Új Néplap, 2013. november (24. évfolyam, 255-279. szám)

2013-11-18 / 268. szám

2013. NOVEMBER 18., HÉTFŐ 5 MEZŐTÚR ÉS KÖRNYÉKE HÍRSÁV A megmaradt zöldségféléket savanyúságként hasznosítják Vidékfejlesztési szakemberek tanácskoztak a településen Adventi gyertyagyújtást szerveznek Mezőtúron A HAGYOMÁNYOKHOZ híven idén is közös adventi gyertya- gyújtásra várják a mezőtúria­kat karácsonyhoz közeledve. Az ünnepi koszorú első gyer­tyájának lángja december 1-jén lobban fel a városházán. Angolul és németül tanulhatnak a kétpóiak alapfokú angol, illetve né­met tanfolyamon vehetnek részt azok a kétpóiak, akik jelentkeztek az államilag tá­mogatott képzésekre. A most zajló tanfolyamok keretében összesen húszán ismerked­hetnek idegen nyelvekkel, őket abban is segíti az ön- kormányzat, hogy a rájuk eső önrészt átvállalta. Találkozóval ünnepelték a születésnapot idén harminc éve annak, hogy hivatalos működési en­gedélyt kapott a Túri Fazekas Múzeum. A kerek évforduló megünneplését az intézmény vezetői összekötötték a már hagyományosnak mondható Túri Fazekasok Találkozójá­val, melyen a városban dol­gozó vagy itt tanult, de más településeken alkotó kerami­kusok, fazekasok kétévente egybegyűlnek. Savanyúság készül a feleslegből a KUNCSORBAi közmunka- program keretében sokféle zöldséget termesztettek az év folyamán. A termés jelentős részét konyhán hasznosítot­ták, illetve értékesítették, a még megmaradt feleslegből pedig savanyúság készül. vidékfejlesztés Kihelyezett or­szágos tanácskozást tartottak a Magyar Nemzeti Vidéki Hálózat megyei referensei Mezőtúron a napokban. A legfontosabb téma az elkészült 2014-2020 közötti időszakra vonatkozó Vidékfej­lesztési Programmal kapcsolatos társadalmi egyeztetés eredmé­nyeinek ismertetése volt.- A megyei szintű vidékfej­lesztési tervezés a Magyar Nem­■ A referensek régiós szinten időről időre összehívják a tanácsot. zeti Vidéki Hálózat, s így ezzel együtt a referensek fő feladata is. A szakemberek további célja a hálózat megyei szintű kép­viselete. Ennek részeként infor­mációs pontot működtetnek, In­tegrált Közösségi és Szolgáltató Terekben mutatják be a hálózat tevékenységét saját területükön - mondta el dr. Barancsi Ágnes, aki Jász-Nagykun-Szolnok me­gyét képviseli az MNVH refe­renseként. - Fontos feladatunk emellett, hogy kapcsolatot tart­sunk a hálózati tagokkal, illetve támogatjuk a vidékfejlesztési projektötletek megvalósulását. Benyújtásukhoz információs segítséget kínálunk, Uletve szú­rópróbaszerűen ellenőrizzük a támogatást nyert projektötletek megvalósulását, a megvalósul- takról adatbázist készítünk. A referensek régiós szin­ten időről időre összehívják a tanácsot, rendezvényeken segítik a tagokat, hogy be­kapcsolódjanak az MNVH programjaiba. Ennek része­ként rendezték meg a mező­túri konferenciát is. ■ Dr. Barancsi Ágnes referens A hordókészítés módja mindig ugyanaz, legfeljebb a méretek mások - vallja Ádám János. A mezőtúri mester már gyermekkorában eldöntötte, kádár lesz. A különleges hordók mestere kádár Édesapja örökségét viszi tovább a mezőtúri Ádám János is igen fiatalon megtámadta szervezetét egy betegség, mely miatt kerülnie kell a nehéz fizi­kai terhelést. így azután együtt készítették a kisebb-nagyobb hordókat saját műhelyükben vagy éppen vidéken járva, ha arra volt szükség.- A hordókészítés módja mindig ugyanaz, legfeljebb a méretek mások. Az pedig ter­mészetes, hogy az igazán na­gyokhoz már két ember kell - magyarázza. - Elsősorban tölgyfából, esetleg szelídgesz­tenyéből készülnek a hordók, bár az utóbbihoz a mi vidékün­Az évezred bikavére is az különleges És emlékezetes munkáik is voltak a mezőtúri kádármestereknek az évek során. BÁTAAPÁTIN PÉLDÁUL egy 117 hektós boroshordó javítása várt rájuk. A 280 centiméter magas hordót persze helyben kellett szétszedni, 15 kilós ka­lapácsokkal dolgoztak. de készítettek negyvenhek- tós érlelőkádat is, s igazi kü­lönlegességnek számított az a harminc hektoliteres hordó, kön nemigen lehet hozzájutni. A méretre vágott faanyagot két-három évig is szárítjuk, mi­re megfelelő lesz a minősége. Aztán a pontos méretre vágott darabokból képezzük ki a don­gát, mindig a megfelelő méretű sablonok, meg persze a gyalu segítségével. Amikor rákerül­nek az abroncsok is, tüzet gyúj­tunk a hordó közepében, s mi­közben folyamatosan locsoljuk a fát, hogy meg ne gyulladjon, a cúggal szorosra összehúzzuk az elemeket. Ezután kerül bele az teteje és az alja, s már csak az utolsó simítások maradnak. ő