Új Néplap, 2013. szeptember (24. évfolyam, 204-228. szám)

2013-09-13 / 214. szám

2013. SZEPTEMBER 13., PENTEK SETA - DIÁKVILÁG 15 A könyv kiváló fájdalomcsillapító, ráadásul nincs mellékhatása Amire a nyár nem képes ősz A hűvös három hónap is tartogat csodaszép dolgokat Megszűnő szeretet Megőszült már az öntudat és Nyugdíjba ment a Szárnyaló erő, ami mozgat És előrevisz Az ostobaság erdejében. olvasás A négybetűs szó hal­latán mindenkinek más jut az eszébe: valakinek a szokásos muszáj, valakinek a kötelező­olvasmányok, van olyan, aki­nek a tankönyvek, vannak, akik a szó hallatán a köny­vekkel teli polcokra gondol­nak, aminek részeit minden takarítás alkalmával le kell törölni - és van, akire ez a szó pozitívan hat. Én az utób­biakhoz tartozom. A könyv, az olvasás, az egyetlen olyan dolog, ami kiragadhat a va­lóságból, és elkalauzol egy olyan világba, amit te teremt­hetsz meg. Jó, persze, az író is segít, de ő csak egy történetet, érzést próbál átadni: te dön­tőd el, ezt hogyan, miképpen fogadod be, te képzeled el, te adsz neki értelmet. Ebben az a legszebb, hogy ha száz ember kezébe ugyanazt a könyvet adod, majd miután elolvasták, visszakérdezed a történetet, mindenkitől máshogy fogod visszahallani - hiszen mást és mást ragadtak ki a törté­netből. Ha azt hiszed, hogy nem szeretsz olvasni, lehet, hogy még nem olvastál jó könyvet. Mindenkinek más stílus, más műfaj tetszik. Én sem tudnám például az Egri csillagokat még egyszer elolvasni (bár először is csak a feléig jutot­tam...), mégis van, akinek ez a kedvenc könyve. Kaffka mű­veiért sem rajongok túlzottan, ám Paulo Cqelho és Vavyan Fable annal jobban megfog. Ettől a két szerzőtől nem csak egy olvasásélményt kaptam, hanem tanulhattam valamit az életről, és azóta máshogy látom a világot. Coelho segí­tett, hogy minden helyzetet pozitívabban lássak, Fable pedig kifigurázza a rossz pil­lanatokat, így a könyv végére már nevetek magamon, bele­értve a problémáimat is. És miért rajongok még eny- nyire az olvasásért? Elárulom: szerelmi bánat, magány, hiányérzet, ballábas nap? Ezek elmulasztására a könyv az egyetlen olyan gyógy­szer, aminek kockázatairól és mellékhatásairól nem kell megkérdezned sem a kezelő­orvosodat, sem a gyógysze­részedet! És minden időben gyorsan hat! ■ K. K. Vannak esős és hűvös napok ősszel, de amikor még előbújnak a csalogató napsugarak, jó érzés kint lenni a szabadban Vitathatatlanul itt az ősz (az elmúlt napokban elég hideg volt). Reméljük, kellemesebb arcát is megmutatja még ez az évszak. Szolnoki diákok így írnak az őszről... Diákvélemények Ha ősz, akkor iskola Ha iskola, akkor elmúlt a nyár. Sokakat ret­tegés fog el, ha ezekre a szavakra gondol. Ha ezt hallom: „ősz”, sok minden jut hirtelen az eszembe. Elsősorban az iskolakezdés, ami a hosszú, de mégis rövidnek tű­nő nyár után jön. Újra beülünk az iskolapadba. Az évszak előre haladtával megsárgulnak a fale­velek és lepotyognak. Avarként gyűlnek össze a fák tövében. A fecskék és a gólyák melegebb éghajlatra költöznek, az erdei ál­latok bentebb húzódnak odújuk­ba. Ha kilépek az ajtón, megcsap az őszi idő illata. A parkok mel­lett elhaladva lepottyant geszte­nyéket és leveleket látok. Nem látni többé a fák zöld lombját, lassan már csak a csupasz ágak maradnak. A boltok kirakatai­ban a nyári akciókat felváltja az őszi kollekció, a mellények és a kiskabátok. A piacon az őszi gyümölcsöt árusítják: almát, körtét, szőlőt. A diákok számá­ra ebben az időszakban van egy jó dolog is a sulikezdés után: az őszi szünet.:-) *** Szüret, utolsó napfürdőzé­sek, gesztenyegyűjtés, kirán­dulások. Olyan sok jó program van ősszel! Mégis a legtöbb embernek az iskolakezdés, nagytakarítás, falevél-gereb- lyézés,.gyorsan sötétedő, esték és a hideg jut az eszébe, ami­kor eljön a szeptember. Talán a fiatalok élvezik legkevésbé ezt az évszakot az iskola meg­kezdése miatt, hiszen egy kel­lemes, meleg, programokban gazdag nyarat hagyunk ma­gunk után. Pedig ha belegon­érzem, ahogy a nap utolsó su­garai a hátamat simogatják. Jó érzés. Tudom, hogy nem sokára beköszönt a zordabb ősz, hide­gebb lesz és fázni fogok. Még raj­tam van a szép új zöld kabátom, de már kezd sárgulni. Egy gyö­nyörű park legnagyobb geszte­nyefájának ágacskáján üldögé­lek. Már nem sokáig ha jön egy szélvihar, lelök innen. És akkor egy rövidebb zuhanás után a fa dolnánk, hogy mennyi min­dent rejt ez a három hónap is! Itt van a megunhatatlan szü­ret a nagyszülők kertjében. Ez a mai fiatalok számára talán régimódi, pedig ha egy kicsit átéreznék a szüret hangula­tát, ők is más szemmel nézné­nek az egyébként nem is olyan zord őszre. Délutánonként, ha a parkban sétálunk, feltűnik, hogy az egykor élénk zöld lombkoronák vadul tüzelő pi­rosban vagy sárgában játsza­nak, és máris jobb a hangula­tunk. Az igaz, hogy melegeb­ben öltözünk, mert reggelente fázik a kezünk és lábunk, de el kell hinnünk, hogy a tél ha­mar beköszönt, és ki kell élvez­alatti levélágyba pottyanok. Ha szerencsém lesz, arra jár majd egy kisgyerek, akinek megtet­szem és hazavisz. Ha nem, ak­kor ott maradok örökre és azt a fátfogom nézni, amelyről lees­tem. De nem is gondolok a jö- vőmre. Inkább élvezem a jelent. A jelent, ami számomra a boldog­ságot jelenti. Hisz itt lógni csodás dolog. Imádom, amikor az embe­rek rám néznek és elmosolyod­nunk azt a kis időt, amelyet ez a gyorsan elmúló ősz nyújthat. *** Elkészültem. 6 óra 25 perckor kilépek az ajtón, és érzem, hogy ez már nem az az idő, nem az a hőmérséklet, ami eddig volt. Visszaszaladok, hogy felvegyem a cipzáras pulcsimat Ahogy az iskola felé tartok, elgondolko­dom, hogy minden évszaknak megvannak a sajátosságai. Az ősz például rengeteg programot kínál. Többek közt az elsős diá­kok avatása, a 24 órás vetélkedő, és minden olyan vidámság, ami az osztályon belül, esetleg kívül zajlik. Ezekre a nyár nem képes, ahogy arra sem, hogy különböző színekben tüntesse fel a fákat... nak a szúrós hátam láttán. De lehet, nem is ezért görbül mosoly­ra szájuk, hanem más miatt. De ez nem zavar, mert így is enyém­nek érzem az örömüket, néha a bánatukat És az már csak a rá­adás, hogy a meleg kabátom még rajtam lehet, s mi ketten még együtt tündökölhetünk ezen a csodás őszi napon, és együtt élhe­tünk át minden pillanatot a me­sés őszből. A világ egy szúrós kabátba öltözött gesztenye szemszögéből Élni kéne, ha már megadatott és érezni és szeretni mint először, amikor nem volt még semmi sem ami bántson és utáljon. És ha már megfelelni nem lehet Miért ne lehetne Boldognak lenni abban a lég­üres Dobozban, ahol Még a valami is semmi? Mint egy duzzadt pacák, aki Kézen áll és nevet Úgy vagyok meg én is ebben A lehetetlen, • Kiismerhetetlen valóságban. ■ SZABÓ NÁNDOR ZSOLT A tükör segít, hogy megtaláld magad egy tükör vagyok. Azt látsz bennem, amit akarsz. A te személyiséged alapján formá­lódók. Azt szeretnéd, hogy kedves, félénk, nyugis ember legyek? Nézz bele a tükörbe, és ilyen leszek. Vagy azt akarod, hogy vagány, lázadó tinédzser legyek? íme, itt van a kis bele­való csajszi. Tükör vagyok, mert látod a szememben, mit gondolok. Vállalod? Mert én vállalom. Leszel a barátom? Én leszek a tied, és bármikor bármit biztosra vehetsz, hogy az úgy lesz, ha én azt mondom. Nem biztos, hogy ez olyan, amilyen valójában vagy, de előbb ahhoz meg kell, hogy találd önmagadat. Fedezd fel, melyik vagy te! És akkor a tü­kör azt mutatja majd, milyen az életed. ■ KÁNTOR TÍMEA Az oldalt összeállította: Rimóczi Ágnes tel.: 56/516-747 e-mail: szolnok.seta@ujneplap.hu Az oldalon megjelent írásokat teljes terjedelmükben olvashatjátok a SZOUON.hu hírportálon. AZ OLDALT TÁMOGATJA: A bérgyilkosok ma is köztünk járnak filmek Tarantino alkotásaiban árnyalja a gonosztevőkről kialakult képet 0 ott van mindenben, rajtam hagyta ujjnyomát Az emberek félnek attól, amit nem ismernek. Ez tény. Ilyenkor szokás azt mondani, hogy nézz szembe a félelmeiddel. Ebben lehet valami, mégis azon gon­dolkozom, nem keU mindennel szembenézni. Van egy másik világ, olyan, amüyet egy ren­des, tiszteletreméltó állampol­gár nem ismer. És így van ez jól. Szembenézni bizony nem érde­mes - hiszen akkor előbb-utóbb egy pisztolycsővel is szembenéz­hetnénk. Mindig megmosolyog­nak, mikor azt mondom; a Kill Bill a kedvenc filmem, Quentin Tarantino pedig a kedvenc ren­dezőm. Én azért szeretem Taran­tino filmjeit, mert azt próbálom megérteni, milyen lehet pénzért ölni. Letörölni a vért az arcról, és továbbállni. Egy golyó, utána két év Hawaiin. A Ponyvaregényben munka előtt vicceket mesélnek, utána Istenhez imádkoznak. Brutális irónia. Van a rendes, profi bér­gyilkos, aki elegánsan öl, kesz­tyű, hangtompító, satöbbi. Vi­szont felfedeztem Tarantino film­jeiben valamit, ami bele is illik a képbe, meg nem is - a valakiért való ölést. Akit a bérgyilkos, úgy látszik, szeret. Megváltoztatja az életét, ő pedig cserébe (érte) öl bombasztikus bosszúhad­járattal. Lásd Kill Bill! Szóval a bérgyilkosok köztünk járnak, sugallja Tarantino. Vajon...??? ■ RŐHRINGER DIÁNA A Kill Bill főszerepében Urna Thurman áll bosszút féltem tőle. Remegtem érte. Készültem rá. Kesztyűket ke­restem az üzletekben, harisnyá­kat, kötött ruhákat simítottam végig, fekete cipőt választottam. Beleszerelmesedtem egy boly­hos táskába. Vitákkal, haraggal, fájón csöndes belenyugvással áldoztam az új évszaknak. Nem tudom, mit vártam tőle cseré­be. Hogy a kapcsok maradjanak meg. Össze kell tartaniuk a for­radást. Hogy ne karmoljak új­ra hegeket. Hogy ne kelljen egy rosszul vagy rosszkor elültetett mondatot megpróbálnom kika­parni a földből. Hogy ne kelljen a betegség miatt felhúzott lábak­kal fogat összeszorítanom. Hogy ne, alig lélegezzek. Ugyan merek mély levegőt venni, de nem merek sóhajta­ni: ő ott van mindenben. Raj­tam hagyja az ujja nyomatát, ahogy régen én adtam színt a félfamentes papírnak festé- kes kezemmel. Még küld né­hány sugarat; sápadok érte, elhagyott szerető. Aztán zörgő papírrá szárítja ajkam, lángra gyújtja arcomat, tűket szúr a bőrömbe csókok gyanánt. Kö­döt teremt egyetlen sóhajjal, szemfényvesztő. Szorosabb­ra húzza a sálamat, nem tud megvédeni a saját hidegétől, fojtogat. Magához húz, ölel. A hajamat az arcunkba fújja a szél. Hideg orrunk összeér. ■ TÓTH ENIKŐ

Next

/
Oldalképek
Tartalom