Új Néplap, 2013. augusztus (24. évfolyam, 178-203. szám)

2013-08-24 / 197. szám

2 A NAP TEMAJA 2013. AUGUSZTUS 24., SZOMBAT Reggel, amikor az újságcikkre készülődve a fürdőszobában rutinszerűen kinyitottam a vízcsapot, meg sem fordult a fejemben, hogy milyen bonyolult háttere van ennek az egyszerű mozdulatnak. Aztán rövid időn belül szembesültem vele. NÉHA BÚVÁR IS SEGÍTI A MUNKÁT B. Kiss Mihály művezető a normál folyószintnél használt vízkivételi művet mutatja. A jókora szerkezetből nyolc szivattyú szállítja a vizet. Nem olyan egyszerű be­jutni a szolnoki vízműhöz, aminek nyomós oka van. Több telefont követően Séllei Lászlóné energetikus fogad az irodaház kapujánál, vele vonulunk a vízműtelep tu­lajdonképpeni bejáratához, ahol B. Kiss Mihály mű­vezető vesz át bennünket. Végül ő és Magyarné Bede Marianna műszaki igazga­tó kíséretében járjuk be az egész, kívülálló számára el­zárt, bonyolult telepet. Szathmáry István Elsőre békés a környezet, ahogy a Tisza partján álló víz­kivételi mű felé ballagunk. Nyoma sincs a fülsüketítő zú­gásnak, ami a falak közt vár bennünket, ráadásul iparte­lepen szokatlan módon alma­fák sora előtt vezet az utunk. Ők egy tereprendezés emlékei, amikor úgy voltak vele, ha már zöld, legyen hasznos is. Magából a több mint százéves létesítményből mára nem sok maradt, egy gépház őrzi a múlt emlékét, a többi későbbi alko­tás. Talán első állomásunk, a parton álló kerek épület, az úgynevezett szívócsöves vízki­vételi mű számít korosabbnak közülük.- Normál körülmények kö­zött a partnál levő mederpil- léres vízkivételi mű működik, ezt a műtárgyat alacsony víz­szintnél használjuk, - vezet be bennünket a közepén kút- szerűen kiképzett épületbe B. Kiss Mihály, ahonnan egy szí­vócső vezet a Tisza fenekére, a sodorvonalban betontalpon álló tölcsérszerű szerkezetig.- Mivel védik, nehogy példá­ul egy víz hozta döglött tehén kerüljön bele? - bújik belénk az ördög a kérdéssel.- Eleve rács fedi, meg ott lent nem jár ilyesmi. Egyéb­ként eddig még semmi külö­nös nem került elő a folyóból - hangzik a válasz. Néha rá­akad egy-két uszadék, vagy a beömlőnyílásait zárja el a jég, de rögtön jönnek a búvárok és szabaddá teszik. A vízműnek azzal a szolnoki Búvár Kft.-vel van karbantartási szerződése, amelyik a Szent István csata­hajó roncsánál is merült az Adrián. Ha valami miatt nem folyik be elég nyersvíz a Tiszá­ból, a diszpécserek azonnal riasztják őket - mondja. Közben leballagunk a part mellett álló, szekrényhez ha­sonló vízkivételi műhöz, ami­nek a nyílásain normál víz­szintnél több szivattyú szívja a rendszerbe a vizet. Onnan nézzük a most igencsak szeré­nyen viselkedő folyót.- Ha tovább tart a szárazság, a hét végére elérjük a százéves legkisebb vízszintet - kap­csolódik be a beszélgetésbe Magyarné Bede Marianna műszaki igazgató asszony. - Három évnyi aszály hívta fel a figyelmünket arra, hogy fel­készüljünk, mennyire tudjuk műszakilag követni a szélső­séges helyzetet, ezért a Köti- vízigtől tavaly megrendeltük és próbaüzemeltettük az úszó vízkivételi művet is - folytatja. - Egyébként a százéves legki­sebb vízszintnél is másodper­cenként 93 köbméter a Tisza vízhozama, mi pedig ugyan­ennyi idő alatt legfeljebb 0,69 köbmétert tudunk kiemelni, ami bőven fedezi a város és a vízellátás szempontjából hoz­zánk tartozó települések ellá­tását. így még van elég víz a Tiszában - teszi hozzá. Ettől függetlenül nem csak az élővízre alapozzák Szolnok vízellátását. Több tanulmány a Holt-Tiszát találta a legal­kalmasabb tartalékforrásnak, de vizsgálták a Zagyvát, il­letve a fúrt kutak rendszerbe állítását is a ciánszennyezés­hez hasonló vészhelyzetekre. Közben elindulunk a folyó vizét jókora zaj közepette ivó­vízzé alakító rendszer állomá­sain, amiből a laikus annyit lát, hogy medencék sorából, néha egy-egy kishalat is ki­fogó szűrőkből, és egyéb fu­ra alkalmatosságokból áll az egész. El kell hinnünk B. Kiss úr felsorolását, hogy a Tiszá­ból nyert nyers vizet előbb le­vegőztetik, majd homokfogón bocsátják át, vegyszerekkel kezelik, derítik, ózonozzák, végül homokszűrő és aktív szén segítségével távolítják el belőle a szennyeződéseket. Tény, hogy a Tisza-szag hamar eltűnik belőle, másutt szabad szemmel még lehet látni a le­ülepedő, lebegő szennyeződé­seket, de utána egyre inkább az általunk megszokott csap­vízre kezd hasonlítani a ka­■ Szolnok semmilyen körülmények között, még vészhelyzetben sem maradhat ivóvíz nélkül. vargó folyadék.