hordójukban érett amely az egri Csutorás pincé­szet megrendelésére készült. ebben készült az évezred Bi­kavére. Manapság inkább ba­rátoknak készülnek savanyí­tóhordók, illetve a pálinka- főzés terjedésének köszönhe­tően a kisebb pálinkás hord­ócskák is egyre népszerűbbé válnak - ma már nagyon szé­les körben ismertek a mező­túri mester nagy gonddal ké­szített, egyedi kivitelezésű munkái. Egykor természetes volt, hogy szinte minden jelentő­sebb településen dolgoztak kádármesterek. Manapság viszont már igazi kuriózum­nak számít ez a kihalófél­ben lévő mesterség. Szilvási Zsuzsa Ádám János azon kevesek egyi­ke, aki még ismeri ennek a szakmának minden fortélyát. Édesapjától tanulta egykor, s ma is abban a műhelyben, azokkal a szerszámokkal dolgo­zik, melyben az idősebb Ádám Jánostól elleste a fogásokat. Igaz, ő jobbára már csak kedv­telésből, barátoknak készít hor­dókat, savanyító kádakat.- Édesapám neves kádár­mester volt Mezőtúron, én pe­dig gyakorlatilag a műhelyben nőttem fel - emlékszik vissza a ma már negyvenes éveit tapo­só férfi. - Ő nagyon tiltakozott az eUen, hogy én is ezt a pályát válasszam, mivel jó eszem volt, azt akarta, hogy tanuljak to­vább. Én azonban mindig is az ő mesterségét akartam folytatni, így aztán kompromisszumként úgy döntöttünk, hogy Cegléden tanulom ki a szakmát, hogy pa­pír is legyen a kezemben. Ezt az oklevelet ugyan sosem használ­tam, s nem is hallottam túl sok újdonságot erről a mesterségről az iskolában, de elvégeztem be­csülettel. Az oktatóim már a kez­det kezdetén azt mondták, hogy az én esetemben csak formalitás a képzés, hiszen már akkor ön­állóan készítettem a hordókat, amikor beiratkoztam. János ezt követően évtize­deken keresztül édesapja mel­lett dolgozott segítőként. Arra azonban nem volt lehetősége, hogy saját lábára álljon, ugyan­Ádám János egy kisebb hordójával Mezőtúr Városért díjat kapott Takács Győző kitüntetések A település neves személyiségeinek tevékenységét ismerték el Bemutatták a nemzeti kézműves stratégiát Hagyományosan az október 23- ai nemzeti ünnephez kapcsoló­dóan adták át a városi díjakat Me­zőtúron a közelmúltban. A város elismert, neves személyiségei­nek munkásságát ismerik el ily módon. Ebben az esztendőben a legmagasabb kitüntetést, „Mező­túr Városért” díjat adományozott a település képviselőtestülete Ta­kács Győző keramikus művész, a Takács-tanyán létrehozott mű­vésztelep egykori megálmodója részére. Az idén 75 esztendős művész egész munkásságát ismerték el. Mezőtúr város képviselő-testü- lete nevében „Mezőtúr Város Szolgálatáért” díjat adott át Her- czeg Zsolt polgármester Búzi La­Takács Győző volt egykor a művésztelep megálmodója jós sportvezetőnek, aki szakmai hozzáértésével a nagyban elő­segítette a város sportberuhá­zásait is, a Lókötők Citerazene- karnak, illetve Magyar Pálnak, a Mezőtúri Polgárőr Egyesület elnökhelyettesének. A fiatal tehetségek számára alapított „Mezőtúr város jó tanulója, jó sportolója” díjat 2013-ban Bara- csi István vehette át, míg „Az év mezőtúri sportolója” díjat Ádám Sándornak ítélték oda. Mezőtúr Város polgármestere elismerő oklevelet adományozott emellett Lakatos Istvánnak, Medgyesi Ferencnének, Nagy Antalné- nak, Aranyi Ferencnek, Herbály Mónikának, valamint Pápai Zsanettnek. ■ konferencia Mezőtúron ren­dezték meg a napokban a Kéz­művesek Országos Találkozóját. A rendezvény célja a különböző tájegységek ma is élő, hagyo­mányos tudáson alapuló kéz­művességének bemutatása volt. Ez a tudás szerves része a ma­gyar kultúrának, szellemi örök­ségünknek, ezért megtartása, tanítása - visszatanítása és propagálása alapvető érdeke ha­zánknak. Ugyancsak célként fo­galmazódott meg, hogy a részt­vevők számára bemutassák az utóbbi időszak kézművességgel kapcsolatos szakmai, törvényi és gazdasági változásait. A plenáris előadásokat Gya- raky Zoltán, a Hungarikum Bizottság titkára nyitotta meg, aki a kézműves termékek jelen­tőségéről és a Magyar Értéktár, a Hungarikumok Gyűjteményé­ről tartott előadást. A Hagyomá­nyok Háza szakemberei a népi kézműves alkotókat vizsgálva megállapították, hogy rend­kívül kevés szakmát lehet OKJ képzés keretében elsajátítani, kevés a főállású vállalkozó, in­kább nyugdíjasként, kiegészítő vállalkozásként, szellemi sza­badfoglalkozásként, kényszer- vállalkozóként űzik a szakmát. A legnagyobb problémát a kép­zési helyek, alapanyagok, kellé­kek, szerszámgyártás hiánya, telephelyengedélyek, vállalko­zás nehézségei jelentik. ■

Next

/
Oldalképek
Tartalom