Új Néplap, 2013. július (24. évfolyam, 151-177. szám)

2013-07-13 / 162. szám

2013. JÚLIUS 13., SZOMBAT HETENYI GÉZA KÓRHÁZ 15 Szűrőprogramok kereteben is segíti a betegeket Minden beteg talány a nefrológus számára Egész eddigi életét a tüdőbetegeknek szentelte Lelkiismeretes diagnoszta kapta a Kalmándi-dijat Dr. Rékasi Éva a miniszter elismerő oklevelét kapta meg Dr. Dikó Lenkének Borbás Zsolt, a megyei közgyűlés alelnöke adta át a díjat reumatológia - Az első reak­cióm a meglepetés volt, a má­sodik az öröm, de rögtön utána jelentkezett a felelősség érzete is - mesélte dr. Árok Terézia, amikor arról kérdeztük, mit érzett, amikor megtudta, neki ítélte idén Szolnok városa a Kál- mándi Mihály-díjat. - Mindig is arra törekedtem, hogy legalább az ókori mondás „Ne árts!" szel­lemiségében dolgozzak, de le­hetőség szerint inkább segítsek a hozzám forduló betegeknek, minden tekintetben - tette hoz­zá a főorvos-asszony, aki több mint negyven éve orvos, s im­már 25 esztendeje a Hetényi Gé­za kórház reumatológusa.- Amikor én végeztem az egyetemen, még nem tanultunk külön reumatológiát, ám én magam is szenvedtem ilyen pa­naszoktól - idézte fel a múltat. - Kimondottan bosszantott, hogy sem a hozzám érkező betegeket, sem saját magamat nem tudom kezelni, valójában ezért kezdem el komolyabban megismerkedni ezzel a területtel. A főorvos-asszony önzetlen segítségére mindig számíthat­nak munkatársai és a betegek egyaránt. Ahogy mondja, a páciensek egyre inkább igény­lik, hogy egyéb problémáikat is megbeszélhessék. Komoly feladatot vállal a szemléletfor­málásban: részt vesz a városi egészségügyi rendezvényeken, így a „Tiszta Szívvel Szolno­kért!” szűrőprogramon is, nyug­díjas klubokban, továbbképző fórumokon rendszeresen tart előadásokat. ■ Dr. Árok Terézia „Éva pajtás doktor lesz és min­denkit meggyógyít" - vissz­hangzik ma is dr. Rékasi Éva fülében a régi kis versike, amely végigkísérte egész eddi­gi pályáját. A Hetényi kórház nefrológusa kisgyermek korá­tól erre a pályára készült.- Valahogy mindig is egy­értelmű volt számomra, hogy gyógyítani szeretnék, bár volt egy időszak, amikor kicsit meg­rémített a felelősség - mesélte. - Végül mégis az orvosi pályát választottam, belgyógyász let­tem. Lassan negyed százada, 1989-ben kezdtem dolgozni a Hetényi Kórházban, s szinte vé­letlenül kerültem át a nefrológi- ára, a vesebetegek osztályára. Az orvosok többsége számára ez kicsit misztikus terület, so­kan ódzkodnak tőle, hogy ide­jöjjenek ügyelni. A megfelelő veseműködés ugyanis minden szakmában rendkívül fontos a gyógyszerezés szempontjából, zavarait nem könnyű kezelni. Eleinte én is így voltam ezzel, közvetlen közelről azonban másként látom. Egyfajta több­letet, pluszt ad ugyanis ez a terület, ahol a legtöbb esetben olyan betegekkel találkozunk, akiknél a vesebetegségük mel­lett számos egyéb szövődmény is kialakult már. Nekik egy­részt komplex kezelésre van szükségük, másfelől pedig a belgyógyászatnak ez olyan ha­tárterülete, amelyhez némi ma­nuális készség is kell. Amint dr. Rékasi Éva el­mondta, sok beteget szinte már családtagként kezel.- A vesebetegség sajnos az esetek többségében nem olyan, amelyből könnyedén meg lehet gyógyulni, az esetek többségé­ben legfeljebb állapotjavításról, szintentartásról lehet szó. El kell fogadnunk, hogy a vese­kezelés gyakorlatilag az élet meghosszabbítása. Előfordul, hogy egy-egy páciens akár 15- 20 éven keresztül jár hozzánk rendszeres kezelésre, a dialí­zisre szorulókkal akár kétna­ponta is találkozunk. Épp ezért érint bennünket közelről, ha valamelyik betegünket végül elveszítjük. Nem könnyű meg­tanulni az ilyen helyzetek fel­dolgozását. Dr. Rékasi Éva vallja, hogy megfelelő családi háttér hiá­nyában ezt a hivatást nem lehet kellő elmélyültséggel űzni.