Új Néplap, 2013. szeptember (24. évfolyam, 204-228. szám)
2013-09-28 / 227. szám
2 A NAP TEMAJA 2013. SZEPTEMBER 28., SZOMBAT Vajon milyen lehet siket szülők gyermekeként, de hallóként élni? Miért olyan fontos a siketeknek az artikuláció? Hogyan találhatja meg az ember vakként is élete párját? A kérdésekre megyénkben élő siketek és nemlátók adták meg a választ, akik őszintén meséltek mindennapjaikról. •• HANGOK ES SZÍNEK NÉLKÜLI VILÁGOK A legtöbb ember zavarba jön, ha nemlátó vagy siket emberrel találkozik. Pedig ők is ugyanolyan emberek, mint mi, ti vagy ők. Csupán annyi a különbség köztünk, hogy az ő köreikben nem „illik” panaszkodni. Békési B. - Kovács B. Sokan el sem tudják képzelni, milyen az élet az örök csend birodalmában. Az átlagember nehezen tudja elképzelni, milyen lehet nem érteni, ha szólnak hozzá, nem hallani a zajokat vagy a zenét. A siket emberekre nemegyszer ma is furcsán néznek, bár a televízió és a fel- világosító munka eredményeként már nem csodálkoznak annyian jelelő embertársaik láttán. Az előítéletek lebontása azonban hosszadalmas munka. Pedig siket emberként is lehet teljes életet élni. Érdemes tehát megismerni az ő világukat is, hogy átléphessük azt a gátat, amit a kommunikációs nehézség épít közénk. Ma még legtöbben kirekesztve érzik magukat a hallók társadalmából, nem is alaptalanul - hasonlóan a vakokhoz, akik szintén rengeteg -952 JJuJiynfc iit-ß ■ Zsuzsikát egy ceglédi bálban mutatták be *u 11 férjének, aki szintén siketnek született. nehézséggel kénytelenek megvívni a mindennapok során. A túrkevei Kromperger Lajos például semmit nem lát. A minap mégis mosolyogva mondta egyik látó ismerősének, aki neki panaszkodott, majd fejéhez kapva elnézést kért: „mondd csak nyugodtan, elbírom ezt is, mint a magamét". Ahogyan a fenti példa is mutatja: ha nem tudná az ember, meg sem fordulna a fejében, hogy egy vak emberrel beszélget. Kromperger Lajos vidámságát, derűjét és humorérzékét ugyanis bárki megirigyelhetné.- Elsősorban én is ember vagyok, és csak utána vak - kezdte Kromperger Lajos. A nem látó Kromperger Lajos és felesége, Irmuska igyekeznek mindig a dolgok humoros oldalát nézni. A túrkevei pár vakként is igyekszik teljes életet élni. A férfi koraszülöttként egy kiló tíz dekával jött világra, az ikertestvére sajnos nem maradt életben. Sokáig tartották . inkubátorban, mely során roncsolódtak a látóidegek. A férfi bál széniére sosem látott, a jobb szeme később romlott el. A Mezőtúron élő Pályi Fe- rencné - Zsuzsika - siketként látta meg a napvilágot, soha nem tapasztalhatta meg a hallás adományát. Halló családba született, kisgyerekként mégsem tűnt fel neki különbözősége.- Csak 10 éves korom után tudatosult bennem igazán, hogy siket vagyok - meséli, jeltolmács segítségével. - Nekem ez volt a természetes. Pedig már kislányként speciális óvodába járt Budapestre. Sajnos, a jelelést nem tanították, az óvodában egymástól lesték el, hogy tudják megértetni magunkat. A 10 évfolyamos, bentlakásos általános iskolában sem jelnyelven zajlott az oktatás; az első két évben szájról olvasást és beszédtechnikát tanítottak. Zsuzsika úgy érzi, jól boldogul a hallók világában. Annakidején Besenyszögön laktak, ott ő volt az egyedüli siket, így rá is kényszerült, hogy megértesse magát. Az általános iskola után, szintén speciális intézményben, elsajátította a varrónői szakmát, és első szolnoki munkahelyén halló kollégák közt tevékenykedett. Párt is talált magának. Egy ceglédi bálban mutatták be leendő férjének, aki szintén siketnek született - sőt, szülei, nagyszülei sem hallottak. 24 éve házasodtak össze. A hallás hiánya nem tartotta vissza őket a gyermekvállalástól, bár fennállt a siketség öröklésének veszélye. Két fiuk született - szerencsére mindketten tökéletesen észlelték a hangokat! A vakság Lajos életét sem tette teljesen lehetetlenné - első találkozásunkkor például fehér botjával biztonságosan közlekedett a lépcsőn, nem kívánt élni a lift adta lehetőséggel. A korlátba kapaszkodva, biztosan sétált fel a második emeletre.- Bátran közlekedek a feleségemmel, Irmuskával, bár ő is súlyos látássérült, az én járásom sem stabil a csípőficamom miatt - mondta. - Majdhogynem „vak vezet világtalaiit” ha ketten elindulunk, hiszen a párom sem lát kébfoábom méternél távolabb az utcán. Volt igénylőlapom vakvezető kutyára, de nem töltöttem ki, mert épp akkor ismertem meg a feleségemet ■ „Néhány ember számára újdonság, de a jelnyelv nem egyszerűen csak a jelek készlete.” nevetett, hozzátéve: bár megtalálta élete párját, egy vakvezető kutyával valószínűleg kevesebb alkalommal találta volna magát a földön fekve közlekedés során. Na, de vajon milyen lehet siket szülők gyermekeként, de hallóként élni? Jeltolmácsunk, Hamerszki Erika megadja rá a válasz, ő ugyanis ebben a cipőben járt. Egyik szülője sem hallott.