Új Néplap, 2013. november (24. évfolyam, 255-279. szám)
2013-11-18 / 268. szám
2013. NOVEMBER 18., HÉTFŐ 3 MEGYEI TÜKÖR HÍREK Lakossági fórumot tart a polgármester szalay fereno polgármester lakossági fórumot tart november 19-én (kedden) 17 órától a VOKE Csomóponti Művelődési Központban, ahol egyebek mellett városüzemeltetési témában, a buszközlekedéssel és a vasúttal kapcsolatban várja a kérdéseket. ■ Egy csomag kávéért lökte meg az eladót A törökszentmiklósi Rendőrkapitányság rablás bűntett elkövetésének megalapozott gyanúja miatt indított eljárást egy karcagi lakos ellen. A jelenleg rendelkezésre álló adatok szerint a 38 éves asszony november 15-én 11 óra körüli időben az egyik bolt pultjáról akart egy csomag kávét fizetés nélkül elvinni. Az eladó ezt észlelvén kivette kezéből a portékát, de az asszony meglökte, majd megragadta az alkalmazottat, hogy visszaszerezze az árut. A rendőrök perceken belül a helyszínre érkeztek, és elfogták a bűn- cselekmény elkövetésével megalapozottan gyanúsítható karcagi nőt. ■ Helyi üzemben gyártanak térköveket közel öt hónapnyi előkészületi munkák után megkezdődött Fegyvemeken a Hillér-te- lephelyen a térkőgyártógépsor próbaüzeme. - Itt már láthatóak az első téglák, melyek még talán nem a legtökéletesebbek, de a miénk - mondta el tájékoztatójában Tatár László. A város polgármestere kiemelte, ez azért fontos, mert az üzemben új munkahelyek létesülnek. ■ R. Á. A gyerekek rajzon örökítik meg az ünnepet vajon milyen Tószeg karácsonya? Idén ez helyi gyerekek rajzaiból is kiderül majd. A településen ugyanis rajzpályázatot hirdettek alsó tagozatos iskolásoknak, a gyerekek a tószegi polgámesteri hivatalban még pár napig, november 22-ig leadhatják a szeretet ünnepéről szóló rajzaikat. A rajzolók ajándékot kapnak majd, a legjobban sikerült alkotásokból pedig képeslapok készülnek. ■ R. Á. Attila Japánra hangolt életmód Az abonyi fiatalember már megszokta a felkelő nap országát Attila feleségével és lányaival, a tündéri, hatéves Ainóval és a négyéves Annával Mint egy mesében... Magyarországon megismert egy japán lányt, közben Japánban kapott munka- lehetőséget. Fekete Attila mindkettőre igent mondott: a zongorahangoló fiatalember Tokióban él feleségével és két lányával. Rimóczi Ágnes A zene mindig közel állt hozzá, barátságban volt a hangszerekkel is. Ezt jómagam is tudtam róla, hiszen egy gimnáziumi osztályban koptattuk a padokat. Megörültem, amikor rátaláltam egy közösségi portálon, egykori sulitársamat faggattam: mit csinál, hol és hogyan él? Mondhatom: különlegesen! Az abonyi származású Fekete Attila egy távol-keleti országban váltotta/váltja valóra álmait.- A gimnázium után a Liszt Ferenc Zeneakadémia Hang- szereszképző iskolájában tanultam zongora és billentyűs historikus hangszer szakon. Elnyertem egy státust a Zene- akadémia zongoraműhelyében,' ahol 2005-ig nagyszerű környezetben dolgozhattam - kezdi Attila, aki eközben folyamatosan kereste a továbbtanulási lehetőséget (külföldi mestereknél és zongoragyáraknál is), aminek köszönhetően sok ismerőst szerzett.- Közben ismerkedtem meg a lánnyal, aki a feleségem lett. Ő a zeneakadémián tanult külföldi diákként, tanulmányai után azonban haza kellett utaznia Japánba. És akkor adódott egy teljesen szürreális lehetőség a Steinway&Sons tokiói központjában. Az esélytelenek nyugalmával megpróbáltam, és sikerült. Aztán már itt kaptam egy felkérést, hogy nincs-e kedvem a Fazioli Pia- noforti zongoragyárnál dolgozni... hát volt - meséli. Attila zongorahangoló és -javítóként - ahogy ott nevezik: koncerttechnikus - dolgozik. Sokrétű a feladata, elsősorban „műhelymunkáról” szól, de mellette számos országban, nagyon sok zongoraművésszel volt lehetősége együtt dolgozni. És nemcsak a munkája kiváló, családi élete is kiegyensúlyozott. Feleségével és két lányával él Tokióban, ám megismerkedésük Budapesthez. kötődik.