Új Néplap, 2013. augusztus (24. évfolyam, 178-203. szám)

2013-08-19 / 193. szám

2013. AUGUSZTUS 19., HÉTFŐ INTERJÚ 13 Már elsősként felmérte, hogy jobban számol, mint a többiek. Csodálatosnak tartja, hogy az élet jelenségeit tudományosan lehet leírni, képletekkel. Pécsett már elkönyvelték, hogy ő lesz a következő Nobel-díjasunk. •• •• // / AKI TÖBBSZÖR IS LEGYŐZTE A VILÁGOT Szabó Attilát már pár évesen a vonalkódok és a számok nyűgözték le. A pécsi fiatalember óriási tehetség, matekból és fizikából mindent megnyert. A város pereméről indult a tehetség Szabó Attiláról Pécsett már úgy beszélnek az embe­rek, hogy „a leendő Nobel- díjasunk”. A 19 éves srác ugyanis csak most fejezte be a gimnáziumot, de matekból és fizikából megnyert már mindent, s ő a diákolimpiák első többszörös abszolút győztese. Mészáros B. Endre A Pécs-rácvárosi családi ház­ban csupán néhány trófea jelzi a fizikazseni jelenlétét, valamint a könyvektó'l ros­kadozó polcok a szobájában. Nem képregények és kalan­dos történetek sorakoznak itt, hanem Budó Ágoston Kísérle­ti fizikájának kötetei és meg­annyi szakkiadvány.- A fiam a számokat mindig nagyon szerette, és ez már az óvodában elkezdődött - mond­ja az édesanyja. - Tán négy­esztendős lehetett, amikor az egyik dadus felállt a digitá­lis súlymérőre, ő meg rögtön leolvasta a kijelzőről, hogy: 75. A többi gyerek csak né­zett, hogy most miről beszél- g nek, az óvónők sem akarták elhinni, hogy ez a csöppség nem csak hogy ismeri a szá­mokat, még össze is olvassa a helyi értékek szerint. Sorban megméretkezett mindenki, de Attila állta a próbát. Pedig itthon nem tanította rá külö­nösebben senki. Aztán hamar kitalálta magától azt is, hogy miként jelzik az óramutatók az időt, és nagyon izgatta az időjárás alakulása, a felhők mozgása is. Apró gyerekként pedig egyszer percekig állt a játékboltban az egyik polc előtt. Nem értettük, hogy mit néz annyira, s kiderült, nem az autók, meg a kabalafigu­rák érdeklik, hanem a rajtuk lévő vonalkód. Addig nem tá­gított onnan, amíg el nem ol­vasta valamennyit.- Elsősként az általánosban magam is felmértem, hogy kicsit jobban számolok a töb­bieknél - teszi hozzá a fiú. - Matematikaversenyen viszont először csak harmadikosként indultam, és az országos ötö­dik helyig jutottam. Minden­esetre ez lökést adott, ek­kortól kezdve minden évben részt vettem az iskolai verse­nyeken. Hetedikesként pedig szabó Attila győzelmi listája meglehetősen hosszú. Közép- iskolásként évente egy tucat­nyi országos versenyen indult, s többnyire meg is nyerte azo­kat. nemzetközi szinten Csehor­szágban debütált tizedikes kö­zépiskolásként 2011-ben, egy természettudományi olimpián, ahol a magyar csapatban a biológia, kémia, fizika össze­állításban ő képviselte a fizi­kát. A magyar trió első lett Pardubicében. Ezen a nyáron vett részt először a fizika diák­olimpián is, Thaiföldön ezüst­fóti a fizika, és rádöbbentem, ez az én igazi tárgyam. Az el­ső országos megmérettetése­men rögtön az élen végeztem. Hogy mit szeretek benne? Ta­lán azt, ha egy valóságos ese­ményt, kézzel fogható, vagy legalábbis jól látható 'folya­matokat szép matematikai levezetések támasztanak alá. Csodálatosnak tartom,, hogy az élet