Új Néplap, 2013. június (24. évfolyam, 126-150. szám)
2013-06-11 / 134. szám
2013. JÚNIUS 11., KEDD 4 ABONY ÉS KÖRNYÉKE Ördögök táncoltak szellemjárta kúriákban épített örökség Különböző állapotban vannak - A legenda szerint itt született az ifjabb Alexandre Dumas Többségük arra vár, hogy felújítsák őket. Pedig valaha Abony társasági-gazdasági életének központjait jelentették. Mára azonban, egy-két kivételtől eltekintve, csak porladnak, romlanak, pusztulnak az abonyi kúriák. Munkatársunktól Csillogó szemű fiatal hölgyek és urak pihennek meg egy kicsit a gyertyafényes szobákban. Épp most hagyták abba a táncot, s metszettkristály-poharakból kortyolják a jóféle vörösbort. Odébb, a már idősebb dámák a kúria gazdasszonyával a társasági pletykákat cserélik ki egymás közt, míg a férfiak a gróf vezetésével gyülekeznek a kártyaasztal körül, de még előbb rágyújtanak egy jóféle pipára... Nagy társasági élet zajlott a 1800-as években Abonyban azokban a kúriákban és kastélyokban, amelyekből a hőskorban összesen harmincegy állt az alföldi településen. Díszei voltak Abonynak, ám mostanra már csak tizenkettő maradt belőlük. A többi eltűnt: lebontották vagy maguktól lepusztultak, romhalmazzá váltak. S amelyek megmaradtak, azok is különböző állapotban vannak.- Abonyban az 1800-as évek elejétől az 1830-as évekig épült a legtöbb kúria és kastély. Az elnevezés változó volt, mert itt több olyan épületet is kastélynak neveztek, ami hivataíos meghatározásban kúriának felel meg - tudjuk meg Győré Zsófiától, az Abonyi Lajos Múzeumi Kiállítóhely vezetőjétől. S hogy miért is kedveltk ennyire Abonyt a kúriát építtetők? Ebben szerepet játszott Pest közelsége, a nagyon jó termőföld, no és a csendesség, a nyugalom, ami akkor itt volt, szintén nem elhenyagolható. Rengeteteg vadásztak akkor az uraságok, hatalmas területekkel rendelkeztek. Összesen hatvannyolc nemesi család lakta a 31 kúriát.- Legutóbb, 2011-ben a Már- ton-kúriát - amely Abonyi Lajos (született zsarolyányi Márton Ferenc) kúriája volt - bontották le, mert már olyan rossz állapiban volt, hogy nem lehetett megmenteni - mondja Győré Zsófia. - Pedig az Abonyi Lajos Győré Zsófia a legjobb állapotú kúria, a Beöthy-Kunig-Müller-Háy-Fábián-Kazinczy-Berg-kúria épületét mutatja, ahol ma Speciális Otthon működik Alapítvánnyal együtt törekedtünk arra, hogy ez ne történjen meg. Hiszen itt van az Abonyi Lajos-hagyaték, amiből külső kiállítást szerettünk volna ott létrehozni. A kúriák egy része jelenleg vagy üresen áll, vagy lakják, vagy megpróbálják megőrizni, bár erre pénz nemigen áll rendelkezésre, bár biztos, hogy Abony kis ékszerdobozai lehetnének. Jó pár esztendeje Abony a kúriák városa címmel hirdettek meg uniós progranot, de ebből nem lett végül semmi. Győré Zsófia elsorolja, mi is a helyzet a megmaradt 12 kúriával. Közülük a legjobb állapotban, a régihez hasonlóan kívül-belül helyreállítva áll a (soktulajdonos) Beöthy-Ku- nig-Müller-Háy-Fábián-Kazin- czy-Berg-kúria, ami jelenleg Speciális Otthonként működik a Pest Megyei Önkormányzat fenntartásában. A két Kos- tyán-kúria közül a Kostyán Andor-kúria vegyes állapotban van, városi tulajdonú, fel kellene újítani, a teteje beázik. A múzeumnak van itt külső raktárhelyisége, illetve az egyik színkör használja szintén raktárként. A Kostyán István-kúria pedig az Abonyi Lajos úton van. A Sza- páry-kűriából konzervgyár lett valamikor, most vegyeskereskedés. A Tallián-Hunyady-Lavat- ka-Salacz-kúria a strand háta mögött áll. Ott 2005-től 2007-ig Az Olgyay-Gullner-Débor-Györe-kúria jelenleg omladozik, romló állagú kiállításai - például Afrika-ki- állítás - voltak a múzeumnak. Magántulajdonban van, de a legutóbbi értesülés szerint az egyik színkör használja próbateremnek. A strand kúriaépülete a Sívó-kúria, amely Egészség- megőrző Központként működik. Az Ungár-kűria (Ungár-ház) tetejét tavaly újították fel. A Bencsik-Radák-Beliczey-kúria falai között a Somogyi Imre Általános Iskola kihelyezett tagozata működik, nagy mértékben át is építették, viszont megemlékezik róla egy emléktábla. Az Olgyay-Gullner-Débor-Gyö- re-kúriából valamikor varroda lett, majd pár évvel ezelőtt egy vállalkozó vette meg. Aládúcolt, leromlott állapotú. A Már- ton-kúria (ez persze nem a már említett, lebontott Márton-kú- ria) a Gyulai iskola területén áll, ebédlő is volt valamikor, tanítottak is benne. S itt van a két Vigyázó-épület: a nagyobbik, Vigyázó-kastély tűrhető állapotban van, jelenleg eladó. Nem éppen dicső fejezete a kastély történetének, hogy a szolnoki direktórium tagjait más baloldali személyiségekkel együtt 