Új Néplap, 2013. június (24. évfolyam, 126-150. szám)

2013-06-29 / 150. szám

4 SZOLNOK ÉS KÖRNYÉKE 2013. JÚNIUS 29., SZOMBAT A közönség szeretet» az elégtétel portré Szabó László magyar maradt Franciaországban és az Egyesült Államokban is Szabó László máig csodálattal emlékezik a hazai pályatársaira: Kiss Manyira, Rutkai Évára, Latinovits Zoltánra, Bujtor Istvánra és a többi, égi szellemre HÍREK Köszöntők jelnyelven a huszadik születésnapra FENNÁLLÁSÁNAK KÉT évtize­des évfordulóját ünnepli a Martfűi Hallássérültek Klubja. A tagok izgalom­mal készültek a kerek évforduló alkalmából szer­vezett találkozóra, ahová nem csak a megyéből, de a Siketek és Nagyothallók Országos Szövetségéből is sokan elfogadták a meg­hívást. Érkeztek vendégek Mezőtúrról, Orosházáról, Szentesről, Jászberényből, Gyuláról és Békéscsabáról is. A húszéves születésnap­ra eljött Napsugár Anna, Magyarország első siket jelnyelven előadó jeltánc művésze, aki 90 százalék­ban hallássérült. Az ő és a Tiszaföldvári Gimnázium „jelnyelven” tanuló diákjai­nak előadása még szebbé tették a napot. Holnap eldől, melyik női csapat lesz a legjobb vasárnap (Június 30.) tart­ják meg az utolsó fordulót a női nagypályás régió baj­nokságban, ekkor dől el, ki lesz a bajnok. A fordulót Szolnok rendezi, a csapat remek, egész évi szereplé­sének köszönhetően esélye van a bajnoki cím meg­szerzésére. Az izgalmasnak ígérkező, női nagypályás régióbajnokság tehát a Véső úti sporttelepen 11 órakor kezdődik (a szolnoki lá­nyok 13 órakor Békéscsaba, 15.30-kor pedig az Újpesti TE ellen küzdenek). Már lehet jelentkezni: idén is bicognak A tiszasülyért Egyesület immár kilencedik alkalom­mal szervezi meg a Bicogó Maratoni. A rendezvényt ezúttal augusztus 3-án, a Tiszasülyi Tiszavirág Falu­nappal egybekötve tartják meg. Egyre nagyobb az ér­deklődés a „bicogás” iránt, a szervezők idén közel 400 versenyzőre számítanak (már lehet nevezni). A kerék­párosok 9 órakor, a futók pedig 9.15-kor startolnak el a szolnoki Kossuth térről. A versenyzők 43,7 kilométer megtétele után érkeznek cél­ba, Tiszasülyre a Művelődési Házhoz. Illusztris vendége volt (van) a napokban megyénknek. Szabó László filmrendező, az elszármazott jászokat képviselve, az elmúlt héten Jászberényben zajló XIX. Jász Világtalálkozó díszven­dége volt, ahol egyik filmjét, majd e hét elején a szolnoki TISZApArt Moziban egy má­sikat mutattak be a nagyér­deműnek. Mészáros Géza Jászberényben „Az ember, aki nappal aludt”, Szolnokon pedig a „Sortűz egy fekete bivalyért” című rendezői munkásságát ve­títették filmvászonra, s mind­két alkalommal hangos ováció mellett peregtek le az utolsó mozgó képsorok. A háromlaki Szabó Lászlóval való szolnoki beszélgetésnek a magyarság- tudat, a világpolgári lét, a hazai és az egyetemes filmművészet, valamint az elhunyt és a hal­hatatlan pályatársak adtak témát. A Magyarországon szü­letett, tavasszal a 77. életévét betöltött, évtizedek óta három állampolgársággal bíró szí­nész-filmrendező a nyarat ha­zánkban, főleg Jászberényben, az őszt és a tavaszt Franciaor­szágban, elsősorban Párizsban, míg - európai léptékkel - a te­let Kaliforniában, közelebbről Los Angelesben tölti.- Hogyan lett Önből elszárma­zott jász, miközben a főváros­ban született?- Én születésemtől fogva jászberényi vagyok! A buda­pesti kórház, ahol engem édes­anyám a világra hozott, Kőbá­nyán, a Jászberényi úton állt. Egyébiránt pedig édesanyám, valamint apai nagyszüleim is jászberényiek, s az akkori vi­lágból ismert legközelebbi ro­konaim is mind a Jászság fővá­rosában élnek még. Sokaknak a helyi Fehértói temető őrzi örök álmát, Isten nyugosztalja mindannyiukat! A tanulmá­nyaim egy részét is Jászbe­rényben végeztem a mai Lehel Vezér Gimnáziumban, majd a gyakorlói tanítóképzőből ke­rültem fel Pestre. Úgyhogy én sok tekintetben vagyok jász ember.- Fiatalon hagyta el az orszá­got. Ugyanakkor, amikor több százezer honfitársa is. Önt mi késztette a fájdalmas határát­lépésre?- Úgy hozta a sors a csalá­domnak, hogy én gyermek­fejjel Pest és Jászberény között ingáztam, s alig pár évesen már átéltem a háború borzal­mait, a rettenetes bombázá­sokat. Szörnyű időszak volt a világégés és szörnyű az azt kö­vető időszak is. Én 1956-ban már a műegyetem gépészmér­nöki karán tanultam, de már szabó László Budapesten szüle­tett 1936. március 24-én A Buda­pesti Műszaki Egyetem hallgató­ja volt, közben fellépett egy ama­tőr színjátszó csoportban. 1956 őszén elhagyta az országot, Pá­rizsba ment. Kijárta Henri Lang- lois „filmtörténeti szabadság­egyetemét” a Cinématheque-ben. Egy barátjával elvetődött Chabrol forgatására (Unokafivérek), aki­akkor arra készültem, hogy kivándorlók. Egyenesen Pá­rizsba akartam menni, az eu­rópai, de főleg a francia film­művészet templomába. A jász­berényi kultúrházban Kecs­kés bácsi volt a mozigépész, aki szeretett engem, s mindig ingyen beengedett a vetítő­terembe. Imádtam a tarzanos és a cowboy-filmeket, de a francia filmeket is. Szerelmes voltam Gina Lollobrigidába, bálványoztam Yves Montand-t a Félelem bére című filmben, s megőrültem Gérard Phili­től rögvest kapott egy egymonda­tos szerepet. A Kulcsra zárva cí­mű következő filmjében pedig már egy hosszabbat. Az új hul­lám valamennyi rendezőjének kedvenc karakterszínésze. Ő is kedvet kapott a rendezésre, ké­szített is több újhullámos francia filmet. Rendezése Gion Nándor regényéből készült: Sortűz egy fekete bivalyért (1984). pe-ért a Királylány a felesé­gem című főszerepekért. Ami­kor kitört a forradalom Pesten, én „hazamentem” Jászberény­be, odaálltam nagyanyám elé, s mondtam neki, én (is) elmegyek. Franciául annyit tudtam, mint amennyit a fil­mekből eltanultam. De mégis megérkeztem Párizsba, ahol színészetet tanultam, majd ha­marosan azokkal játszhattam, akiket Magyarországon addig csak a vetítővásznon láthat­tam. Sőt, a későbbiekben még rendezhettem is őket. Ugyan­ezt tehettem a későbbiekben az Egyesült Államokban is.- Gyorsan hazatért. Hogyhogy retorzió nélkül ingázhatott év­tizedekig Párizs és Budapest között?- 1967-ben jöttem először ha­za. Akkor már francia állam­polgárként, ráadásul egyfajta kulturális védettséget élvez­tem. Jancsóékon és a pályatár­sakon keresztül a két ország között „megnemtámadási szer­ződés” állt fent, legalábbis a művészetek hadszínterén. így, amikor hazajöttem, Major Ta­másék is engedték, hadd dol­gozzak itthon. Színészként és rendezőként is békén hagytak. Közben megszereztem az ame­rikai állampolgárságot is, így lettem az egyik legmagyarabb világpolgár.- Számos hazai és nemzetközi filmben szerepelt és rendezett is. Díjazott munkái is vannak, mégis, mintha épp mára felejt­keztek volna el Önről...?!- A mindenkori elöljárók dolga, hogy kit, vagy mit fut­tatnak. Én nem panaszkodom, talán már a korom miatt sem. Persze még jobban érezném magam, ha nap mint nap ta­lálkoznék önnön magammal. Ilyen magamutogató egy mű- vészlélek. De úgy vélem, hogy az alkotásaim megléte, és az azokkal helyenként itt-ott talál­kozó közönség szeretete elég­tétel számomra, hogy jól csinál­tam, amit csináltam. Minden másra majd az Atyajóúristen fog megválaszolni. A francia filmújhullám sodrába került Segítséggel újult meg a könyvtár fejlesztés Megújul a könyvtár Nagykörűben. A szolnoki Ver­seghy Ferenc Könyvtár dolgozói is szerepet kaptak mindebben, így a polcok elhelyezésében, a könyvek szakrendben történő polcokra pakolásában. A kollé­gák természetesen szakmailag is segítettek a helyi könyvtáros­nak. A Könyvtárellátási Szol­gáltató Rendszer egyébként a falvak, kistelepülések lakói szá­mára közvetíti a hazai könyvtári rendszer egésze által nyújtott szolgáltatásokat. Megvalósulása révén jelentős esély nyűik arra, hogy a falvak lakossága ugyan­ahhoz az információ- és doku- mentumvagyonhoz juthasson hozzá, mint a városokban élők.« HIRDETÉS % határtalanul A Petrovay György Katolikus Általános Iskola 882 000 forintot nyert a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. támogatásával „Az ezerarcú Erdély’ című, BGA-12-HA-01-0571. számú pályázaton. Az összesen negyven nagykörűi és kőteleki hetedik osztályos tanuló négy felejthetetlen napot töltött Erdélyben. Megismerkedtek Szováta, Parajd, Korond, Segesvár, Marosvásárhely, Nagyvárad, Kolozsvár nevezetességeivel és megcsodál­ták Erdély természeti kincseit. Mónika az ország legszebb tinijei között siker kiválóan szerepelt egy martfűi kislány a X. Little Miss $amp; Mister Hungary 2013. gyermekszépségversenyen. Beke Mónika unokatestvére ja­vaslatára jelentkezett a Noszva- jon megrendezett háromnapos versenyre, ahová három kor­csoportban, mini, little és tini kategóriában lehetett nevezni. Móni a tini korcsoportban in­dult, ahol második udvarhölgy­ként végzett, olvasható a www. martfu.hu honlapon. - Kivá­lóan balettozott a verseny ré­szeként megrendezett Talent show-n is - mondta el Mónika anyukája, Döbrei Marika, aki joggal büszke lányára. Mónika egyébként tizen­négy esztendős, ősztől a Varga Katalin Gimnázium tanuló­ja lesz. Pszichológus szeretne lenni, amihez a továbbtanulást Bécsben tervezi. Számos alka­lommal vett már részt szépség- versenyen jelentős sikerekkel - 2012-ben első udvarhölgyként végzett a Békéscsaba szépe versenyen -, és egy nemzetkö­zi modelliskolát is elvégzett az elmúlt évben. Nagyon szeret modellkedni, örömmel készül a többnapos szépségtáborokra, fotózásokra, élvezi a versenyek izgalmát. Mónika júliusban újabb szépségtáborba készül, amely számos lehetőséget ígér a martfűi tehetséges, okos és szép fiatal lány számára. ■ Hívja az Új Néplap újságíróját! \ Jl RIMÓCZI iJI ÁGNES elsősorban a Szolnok környéke településein élők hívását várja. Ha híre, ötlete, észrevétele van, vagy egyszerűen panaszát, még inkább örömét szeretné meg­osztani kollégánkkal, ne habozzon, tárcsázza a 56-516-700-as telefonszámot hétköznapokon!

Next

/
Oldalképek
Tartalom