Új Néplap, 2013. november (24. évfolyam, 255-279. szám)

2013-11-18 / 268. szám

2013. NOVEMBER 18., HÉTFŐ ELETMOD - TUDOMÁNY 13 Az allergia az egész világon terjed, a szegény országokban éppúgy, mint a jómódúakban. A tudomány új utakat keres a kezelésre A modem kor szenvedése allergia Honnan ered, hogyan tanulunk meg együtt élni vele? Lehet a gilisztákat darabolással szaporítani? tévhitek Nos, egy gilisztából nem lesz kettő'. Igen, ha kerti munkálatok közben az ásóval véletlenül kettévágunk egy gi­lisztát, mindkét fele tovább te­kereg és mozog. Egy ideig akár úgy is tűnhet, hogy a két darab ellenkező irányba indul, és egymástól független életet él. Valójában azonban a darabolás nem a giliszták nemtelen sza­porításának egyik módszere. Legjobb esetben is csak az állat egyik - elülső - fele élheti túl a durva beavatkozást. A hátsó fele rövid időn be­lül elpusztul. A magyarázat egyszerű: a giliszták teste a rendkívüli regenerációs ké­pességek ellenére sem képes új szájnyílást kialakítani, ame­lyen keresztül táplálékhoz jut­hatna az állat; egy hátsó nyílás viszont, amelyen a megemész­tett tápanyag távozik, képes létrejönni az első fél csonkján. A fejlett gyűrűsférgekkel szemben azonban vannak olyan ősibb féregcsoportok, amelyek­nél mindkét fél túléli a darabo­lást. Ilyenek például a több mint húszezer fajt tömörítő laposfér­gek törzsébe tartozó szabadon élő, zömmel vízi örvényférgek, és a külső vagy belső parazita életmódot folytató különböző szívóférgek és galandférgek. A laposférgek fajainak többsége Ha szakad, csak a fejvég él tovább csak néhány milliméter hosz- szúságú, de néhányuk akár 10-15 méteres testhosszt is elér­heti. Kötőszöveteikben ugyanis neoblaszták találhatók - ezek az őssejtek olyan fajtái, ame­lyekből minden testrész, pél­dául a test közepén található szájnyílás vagy akár egy új fej is képes kifejlődni. ■ Mi is az allergia? A kutatók most új és remélhetőleg jobb módszerek után kutatnak a megelőzés és a kezelés terü­letén. Ennek során szokatlan helyeken keresik a védelmet. Miféle kavarodás ez az im­munrendszerben, amely egyre több emberre sújt Je, és a mo­dern kor egyik igen komoly krónikus betegségét okozza? Az Allergia Világszervezet, a WAO adatai szerint az allergia mint betegség az egész bolygón járványként terjed, gyorsabb ütemben, mint a szívinfark­tus vagy a rák. Esetenként pedig ugyanolyan végzetes: aki allergiás például a mogyo­róra, annál már az is rohamot okozhat, ha az étel csak nyo­mokban tartalmazza azt, vagy egyetlen darázscsípés is kivált­hat anafilaxiás sokkot, azt a szélsőséges allergiás reak-ciót, melynek során a légzés és a vérkeringés perceken belül ösz- szeomlik. Az allergia mértéke - hogy életveszélyt jelent-e, vagy csak kellemetlen viszketést okoz, hogy egyszeri tapasztalat, vagy rendszeresen visszatér-e- minden embernél más. Ta­nulmányok abból indulnak ki, hogy mára a világ népessé­gének csaknem 30 százaléka tapasztalta már az antitestek ámokfutását. Az asztmában szenvedők száma a WAO sze­rint az utóbbi 40 évben év­tizedenként 50 százalékkal emelkedett világszerte. Ha a szénanáthát, a rovarméreg-, élelmiszer-, fény-, gyógyszer- és a többi allergiafajtát is hoz­závesszük, 2015-re jó eséllyel minden második európai érin­tett lehet. Az allergének egyre nö­vekvő befolyása a szervezet­re egyelőre a kutatók és az az allergia kialakulásának kockázatát nagymértékben be­folyásolják az öröklött adottsá­gok. Ha az egyik szülő immun- rendszere túl érzékenyen reagál egy bizonyos anyagra, az utód 13 éves koráig 20-30 százalé­kos eséllyel szintén allergiás tüneteket mutat ugyanarra az anyagra. Ha az apa és az anya egyaránt érintett, a gyerekek allergiájának kockázata akár orvosok számára is rejtély. Igaz ugyan, hogy a szervezet téves riasztásai mögött álló biokémiai folyamatokat jórészt megfejtették már, az azonban továbbra is tisztázatlan, miért talál meg egyre több embert a tünetegyüttes, míg másokat megkímél. Az örökölt tulajdonságok bi­zonyosan szerepet játszanak az allergia kialakulásában is, ám ez önmagában nem magyará­zat az elmúlt évtizedekben ta­pasztalt ugrásszerű növekedés­re. A tudósok ezért továbbra is lázasan igyekeznek megérteni a kiváltó okokat és a lehetséges védelmi mechanizmusokat, 80 százalékra is emel-kedhet. Tudósok egy sor olyan gént azo­nosítottak be, amelyek össze­függésben állnak az aszt-mával vagya neurodermitisszel. Eközben az is kiderült, hogy nem létezik egyetlen „allergia­gén”. A túlérzékenység örökölt elemek összetett kölcsönhatá­saként alakul ki, és a környeze­ti tényezők is mindig szerepet játszanak. hogy előrelépést érjenek el a di­agnózis és a terápiák terén. „Tíz allergiás közül csak egy kap megfelelő kezelést” - fejti ki Torsten Zuberbier, a berli­ni Charité Egyetemi Klinika dermatológiai, venerológiai és allergológiai klinikájának igazgatója. „Németországban - panaszolja Zuberbier - aller­giás betegenként negyedévente mindössze 18 euró áll a bőr­gyógyászok rendelkezésére, ez pedig gyakran még a hétköz­napi allergiateszthez szüksé­ges anyagok beszerzésére sem elég.” Ráadásul a páciensek­nek felírt allergiagyógysze­rek egy részét - mint bizo­nyos antihisztaminokat vagy neurodermitisz elleni kréme­ket - sok esetben nem támogat­ja a betegbiztosító. Nem csoda hát, hogy több millió allergiás beteg adta fel és törődött bele állapotának kellemetlenségei­be. Nagy-Britanniában végzett vizsgálatok szerint például a kezeletlen szénanáthával küz­dő diákok teljesítménye akár 30 százalékkal is csökkenhet. Részlet: A Geo magazin 2013/05. számából Létezik-e a titokzatos fehér szag? neurobiolőgia Fehér zajról sokan hallottak már. De vajon milyen lehet a fehér szagél­mény? Egy ingert akkor nevezünk „fehérnek”, ha egyszerre több feltételnek is megfe­lel: benyomások keveréké­ből áll össze; ez a keverék tág tartományban ingerli az érzékelősejteket; s minden al­kotóelem azonos intenzitással van jelen. A fehér szín például azonos mértékben egyesíti a látható spektrum összes szí­nét; a fehér zaj pedig ennek megfelelően eltérő frekvenciá­jú hangok homogén keveréke. Az izraeli Weizmann Inté­zet tudósai most kiderítették, hogy létezhetnek fehér illatok is (olfaktorikus fehér). A ké­sői felfedezés oka feltehetően abban rejlik, hogy azonos in­tenzitásban különösen nehéz eltérő illatokat előállítani, sőt, csak laboratóriumban Semleges illatok lehetséges, hiszen a keverék­hez nyilvánvalóan legalább harmincféle molekulára van szükség. Összehasonlítás­ként, a fehér szín előállításá­hoz