1920-ban itt gyilkolták meg. A „kis Vigyázó” az intézőnek volt valaha az épülete, majd a világháború után a Pintér család, illetve egy idős néni lakott benne. Most üresen áll. S ha már Vigyázó-kastély, akkor álljon itt egy krónikás leírás is vele kapcsolatban. Eszerint a kastély lakatlan és félelmetes volt. Az emberek még a közelébe se mertek menni, azt hitték, hogy boszorkányok, ördögök és szellemek lakják. Egy ember, aki a kastélyban járt, ördögöket látott a falra festve. Egy este, amikor ismét a kastély felé járt, óriási csörgést, zörömbö- lést hallott. Ijedtében elszaladt, és azt híresztelte, hogy látta az ördögöket táncolni. Elterjedt a hír, hogy a kastély minden termében ágyúdörgés hallatszik, és pontban éjfélkor fél karok, fél lábak, fél testrészek hullanak a padlóra... Szellemekből amúgy sem volt hiány, hiszen az 1961-ben lebontott Széli-kastélyhoz is tartozik egy ilyen történet. Eszerint a régen ott élt földesúr kegyetlenül bánt az embereivel. A halála után a hiedelem szerint pontban éjfélkor boszorkányok jöttek elő a padló hasadékaiból, és táncoltak, mulatoztak, varázsigét mondtak. Az emberek a kastély tájékára se mertek menni. Ennél kevébé vérfagyasztó az szóbeszéd, miszerint a Berg-kú- riában született ifjabb Alexandre Dumas francia író. Mint Győré Zsófia elmondta, ez csak egy feltevés, amely arra épül, hogy idősebb Dumas Magyarországon járva Abonyt is felkereste: egy előkelő férjes asszonyt látogatott meg, akihez bizalmas kapcsolat fűzte, majd titokzatos körülmények között fiúgyermek született, aki nem más volt, mint az ifjabb Dumas.- Amikor a szülő grófnőhöz hívatták az orvost, bekötötték a szemét, így nem tudhatta, hova is viszik. Ám mivel az orvos pipázott, elrejtette azt a kandalló mögé. Amikor pár év múlva erre járt, egyszer csak megtalálta ezt a pipát, és rájött, hogy valamikor itt járt, ebben a kúriában - elevenítette fel Győré Zsófia a máig élő szóbeszédet. Ugyanúgy éli meg a kis madarak kelését, mint fiatalkorában tenyésztő Krupincza István imádja a díszbaromfiakat és -galambokat, munkásságát számos díjjal jutalmazták már Nincs hiány kakaskoncertben hajnalonként Krupincza Istvá- nék portáján. Ami persze nem csoda, hiszen az Abonyi Galamb- és Díszmadártenyésztők Egyesülete titkáránál a díszba- romfi-törzsállomány 160 darabból áll, mely 26 fajtából adódik össze. S természetesen ott vannak még a kiállítási galambok is, az antwerpeni díszposta és az angol díszposta. Mint oly sok minden az életben, az állatszeretet is gyermekkorból datálódik. így van ezzel a 66 éves Krupincza István is: - Édesapám foglalkozott postagalambokkal, tőle vettem át azokat. Ám váltottam róluk kiállítási galambokra és díszbaromfikra, mert nem szerettem úgymond kínozni a madarakat azzal, hogy ha verseny volt, le kellett venni őket a tojásukról, a fiókáikról. Mint mondja, egy tenyésztőnek minden díszbaromfifajta közel áll a szívéhez, de ha választania kell, akkor a kimondott kedvencek, a szíve csücske az óriás cochinok, amelyek hatalmas termetű madarak. Neki három színben vannak: babos, sárga és fehér. Ám nagyon kedveli a brahmákat is, amelyek szintén nagy termetű állatok. Kedvünkért, a fotózáshoz meg is fog egy gyönyörű, kék-fehér brahma kakast, amely ezt szeh'den tűri. Még „csak” ötkilós, de megnő legalább nyolckilósra is. Krupincza István egy brahman kakassal, amely nyolckilósra is megnő- A törzstyúkokat Németországból, a kakast Hollandiából hoztam. Arra törekszem, hogy ne legyenek egy vérvonalból, mert akkor fennáll a beltenyész- tettség veszélye. Törekedni kell arra, hogy egészségesek legyenek, mert így is az a baj, hogy túl vannak tenyésztve, hajlamosabbak a betegségre. Természetesen a különböző fajták, családok között nincs keveredés, a kertbe is meghatározott sorrendben, időben mehetnek ki kapirgálni, akkor is egy-egy elkülönített területre. No és persze fontos, hogy szépek legyenek, megfeleljenek a kiállítási követelményeknek. S hogy ez Krupincza Istvánnál maradéktalanul teljesül is, azt bizonyítja a rengeteg kupa, díj, elismerés, amelyeket a különböző kiállításokon érdemelt ki az állataiért.- Munka persze van a szárnyasokkal bőven, de úgy vagyok vele, hogy ha valaki szeret valamit, nem is veszi észre, mennyi munka jár vele. Ha a tojásokon ül egy tyúk vagy a keltetőbe kerül a tojás, már előre reszketek az izgatottságtól, hogy mi ként kelnek a kicsik, majd kiveszem őket, gyönyörködöm bennük, csókolgatom a kis fejüket. Ugyanez van a galambfiókáknál is - mondja teljes lelkesedéssel István. - Nagy élmény ez számomra, ezt ugyanúgy átélem, mint húszéves koromban... ■
