életét az önkéntesség végigkíséri, másfél évtizede önkéntes tűzoltó is.- Maga a segítés a lényeg - szögezi le. - Volt, amikor hazafelé tartottam, láttam egy balesetet, megálltam és elkezdtem a segítségnyújtást, közben hívtam a tűzoltókat, mentőket. A diákkal is szoktam ezekről a dolgokról beszélgetni. Úgy gondolom, fontos, hogy ezekben a kérdésekben is példát mutassak nekik. Örülök, hogy 10-12 diákom rendszeresen jön velem vért adni. A véradó diákok közül a 13. logisztikai osztályba járó ken- deresi Barabás Tibor egyszeres véradó.- Édesapám több mint hatvanszoros véradó. Motivált engem is, hogy segíthetek másokon, megbeszéltem apukámmal mi, hogy történik - mondja Tibor -, így felkészülten mentünk az első véradásra, Kenderesre. Egymás melletti ágyon feküdtünk, fél szemmel figyelt rám, de nem volt semmi probléma. Apukám nem beszélt rá, magamtól jött az ötlet, szeretnék véradó lenni. Jóérzés, hogy segíthettem valakinek a műtétjét. Édesanyám is büszke rám. A tanár úrról tudtam, hogy véradó, beszélgettem is vele erről. Szerintem ha jó példával járnak a tanárok, az ránk is pozitívan hat. Nagy István Dávid Tisza- szentimréről jár a Móriczba, a 14. rendszergazdai osztályba.- Már négyszer voltam vért adni, december 10-én ismét megyek. Az iskolában a tanár úrtól hallottuk, lehet menni vért adni, ezen felbuzdulva tavaly októberben voltam, először csak kíváncsiságból, azóta rendszeresen megyek. Jó, hogy K. Szabó János a díjjal megmenthetem valakinek az életét. Szüleim biztatnak, csak így tovább. Egy falubeli műtétjéhez volt nemrég véradás, ott már nem kellettem, de ha máskor is kell, megyek. K. szabó János tanár úrról tudtam, hogy önkéntes tűzoltó, így feltételeztem, hogy véradó is.- Szerintem fontos a tanáraink jó példája - veszi át osztálytársától a szót a kun- madarasi Kun János. - Én a karcagi Szentannaiba jártam, ott hallottam, lehet vért adni. Kíváncsi lettem, elmentem, s amikor megtudtam, hogy ezzel három ember életét megmentettem, boldog voltam. Alapból szeretek segíteni másoknak, ez egy pluszdolog. Már ötszörös véradó vagyok, ha végzek, szeretnék továbbra is rendszeresen vért adni. Az osztályból hárman-négyen vagyunk véradók. A fiúk biztatják társaikat is, legyenek véradók, mert mint mondták, az elhatározás a lényeg, az egész csak akarat kérdése. János szerint az ember jellemfejlődésében is fontos lépés ez, de ez az, amit más nem dönthet el helyettük, vért adni csak személyesen lehet. Mindhárman remélik, példájuk az iskolában is követőkre talál. Emlékkiállítás a száz éve született kutatóról A KISÚJSZÁLLÁSI Néprajzi Kiállítóteremben emlékkiállí- * tás nyílt Zsoldos István születésének 100. évfordulója alkalmából. Zsoldos István református lelkész, gimnáziumi tanár, helytörténeti kutató, a kisújszállási néprajzi gyűjtemény létrehozója tíz éve hunyt el. Az emlékkiállításon az érdeklődők betekintést nyerhetnek Zsoldos tanár úr életébe, gyermekkori emlékeibe, a gimnáziumban töltött tanári éveibe, a honismereti szakkör és táborok munkájába is. A kelet varázsát mutatja be a kelet varázsa sorozatban most megjelent dr. Bartha Júlia keletkutató, etnográfus Hit, hagyomány, kultúra című könyvének kiállítással egybekötött bemutatója lesz december 9-én fél öttől a kisújszállási Művelődési Központ és Könyvtár Galéria könyvtárában. Ünnepel a kisújszállási Kádas iskola nyolcvanöt éves a kisújszállási Jász-Nagykun-Szol- nok Megyei Kádas György Óvoda, Általános Iskola, Szakiskola, Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézmény Diákotthon és Gyermekotthon. A jeles évfordulóra Sokszínű világ címmel a héten emlékeznek. Ma délelőtt a városháza dísztermében idézik fel az elmúlt nyolc és fél évtized jelentősebb állomásait. Országos ételművészeti versenyre készülnek a kisújszállási Illéssy Sándor Baptista Szakközép- és Szakiskola december 7-én tíz órától rendezi meg a II. Illéssy Gasztro Kupát, melyre az ország több városából érkeznek diákok, felnőttek. A versenyen cukrászok, szakácsok, pincérek mérik össze tudásukat, felnőtt és tanuló kategóriában. A verseny ideje alatt különböző bemutatók lesznek a nézők számára, valaitiint megtekinthetők a versenymunkák is. A szörnyű kor, mikor egyre ijesztőbbek voltak a hétköznapok művészet A világsikerű musicalklasszikus, a Cabaret bemutatója a szolnoki Szigligeti Színházban A Joe Masteroff, John Kander és Fred Ebb által írt musicalklasszikus megírásáig hosszú és kacskaringós út vezetett. 1966-os első bemutatója óta azonban a világ minden táján töretlen siker ez a drámai musical műfaját megteremtő darab. Természetesen Bob Fosse a musical alapján készült pazar filmjének és az abban frenetikus alakítást nyújtó Liza Minellinek is nagyban köszönhető a történet népszerűsége. Ám igazi vonzerejét valószínűleg a három remekül megírt főszerep (Sally Bowles, Clifford Bradshaw, Konferanszié), a félelmetes történelmi korrajz, valamint a fanyar, mégis fülbemászó zene- és énekszámok jelentik. Berlinben, a múlt század harmincas éveinek elején esténként kis, füstös mulatókba járt a kikapcsolódásra egyre betegesebben kiéhezett közönség. A ledér táncoslányok és pályakezdő dizőzök műsora harsány volt, kihívóba közönség nyugalmának megzavarására több, mint alkalmas. De nem kevésbé voltak azok a zene- .5 számok között elhangzó uta- I lások, tréfák és hasonlatok az « egyre ijesztőbb hétköznapok J visszásságaival kapcsolatban s sem. A stílust jellemző maró Járai Máté és Kertész Marcella a darab egyik jelentében gúny nem önfeledt szórakozásra csábított, inkább cinizmusra és elkeseredett hedo- nizmusra. A Cabaret című musical két főszereplője, Sally Bowles, az énekesnő és a Konferanszié egy ilyen lebuj úgynevezett művészei. Előbbi fiatal és kalandra éhes nő, utóbbi kiábrándult, élvhajhász, kortalan alak. A naiv amerikai író és angoltanár Clifford Bradshaw kicsit viszolyogva mozog ebben a közegben, Sally azonban olyan erővel vonzza, hogy sokáig ott ragad, mint légypapíron a légy. A Szigligeti Színház pénteki premierjén az egzaltált énekesnőt, Sally Bowles-t Kertész Marcella játssza, Dósa Mátyás Clifford Brads- haw-t alakítja, a Konferanszié szerepében kettős szereposztásban Járai Máté és Zelei Gábor lépnek fel. Radó Denise rendezése rajtuk kívül felvonultatja még többek között Gombos Juditot és Horváth Gábort, mint középkorú szerelmespárt, Jankovics Annát, Lugosi Claudiát, Molnár Nikolettet, Sárvári Dianát, Barabás Botondot és Horváth Györgyöt, továbbá a tánckart, amelynek ebben a musicalben különösen fontos szerep jut. ■ Szabó Csilla I
