Új Néplap, 2013. július (24. évfolyam, 151-177. szám)
2013-07-05 / 155. szám
4 INTERJÚ 2013. JÚLIUS 5., PÉNTEK A csimpánznál nincs nagyobb gazember az állatidomár Bár rengeteg ragadozóval dolgozott, életveszélybe mindig növényevők miatt került Hollywoodi sztárok. A magyar állatidomár harminckét oroszlánnal dolgozott együtt filmjeiben Hubert Géza Wells szándékosan a sci-fi íróéra hajazó nevet választott H. G. Wells, azaz Hubert Géza Wells az élethez kell egy kis humor is. Ezért hát, amikor Hubert Géza Wells az Egyesült Államokban új életet kezdett, úgy alakította a nevét, hogy felfigyeljenek rá, noha a bajor származású apjának köszönhető Will Hubert Géza is érdekesen hangzott. az idén augusztusban 79 éves állatidomár a '70-es évek közepére futott be a tengerentúlon. Alig akad olyan ismert hollywoodi állatos produkció, melyben cége, az 1969-ben alapított Animal Actors of Hollywood ne játszott volna valami szerepet. Munkásságát hétszer ismerték el az Év állatszereplő tulajdonosa-idomárja címmel, mely a szakma Os- car-díját jelenti, s hogy nemcsak oroszlánokkal értette meg magát, jól mutatja, hogy a díjat rókával, fókával, ölywel, kutyával, csimpánzzal, leopárddal is elnyerte. sokáig kerülte Magyarországot - járt helyette 27-szer Afrikában, s a világ 40 országában -, ám 1989 óta hazajár: Gelsén, anyja egykori szőlejében épített házat. S papírra vetette kalandjait - idehaza az idei könyvhétre jelent meg -, s csak egyetlen álma maradó Fekete István Emberek közöttjét szeretné filmre vinni. Egy kvízműsorban az utolsó, sokmilliós kérdésnek is lehet, nehéz lenne: hogyan köthető hazánkhoz Robert Redford, Meryl Streep, Sharon Stone, Michael Douglas, Helen Hunt, Sophia Loren, Val Kilmer, Michelle Pfeiffer vagy Matthew Broderick? A válasz, vagyis a kapocs: Hubert Géza Wells. Vas András- Ha a hazai gyökerekről esik szó, mindig csak egy kis falu kerül szóba, pedig...- ...Gyugyon születtem - veszi át a szót Hubert Géza Wells -, ám négyévesen családi okok miatt el kellett költöznünk Gelsére.- Hosszú évtizedek után oda is tért vissza.- Tavaly az Ausztriában élő testvéremmel elmentünk Gyugyra is, de a régi házunkból csak néhány kő maradt. Az volt az utolsó látogatás: az én koromban már megviselik az embert az ilyen szívszorító pillanatok.- Gelséhez is rossz emlékek fűzték...- Előbb a háború alatt vitték el az összes lovunkat két kis mongol póni kivételével, majd a Rá- kosi-rendszerben állt meg a nagy fekete autó a portánk előtt, s közölte a pártfunkcionárius: holnaptól nem a tiétek a ház. Előbbi miatt nem dolgoztam soha lovakkal, ugyanis az első lovaglásnál a pó- nik sebesre törték az ülepem, míg valahol utóbbinak köszönhetem, hogy kapcsolatba kerültem a filmezéssel.- Mi volt a bűnük?- Mint a legtöbb meghurcolt vidéki családnak: falusi viszonylatban gazdagabbnak számítottunk az átlagnál. Kisemmiztek hát, a nagynénémék kénytelenek voltak felköltözni Pestre, mi, anyámmal a balatonmária- fürdői nyaralóba költöztünk két évre. Aztán nekem is a főváros felé kellett vennem az irányt.- A Filmgyár nem lehetett olyan rossz hely.- Csakhogy előbb az építőgép-javító vállalathoz kerültem segédmunkásnak. Olajos motor- alkatrészeket kellett tisztogatnom - nem éppen az a pálya, amit egy piarista gimnáziumban elképzeltem magamnak... Életem legsötétebb fél éve volt.- S ki hozta el a fényt?- A nagybátyám ismerte a természetfilmes Homoki Nagy István egyik segédjét, s ő segített bejutni a filmhez. A fényképezés már korábban is érdekelt, falusi gyerekként a természetért is rajongtam, azaz jó helyre kerültem. Éppen a Cimborákat forgatták, belekerültem a sűrűjébe, munka közben tanultam a szakmát- A filmben feltűnt két gepárd is...- Amerikából vették őket, gyorsan utánaolvastam, mit kell tudni róluk. Azt írták, szelídített gepárd még sohasem bántott embert.- Nekem legyen mondva...- Elkezdtük etetni őket, aztán pórázt tettünk rájuk, s a hím olyan szelíd lett, hogy akár egy cipőfűzővel is sétálni tudtam vinni.- A nagymacska-sétá Itatást 1956 után másra hagyta...- Nem hagytam volna el az országot, ha normális rendszer épül ki, de nem volt más választásom, így kimentem Bécsbe.- Aztán visszajött...- Az állatos fotóim a munkámról mindenképpen kellettek a folytatáshoz, meg aztán a családtól sem volt időm elsőre elköszönni.- Az akkori határ nem éppen a Duna-korzóra hasonlított...- Egy soproni ismerősömtől szereztem egy kishatárátlépésre jogosító igazolványt, kicseréltem a képet, s hazajöttem.- Bátor ember.- Utóbb már én is felelőtlenségnek tartottam az egészet. Ha elkapnak...- ...nem találkozik soha a Life magazin riporterével.- Amikor megtudta, mivel foglalkoztam Pesten, javasolta, menjek az Egyesült Államokba, ott ebből nagyon jól meg fogok élni.-A jövőbe látott.- Ennek ellenére az NSZK-ba adtam be a vízumkérelmemet, s csak másodsorban az USA-ba. Ám az Államokból hamarabb megjött a válasz. Belevágtam hát a nagy kalandba, pedig angolul csak annyit tudtam: pizza...- Legalább nem halt éhen...- New Jerseybe kerültem egy menekülttáborba, majd amikor kiderült, értek az áUatokhoz, egy floridai madárparkba. Csak éppen még a papagájok is jobban tudtak angolul nálam, így fél évig csak söprögettem. És gőzerővel tanultam a nyelvet, így átkerültem a papagájokhoz idomárnak.- Visszalépésnek tűnik a gepárdok után...- Korábban sohasem dolgoztam madarakkal, de a filmgyári mentorom, Szigeti Kálmán azt mondta: ami eszik, lehet idomítani. A papagáj amúgy is rendkívül okos állat.- Mégis otthagyta Floridát.- Meghallottam, hogy New Yorkban él két Homoki-tanítvány, s találkozni akartam velük. Kaptam egy állást egy magánállatkertben, s végre áthozhattam a kutyámat. Csárdást, a magyar vizslát ugyanis Bécsben kellett hagynom.- Ennek a kutyának köszönheti, hogy felfedezték?- A fiának, Borostyánnak. Elhatároztam, hogy összehozok egy exkluzív produkciót, s vettem mellé egy leopárdot.- Mely, ahogy hallottam, előszeretettel fogyaszt kutyahúst.- Borostyán már felnőtt volt, a leopárd három hónapos, amikor összekerültek, így végig az eb dominált a kapcsolatban. És bejött a számításom, ugyanis a Disney-stúdió egyik rendezője felfigyelt az előadásra, s áthívott a nyugati partra.- S megkezdte Hollywood meghódítását.- Előbb Sierra Nevadába kerültem, egy kétrészes filmre szerződtettek. Utána azonban semmi.- Munkanélküliség?- A showbizniszben úgy mondják: megbízások közötti időszak... Aztán felkértek az eredeti Dr. Doolitle-höz, melyben Rex Harri- sonnal kellett dolgoznom.- Összehaverkodtak?- Munka közben jól kijöttünk, amúgy elég magának való volt.- És a többi sztárral? Redford- dal? Khmerrel? Lorennel?- A sztárok sokszor még egymást is nehezen viselik el, nemhogy az állatokat vagy az idomárjukat. Persze akadnak kivételek, Val Kilmerrel vagy Susan Hampshire-rel egész jó viszonyba kerültem. Stewart Gran- gerrel pedig életre szóló barátságot kötöttünk. Amúgy a kialakult viszonyban sokat számított, hogyan állnak az állatokhoz. Voltak, akik láthatóan élvezték a közös jeleneteket, Sophia Loren viszont rettegett tőlük.- Az oroszlánoktól, gondolom, mindegyikük tartott.- Megoldottuk, még ha nem is könnyen. A Távol Afrika forgatásán - amúgy, amit lát a filmben, annak 80 százaléka megtörtént, azaz nincs semmi trükk - például akadt némi vitám Sydney Pollack rendezővel: mindent elsőre fel akart venni, s hajtogatta, 80 ezer dollárba kerül neki minden egyes forgatási nap. Csak éppen számomra a jeleneteknél ügyelni kellett a biztonságra is: emberére, állatéra egyaránt. Mert amikor egy oroszlánnak teljes sebességgel rohannia kell a felvevő felé, ott nem lehet hibázni...- A film után keményen támadták, hogy lelőtte az oroszlánt.- El sem dördült a puska. Ástam egy húsz centis árkot az állat futásának irányába, s amikor odaért, felbukott. De tényleg tökéletesre sikeredett az illúzió. Az állatvédők levelekkel és telefonhívásokkal bombáztak, fenyegetőztek, hogy megölnek. Végül a rendőrséghez kellett fordulnom. Nem tudták, hogy engem folyamatosan ellenőriznek a héthektáros ranchomon, ahol az oroszlánokat is tartottam.- Képzelem, mennyire örültek a szomszédok...- Nem volt semmi gondom soha, esély sem volt tragédiára. Pedig harminckét oroszlánom volt.- Velük szeretett leginkább dolgozni?- Kiszámíthatóak és nevelhető- ek. Ha egy idomított oroszlánnal magára hagynám, semmi sem történne. Bezzeg, ha egy csimpánzzal! Azonnal megtámadná.- Pedig a filmeken olyan barátságosnak tűnnek.- A csimpánznál nincs nagyobb gazember! A legintelligensebb állat a világon, rögtönözni is lehet vele, s ugyanazt a példányt több szerepre is be lehet tanítani. Volt, amelyik biciklizett, síelt, autót vezeteti, főzött. Tüdják az ember minden jó és rossz tulajdonságát, teljesen hasonló a viselkedésük. Még sírni is képesek. Viszont hétéves kor után nagyon veszélyesek, ekkorra az erejük úgy hétszeres az átlagemberének.- Pedig a laikus azt hinné, a nagymacskákkal a legnehezebb.- Életveszélybe mindig növényevők miatt kerültem. A legközelebb a halálhoz például egy pézsmatulok támadása során kerültem. Már az első pillanattól csak egyet akart, hogy megöljön, nagyon tudatos volt végig, s a harmadik jelenetnél már nem tudtam kicselezni... De a medve is kiszámíthatatlan, ráadásul nagyon okos. A nagymacskák közül a jaguárral kell vigyázni: nem jelez, ha mérges, csak harap... Két dolgot fogadtam meg anno: nem dolgozom jaguárral, s nem nősülök...- Mindkettőt megszegte...- így hozta az élet. De mindkettő megérte. Jaguár nélkül például nem lett volna teljes a munkám.- Sohasem félt?- Az állat nevelése olyan, mint a gyereké. Ha jól csinálja az ember, nincs veszélyben. Persze azért akadnak biztonságosabb foglalkozások is: átlag ötévente meghal egy idomár munka közben. Vagyis oda kell figyelni, teljes ember kell hozzá.- Ezért hagyta abba?- Tíz éve rájöttem, megkoptak a reflexeim, s nem szabad kockáztatni. Meg aztán ötven év elég is volt. Eladtam a cégem, még elmentem utoljára Afrikába, de nagyon szomorú irányba változtak a dolgok. Amikor a hatvanas évek elején először kint voltam, már akkor panaszkodtak a helybeliek Kenyában: a századfordulóhoz képest 80 százalékkal csökkent az állatállomány. Azóta annak a négyötöde is eltűnt.- Lassan nem lesz vadállat a forgatásokhoz.- A technika ma már sok mindent tud pótolni. A Pi életében a tigrisjelenetek közül például a legtöbb már animáció. Persze azért kiszúrtam azt a huszonhetet, amiben valódi állat szerepelt...