- Nekem szerencsém van, hi­szen a férjem és a két fiam meg­érti, és támogatja a munkámat. Ráadásul az orvoslás olyan, hogy a munkaidő végeztével nem lehet csak úgy otthagy­ni a munkát az íróasztalon. Olykor szinte tudat alatt jár az agyam egy-egy betegemen és a legváratlanabb pillanatokban jut eszembe a megoldás. Kicsit olyan ez, mint a rejtvényfej­tés. Minden egyes páciensem külön talány, s mindkettőnk számára örömteli, ha sikerül „megfejteni". Ezt a sikeres rejtvényfejtést, dr. Rékasi Éva eddigi sokéves tevékenységét az Emberi Erő­forrás Minisztere elismerő oklevelével díjazta a Semmel- weis-nap alkalmából. ■ a megye egészségügyi ellátásá­ban végzett több mint 40 éves kiemelkedő szakmai munkájá­ért és emberi magatartásáért dr. Dikó Lenke tüdőgyógyász főorvos a Jász-Nagykun-Szol- nok Megyei Egészségügyi Díjat vehette át. „A diploma megszerzése óta végig hűséges maradt szülő­városához, Szolnokhoz és az elmúlt évtizedekben meghatá­rozó szerepet vállalt a megyei kórház színvonalas tüdőgyó­gyászati ellátása megszerve­zésében és kialakításában. Fontos feladatának tekintette a gyermek tbc visszaszorítását, a megfelelő oltások lebonyolí­tásának megszervezését, a so­rozáshoz szükséges szűrések szervezését, felső légúti megbe­tegedésben szenvedő gyerme­kek szakszerű gyógykezelését, illetve gondozását. Később a felnőtt lakosság gyógyításá­ra, a betegek rehabilitációjára is nagy hangsúlyt fektetett. A szakrendelésen megforduló betegekkel empatikus, türel­mes. Munkásságát hivatástu­dat, nagyfokú együttműködés és segítőkészség jellemzi. Ki­váló szakmai felkészültsége, széles körű gyakorlati tapaszta­lata, pozitív emberi tulajdonsá­ga egyaránt elismerésre méltó.” - így hangzik dr. Dikó Lenke méltatása, s betegei szívesen megerősítik, hogy minden sza­va igaz. A főorvos-asszony alig néhány hónapja döntött úgy, hogy végleg befejezi a praktizá- lást, s nyugdíjasként immár a pihenésnek szenteli idejét.- Bevallom, mostanra elfá­radtam, hiszen én sem leszek már fiatalabb - mondta. - Az elmúlt évtizedekre azonban úgy emlékezhetek vissza, hogy ha tehetném, se változtatnék rajta. Mindig is orvos sze­rettem volna lenni, lehetőleg gyermekorvos, s ez a vágyam teljesült. Előbb a Hetényi kór­ház gyermekosztályán dolgoz­tam, majd a szakvizsgát köve­tően kikerültem körzetbe. Né­hány év után azonban hívtak a tüdőgondozóba, ahol éppen utánpótlást kerestek, én pedig szívesen mentem. Akkoriban indultak a gyermek tüdőgyó­gyászati szakrendelések, így az ez irányú szakvizsgát köve­tően, 1979-ben odakerültem, s egészen mostanáig ott is dol­goztam. Az évek során egyre több kis beteget, majd a későbbiekben felnőtteket is gyógyított dr. Di­kó Lenke. Bár a tbc előfordulá­sa jelentősen csökkent, ennek ellenére nagyon sok a légúti beteg és egyre több az allergiás és asztmás, akik folyamatos ke­zelést igényelnek. S bizony sok­szor előfordult, hogy egy-egy családból több generációval is találkozott a főorvos-asszony. Ők azok, akik ma is megállít­ják, ha összefutnak a város­ban, kedvesen korholva, amiért „cserben hagyta” őket, hosszú évtizedek múltán. ■ Az oldalpár a kórház és a kiadó együttműködése alapján jött lét­re. A költségeket a kórház fizeti. radiológia Dr. Tőzsér Éva ra­diológus főorvos munkásságát Kálmándi-díjjal ismerte el idén Szolnok. Orvosi pályáját Kiskörén kezdte, majd Rákóczifalván he­lyezkedett el körzeti orvosként. 1982-től a Hetényi Géza Kórház munkatársa volt, ekkor tette le radiológusi szakvizsgáját, és mint röntgen szakorvos került később a MÁV Kórház és Rende­lőintézethez. 1992-98 között még visszatért a megyei kórház rönt­gen szakrendelésére, de nyug­díjba vonulásakor, 2003-ban ismét a MÁV Kórházban dolgo­zott. Szakmai elkötelezettségét mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy nyugdíjazását követően is tevékenykedik a Hetényi kór­ház rendelőintézetében.- Mindig arra törekedtem, hogy lelkiismeretesen végez­zem a vizsgálatokat, s a pácien­seket részletesen tájékoztassam a problémákról éppúgy, mint a szükséges további lépésed­ről - mondta el dr. Tőzsér Éva.- Talán ennek a lelkiismeretes­ségnek, szakmai alázatnak az elismerése a mostani díj, amely óriási meglepetést okozott. Amint a szakember elmond­ta, nem hitt a szemének, ami­kor az értesítést olvasta.- Amikor újra végigfutot­tam a levelet, végre felfogtam, miről van szó, de akkor meg könnyezni kezdtem - mesélte a főorvos-asszony. - Nagyon meghatódtam, hiszen óriási megtiszteltetésnek éreztem, hogy rám gondoltak a díj oda­ítélésekor. ■ Dr. Tőzsér Éva Az osztály papírmunkáját végzi orvos írnok Három évtizede az első munkahelyen Sokéves munkát jutalmaztak elismerések Tortát is kaptak a sürgősségin dolgozók Vargáné Pál Katalin egyike a Hetényi Géza kórház há­rom dolgozójának, aki ebben az évben vehette át az intézet legmagasabb elismerését, a Hetényi Arany Emlékérmet. Orvosírnoki munkakörben dol­gozik a kórház baleseti sebé­szeti osztályán 1984 óta, közel harminc esztendőt töltött tehát első és egyetlen munkahelyén. Az eltelt idő alatt lelkiismere­tes és példamutató munkájá­ról tett tanúbizonyságot. Fel­adatait mély elhivatottsággal, szorgalommal végzi, munkáját kiválóan koordinálja, pontos, körültekintő. Az osztály kollek­tívájának megbízható, stabil és nélkülözhetetlen tagja - szól a Vargáné Pál Katalin hivatalos indoklás. De miből áll valójában az orvosírnok munkája? A legtöbben a beteg- felvétel és a zárójelentések kap­csán találkozunk vele, emellett azonban az egész osztály admi­nisztrációját végzi.- Feladatunk az egészség- ügyi dokumentáció előkészí­tése, elkészítése. Ez az admi­nisztráció nyomon követi a beteg minden lépését a kórházi ellátása alatt - mondta el Ka­talin. - Összetett, aprólékos, figyelmet igénylő munka, hi­szen fontos, meghatározó infor­mációkat tartalmaznak. Mun­kám részét képezi a fentieken kívül az osztály levelezésének bonyolítása, részt vállalok a minőségirányítási dokumentu­mok elkészítésében is. Orvos­írnokként gyakran ügyeletet is ellátok az intézet sürgősségi betegellátó osztályán. ■ Hagyományosan a Semmelwe- is-naphoz kapcsolódóan adták át a Hetényi Géza kórházban a különböző elismerő címeket, kitüntetéseket. Ebben az évben második alkalommal az intézet vezetése kollektív munkát is elismert. Hetényi Elismerő Ok­levélben részesült és vele nagy tortát kapott a Sürgősségi Be­tegellátó Osztály kollektívája. Hetényi Emléklap elisme­résben részesült Bablinszkiné Németh Erika, Czapkó Imréné, Eke Anikó, Géczi Sarolta, Hor- váthné Brachtl Ildikó, Iváncsik Judit, Kelemen Éva, Kovács Sándorné, dr. Pettendi Piros­ka, dr. Pongor Julianna, Seres Tímea Noémi, Tóthné dr. Besze Mária, Tóthné Székely Sára és Turcsányi Ibolya. Adjunktusi kinevezést vehetett át dr. Ba­rabás Éva, dr. Kovács Erika, dr. Kozák Erna, dr. Kun Julianna, dr. Lengyel Anna, dr. Petkes Gergely, dr. Radics Szilvia, dr. Székely Éva. Főorvosi kineve­zésben részesült dr. Deme Edit, dr. Gerály László, dr. Pap Ádám és dr. Urbán Erika. Idén 45 éves törzsgárda juta­lomban részesült Bíró László, Pallai Sándorné, dr. Szereday Ildikó, 40 éves törzsgárda jutal­mat kapott dr. Boros Zoltán, dr. Dikó Lenke, dr. Faragó Margit, Fodor Irén, Kovács Jánosné, Ko­vács Lászlóné, dr. Sulyok Lász­ló, Tajtiné Vékás Jusztina. A lakossági szűrőprogra­mokban való részvételéért, önkéntes áldozatos munkájá­ért elismerő oklevelet kapott Babinszki Gabriella, Bálintné Kovács Anna, Bényi Edina, Bo- zsó Andrea, Buktáné Bagi Bri­gitta, Csasztvanné Ivanics Eri­ka, Csekő Csabáné, dr. Bognár Éva, dr. Kun Andrea, dr. Min- ker Edit, dr. Mózer Erzsébet, dr. Novotni Róbert, dr. Tóth Zoltán, Hollóczki Istvánná, Kardosné Kiss Anikó, Kovács Tiborné, Kőszegi Lászlóné, Lehoczky Já­nos Róbertné, Makainé Péter Katalin, Móczár Miklósné, Pen- czi Katalin, Prágai Orsolya, Sei­ler Jánosné, Varga Marianna, Varga Zsófia. ■ A

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom