Új Néplap, 2013. október (24. évfolyam, 229-254. szám)
2013-10-04 / 232. szám
2013. OKTÓBER 4., PÉNTEK 3 MEGYEI TÜKÖR HÍREK Zajlanak az őszi haltelepítések az őszi haltelepítés keretében október második hetében másfél mázsa két- nyaras pontyot telepítenek a Halász Kft. által kezelt Karcag környéki vizekbe, így például a Kákát és a Villogó főcsatornába. Ezt megelőzően fogható méretű három- nyaras pontyból került öt mázsányi a Szajoli és a Bóka Holt-Tiszába, valamint a Szolnoki Ártéri Horgásztóba (Vegyi Kubik). Korábban ezer egynyaras kecsegét engedtek a Tiszába, ahová novemberben még kétnya- ras pontyokat is telepíteni fognak - tudtuk meg Csorna Gábortól, telepítést végző cég ügyvezetőjétől. ■ K. B. Harmincöt mázsányi kukoricát loptak lopás vétség elkövetésének megalapozott gyanúja miatt indított eljárást három kisújszállási lakos ellen a karcagi rendőrség. A két férfi és egy nő a hét elején egy Ecsegfalva külterületén lévő kukoricaföldről tulajdonított el mintegy harmincöt mázsa csöves kukoricát. A helyi nyomozók rövid időn belül beazonosították a lehetséges elkövetőket, akiket elő is állítottak. A hamarosan bíróság elé álló gyanúsítottak otthonában megtartott házkutatás alkalmával előkerült az ellopott termény legnagyobb része. ■ Kezdődik a Holt-Tisza revitalizációja a közép-tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság beruházása keretében mintegy 400 millió forintos fejlesztésnek köszönhetően újul meg az Alcsi-Holt-Tisza, amely Szolnok tartalék vízbázisának számít. A munkaterület átadása megtörtént, s a beavatkozásoknak köszönhetően évtizedre biztosított lesz a kor követelményeinek megfelelő vízminőség és a hatékony vízgazdálkodás műszaki háttere. A kivitelezés előkészítéseként fél kilométeres partszakaszon a stégeket már most elbontották. ■ SZ. ZS. SEGÍTsea A BETTEßcn betegség rtaVtízfífHÉ. Legyőzte a rettegett kórt egészség A szolnoki nő betegsége után átértékelte eddigi életét a táplálékkiegészítők széles skáláját kínálják, többnyire borsos áron. Nem biztos azonban, hogy a legfelkapottabb készítmények segítenek. Jómagam is hátráltattam így saját kezelésemet, míg végül az orvosom tanácsát kértem és már csak vele egyeztetve szedtem ezeket. De emlékszem olyan sorstársamra is, aki két és fél millió forintot költött ilyen szerekre, gyógyulást remélve, ma pedig már nincs közöttünk. Ahogy Mária mondja, az ilyen komoly betegség arra készteti az embert, hogy átértékelje az egész addigi életét. Áthelyeződnek a hangsúlyok, s már nem a mindennapi hajtás, a munka lesz fontos, hanem a gyógyulás. Ha ott van benne az élni akarás, még szeretne jövőt tervezni, akkor változtatni kell életvitelén, s nem csak időlegesen. Muszáj jó értelemben véve önzőnek lenni, s hiába nyilvánítanak gyógyult- nak egy daganatos beteget, nem szabad visszatérni a korábbi hajszolt mindennapokhoz. Természetesen nem könnyű folyamatosan megőrizni az optimizmust, Marikának sem sikerült mindig. Voltak olyan időszakok, amikor úgy érezte, nem bírja tovább.- Először a műtét utáni szövettan eredménye ért hidegzuhanyként - meséli. - Közeli áttéteket találtak, így szükségessé vált a kemoterápia, pedig én abban bíztam, hogy az operációval sikerült megszabadulnom a daganattól. Maga a kemoterápia pedig egy idő után maga volt a pokol. Az első néhány kezelést még fel sem vettem, de a nyolcadik után már úgy döntöttem, nem megyek többet. Egyre elviselhetetlenebbé vált az a negyvennyolc óra, amelyet infúzióra kötve kellett töltenem. Az utolsót már végigsírtam, de végül túlestem rajta. Megpróbáltam kizárni a külvilágot, relaxáltam. Elképzeltem a testem, mint egy gazos kertet. A gaz volt a betegség, maga a daganat, amit igyekeztem a legnagyobb gonddal kikapálni. Amint a néhány nappal ezelőtti leletek is bizonyítják, a „gaz” valóban eltűnt Mária testéből. Nem tagadja, olykor még vannak rémálmai, egyvalamiben mégis biztos: nyilvánvaló, hogy egyszer mindenkinek meg kell halnia, ám ennek oka az ő esetében nem a daganat lesz. Már a szó is riaszt: rák. A daganatos betegségekről jórészt még ma is azt hisszük, gyógyíthatatlanok. Pedig ahogy Péter Mária példája is bizonyítja, van kiút. Szilvási Zsuzsa fái péter Mária Ot éven tú A rákot legyőző Péter Mária sorstársainak szeretne segíteni könyvével Útmutató könyvet írt sorstársainak Több mint öt esztendeje már, hogy a szolnoki hölgy átesett a jó néhány hónapon át tartó tortúrán, azóta pedig az eredményei folyamatosan azt mutatják, hogy sikerült megszabadulnia a rákos sejtek burjánzásától.- Lassan hat évvel ezelőtt, 2007 decemberében kezdődött a közdelem - idézi fel a kezdeteket Marika. - Nem éreztem, hogy beteg lennék, így természetes, hogy derült égből villámcsapásként ért a hír: vastagbéldaganatot diagnosztizáltak a szervezetemben. Először fel sem fogtam, mit mond az orvos, aztán jött a hitetlenkedés. Hiszen nem fájt semmim, nem éreztem magam betegnek! Ezt követően azonban megpróbáltam pozitívan felfogni a helyzetemet. Minden erőmmel azt sulykoltam magamba, hogy szerencsés vagyok. Ez talán abszurdnak tűnik, de arra gondoltam, hogy aki közlekedési balesetben vagy infarktusban hal meg, annak esélye sincs rá, hogy bármit tegyen az életben maradásért, nekem viszont igenis van. Első lépésként az ágyammal szembeni szekrényre kiraL gasztottam egy nagy táblát, rajta felirattal: meggyógyulok. Az a tábla ma is ott van, csak kissé módosult a szöveg, szerencsére múlt időbe tehettem. A kórházban ment minden a maga útján, felállították a kezelésem protokollját sugarazással, ; műtéttel, kemoterápiával. Én I pedig akivel csak találkoztam, mindenkinek beszéltem a betegségemről. Úgy éreztem, azzal nem segítek magamon, ha homokba dugom a fejem. Egy pillanatig sem szégyelltem betegségemet, családom, barátaim, ismerőseim pedig maximális mértékben mellettem álltak, amiben csak tudtak, segítettek. Persze a sok jó szándékú tanács közül érdemes válogatni. A daganattal küzdő beteg már csak olyan, hogy mindenbe kapaszo- dik, amitől gyógyulást remél. Sajnos erre komoly üzletág épült, ÖT éven túl - ezzel a címmel írt iránymutató könyvet sorstársainak Péter Mária. Amint mondja, nem tartja magát írónak, a könyvvel való haszon- szerzés is távol áll tőle, hiszen nem is került kereskedelmi forgalomba írása. Az elsődleges célja az volt, hogy közérthetően, lényegre törő módon foglalja össze mindazt, ami segítheti azokat a betegeket, akik még most küzdenek ezzel az alattomos kórral. Nem kisebb személyiségméltatta a könyvet, mint dr. Kásler Miklós professzor, az Országos Onkológiai Intézet főigazgatója. Emellett Mária számára hasonlóan komoly elismerés, hogy saját egykori kezelőorvosai is ajánlják írását mostani betegeiknek. JEGYZET BÉKÉSI BRIGITTA Fertőződjön meg humorral! orra esett egyik ismerősöm az egyik forgalmas szolnoki utca kellős közepén a minap, és igencsak beütötte az arcát. Bár meglehetősen fura pozícióban ért földre, komolynak tűnő sebét látva eszünkbe sem jutott viccelődni rajta. Mire ő csodálkozva komor tekintetünkön, szinte számonkérőn szegezte nekünk a kérdést „na mi lesz, nevetni is elfelejtettetek már?!” valóban, mi, emberek döntjük el, hogy a jelenségeket melyik oldalukról fogjuk meg, és eszerint élünk egy komor vagy vicces világban. az emberek hajlamosak arra, hogy a fánkon is csak a lyukat lássák és az a bizonyos pohár is többször félig üres, mint teli. Kirándulások helyett