Új Néplap, 2013. július (24. évfolyam, 151-177. szám)

2013-07-15 / 163. szám

2013. JÚLIUS 15., HÉTFŐ SPORT 15 Mit csinál manapság a lilák ezüstcipős legendája, Fekete László? Miért szomorú Kiprich József, és miért szeret gyerekekkel foglalkozni Vincze Pilu? Hogy fest a pálya közelében manapság Détári és Törőcsik? No és miért ordítanak a társak Zámbó Sándorral? NÉHA A KAPUFA ROSSZ OLDALÁN ÁLLNAK Pilu, Kipu, Sügér, Döme, Kese és persze Tű. Nevek, melyek még most is jól csengenek, hát még annak idején, a hetvenes, nyolcvanas évek táján a honi futballpályákon. A múlt nagy magyar futball- sztárjaira - nem elírás, akko­riban még valóban sztárnak lehetett őket hívni - néha még ma is összeállnak, hogy amolyan hakniszerűen meg­csillogtassanak valamit tudá­sukból. Úgy hívják őket, öreg­fiúk, és mindenhol szívesen várják a kis csapatot. Gedei Szilárd- Régóta küzdők már ezzel a múl­ni nem akaró nyavajával, fáj a talpcsontom, ezért vagyok kény­telen kihagyni a játékot. Azért a fiúk alighanem nélkülem is boldogulni fognak - mondja láb­fejére mutatva a kispályára felvo- £ nalazott játéktér mellett egy nagy fekete dobozon üldögélve Fekete László, az újpestiek legendás csa­tára. A helyszín Szolnok, de lehet­ne Mezőkovácsháza vagy éppen Nyergesújfalu is, a magyar öreg­fiúk válogatottnak keresztelt csa­pat mindenhová szívesen megy. És ha már ott vannak, mesélnek is - Golyót, azaz Fekete Lászlót kérni sem kell rá.- Na, nehogy azt gondolja bár­ki, hogy az Uyen meccsekre olyan sok edzéssel készülnénk - árulja el az ötvenküenc éves legenda.- A magam részéről annyit árul­hatok el, hogy edzeni már régen nem edzem, inkább teniszezni szoktam a ba­Détári Lajos Becenév: Döme Született: 1963. április 24. Posztja: középpályás Jelentősebb klubjai: Honvéd, Eintracht Frankfurt (német), Olimpiakosz (görög) Sikerei: háromszoros magyar bajnok és gólkirály, német és görög kupa-győztes A válogatottban: 61/13 gól rátáimmal, ez az, ami kiegé­szíti a felkészü­lést például az ilyen fellépé­sekre - teszi hozzá két fénykép, aláírás között. Emlékezetes meccsek ide, nagy gólok oda, nehezen hiszi el az em­ber, hogy ez, a sarki kisbolt cse­megepultja előtt parizerre váró nyugdíjasok fizimiskájával bíró kis emberke annak idején szá- molatlanul lőtte a gólokat Fazék és Törő, azaz Fazekas László és Törőcsik András a hetvenes évek végén az Újpesti Dózsában. Apro­pó, Törőcsik András... a máig az egyik legnagyobb újpesti ikon­nak számító Törő is el-eljár még az öregfiúkkal, hiába várják azonban már tőle, hogy szerelést is húzzon, az elmúlt években - csakúgy, mint egész életében - nagy mélységeket és magasságo­kat megjáró legenda inkább már csak kíséri a többieket - vagy a teljes igazság „Edzeni már régen nem edzem, inkább teniszezni szoktam a barátaimmal - ez tart karban.” kedvéért mond­juk úgy, viszik magukkal a ré­gi társak. Nem olyan, mint annak idején a nagy meccsek előtt, de legalább nem felejtették el Kesét - egymás között csak így szólítják a hetvenes évek egyik legtehetségesebb magyarjaként számon tartott Törőt.- Nem is lesz már soha olyan - fűzi hozzá lebiggyesztett ajakkal a legenda. A pályára néz, majd a nézőkre, majd megint a pályára Kiprich József Becenév: Kipu Született: 1963. szeptember 6. Posztja: csatár Jelentősebb klubjai: Tata­bányai Bányász, Feyenoord (holland), APOEL (ciprusi) Sikerei: magyar gólkirály, holland bajnok, holland kupa­győztes A válogatottban: 70/28 gól dsM= I Törőcsik András Becenév: Kese, Törő s Született: 1955. május 1. Posztja: csatár Jelentősebb klubjai: Újpesti ' Dózsa, Montpellier (francia), m Volán, MTK Sikerei: háromszoros magyar bajnok, háromszoros magyar í kupa-győztes A válogatottban: 45/12 gól- gondolataiban biztosan felrém­lik valamelyik régi nagy meccs, talán az a bizonyos 1976. május 15-i a Népstadionban, amikor az Újpesti Dózsa egy azóta is sokszor emlegetett meccsen 8-3-ra ver­te a Ferencvárost, de úgy, hogy a Fradi nem kevésbé legendássá váló középpályása, Ebedli Zoltán- egyben Törőcsik legjobb barát­ja - állítólag régi ismertségükre való tekintettel megkérte a rang­adó kellős közepén, hogy ugyan, fejezzék már be a gólparádét...- Sanyi! Sanyi! Menj már be!- üvölti valaki torkaszakadtából, talán ez zökkenti vissza Kesét a nosztalgiázásból, és már el is in­dul az egyre csak felbukkanó is­merősöket, rajongókat üdvözölni. Hiába, ő sem változik már meg- soha nem szerette túlmagya­rázni a dolgokat, és az újságírók is örömtáncot lejtettek, ha valami interjúfélét sikerült kihúzni be­lőle. - Sanyi! Menj be! - zeng a pálya ismét, de Sanyi, azaz Zám­bó Sándor, a kilencszeres bajnok újpesti legenda rá sem hederít, pózol tovább a mindenképpen őt akaró rajongók fényképezőgépe előtt. - Kicsit süket már - jön a magyarázat valakitől, de Tű még épp időben kapcsol, és beszáll a játékba. Egy sokkal fiatalabb öregfiút vált, Vincze István kocog le a friss mészcsíkon túlra. A futballkedvelők számára Pi­llaként ismert egykori tatabányai­ra ugyan felkúszott egy kis súly- felesleg, mégsem panaszkodik.- Tudjuk, hogy az öregfiús meccsek együtt járnak azzal a feladattal is, hogy szórakoztassuk azokat, akik még mindig ránk kí­váncsiak, visszarepítsük őket egy kicsit az időben. Jó érzés, hogy nem felejtettek el minket - mond­ja a Tatabányától két év után ki­rúgott edző, aki így jobb híján az utánpótlás-nevelésben vállal szerepet a jövőben. - Tatabányán, ahol két évig dolgoztam, tavasszal lejárt a szerződésem, és hát a klub új vezetése úgy gondolta, nincs szükségük a munkámra. Ezek a Zámbó Sándor Becenév: Tű Született: 1944. október 10. Posztja: középpályás Jelentősebb klubjai: Újpesti Dózsa, Balassagyarmati SE, Gödi SE Sikerei: kilencszeres magyar bajnok, magyar kupa-győztes, Európa-bajnoki 4. A válogatottban: 33/3 gól dolgok együtt járnak a szakmá­val, ez már nem olyan egyszerű, mint annak idején játszani. így legalább visszakerülök a Pus­kás Akadémiára, ahol az U17-es csapatot viszem majd. A gyere­kekkel, az utánpótlással is hálás dolog foglalkozni - bizonygatja a vonal mellett Vincze, majd már megy is vissza, de a pihenésben őt felváltó Kiprich József sem rossz alany a beszélgetés folytatására.- Legutóbb, pad. Addig marad a pihenés, na meg az ilyen meccsek. Nagyon szeretek együtt játszani a srácok­kal - mondja már vigyorogva a Feyenoord egykori játékosa.- Most gyere be gyorsan, nem lát senki - veti oda később egyik társának az üldögélést megunó, és mégis inkább a pályára „suny- nyogó”, néhány perc múlva azon­ban azzal a lendülettel le is ké- redzkedő Fekete László csibészes mosollyal. De legalább mesélhet tovább, például a válogatottról.- Valóban van némi sansza a kijutásra Egervári Sándor csa­patának, de ez szerintem sokkal halványabb, mint azt a legtöbben gondolják. Romániában például már egyből roppant nehéz dol­gunk lesz, nekik ugyanis kell az a három pont. Kétségünk ne legyen, mindent be fognak vetni annak érdekében, hogy otthon tartsák, a medvéket, elefántokat, mindent mozgósítanak majd elle­nünk - teszi hozzá a valóban igaz­mondó ezüstcipős, miközben las­san véget ér az öregfiúk meccse.- Te, Pilu, mennyi is lett az eredmény? - szól oda valaki a le­fújás és a csapatképek elkészítése utáni percekben Vinczéhez.- Ezt most komolyan kérdezed? Fogalmam sincs - érkezik azon­nal a válasz egy kaján vigyor kísé­retében. Az a lényeg, hogy jó volt... Bizony, jó volt, és talán jobb is csak a szépre emlékezni, és re­mélhetőleg nem is látja senki, ahogy a rövid meccs után néhány perccel a lelátó tövében máris ci­gire gyújt az egyik öregfiú, mint ahogy valószínűleg az sem marad meg az emberekben, ahogy a kez­dés előtt néhány perccel Détári mogorván bevonul az öltözőbe át­öltözni. Kazincbarci­kán nem úgy sikerültek a dolgok, ahogy azt szerettem volna - csap bele őszintén Kipu. - Most annyit tehetek, hogy várom a következő ajánlatot. Jelenleg majd’ minden csapatnál megtalál­ták a megfelelőnek gondolt szak­embereket, viszont aki ismeri a magyar labdarúgásban évtizedek óta tapasztalható viszonyokat, az tudja, hogy szeptember körül vél­hetően megüresedik néhány kis­A közönség megkapja, ami­ért jött: focit, és a részt vevő játékosok is ad­nak egy kicsit abból, amivel egy­beforrt a nevük: focit. S bár ugyan - ahogy Fekete László summázza labdarúgófilozófiáját - „a foci ma­ga az élet, a lövésed néha a kapufa rossz oldalát találja meg”, az Uyen dzsemborikon pont az a lényeg, hogy kiderüljön: többször pattan a fránya labda befelé, mintsem a rossz irányba... ■ „Az öregfiús meccsek együtt járnak azzal, hogy szórakoztassuk azokat, akik kíváncsiak ránk.” Fekete László „Saját magukat rúgták fenékbe” a Vidi játékosai A múlt mellett persze a futball aktuális kérdéseiről is szót ej­tettek az öregfiúk - az Európa Liga selejtezőinek friss eredmé­nyeiről is kifejtették véleményü­ket a pálya szélén alkalmi „szakértőink”.- A Videoton esetében már az előző héten, az odavágón is lát­szott, hogy nincsenek jóformá­ban, saját magukat rúgták fe­nékbe, annyira gyengén játszot­tak, ráadásul a miniszterelnök szeme előtt - értékelt Fekete László, akitől megszokhattuk már, hogy nem szokta magában | tartani a gondolatait, például az 'S egyik sportújságban saját rova- g ta is van „Igazmondó ezüstci- n pős” címmel. s - a visszavágón pedig már na- ö gyón is benne volt, hogy nem £ jutnak tovább. Ez bizony akár- A szókimondó Fekete László szerint nincs esélye a válogatottnak a vébére hogy szépítjük, szégyen - tárta nyilvánosság elé markáns véle­ményéta lilák legendás Golyója, aki szerint a Honvéd viszont olyan csapatnak rúgott kilenc gólt, melynek játékosai „eddig még csak bottal ütötték a lab­dát, soha meg sem próbáltak belerúgni egy egészségeset”.- a vidít elmondhatatlanul saj­nálom - hallhattuk Vincze Pilutól. - Ez egy olyan vereség volt, amire láthatóan nem ké­szültek fel sem ők, sem a közön­ség, senki. Ami pedig a Honvédőt illeti: az a mérkőzés megalázó volt, persze az ellenfél számára. A kispestiek kirúgták g magukból, amit ki kellett: ugyan 'S nem szabad elszállni az ered- g ménytől és helyén kell kezelni a S sok gólt, de valahol ez a profiz- -g mus. Ha kilencet lehet rúgni egy -g meccsen, akkor kilencet kell, ha £ lehet tízet is, akkor meg tízet... Az egykor válogatott, Vincze Pilu szerint fiatalokkal foglalkozni is hálás feladat Vincze István cnagneter Becenév: Pilu Született: 1967. január 22. Posztja: csatár Jelentősebb klubjai: Tatabá­nyai Bányász, Lecce (olasz), Honvéd, BVSC Sikerei: ifjúságiEurópa-baj- nok, kétszeres magyar bajnok A válogatottban: 44/8 gól Becenev: Golyo Született: 1954. április 14. Posztja: csatár Jelentősebb klubjai: Újpesti Dózsa, Volán, Sturm Graz (osztrák) Sikerei: négyszeres magyar bajnok, magyar kupa-győz­tes, európai ezüstcipős A válogatottban: 21/5 gól

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom