Új Néplap, 2013. június (24. évfolyam, 126-150. szám)
2013-06-29 / 150. szám
A váci egyházmegye melléklete II. évfolyam 6. szám 2013. június 29. Megjelenik minden hónap utolsó szombatján Szerkeszti: Magyar Bertalan Püspök, plébános, hívek a gáton S' árvíz Élőmunkával, karitásztevékenységgel, szállással segített az egyházmegye Péter\ Pál, és az aratás Mi köze lehet vajon az aratásnak Péter-Pál napjához? Az Egyház természetesen a két apostolfejedelem égi születésnapját ünnepié nem ugyanazon évben bár, de mindketten június 29-én szenvedtek vértanúságot Rómában. A Kárpát-medencében mégis elsősorban aratóünnep Péter és Pál napja. Való igaz: ezen a szélességen körülbelül június végén érik be a gabona; akkor, amikor Itáliában már rég levágták, a lengyel síkságon pedig még épp csak hogy sárgul De ettől még nem kellene a búzát egy halász és egy sátorkészítő napján ünnepelni; sem az első pápa és az első teológus emléknapján. Pláne, hogy a tényleges aratást rendszerint pár nap múlva kezdik el: Sarlós Boldogasszony napján... Hát akkor? Talán, mert mélyebben van az összefüggés. „Kérjétek az aratás Urát, küldjön munkásokat aratásába!” - mondta a mi Urunk. Péter és Pál pedig egyszerre voltak az első munkások és az első termés - a sátorkészítőt karddal aratták le, a halászt meg keresztre fesátették, mint a kévét És a mag kikelt, szárba szökkent, és harmincszoros, hatvanszoros, százszoros termést hozott Amelyet azóta is csépel a világ: (mb) Ezen cikkeink bővebb változatét, valamint számos más programot, képgalériákat, videófilmeket és az Egyház- megyei Televízió filmjeit megtalálják honlapunkon is: www.vacieavhazmeave.hu Minden idők legnagyobb dunai árvize vonult le júniusban, hazánkban is próbára téve a folyó partján élő embereket és a védekezésben résztvevőket. Az árvízről percről percre értesülhetünk az írott és az elektronikus médiából; összefoglalónkban ezért csak a váci egyházmegyét érintő történésekről adunk röviden számot. Magyar Bertalan A védekezésben a helyieken kívül az ország minden részéből, sőt a Kárpát-medence minden országából a helyszínre érkezett önkéntesek ezrei segítettek. Egyházmegyénk plébániái is megmozdultak: a levelezőlistákon és személyesen össze- toborzott hívők egy, az interneten keringő térkép segítségével jutottak el oda, ahol a leginkább szükség lehetett rájuk. A váci egyházmegye egyik leginkább veszélyeztetett területe Nagymarosnál volt, ahol az egész település hosszában védekezniük kellett a helyieknek, és a tetőzés előtt odakül- dött katasztrófavédőknek. Gáspár István plébános - amellett, hogy e-mailen is jelezte a szükséghelyzetet - az elsők között ment ki a gátra, ahonnét szinte csak misézni járt haza az ár levonultáig. Az atya korábbi állomáshelyein élő hívek is elindultak a híreket hallván, és napokig együtt rakták a homokzsákokat, erősítették a helyben készült mobilgátat a plébánossal, a helybéliekkel, meg a Tisza partjáról, Kárpátaljáról vagy éppen Székelyföldről jött segítőkkel. A Váci Egyházmegyei Kari- tász munkatársai és önkéntesei már az árhullám hazánkba érkezésének pillanatától, június 4-től tették a dolgukat. Tudósítónk is végigjárta a segélyszervezet kocsijával az árvízi helyszínek egy részét, ahová a karitászosok folyamatosan hordták ki a friss vizet, kávét, teát, zsíroskenyeret; miközben Vácott, a Hattyú utcai „bázison” munkatársaik ebédet főztek, hogy a rendőröknek, tűzoltóknak, katasztrófavédőknek és önkénteseknek meleg ételük is legyen a gáton. Az árhullám levonultával pedig a kitelepítetteken igyekezett segíteni a Karitász tartós élelmiszerekkel (képünkön). Gyurcsán Csabáné, a Karitász vezetője elmondta: körülbelül húsz saját emberük vett részt a mentésben résztvevők ellátásában; emellett folyamatosan szervezték és irányították a náluk jelentkezett önkénteseket. Az egyházmegye és a Caritas Hungarica forrásai mellett rengeteg magánember és szervezet támogatta az egyházmegyei segélyszervezetet - mint Gyurcsánné fogalmazott: senkit nem lehet közülük „kiemelni”, hiszen mindegyik megtette, ami az erejétől tellett. Egy önkormányzat hétezer darab tojást tudott adni, más három láda süteményt, megint más csak egynapi munkát, de ezek egyformán értékesek - tette hozzá. Szép példaként egyet említett meg konkrétan: a váci evangélikus gyülekezetét kérték, gyűjtsenek takarókat. Ezek egy nap múlva meg is érkeztek, hatvanezer forint adománnyal együtt, amelyet az evangélikus hívek kérés nélkül is hozzátettek adományukhoz... A püspökség - amellett, hogy anyagi erővel támogatta a mentést, és munkatársai rendszeresen részt vettek a munkában - folyamatosan tartotta a kapcsolatot a védekezésben résztvevő illetékesekkel. Dr. Beer Miklós megyéspüspök Latorovszky Gábor rendőrkapitánnyal egy, a gát közelében tartott „értekezlet” során egyezett meg abban, hogy a Püspökség a mentés idejére átadja a Galamb utcai oktatási központot a pihenő rendőrök elszállásolására. A megyéspüspök az ár levonulta után hosszan méltatta az emberi összefogás szép példáját, külön kiemelve, hogy az egymástól több száz kilométerre élő emberek, rendőrök, katonák, műszakiak, civilek milyen egyetértőén, nyugodtan sőt jókedvvel segítették-egymást. - Milyen jó lenne, ha az egyszerű, dolgos hétköznapokban is vissza tudnánk emlékezni erre a békességre és egyetértésre! - tette hozzá összegző szavaihoz dr. Beer Miklós. ■ „A jó pásztornak bárányszaga van../7 egyházi rend Két áldozópapot és négy diakónust szentelt fól június 22-én dr. Beer Miklós megyéspüspök Ferenc pápa, a címben idézett szavait adta többek között útravalóul szentbeszédében a megyés fó'pásztor, azon az ünnepi szentmisén, amelyen áldozópappá szentelte Halász Péter és Kantár Norbert diakónust, és diakónussá Balogh László, Kovács György, Lovassy Attila és Maczák Tamás papnövendékeket. A szentelés hang- és képanyagát megtalálhatják az egyházmegye honlapján; alább pedig röviden bemutatjuk az újonnan szentelteket. Kantár Norbert: Budapesten, 1984-ben született, nem hívő családban. Tizenhárom évesen Ceglédre költözött családjával, ahol Kiszel Mihály és Szeleczki Imre atya révén került közel a hithez. A kazincbarcikai Don Bosco Középiskolában szerzett kereskedelmi képesítést. 2005-ben jelentkezett a papságra dr. Beer Miklós megyéspüspöknél. Teológiai tanulmányait Vácott, Egerben és Szegeden végezte. 2012-ben szentelte diakónussá; idén pedig áldozópappá a főpásztor. Halász Péter: Szolnokon szüle■ tett 1986-ban. Idegenvezetőnek tanult, de csakhamar meghallotta Isten hívását. 2007- ben Vácott kezdte tanulmányait, majd a Központi Szemináriumban folytatta, s végül Rómában, a Pontificum Collegium Germa- nicum et Hungaricumban fejezte be. Papi jelmondatául a Lukács 18,41-et választotta: „Uram, add, hogy lássak!” Amikor terveiről kérdeztük, így felelt: „Ott szeretnék megfelelni, ahová állítanak; akár kedvemre való a feladat, akár nem." Elmondta még, hogy eredeti szakmájában is megtapasztalta: „jó a szervezésben”. De szívesen foglalkozna gyerekekkel, betegekkel, sérült, akár deviáns emberekkel is papi munkája részeként. Balogh László: Balassagyarmaton született 1985-ben; gyermekkorát Rimócon töltötte; egy nővére van. Tagja az Ipolymenti Nagyboldogasszony ifjúsági közösségnek, kapcsolatban áll a Regnum Christi Mozgalommal. Kommunikáció szakra járt; gyakorlatait a Magyar Katolikus Rádiónál végezte. 2007-ben lett kispap, a propedeutikus év után az ausztriai Heiligenkreutzban végezte tanulmányait, ahol idén államvizsgázik. leimondata - mint elmondta, már a bér- málkozás óta - az, amit Jézus mondott Jairusnak: „Ne félj, csak higgy!” Papként szívesen foglalkozna majd az ifjúsággal; újságíró végzettségét pedig egy érett, keresztény, lendületes ifjúsági lapban kamatoztatná. Lovassy Attila: Tatán született 1978-ban, gyermekkorát Tatabányán töltötte. Teológusnak tanult a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen, a licenciátust Magna cum laude minősítéssel tette le. Ezután maga is tanított; előbb a Pécsi Hittudományi Főiskola oktatója, majd 2008 elejéig az Apor Vilmos Katolikus Főiskola tanársegédje volt. 2011-ben jelentkezett a Váci egyházmegye kispapjának. Diakónussá szenteléséig a Központi Szemináriumban írta doktori értekezését, amelyet a következő évben, Rómában szeretne befejezni. Kérdésünkre Lovassy Attila elmondta: szerinte a pap dolga alapvetően a pasztorálás. A tudományt akkor használjuk jól, ha eszköznek tekintjük, annak szolgálatában, hogy a segítségével Istenhez vezessük az embereket. Budapesten született 1988-ban, dunakeszi értelmiségi család harmadik, legkisebb fiúgyermekeként. Édesapja az egyházmegye akolitusa; szülei révén Tamás több lelkiségi mozgalommal megismerkedett, így a Szentjánosbogarakkal, a Cursillóval és a Házas Hétvégével. A váci piaristáknál végezte a középiskolát, 2007-ben kezdte papi tanulmányait Vácott, majd a központi szemináriumban. A teológiából fél évet Leuwenben végzett el; mint elmondta, azért, hogy „élesben” is legyen alkalma megtapasztalni képességeit, elszántságát, a kísértések elleni küzdelmet. Miután maga és mások szerint is „jól vette” ezt a próbát, idén befejezte tanulmányait, és a főpásztor diakónussá szentelte őt. Jelmondatul Szent Pál szavait választotta a Galatáknak írt levélből: „Krisztus szeretett engem és feláldozta magát értem”. Kovács György: Balassagyarma■ ton született 19 8 5-ben; műszaki végzettségű szülők harmadik gyermekeként. Gyer- mekkorát Borsosberényben töltötte; középiskoláit a szülővárosában végezte, majd a kántorképző, amelynek elvégzése után több évig aktív kántor volt. Építész- mérnöknek jelentkezett, de aztán 2006-ban kérte felvételét a Váci egyházmegye kispapjai közé. A Római Pontificum Collegium Germanicum et Hungaricumban végzett, 2014 őszén kezdi a licenciátust, egyházművészet témában. Amikor terveiről kérdeztük, először egy szóval válaszolt: „Szolgálni”. Nagy vágya, hogy a hívekkel megismertesse és megszerettesse a zsolozsmát. Számít arra is, hogy egyházművészeti képzettségét is kamatoztathatja majd az Egyház szolgálatában. Mindezt úgy, ahogy Jézus imádkozott a Getszemáni kertben: „Ne úgy legyen amint én akarom, hanem úgy, amint te.” ■