stresszoldó, életmódtanácsadó tréningekre járnak és vitaminok helyett kedélyjavító pirulákat szednek. pedig ahogyan mondják: a nevetés az élet sója. Es valóban: mennyivel jobb érzéssel kelünk fel egy esés után, ha tréfás megjegyzéseket is hallunk a felénk nyújtott segítő kezek gazdáitól. Azért, mert nevetünk a tévedéseinken, még lehet okulni is azokból. A kisebb megpróbáltatásokat úgy is le lehet küzdeni, ha vidám játéknak tekintjük őket. való igaz, nem minden helyzetben van helye a mosolynak, de legalább amikor megtehetjük, érdemes a dolgok, helyzetek derűsebb oldalát nézni. így nemcsak a saját, hanem mások életét is megkönnyíthetjük vagy legalábbis kellemesebbé tehetjük. A legjobb, ami velünk történhet, ha elkapjuk a „humorvírust”, és megfertőzünk azzal másokat is. Hiszen nem született még olyan ember, aki képtelen a nevetésre. És ez egy olyan képességünk, amit vétek lenne nem kihasználni a mindennapokban. Szolnoki bűnügyi helyszínelőt választottak az év rendőrévé elismerés A huszonkét éve szolgáló Mosonyi Gábor szerint egyetlen hajszál is megváltoztathatja egy ügy menetét A közelmúltban átadták az Év rendőre címet. Az idei esztendőben a szolnoki Mosonyi Gábor alezredes érdemelte ki az elismerést, aki az elmúlt huszonegy éves szolgálati ideje alatt egy igen különleges feladatot látott el, és lát el a mai napig.- 1992-ben szereltem fel a Szolnoki Rendőrkapitányságon, mint rendőrjárőr - idézte fel a kezdeteket Mosonyi Gábor a megyei rendőr-főkapitányság bűnügyi technikai osztályának vezetője. - Ezt követően tiszthelyettes képzőt végeztem. Ennek köszönhetően 1994-ben kerülhettem a bűnügyi technikára, négy másik kollégámmal, akikkel máig együtt dolgozunk. Ez nagyon nagy dolog volt, hiszen a bűnügyi technika, vagy ahogy köznyelven mondogatják, a helyszínelők csapata mindig is egy különleges csoport volt, ahová jól képzett, több diplomával rendelkező szakemberek kerülhettek csak be - mesélte. Az évek múlásával egyre fentebb lépett a ranglétrán, az ezredfordulótól a bűnügyi technikai osztályán osztályvezető helyettes, később osztályvezető lett. Hosz- szú pályafutása alatt igen érdekes esetekkel találkozott. Mikor feltettük neki a kérdést, melyik ügy volt az, amelyik nehéz feladat elé állította őt és csapatát azonnal a Taczman-ügyet említette.- Sokak emlékében él még az a jászberényi gyilkossági eset, Msz-NAcrKi/N-szotNOKM^rE KENDŐRE A szolnoki Mosonyi Gábor Az év rendőre kitüntető oklevéllel amely során egy férfit és egy nőt különös kegyetlenséggel megöltek - folytatja az alezredes. - Az elején úgy indult, hogy egy betörés, ismeretlen elkövetőkkel. Azonban a különleges eljárásokkal rögzített nyomok hamarosan váratlan eredményre vezették a nyomozókat, a család fiú gyermekére és annak barátjára terelődött a gyanú - tette hozzá. Az alezredes első helyszínelő élménye egy öngyilkosság volt, ahol a kor technikai színvonalának megfelelő eszközöket alkalmaztak. A „nagy öregek”, azaz a tapasztalt rendőrök bedobták a mélyvízbe a zöldfülű újoncot. Azóta több száz esetnél volt jelen, de a szakember szerint egyszer sem találkozott ugyanolyan helyszínnel, elkövetővel. Ahogy ő fogalmazott, minden helyszín más és más. A technika sokat fejlődött, de a precíz, jól képzett szakembereket semmi nem pótolhatja - hangsúlyozta.- Nem olyan ez a munka, mint a tévében, az fikció - jegyezte meg Mosonyi Gábor. - Igaz, a jó bűnügyi technikás a helyszínre érve, a nyomok rögzítése után már fejben le tudja írni, miként történhettek az események. De ehhez hosszú évekre van szükség. Olykor egyetlen hajszál, vagy egy ismeretlen ujjlenyomat is megváltoztathatja egy ügy menetét - zárta szavait az év rendőre. ■ E. CS.