- Otthon a jelelést láttam, de mellettünk lakó nagyszüleim- től az élőbeszédet is tökéletesen elsajátítottam. Ez a kettősség hozzásegített, hogy mindkét világot tökéletesen megértsem és természetesnek találjam. Osztálytársaim azonban ijesztőnek találták szüléimét és furcsa kérdéseket tettek fel, ez ébresztett rá, hogy nem olyan hétköznapi a helyzetem. Rájöttem arra is, milyen nehézséget okoz a kapcsolatteremtés a siketeknek. Ők sokszor bezárkóznak és inkább a hozzájuk hasonlókkal érintkeznek, a hallók meg, ha nyitnának is, feladják, hiszen nem tudnak beszélgetni, nem működik a kommunikáció. Van előrelépés, de még sok felvilágosító munkára lenne szükség. Sokan nem tudják, de a jelnyelv sem egyszerűen a szavaknak megfeleltetett jelek készlete, hanem külön nyelvtana, szórendje van, ami a siketek gondolkodásához igazodik. Fontos, hogy nyisson egymás felé a két világ. Ha kapcsolatba kerülünk egy siket emberrel, próbáljunk vele kommunikálni, kapcsolatot létesíteni!- Mi egyszer például a szolnoki vasútállomáson, az úttestre lépve estünk el - mesélte tovább Lajos. - Nem jött senki, aki segített volna felállni, de legalább hasznát vettük az elsősegély-tanfolyamnak, ahonnan épp jöttünk: tanulmányoztuk, hogy nem tört-e el a lábam. Az ilyen esetek ellenére főként pozitív tapasztalataim vannak, hiszen általában azok jönnek csak ide hozzám, akik segítő szándékúak. Előfordult, hogy álltam a zebránál, és valaki megkérdezte, hogy átvezessen-e, de nem hallottam a forgalom zaja miatt. Lehet, sokan rtem tudják, de egy vak embert célszerű megérinteni, ha valaki hozzászól, hiszen nem biztos, hogy hallja is, amit mondanak neki. Akadtak olyanok is, akik elém vágtak, és csak arra eszméltek fel, hogy valamibe beleakadt a lábuk. Nem másba, a fehér botomba. Amikor Irmuska elárulja, hogy csinos, fiatal hölgy az „áldozat”, még ezt sem bánom - jegyezte meg. Beszélgetésünk végén Lajos, talán érezve a pillanatnyi megtorpanást, megjegyezte: - Az emberek nem mernek viszontlátással sem köszönni, mint ahogyan nem merik a vak szót sem használni, pedig erre sem■ „Sokan nem tudják, de egy vak embert célszerű megérinteni, ha valaki hozzászól.” mi szükség - nyugtatott. - Mi is emberek vagyunk, nem gondolom, hogy az állapotunk miatt be kellene gubózunk a négy fal közé. Biztatnék mindenkit, hogy mozduljon ki, kiránduljon, és ha vannak is rosszabb napok, próbálja a dolgok humoros oldalát nézni - búcsúzott. Zsuzsika is ellát minket néhány gyakorlati jó tanáccsal: - A siketeknek nagyon fontos az artikuláció, a mimika láttatása, hogy tudjanak szájról olvasni! Azt is elárulta nekünk, hogy érzékeli a rezgést, a ritmust, és nagyon szeret táncolni.- Táncmániás vagyok!- vallja, majd hozzáteszi: - Az éneklést azért szívesen kipróbálnám egyszer... Sokakat érint a siketség A SIKETEK VILÁGNAPJÁT a Siketek Nemzetközi Szövetségének határozata alapján 1958 óta ünnepeljük minden év szeptemberének utolsó vasárnapján. HAZÁNK LAKOSSÁGÁNAK 10 százaléka küszködik valamilyen mértékű hallásproblémával. WHO adatok szerint 60 ezer a siketek, s mintegy 300 ezer a súlyos fokban nagyothallók száma Magyar- országon. siNOSZ (siketek és Nagyothallók Országos Szövetsége) érdekvédelmi szervezetént segíti a siket és nagyothalló emberek társadalmi beilleszkedését. Pályi Ferencné a megyei szervezet elnöke, Hamerszki Erika pedig jelnyelvi tolmácsként nyújt segítséget Pályi Ferencné leginkább a jelnyelv segítségével tudja kifejezni magát a tagoknak. Még a mérlegük is beszél Lajosnak segítségére vannak a különleges eszközök A túrkevei Kromperger Lajos beszélgetésünkkor előhúzta zsebéből legújabb szerzeményét, egy fénydetektort, mely magasabb hangot ad ki, ha fényes hely, például ablak felé irányítják. Nem ez az egyetlen különös segédeszköze a nemlátó férfinak.- tavaly nyáron egy légy szállt a mérlegre, nevettünk, amikor a mérleg megszólalt: „két gramm" - számolt be Lajos a mulatságos eseményről.- Persze hátrányai is vannak a hangos eszközöknek. Egy nemlátó sorstársam például, nem ok nélkül becsukott minden ajtót, amikor ráállt a beszélő személyi mérlegre. Anyukája azonban kisvártatva bekiabált neki a szobába: „hallottam, hány kiló vagy!”. Főként pozitív tapasztalatai vannak a túrkevei párnak a közlekedés során
