Új Néplap, 2013. augusztus (24. évfolyam, 178-203. szám)
2013-08-30 / 202. szám
2013. AUGUSZTUS 30., PÉNTEK SÉTA - DIÁKVILÁG 15 Az életem néha egészen olyan, mint egy sorozat Búcsúznak leveleiktől a lak ősz Mit érne anyu forrón gőzölgő teája, ha odakint meleg lenne? Vannak, akik nem kedvelik az őszt, pedig ez az évszak ezer különlegességet tartogat számunkra. Lássuk meg a csodákat! Képünk illusztráció. vízió Mit kérdeztél? Hogy mi a kedvenc sorozatom? Hogy nézem-e a Szívek szállodáját? Hát hogyne. Régebben Rory volt a kedvencem, de már elvesztettem a fonalat a sokadik évad környékén (meg különben is össze-vissza ismétlik). Mégis, ha arra kéne válaszolnom, melyik a kedvenc sorozatom, a saját életemet választanám, s random címnek a „Hóbortos évek”-et adnám neki. Nevetségesen hangozhat mindez, pedig igaz! A főszereplő természetesen én vagyok, van egy csomó mellékszereplő- vannak olyanok, akik minden részben ott szerepelnek, akad. nak, akik visszatérő vendégszereplők. Akad, aki csak a harmadik évadban kerül képbe, van, aki kilép a sorozatból, mert „elköltözik, vagy külföldre megy”. Az expozíció pedig: a lány, aki iskolába jár. Jöhet az intrikák, veszekedések tömkelegé, kínos szituációk, nagy békülések, összeesküvés-elméletek, nevetések, sorsfordító pillanatok- mind az életem részei. Reggel felkelek, és „felkonferálom” magamnak (persze csak magamban), hogy „Harmadik évad százhuszonharmadik rész: A matekdolgozat rejtélye”. Aztán forgatás alatt gyakorta próbálok túlmesterkélt szállóigéket improvizálni, hogy majd egyszer tényleg úgy tűnjön, „ez bizony nagy ember volt”. Szünetekben sincs megállás: az intrikus, azaz én, eltervezem a szálak kuszálását, és hogy minden napra jusson valami érdekes, beidőzítem másnapra a százhuszonnegyedik rész tartalmát: „Tisztességtelen utazási kísérletek a kettes buszon”. Délután néha leírom magamnak az „aznapi rész” tartalmát, és közben elképzelem, ahogy vénülő, ősz fejemmel kuncogok a monitor előtt, a régi szép időkön nosztalgiázva. Annyira egyértelműnek tűnik minden, olyan szép, és kiszámítható, máskor pedig meghökkentő és gyors beavatkozást igényel (áldjuk a vágás feltalálóját). Ez egy tündérmese, ráadásul végtelen egoizmusomnak kedvezendő - én vagyok a főszereplő, és senki, de senki nem tudja velem elhitetni, hogy a Született feleségek élete érdekesebb az enyémnél. ■ SZ. VIKI Ránk köszönt a szeptember, itt az ősz. Az elmúlt napok hűvösek, esősek voltak, reméljük, kellemes arcát is sokszor megmutatja az évszak. A fiatalok így vallanak az őszről... Diákvélemények Néhány napja még nyár volt, s napsütötte arccal keltem ki az ágyból. Nemrég madár csicser- getfkínt a fákon és már korán reggel kellemes idő várt. De lassan ősz van. És én már arról álmodom, hogy iskolába kell menni... Reggel hat és az óra olyan hangosan rikácsol, hogy a falak is beleremegnek. Tudom, hogy fel kell kelnem, mégis jól betakarózom és visszaalszom. Pár perc múlva anya hangja töri meg a csendet: „El fogsz késni!” Fél óra múlva már, igaz kómásan, de készen állok az iskolára. Amint kinyitom az ajtót, s kilépek, megcsap az ősz illata. A hideg levegő csipkedi a bőröm. Összeszorítom a fogam, és indulok. Az utcán reménykedve nézelődöm, hátha, hátha rám köszön egy kósza napsugár a fák közül. Hiába minden. A szél összekócolja hajam, az őszi eső eláztat, a sejtelmes szürkeség megrémiszt... de én csak baktatok tovább. Az utcán csend. A korán nyitó bolt előtt az árus egy cigarettát dob el. Csak úgy sistereg a száraz levelek között. Odalépek, s eltaposom. De nincs bámészko- dásra időm, sienem kell. Megérkeztem. A buszmegállóban várok. Minden zugán átsüvít a szél. Amint a busz befut, kapkodva lépkedek fel, tudván, hogy odabent meleg lesz. Egy idős hölgy mellé leülve gondolkodni kezdek. Mégis, mi lenne velünk ősz nélkül? Hiányozna a jól megérett szőlő, a szüreti bál. Hiányoznának a gesztenyét gyűjtő ovisok, a hét végi túrák a hegyekben, s a levelekbe borult Tisza-parton sétáló szerelmes párok. Mit érne Valami lezárult és egy új A nyár után az ősz a kedvenc évszakom. Se túl meleg nincs, se túl hideg... szeptember hónappal beköszönt az ősz. az első őszi reggeleken - amikor mindenki rohan, hogy el ne késsen első tanítási, vagy munkanapjáról - nekem csak fel kellett néznem gyönyörű, napos égre, és máris elfelejtettem minden nyomasztó gondolatomat. aztán jöttek a hűvösebb naanyu forrón gőzölgő teája, ha odakint meleg lenne? Ha nem fújna őszi szél, ha nem dörögne az ég őszi esőtől duzzadva. Nem... az nem lehet. Ez mindannyiunk életének része kell, hogy legyen. sz. kitti Hajnali szellő szökött be nyár óta egyhangú intenzitással nyitott ablakomon. Lágy cirógatását teltebb simogatás, üde, friss illatát szédítő pézsma aromája fűszerezte. Rögtön tudtam, valami megváltozott. Izgatottan készülődtem, hogy folyóparti sétám keretében, mint régi jó barátot köszöntsem kedvenc évszakomat, az pok, mégsem volt rossz, hisz csak beleszimatolok a levegőbe és érzem a jellegzetes, enyhén füstös, de mégis kellemes illatot, amit úgy hívok: az őszillat. És ott vannak más jellegzetességek: a szüreti mulatságok, a must, a zsíros kenyér, kirándulások a hegyekbe, az őszi szünet. nekem mind közül a legfontosabb: a jellegzetes illat. Ez jelenti, valami lezárult és egy új elkezdődött. b. Ágnes őszt. Előre tudtam, milyen érzés lesz sétálni a szolid lángba borult sok száz éves fák között, milyen lesz a Nap puha melege, mikor arcom a fényébe fürdőzik. Az ősz sosem egyforma, amióta világ a világ, mindig megújul, majd alvásra inti a természetet. Elkészíti a növények, állatok fekhelyét, amihez csak később szolgáltat takarót a tél. Igazam volt. Ez alkalommal is észleltem a különbséget. A gesztenyék lassan érnek, a falevelek bámulnák, sárgulnak... Fa. Különös egy szó ez, hisz’ oly nagyon magába foglalja a barna, kérges törzset, melynek gyökerei ezerfelé szerteágaznak minden alapjában, a földben. Erős végteleny- nyi típusú ágain közelről köny- nyen átlátható levelei, pár méterről összefüggő, „zöldillatú” lombkoronát alkotnak, a természet legalapvetőbb színéből emelve köré glóriát. Nyáron. A lombhullatók lassan elköszönnek nagy gonddal nevelt leveleiktől, hogy azok ismét bekerüljenek a körforgásba. Ősz! ízlelgetem magamban a szót, mely szintén mély horderejű tartalmat takar. Meleg vörös, arany színeket, hódító borok illatát és a békés harmóniát, mellyel elbúcsúzik tőlünk a természet. K. kata elkezdődött „Szerelmes” vers a tökfőzelékhez (részlet) Felkapom a fejem, ha illatod megérzem, (Hányingerem van, bizton úgy érzem), Ó, múzsám, ki a menzákon uralkodsz, Megtölti fényed a tányérok bensőjét, És szívem nevedre hevesebbé lesz, (Hogy könyörülne rajtunk, ki étlapra tesz!), Hát hogyan is vallhatnék méltón szerelmet? (...) Tökfőzelék, mindenem, ó, szerelmes szerelmem, (Te kellenél még csak a matek mellé nekem.) Szakítok veled, szakítok csuklóból, ezerrel, (Úgyhogy tök szagú izé: mehetsz el...) Csak annyit mondhatok: tök ízű és rossz volt, Már maga a gondolat, hogy megeszlek, Tökfőzelék, bizony nem szeretlek! ■ SZABÓ NÁNDOR ZSOLT Nézzetek, mint a moziban! felhívás Ugye szeretitek a filmeket? Ha tehetitek, ugye beültök barátaitokkal, szerelmetekkel a moziba, és megnéztek egy jónak ígérkező alkotást? Na és tetszik, tetszett, amit láttatok? Vagy akár ki is hagyhattátok volna, és egy másik filmet kellett volna megnézni? Akármit is gondoltok, írjátok le! Várjuk a filmajánlókat, melyekben eláruljátok a többieknek, mit gondoltok a mozifilmről... Ajánljátok másoknak! írjátok le: szolnok.seta@ujneplap.hu! Az oldalt összeállította: Rimóczi Ágnes tel.: 56/516-747 e-mail: szolnok.seta@ujneplap.hu Az oldalon megjelent írásokat teljes terjedelmükben olvashatjátok a SZOUON.hu hírportálon. AZ OLDALT TÁMOGATJA: CINEMA CITY A táncban tudom kifejezni, ki is vagyok valójában Abszurd szituáciébél egy kellemes vígjáték filmajánló A Családi üzelmekkel másfél órás nevetéssel búcsúzhatunk a nyártól vélemény Tánc. Sport vagy nem sport? Szerintem sport és művészet egyben. Én már csak tudom, mivel táncos vagyok. Kíváncsi vagyok, hogy egy „nemtáncosnak” mit jelent maga a szó. A legtöbb ember a buliban lötyögést nevezi így. Szerencsére egyre többen vannak, akik tudják, mi zajlik a háttérben. Engem a tánc szinte egész életemben végigkísért. Volt szerencsém sokféle sportot kipróbálni, de mindegyiknek volt valami köze a tánchoz. Másfajta sport fel sem merült bennem, hiszen épphogy megtanultam járni, már Michael Jackson zenéire billegtem. Végül az akrobatikus rock and rollnál kötöttem ki, amit hét éve csinálok, öt éve űzöm versenyszerűen - és imádom. Ellenben én is azok közé tartozom, akik tesió- rákon leginkább a pad társaságát választják, mintsem a fodlabdáét. Ez sokakat meglep, mert elvüeg én is sportoló vagyok. Hiszen rengeteget edzünk és készülünk, de azért ezt nem lehet összehasonlítani mondjuk egy távolugrással. Ez nem jelenti azt, hogy a tánc nem sport. A táncban elő tudom adni magam - a tánc nőies is és karban tart. ■ H. LINDA ■ „Sokakat meglep, hogy elvileg én is sportoló vagyok.” Már az, hogy Jennifer Aniston (vagyis Rachel a Jóbarátokból) újfent vígjátékozik egy kis szájelhúzásra késztet sokakat. A színésznő ugyanis ezen szerepekben szinte kivétel nélkül ugyanazt nyújtja - ám a mostani film, mely a beszédes Családi üzelmek címet kapta, éppen ezen kivételek közé sorolható. Filmünk hőse egy kábítószer-kereskedő, akinek vannak elvei: csak rászoruló családanyáknak vagy szorgos éttermi alkalmazottaknak árul, gyerekeknek soha. És bízik benne, hogy ha mindig kispályás marad, nem érheti baj. De persze téved (máskülönben film sem lenne) - egyszer néhány kör< 'Ö g s Jennifer Aniston (középen) ezúttal a Családi üzelmekben vígjátékozik nyékbeli kamasznak segít megszabadulni az elvonási tünetektől. Azok kirabolják, és ő nem tud elszámolni sem az anyaggal, sem a pénzzel. Hogy jóvá tegye a hibáját, kénytelen egy nagy szállítmányt áthozni Mexikóból. Szerencsére a jó szomszédja és két züllött kiskorú segít neki: úgy tesznek, mintha családi túrán járnának... A történet önmagában is érdekes - a forgatókönyv szerencsére elkerüli a buktatókat, végig megmarad a megbízható szinten. A színészek szemlátomást a film minden percét élvezték, úgyhogy tegyünk mi is így, s egy igazán kikapcsoló másfél órával búcsúzzunk el a nyártól. ■ R. Á.