- Szerintem egy átlagos egészségi állapotú embernek semmi baja nem lenne tőle, jó néhány éve magam is ittam már belőle - nyugtat meg B. Kiss úr, amikor érdeklődök, hogy mit jelentene beleinni a folyó nyers vizébe. Persze, csak normális körülmények között, mert árvízkor meg köz­vetlenül utána, amikor a folyó mindent bemos a partról, azért egészen más a helyzet - teszi hozzá. Tény, hogy évről évre javul a folyó víztisztasága, s ugyanez a helyzet a Holt-Tiszá- val is.- Igaz, hogy a szolnoki háló­zati víz az egyik legjobb az or­szágban? - térek rá egy másutt hallott vélekedésre.- Ez így van - vágja rá ka­pásból B. Kiss úr, de az igaz­gató asszony visszafogottabb. - Én nem állítanám, hogy a legjobb, de a legjobbak között van, és megfelel a rá vonatko­zó kormányrendeletben előírt értéknek. A megítélése egyéb­ként szubjektív dolog, más víz is van ilyen jó. Klórt például már jó ideje azért nem lehet érezni rajta, mert a folyama­tos technológiai optimalizálás­nak köszönhetően, - aminek Palicska lános fejlesztési fő­mérnök a gazdája, - az évek­kel ezelőtti havi négy-öt tonna klór helyett mára töredékére, évi három tonnára csökkent a felhasználás. - Ha azt olvassa egy ásványvízen, hogy ózon­nal dúsított és aktív szénnel kezelt víz, hát ugyanez a tech­nológia itt is megtalálható, az­zal a különbséggel, hogy fel­színi víz esetén a működtetés sokkal összetettebb, mint egy mélyfúrású kútból nyert víz­nél - teszi hozzá. Ha már szóba jött a techno­lógiai fejlesztés, a zajból is me­nekülve benézünk a laborba, ahol Palicska úr csapata kíséri figyelemmel a hálózatba kerü­lő ivóvíz minőségét. Végül egy csendes irodában új kérdéssel folytatjuk, ami az információk fontossága miatt nem is arat osztatlan sikert. Arról érdeklő­dök, hogy mennyire védettek például egy tudatos támadás ellen, hiszen egy városban talán a víz révén lehet legha­marabb katasztrófát okozni. Annyit sikerül megtudnom, hogy a kritikus infrastruktú­rának tekintett vízműtelepen rendkívül szigorúak a bizton­sági előírások, kutyás őrség­től kezdve az állandóan zárt ajtókig, térfigyelő kamerákig, mozgásérzékelőkig minden ezt szolgálja. Több esetben hi­úsítottak már meg illetéktelen behatolási kísérletet, emellett a katasztrófavédelemmel is szoros az együttműködésük. Hasonlóan szigorú biztonsági intézkedések vonatkoznak a két víztoronyra is, de magát a hálózatot nem tudják ennyire figyelemmel kísérni. Például egy fúrt kút illegális rákötése a belső hálózatra komoly szeny- nyeződési problémát okozhat a környék lakóinak. Arra a felvetésre, hogy az említett hálózat részben való­ban Ferenc József korából va- ló-e, némi tűnődés után annyi választ kapok, hogy megvétóz­ni nem tudnák a kérdést. Van­nak régi vezetékszakaszok, de az elmúlt évtizedekben jelentős cseréket végeztek, amit anyagi lehetőségek sze­rint folytatnak. De a hálózat állapotától függetlenül, ha va­lami katasztrófa, például föld­rengés vagy háborús csapás miatt karanténba helyeznék a rendszert, az sem szüntetné meg a vízellátási kötelezett­ségüket. A városi fúrt kutak nem elegendőek Szolnok ivó­vizének biztosítására, így a Fő­városi Vízművek segítségével akár zacskós vízzel is pótol­nák a hiányt. Szolnok semmi­lyen körülmények között, még vészhelyzetben sem maradhat ivóvíz nélkül. Kalauzunk Magyarné Bede Marianna, a vízművek műszaki igazgatója volt. A százéves vízmű nem csak Szolnokot szolgálja Szolnok vízmüvét több mint száz esztendeje, 1910-ben avatták fel. Viszont története jóval korábban, 1903-ban in­dult, amikor a város akkori elöljárói felkérték Varga József budapesti magánmérnököt egy új vízmű tervezésére. Lét­rehozásában nagy szerepe volt annak, hogy a város la­kossága elégedetlen volt a fúrt kutak biztosította vízellátás­sal, így végül a Tiszára ala­pozva oldották meg Szolnok ivóvíz-szolgáltatását. Az azóta is folyamatosan fejlődő létesít­mény mára kisebbfajta regio­nális vízműként a megyeszék­helyen kívül még hét telepü­lést lát el, hozzá tartozik Rá- kóczifalva, Rákócziújfalu, Zagyvarékas, Újszász, Szász­berek, továbbá más szolgálta­tó által üzemeltetve innen kapja Tószeg és Szajol is az ivóvizét. Ellenben nem csak a felszíni vízmüvet üzemeltetik, hanem a Tószegi úton levő szennyvíztisztító művet, illetve a csatornarendszert, a hozzá kapcsolódó átemelőkkel, me­lyek között van a Gábor Áron téren és a Zagyván túl levő két régi átemelőmű is. ami pedig a jövőt illeti, a mű­szaki lehetőségeken belül még más településeket is rá lehet fűzni a rendszerre, állítják a cégnél. Maga a cég koncesszi­ós gazdasági társaságként működik, a víziközművagyon, vagyis a műtárgyak, vezeté­kek, a technológia az önkor­mányzatok tulajdonában van­nak, a zrt. tulajdonát a hiba- elhárításhoz, az üzemeltetés­hez szükséges gépek, eszkö­zök adják. Simonyi Lajos laboráns a víz zavarosságát méri.

Next

/
Oldalképek
Tartalom