jelenségeit tudományo­san lehet leírni, képletekkel, számszerű bizonyításokkal igazolni. Szerintem ez a való világ lényege. Szabó Attila szó szerint élvezi a fizikát, olyannyira, hogy elsős középiskolásként már átvette a teljes gimnazista anyagot. - Ér­dekelt a fizika, szabadidőmben is ilyen könyveket olvastam, a tanáraim pedig terelgették a gondolataim, de magamtól is mindig találtam benne érde­kességeket. Más kérdés, hogy az osztálytársaim kezdetben sokat cukkoltak, mert nem vol­tam egy erős gyerek, és különö­érmet kapott (a hazai váloga­tót úgy nyerte meg, hogy a ve- télytársai szinte kivétel nélkül két évvel idősebbek voltak ná­la). 2012-BEN HORVÁTORSZÁGBAN a Közép-Európai Matemati­ka Olimpián aranyérmes lett, és az összes induló kö­zül a második legjobb. Ekkor a fizika világbajnokságon Indonéziában aranyérmet kapott, és négyszáz verseny­ző közül a negyedik legjobb eredménnyel végzett. Még ugyanezen a nyáron rendez­ték a fizika olimpiát Észtor­szabó Attila 1994. szeptember 28-án született Pécsett. A város nyugati részén található rácvá­rosi Pázmány Péter Utcai Álta­lános Iskolába járt, idén pedig a Leőwey Klára Gimnáziumban természettudományos irányvo­nalú osztályában érettségizett. KIEMELKEDŐ EREDMÉNYEKKEL büszkélkedhet országos verse­nyeken kémiából, informatiká­sebben semmilyen sportágban nem ügyeskedtem. Ez azonban nem lenne elég a győzelemhez a világverse­nyeken. Attila ezt így értékeli:- Kialakultak bennem gon­dolati láncok, ami mindig a gyors megoldás felé viszi az el­mélkedésem. Kell legyen még valami a belső huzalozásom­ban is, ami működik magától, de annak a mechanizmusát még nem fejtettem meg. Talán jól teszem fel a kérdéseket, és szágban, ahol a több száz induló közül abszolút első lett. Matematikából ebben az esztendőben nem indult olimpián, mert egy időben volt a két verseny. IDÉN DÁNIÁBAN fizikából újra abszolút első lett az olimpi­án közel négyszáz induló kö­zül. Ilyen még nem volt egyébként a fizika olimpiák történetében, hogy valaki megismételje az abszolút si­kerét. Ugyancsak 2013-ban, augusztus elején Kolumbiá­ban a matematika olimpián ezüstérmes lett. ból, nemzetközi szinten pedig a legjobbak közt van fizikából és matematikából. Angolul, né­metül társalgási szinten beszél. Az eddigi, jogosan akár párat­lannak is mondható sikerek elérésében rendkívül sokat kö­szönhet felkészítő tanárainak is, így matematikából Kiss Zol­tánnak, fizikából pedig Simon Péternek. megy a matekrész is. Egyéb­ként meg, szeretem tisztán látni a világot, a kiinduló fel­tételektől a következményekig mindent észrevéve. A pécsi fiú bejárta már a világot a nemzetközi vetélke­dések során, és a távoli föld­részeken a természet fizikai törvényszerűségeken túl, azért észrevette a környezet szépségeit, sajátosságait is.- Változó, hogy hol milyen mértékben fedezhettem fel a nevezetességeket, különle­gességeket. Thaiföldön, Bang­kokban például a vezetőnk is meglepődött, hogy mennyire bátran feltaláltuk magunkat a nagyvárosban a társaim­mal. Kolumbiában viszont óva intettek az egyéni akci­óktól, sőt ki sem engedtek a szállodakomplexumból. Indo­néziában csak félig-meddig sikerült körülnézni. De azért összebarátkoztam néhány né­met, montenegrói és délszláv sráccal, és együtt könnyeb­ben ment minden. Igaz, beszé­lek angolul és németül, az is segített. A világbajnokságon egyébként csak angolul adják ki a feladatokat, és a leírtakon személy szerint kell eligazod­ni. Az olimpiákon már más a helyzet, ott a csapatvezető lefordíthatja a kérdéseket. A megoldást is írhatjuk magya­rul, de a tapasztalataim sze­rint nélkülözhetetlen a nyelv­tudás a sikerhez. Az pedig hab a tortán, hogy az ifjú fizikus másodikos gim­nazistaként negyedikeseket, harmadikosként pedig egyete­mistákat győzött le nagyverse- nyeken. Persze, ezt ő nem tart­ja említésre méltó eredmény­nek, az osztálytársi, baráti viszonyait pedig így értékeli:- Ezen, a szinten mi már nem vetélytársak vagyunk, hanem együtt szurkolunk egymásnak a jó megoldáso­kért. Az egyetemistákkal pedig levelező vetélkedésen mértem össze a tudásom. Ami az osztálytársaimat illeti, van saját baráti köröm, akik elfo­gadnak emberként is. Az isko­latársaim többsége ugyancsak büszke rám, szóval kijelent­hetem, érdemes jól tanulni. S mint mondtam, a csapatspor­tok nem az erősségeim, de szépirodalommal, egy kis fu­tással, úszással jól kiegészül a heti rendem. Zenét is szívesen hallgatok bármilyen műfaj­ban, és a külföldi filmek is ér­dekelnek, elsősorban a nyelv­gyakorlás miatt. Ám, bármily hihetetlen, a logikai játékok­kal hadilábon állok. A Ru- bik-kockát nem tudom össze­rakni, az nekem sematikus. Sakkozni is csak alapszinten játszok. Ez a sportág renge­teg kombináció ismeretéről, adott helyzetben a megfelelő kiválasztásáról szól. Szeretem inkább magam felépíteni a megoldásokat. Ugyanakkor a matek és a fizika mellett más tárgyak is érdekelnek, csak eltérő intenzitással. A gimi- ben végig kitűnő voltam, így is érettségiztem. Most, pél­dául indultam kémiából is az Országos Középiskolai Verse­nyen és második lettem, infor­matikából pedig a harmadik. Ilyen alapokkal talán még nehezebb a pályaválasztás, hiszen a bőségkosarából nem könnyű azt választani, ami a legértékesebb. Ám, Attilának erre is azonnal kész válasza van:- Nálam egyértelműen a fi­zika a befutó és a tudományos kutatás. A pályaválasztásban tavaly még az ELTE volt a favorit, de végül az angliai Cambridge-be felvételiztem. Kaptunk kint egy tesztlapot nyolc nem túl könnyű feladat­tal, s az volt az igazi kérdés, ki mennyit tud belőle megcsi­nálni egy óra alatt. Majd egy másik órát a megoldatlan fel­adatokról diskuráltunk. Ve­lem végül nem sokat beszél­gettek, mert egy óra alatt hét és fél példával végeztem. Van­nak elképzeléseim a későbbi esztendőkről is, hosszú távon a kvantumfizikát céloztam meg. Hogy konkrétan melyik területet, azt a doktori kép­zésre kitalálom. Összességé­ben engem mindig a valóság tudományos háttere érdekel. Hogy milyen a világ, és mi­ért pont ilyen. Visszatérve a város Nobel-díjas elvárására, szerintem az az elismerés a jó témaválasztás mellett jórészt szerencse kérdése is. Az én célom sokkal valószerűbb: szeretnék valami olyat leten­ni az asztalra, amit még sen­ki más! Szabó Attila számtalan díja közül az egyikkel. Már világjárónak számít. Versenysikerek szerte a világban több tudományos területen

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom