Új Néplap, 2013. október (24. évfolyam, 229-254. szám)
2013-10-05 / 233. szám
2 A NAP TEMAJA 2013. OKTÓBER 5., SZOMBAT Rendőr, vasutas, raktáros, gyári munkás éppúgy akad a gárdában, mint jegyző, sőt polgármester is. Mind hobbiból, munka után, szabad időben járnak el focizni, és a csapattagok - bizton mondható - egyáltalán nem a pénzért kergetik a bőrt. FUTBALL, SZERELEMBŐL Kétpón a csapat tagja a polgármester, Boldog István is (balra), aki Szappanos Norberttel sokat fáradozik azon, hogy a helyi kedvencek pályára léphessenek Bár a futball világában a jelentősebb hírek arról szólnak, hogy mondjuk egy Bale nevű angol focista mennyiért szerződött a Real Madridhoz vagy éppen hova igazol aktuálisan Dzsudzsák Balázs, a sportágban ennél lentebbi szinteken is zajlik az élet. Mégpedig nem kevesebb lelkesedéssel, mint a magasabb osztályokban, hiszen bizony a negyedosztályban is rendre kifutnak a játékosok hetente a zöld gyepre. Munkatársunktól Persze itt jóval szűkösebbek is a lehetőségek, a pénzek és kisebb a csillogás-villogás, a felhajtás. Ámde ilyen szinten is kerek a labda, és még ha va- kondtúrásos is lehet a pálya, a foci szerelmeseit semmi sem tántoríthatja el a bőr kergeté- sétől. A kétpói focisták jelenleg a megyei negyedik osztályban rúgják a bőrt, több-kevesebb sikerrel. Az eredmény leginkább attól függ, hogy otthon vagy idegenben lépnek-e pályára.- Sajnos sokan közülünk nehezen tudják vállalni az idegenbeli mérkőzéseket - mondta el Szappanos Norbert, a csapat kapitánya. - Ilyenkor a kezdőcsapatból csak kevesen utazunk el, ami persze az eredményen is meglátszik. Itthon viszont, amikor a legjobb összeállításban tudunk focizni, általában nyerni szoktunk. A kétpói csapat összeállítása meglehetősen vegyes. Rendőr, vasutas, raktáros, gyári munkás éppúgy akad a gárdában, mint jegyző, sőt a polgármester is oszlopos tagnak számít, ami persze a támogatáson is meglátszik.- Az önkormányzat a lehetőségeihez mérten segíti a csapatot, tehát az öltöző rezsiköltségeit mi álljuk - tudtuk meg Boldog István polgármestertől, aki valódi motorja a labdarúgásnak Kétpón. - Néhány vállalkozónak köszönhetőek a mezek és a labdák, maguk a focisták azonban semmiféle fizetést, jutalmat nem kapnak, sőt, előfordul, hogy az utazás költségeit is maguknak kell állniuk. Gyakran megesik például, hogy saját autóval mennek az idegenbeli meccsekre. Boldog István elmondta, számukra óriási segítséget jelent a társasági adó hozzájárulás, amelynek köszönhetően az öltöző felújítását, az új szereléseket, sőt a fiatalokat segítő Bozsik-program újraindítását is finanszírozni tudják. Ezáltal pedig hamarosan talán magasabb osztályban tudják folytatni a szereplést, ha ki tudják állítani az előírt ifjúsági csapatokat. Korábban is nagy presztízse volt egy helyi futballcsapatnak. A nyolcvanas években, illetve a kilencvenes évek elején a megyei első, illetve másodosztályban szereplő jászberényi, jászjákóhalmi, később alattyáni csapatokban játszó Kuli Zsolt rendkívül jó szívvel emlékezik vissza azokra az évekre. Igaz, semmilyen pénzbeli juttatást nem kaptak a játékért, hobbiból, munka után szabadidőben jártak el focizni. Ugyanakkor igazi közösség alakult ki a csapatok, illetve a helyi szurkolótáborok között. - A legtöbb néző előtt egy karcagi mérkőzésen játszottam Jászjákóhalma színeiben, amikor is 1100 szurkoló látogatott ki a meccsre. Abban az évben a karcagiak megnyerték a megyei első osztályt, Jákóhal- ma legjobb eredménye a megyei negyedik hely volt. Mostanság sokszor egy NB I-es meccsen sem jelenik meg ennyi néző. Akkoriban persze nem volt ritka, hogy egy jászsági derbire is kíváncsi volt legalább 500- 600 szurkoló. - Amikor idegenben játszottunk, akkor kaptunk vacsorát is, de egy hazai meccs után nagyon jól esett a csapatnak, amikor a szurkolókkal együtt zsíros kenyeret ehettünk a közeli italkimérésben. A jákó- halmi iparosok gyakorta kedveskedtek a csapatnak egy-egy láda sörrel, üdítővel. Rendkívül nagy volt a becsülete egy győztes meccs után a góllövőknek is. A győzelmet jelentő találatok jutalma is legtöbbször egy fizetett kör volt meccs után.- A mindenünk volt a foci, amiért meg is tettünk mindent. Emlékszem, egyszer a mezőtúri főiskolásokkal játszottunk, és összefejeltem az egyik ellenféllel. Komoly volt a sérülés, szemöldököm felett össze kellett kapcsolni a bőrt. A következő héten, pénteken vették ki a kapcsokat, de a kötözést még a fejemen hagy■ A fejem bekötve, a karom begipszelve, úgy néztem ki, mint egy frontharcos, anyám elsírta magát. ták. A vasárnapi meccsre Kun- szentmártonba utaztunk. Elvileg nem kellett volna játszanom, de azért bedobtam a futballcipőt a biztonság kedvéért. Végül kiderült, hogy csak úgy lesz meg a 11 játékosunk, ha én is beállók. Még az első félidőben egy szerelés után ketten estek rám. Több helyen eltört a csuklóm. Először egy rendőrautó vitt a helyi rendelőbe onnan pedig a mentő Szentesre. Elég az hozzá, hogy éjjel tizenegyre értem haza gipszelt karral, bekötött fejjel, mint egy frontharcos, édesanyám elsírta magát, amikor meglátott. Az edzésekre Jászberényből Jászjákóhalmára - folytatta Kuli Zsolt - legtöbbször az edzőnk, Páncsics Józsi bácsi vitt át bennünket Skodájával. Ugyanakkor nem egyszer előfordult, hogy akár edzésre, akár a meccsre kerékpárral hajtottam át, már az is megfelelt a bemelegítésnek. A téli alapozás idején pedig az utat nagyon sokszor futva tettem meg még akkor is, ha esett a hó. Volt, hogy az egyik ismerősöm fel akart venni, ne kelljen fagyoskodnom a hóban, szélben, de elutasítottam, mondván, hogy nem árt egy kis mozgás. Berekfürdőn is sokat jelent a foci. A Berekfürdői Sportegyesület két szakosztályt működtet, a női kézilabdát és a férfi labdarúgót. Perge József elnöktől megtudtuk, a lányok eredményesebbek, ők a megye I-ben játszanak, a fiúk jelenleg a megye IV-ben. Az önkormányzattól az egyesület másfél millió forint támogatást kap éves szinten. Ezt pályázatokkal még fél millióval igyekeznek növelni. A vidéki meccsekre az önkormányzat kisbuszával járnak, ami szintén segítség. A felszerelést az egyesület adja, a focicipő vásárlásához pedig egy meghatározott összegű támogatást biztosítanak a játékosoknak. A csapat edzője, s egyben játékosa is Bánhegyi Tamás, a helyi Veress Zoltán Általános Iskola testnevelője. Vele és a csapat főszurkolójával, mindenesével, Martin Sándorral a sportpályán, az esti edzés előtt találkoztunk. Az öltöző falán látható tablók bizonyítják, 2005-ben a megye I. bajnoka is volt a bereki csapat. Aztán egy év szünet, s most a megye IV-ben játszanak, ifi csapattal jelenleg nem rendelkeznek.- Huszonkettő-huszonhárom fővel játszunk, az átlagéletkor 22-23 év. A bereki 14 tagunk többsége középiskolás, vagy ötödéven tanuló egykori diákom, akik a foci szeretete miatt jöttek vissza játszani, de van főiskolásunk is - sorolja az edző. - Rajtam kívül a berekiek közül Kovács Ádám dolgozik, de a karcagi és kunmadarasi játékosaink is dolgoznak. Épp ezért edzéseket este hattól tartunk, heti két alkalommal. Mivel az önkormányzatnak köszönhetően van a pályánkon világítás, ez nem okoz gondot - mondja az edző, miközben Sanyi bácsi a szertárban már az edzéshez készíti elő a tisztára mosott, kivasalt szereléseket.- Fiatalon huszonkét évig én is fociztam - innen a rajongás a csapat, a játék iránt. Két éve nyugdíjas vagyok, de előtte is mindig segítettem a csapatot. Én vagyok a mindenes, aki nyáron locsolja, nyírja a füvet a pályán, s meccs, edzés után az én dolgom a szerelések rendbe tétele. Persze szigorúan társadalmi munkában - jelenti ki az idős férfi, aki azért bízik abban, hogy a bereki csapat tavasszal jobb helyet foglal el majd a tabellán.- Megteszünk mindent a meccseken a győzelemért, de valahogy ebben a szezonban nincs szerencsénk - mondja az edző. Az öltözőben előtte még mindenki fogadkozik, ma én gólt lövök... s aztán a pályán ez nem mindig sikerül. Van, aki el sem tud jutni a napi edzésre AZ ALACSONYABB osztályú bajnokságokban hivatalosan nincsenek fizetett vérbeli profik, akiknek csak abból áll az életük, hogy edzére járnak, illetve bajnoki mécseseket vívnak. Hétközben bizony ők dolgoznak, majd a nyolc órai munka után irány a pálya, edzeni. van, aki nem is saját településén focizik, így munka után esetleg el sem tud jutni csapatához edzeni. így van ez Berekfürdőn is.- A vidéki csapattagok bár nem tudnak a munka miatt mindig kijönni edzésre, de Karcagon a sportcsarnokban a kispályás bajnokságokon formában tartják magukat, így a kondíciójukra nem lehet panaszom - mondja csa- Martin Sándor, a bereki csapat mindenese és az edző Bánhegyi Tamás pat edzője Bánhegyi Tamás. A tanár úr ha kell, maga is pályára lép, s az edzői taktikája része az is, amikor két kapust küld a pályára.- no persze az egyik játékosmezben, a másik hálóőrként van a pályán, s amikor a kapust valamiért cserélni kell, szokott meglepetést okozni az ellenfelünknek, amikor kiderül, hogy az addig mezőnyjátékos valójában kapus és jól őrzi a hálót-jelenti ki mosolyogva Bánhegyi Tamás.- a magas üzemanyagárak miatt idén a csapatot már vidéki meccsekre nem kísérjük el, de a berekieken ott ülünk a lelátón - mondja Martin Sándor, aki egykori focistaként jól tudja, a hazai biztatás gólokat is hozhat a csapatnak. Martin Sándor (balról) és Bánhegyi Tamás a bereki fociért dolgozik