- Pesten sok japán barátom volt, akikkel rendszeresen rendeztünk vacsorapartikat. Összejártunk, beszélgettünk, akinek volt kedve, főzött valamit. Egyik ilyen este én főztem és sok ételt készítettem, szóltam az egyik barátomnak, hogy hozzon magával valakit - hogy minél kevesebb étel maradjon. Nos, ő elhozta a lányt, aki később a feleségem lett. Ma két lányunk van: a hatéves Aino és a négyéves Anna.- bár a repülő nagyon gyors, azért Japán mégis nagyon messze van - reagál a kérdésre, mely szerint milyen gyakran látogat haza. Attila ritkán jut haza látogatóba, mint mondja, igyekszik az európai céges útjait összekapcsolni egy kis otthoni szabadsággal.- Nagyjából kétévente egy- szer-kétszer tudok hazalátogatni - mondja. Azonnal adódik a kérdés: a gyerekek beszélnek-e magyarul?- Hát ez összetett dolog - mondja Attila mosolyogva. - Értenek valamennyire, de nem beszélnek magyarul. Ennek több oka van. Kevés az időm tanítani őket. Japánban nem esik ki a toll az emberek kezéből délután öt órakor, tovább dolgoznak. Előfordul, hogy már nyűgösek a lányok, sőt olykor alszanak, amikor hazaérek... így nem olyan egyszerű! S mielőtt megkérdeznéd, mondom, hogy nekem viszont muszáj japánul beszélnem. Egy szintig már eljutottam, de van még hova fejleszteni a ezzel kapcsolatban nem véletlenül, felmerül a kérdés, hogy egyszer hazaköltözik-e vagy végleg Japánban marad? - szeretnék itt maradni, gyönyörű családom van, szerencsére tudok róluk gondoskodni a kiváló munkahelyemnek köszönhetően. Már megkaptam a letelepedesi engedélyt is - teszi hozzá végül Fekete Attila. nyelvtudásomat. A hétköznapi életben azonban nincsenek gondjaim vele - mondja. Ahogy nincsenek problémái az ottani élettel sem. Bár, mint mondja, az elején nem volt egyszerű. - Minden országnak vannak a sajátosságai, van egy gondolkodásmód, ha ezeket elfogadod, akkor minden oké lesz. Japán geológiailag nagyon aktív, földrengések, tájfunok jönnek és mennek. Persze, ezt is meg lehet szokni. Végül ne felejtsük el, hogy Tokió egy gigapolisz, többen laknak a városban és annak vonzáskörzetében, mint egész Magyarországon. Ezzel együtt fantasztikusan szervezett a városi élet. Szerintem nagyon élhető, ettől függetlenül havonta legalább egyszer ki kell menekülni a hegyek közé, hogy ne zsongjon a fejed. Nehéz ezt elmondani, a legjobb, ha eljössz, és megnézed magad(nak)! És ne kérdezd, hanem tapasztald meg az ételeket is. Nehéz elmondani ugyanis, hiszen minden nemzet, mindenféle konyhája képviselteti magát benne. Szerintem a japán konyha fantasztikus, a világ egyik legszínvonalasabb a konyhaművészete az övék. Időnként hazalátogat, de Japán az új otthona NÉZŐPONT VARGA CSABA Örüljünk az újnak! kár, hogy a három egykori kiválóság: Boros Ottó, Hasznos István és Kanizsa Tivadar szobra nem a Damjanich uszodában található - mondta nekem egy Szolnokról elszármazott pólós szombaton délután, néhány órával azután, hogy hivatalosan is átadták a tiszaligeti Vízilabda Arénát. én tudom, hogy a legendás Damjanich-uszoda és a Mátyás Király úti MTE-pálya még mindig sokaknak hiányzik a megyeszékhelyen, hiszen mindkét létesítményhez sok-sok szép élményük kötődik. Őszintén szólva én már egyik létesítményt sem sírom vissza, hiszen azok már a múltéi. Már csak azért sem hiányolom őket, mert a Mátyás király úti helyett ott van a Tiszaligeti Stadion, ahol több füves és műfüves pályával szolgálja a labdarúgást és a szabadidősportot. Nem beszélve a villanyvilágításról és a folyamatosan szépülő lelátóról. Szombaton délben pedig hivatalosan is átadták a Vízilabda Arénát. Ami egy modem, világszintű létesítmény, ahol nemcsak a sportolók, hanem a közönség is jól érzi magát. Több mint ezer ember fér el benne, kényelmes lelátókról szurkolhatnak a nézők. És akkor még nem beszéltünk a sportolókat kiszolgáló helyiségekről. Most csak két létesítményt említettem, de írhatnék a folyamatosan szépülő Tiszaligeti Sportcsarnokról, amely már a nemzetközi kosárlabda-szövetség szigorú előírásainak is megfelel, a Tiszavirág Aréna (a régi Olaj-csamok) pedig leginkább az utánpótlást szolgálja, és akkor még ott van a teniszpálya komplexum is. mindezek fényében nem érdemes visszasírni a régi létesítményeket, melyekhez engem is szép élmények kötnek. Inkább örüljünk az újaknak, például most a Vízilabda Arénának! Ötvenéves a honismereti szakkör jubileum Régi újságcikkek mutatják be a mozgalom első évtizedét A jászjákóhalmi Horváth Péter Honismereti Szakkör november 16-án ünnepelte megalakulásának ötvenedik évfordulóját. A jubileumi rendezvényre a jászsági honismereti szakkörökön kívül meghívták többek között az ózdi, jászszentlászlói szervezetek tagjait is, akikkel évtizedek óta barátságot ápolnak a jászjákóhalmiak. Fodor István Ferenc, a Horváth Péter Honismereti Szakkör vezetője köszöntötte a résztvevőket, díszvendégeket, támogatókat, civil szervezeteket, művészeti csoportokat és közösen emlékeztek az elmúlt évtizedekre. Felidézték a fontosabb eseményeket, emlékeket a megalakulástól egészen napjainkig. A résztvevők megkoszorúzták a névadó Horváth Péter emléktábláját a szülőháza helyén épült házon és szintén koszorút helyeztek el az alapító Váradi Zoltán emléktábláján a helytörténeti gyűjtemény előterében. Az évforduló alkalmából kiadványt is szerkesztettek, amely a Horváth Péter Honismereti Szakkör első évtizedét mutatja be a korabeli sajtó cikkei segítségével. A rendezvényt a jászapáti Rácz Aladár Zeneiskola fúvószenekara és a jákóhalmi népdalkor műsora színesítette. % ki ünnepség baráti beszélge- I téssel, nosztalgiázással zárult | „birgepörkölt”, pálinka, bor ki- s séretében. ■ I. A. Fél évszázad eseményeire emlékezett a honismereti szakkör Felavatták Kvasz András emléktábláját Szolnokon ünnepség Az elmúlt év óta Kvasz András nevét viseli a szolnoki Ittebei Kiss József Helikopter Bázison állomásozó Ludovika Zászlóalj 5. hallgatói százada. A Nemzeti Köz- szolgálati Egyetem kihelyezett alakulata tavaly századzászlót kapott a várostól, idén pedig a 130 esztendeje született névadó emléktábláját avatták fel a helyőrségben. Kvasz András 1883. november 21-én látott napvilágot Békéscsabán és 1974. január 27-én hunyt el Budapesten. E pilótát és repülőgép-szerelőt, -építőt tartjuk a magyar aviatika úttörőjének. Eredetileg kovácsmester volt, majd technológusi szakképesítést szerzett esti tanfolyamokon. Ezután Budapesten kerékpár- és motorjavító műhelyt nyitott. 1910-től foglalkozott repüléssel: a Rákos-mezőn repült. Majd 1911 és 1914 között 70 magyarországi településen hajtott végre bemutatórepülést. Az első világháborúban pilótaként harcolt, gépével együtt fogságba esett. A Tanácsköztársaság alatti szerepe miatt később eljárást indítottak ellene. 1924-től a Mátyásföldi repülőtéren dolgozott előbb szerelőként, majd portásként, 1949-ben pedig mint a békéscsabai repülőtér gondnoka vonult nyugállományba. Az emléktáblát Nagy István protestáns tábori lelkész áldotta meg. ■ M. G.