már a fényspektrum há­rom tartománya is elegendő. A kutatók 86 illatmolekula felhasználásával több fehér illatot is létrehoztak, és a kí­sérletekben részt vevő próba­személyek a várakozásoknak megfelelően semlegesként értékelték az egyes illatokat - tehát sem kellemesnek, sem kellemetlennek nem találták azokat. Minden eredmény arra utalt, hogy a fehér szag különálló illatnak tekinthető, amely egyetlen vegyület je­lenlétéhez sem köthető. ■ Vajon örökölhető-e a túlérzékenység A megfélemlítés mint fegyver régészet Az arcvért ijesztőbbé tette a római katonákat A történészek 1990-ben kezd­ték újragondolni addigi elmé­leteiket, amikor is az észak-né­metországi Kalkriese mellett egy vasból készült, ám egykor ezüsttel bevont maszkot tártak fel. Ez az a hely, ahol a feljegyzé­sek szerint a Kr. u. 9. században a rómaiak megsemmisítő vere­séget szenvedtek Varus hadúr vezetésével a germán Arminius hadvezérrel szemben. Mi má­sért viselte volna egy római harcos itt a maszkot, ha nem az ütközethez? Hasonló maszkok ugyan ko­rábban is előkerültek már, de főleg temetkezési kellékként vagy tornákon használt dísz­vértként tekintettek rájuk. A harchoz túl díszesnek gondol­ták, s azt feltételezték, hogy csak korlátozta volna viselőjé­nek látását és légzését. A lengyel archeológus, Krzysztof Narloch viszont most ■ Harci védelemre és az el­lenség megfélemlítésére viseltek fényes fémből készült arcvérteket újraértékelte a leleteket. Végkö­vetkeztetése: a tesztek alapján a maszkok egyáltalán nem voltak zavarók harc közben, főleg a lo­vasoknak nyújtottak védelmet, hiszen ők - a gyalogsággal el­lentétben - nem tudtak hatal­mas páncélok mögé bújni. A maszkokat feltehetően sza­lagokkal rögzítették a fejhez, vagy a sisakba akasztották. Egy ilyen pompásan csillogó vértben felvonuló lovasság pe­dig minden bizonnyal félelmet keltett az ellenségben. A régészek véleménye eltérő a tekintetben is, hogy honnan vették át a rómaiak a maszk­viselés szokását: a Közel-Kelet népeitől, a görögöktől vagy a trákoktól? Ivan Venedikov bol­gár kutató saját hazájában sejti az arcvértek eredetét, erre pél­daként egy Bulgáriában feltárt, a Kr. e. 4. századból származó fríg típusú sisakot említ. Eddig azonban nem sikerült kimutat­ni a kapcsolatot. ■ Brazüia: a foiyómak élővilága Kedves Olvasónk! Amennyiben további, hasonlóan érdekes írásokra is kíváncsi, rendelje meg a GEO magazin egy darab, ingyenes példányát! Regisztráljon a www.aslapok.hu/geoproba weboldalon , 2013. november 20-ig_________ vagy hívja a (06-40) 510-510 es telefonszámot 2013. november 20-ig, 8-17 óra között! A jelentkezés után a lapot egy héten belül eljuttatjuk önhöz. Az ajánlat a készlet erejéig érvényes. Az akció 2013. november 20-ig, csak belföldi kézbesítés esetén érvényes. Próbaolvasásra csak azok jelentkezhetnek, akiknek a jelentkezést megelőző 3 hónapon belül a megadott előfizetői személyes adatokkal és/vagy előfizetési címen nem volt érvényes előfizetése, illetve próbaolvasása. Az akció keretében 2013/5. lapszámot postázzuk. Az előfizetésre és adatkezelésre vonatkozó információkat az Előfizetői Üzletszabályzatban találja a www.axelspringer.hu/elofizetesek oldalon. Akciókód: 2484 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom