Új Néplap, 2013. április (24. évfolyam, 76-100. szám)
2013-04-27 / 98. szám
•__________ SZOLNOK ÉS KÖRNYÉKE BHa8l88aa8ff!TTtf1iTO llWHllfi'll7i llH|iii1 1 Hí TTJf*gr>, ~1ff 2013. ÁPRILIS 27., SZOMBAT Kossuth-dijast köszöntöttek kitüntetés Mécs Károly a Szigligeti Színházban ünnepelte állami díját Mécs Károlyt a Szigligeti Színház társulata köszöntötte. A Kossuth-díjas művész számára nem ismeretlen a szolnoki teátrum. HÍRSÁV A szoboravatón itt lesz a városalapító unokája SZOBROT ÁLLÍTTAT a várOSalapító emlékére a martfűi önkormányzat, a Jan Antonin Bata tiszteletére állított emlékszobrot május 1-jén délelőtt tíz órakor avatják fel. A széles összefogással megvalósuló új köztéri szobor - Gyurcsek Ferenc Munkácsy-díjas szobrász álmodott bronzba a Ba- ta-téren kap helyet a város új büszkeségeként. A „Cipőkirály” szobrának átadásán itt lesz Helena Bam- basova, a Cseh Köztársaság magyarországi nagykövete, valamint John Nash, Jan Antonin Bata unokája. A rendezvény után 11 órától a „Város Születik” című, a városalapító emlékére rendezett kiállítás megtekinthető a művelődési központban. Ismét szertelenül szórakoznak a fiatalok immár harmadik alkalommal rendezik meg a Szertelen Tavasz programsorozat keretében a Szer-telen 24 óra címet viselő egész napos drog-alkohol prevenciós rendezvényt. A Szer-te- len Fiatalokért Szolnok Közhasznú Egyesület Szer-telen Ifjúsági Háza a szombati programot a középiskolák közötti csapat- verseny formájában valósítja meg. A verseny az egész város területén különböző állomásokon zajlik. Az esemény résztvevőit finom ebéddel vendégelik majd meg, este pedig karaokéval emelik majd a hangulatot. Hónapokig biztosítanak közmunkát a városban Húsz Fő dolgozott egy hónapig, márciusban, önkormányzati közfoglalkoztatásban Martfűn. Az idei év első, nagyobb létszámú közfogjalkoztatási turnusa április 1-jén indult 34 fő részvételével. A dolgozók négy hónapig, munkaszerződéssel tevékenykednek. Az ezt követően augusztus 1-jtől újabb hatórás közfoglalkoztatási program veszi majd kezdetét, mely szintén 34 fő számára kínál lehetőséget. Mécs Károly, az őt Kossuth-díjra felterjesztő Szigligeti Színház társulatával együtt ünnepelte a közelmúltban magas állami kitüntetését. Szabó Csilla- Művész úr, az Ön díjazását politikai oldaltól függetlenül szakma és közönség egyöntetű örömmel üdvözölte. Ezt minek tulajdonítja?- Nézze, az én pályám egy teljes korszakot ívelt át. 1957- ben kerültem be a főiskolára. Azok a rendezők, akikkel akkor együtt dolgozhattam, nem voltak kis nevek. Nem lehet nem szeretni és nem lehet nem megemlékezni Várko- nyi Zoltánról. Ő vitt engem a Nemzeti Színházhoz, méghozzá úgy, hogy megszaval- tatta az évfolyamot és engem választott ki egy szerepre. Básti oldalán játszottam és ez önmagában is egy mámor volt. Somogyi Erzsivel, Lukács Margittal, Bessenyeivel, Kálmán Gyurival, szóval olyan emberekkel kerültem hirtelen össze, akiket pár évvel azelőtt még tátott szájjal bámultam a nézőtérről. És most egyszerre itt állok velük a színpadon! Nagyon megilletődött voltam. De bedobtak a mélyvízbe és nagyon keményen megdolgoztattak. Nem lekezelően, hanem szeretettel. Neveltek és megtanítottak bizonyos dolgokra, amelyeket a gyakorlatban kell megismerni és megtanulni. Elmondhatom, hogy nagy iskola volt!- Maradt még szerep, amit szeretne eljátszani?- Nagyon sok mindent és sokfélét játszottam, hála Istennek! Ebbe beletartozik az a harmincegynéhány esztendő, amit a Thália színháznál töltöttem. Britannicustól, Ráma királyfin és a finn Lemminke- inen keresztül Görgey-ig mindent játszottam. Reveláció volt a Körszínházban, hogy bemutattuk a Tigris és hiénát, amit Petőfi Sándor írt. Ott játszhattam először együtt Sulyok Máriával. Bár tanár volt a főiskolán, nem voltam növendéke, mégis, filmezés során vagy a színpadon valahogy mindig vele kerültem ösz- sze. Szerettem Máriát. Rendkívül szigorú, de érzelemgazdag művész volt, akinek hittel és meggyőződéssel tudtam mondani: „Édesanyám!” Nagy példaképem volt Uray Tivadar. Nagyon sok, ma már nem élő színészre emlékezem, akik példájukkal vagy tanácsaikkal segítettek.- Művész úr, kérem, meséljen arról, hogy került Szolnokra!- Ez a színház fontos az életemben. Már Schwajda György igazgatása idején megfordultam itt, mint Feri bácsi a Csárdáskirálynőben. Néhány kollégával, akivel már akkor együtt játszottam: Kertész Marcellával, Deme Gáborral azóta is szeretettel ápolom a barátságot. Mikor pedig Balázs Pétert igazgatónak választották, megkérdezte, hogy nincs-e kedvem idejönni Tarpatakyt játszani (szerep a Csókos asszony című operettben). Gondoltam, olyan régen játszottam már operettet és jöttem. Péterrel egyébként remek együtt dolgozni. Rendező, de nem az a típusú rendező, aki ráoktrojálja a véleményét a színészére, hanem megbeszéli vele és vezetgeti ügyesen, taktikusan. Ugyanakkor ő maga is játszik. Már dolgoztam vele annak előtte tévéjátékban is, meg egyszer volt egy nyári előadásunk, amiben két hétig összezárva éltünk, tehát mi már korábbról is jól ismertük egymást. Nagyon drukkoltam neki, mikor megkapta a színházat és azóta is örömmel látom, hogy ez a színház gyönyörűen fejlődik és tartja a nívót. Nem akar semmi olyasmit csinálni, ami megerőszakolná a színművészetet. Nem arról szól, hogy legyünk olyan modernek, hogy már a kutya se értsen meg bennünket. Azokat a fontos, sarkalatos problémákat, azokat az értelmi és érzelmi momentumokat vigyük színpadra, amelyek nekünk most nagyon fontosak: hogy emberként és magyarként talpon maradjunk és nem mellesleg: szórakoztassunk.- Van még valami, amit el szeretne mondani az Új Néplap olvasóinak?- Igen, minap bejött hozzám két hölgy Fegyvernekről. Hoztak egy kerámia kulacsot. Egy kulacsot a Kossuth-cí- merrel. Nem tudom, hogy kik voltak. Azt mondták, hogy ők szeretnek engem és gratulálnak a kitüntetésemhez. Átadták a kulacsot, majd egyszeriben eltűntek. Úgyhogy én ezeknek a fegyverneki hölgyeknek üzenem, hogy nagyon szépen köszönöm és azóta is díszhelyen van a kulacsuk. A vetélkedő legfőbb üzenete az volt: fontos a bátorság verseny Huszonegyedik alkalommal rendezték meg a Verne vetélkedőt a szolnoki Görögkatolikus Óvoda és Általános Iskolában. A hagyományokhoz hűen totóval indult a vetélkedő, a kérdésekre csak azok a gyerekek tudhatták a helyes választ, akik olvasták Verne Gyula előre meghatározott regényét, a Kétévi vakációt. A tizenöt hajótörött fiú kalandos története számos felejthetetlen fejezetből épül föl. A műben megmutatkozik: nincs az életben olyan helyzet, amellyel a rendszeretet, a bátorság és az állhatatosság ne tudna megbirkózni. Ez volt az üzenete a vetélkedőnek is, ahol a legjobbak könyvjutalomban részesültek. ■ R. Á. Az első női futball- tomán helybeli lett a legjobb kapus sport Martfűn immár a hölgyek is rúgják a bőrt. Közel három hónapja alakították meg a női foci kedvelői, követői a labdarúgás női szakágát a városban. Első saját tornájukat a közelmúltban tartották, melyen a hazai két csapaton túl Jászfényszaruról, Hódmezővásárhelyről és Kisújszállásról érkeztek. Magas színvonalú mérkőzések töltötték meg az első martfűi női labdarúgótorna napját. Ahogy a martfu.hu honalpon is olvasható: a helyezések, eredmények kihirdetéskor - az ön- kormányzat felajánlásában - az első helyért járó trófeát és Fehér Imre által felajánlott vándorkupát is Jászfényszaru csapata vehette át. Ezüstérmes lett Hódmezővásárhely női labdarúgó csapata, a harmadik helyet Kisújszállás játékosai érdemelték ki. A házigazda két csapat közül a negyedik helyen a Fehér Delfin, az ötödik helyen pedig a Kis Delfin csapata végzett. A „Torna legjobb játékosa” a hódmezővásárhelyi Deák Bianka, a „Torna gólkirálya” Holló Anna Jászfényszaruról lett. A martfűi torna „legjobb kapusa” elismerő címért járó oklevelet a martfűi Nagy Mirandel- la érdemelte ki játékával. ■ Pénzvirágok a virágzó gyümölcsfaágon segítség Játékokat vásárolnak az óvodában a német házaspár adományából Az újdonsült bajnokok a parketten kívül is egy pár Pénzt aggattak egy virágzó gyümölcsfára a kőteleki Szent Kinga Óvodában. A hatvanezer forintnyi összeget adományként kapta az intézmény, a pénzt egy településen élő német házaspár ajánlotta fel. A ma már nyugdíjas úr, Rudolf Blumtritt üzletkötőként és parképítőként dolgozott, tíz évvel ezelőtt járt először Szolnokon, nagyon megtetszett neki a környék, ekkor vásárolt Kőtelken egy kis parasztházat, amit az óta is évről évre csinosít. Évente három, négy alkalommal - összességében 2-3 hónapot - tartózkodik a Tisza-parti településen. Egyébként Hidden- hausenben él feleségével. Közvetlen ember, sok emberrel tart baráti kapcsolatot úgy Kőtelken, mint Szolnokon. Aktív résztvevője az évenkénti off-road versenyeknek, több alkalommal hozott szétosztandó ruhaneműket a rászorulóknak. Most egy kerékpárt árverezett el - amit maga javítgatott, tisztítgatott -, majd ajánlotta fel a bevételt az óvodának.- A pénzt a napokban kaptuk meg a házaspártól - mondta el érdeklődésünkre Győri Imréné. - Az összeget játékvásárlásra fordítjuk, Blumtritt úr ugyanis kérte, hogy mindenképpen gyerekjátékokkal gyarapodjon az óvoda - tette hozzá a kőteleki intézmény vezetője. ■ Rimóczi Á. A pénzt a gyermekek körében adta át a német házaspár siker A martfűi Hegyes Bertalan és partnere, Kis Violetta a közelmúltban (ismét) megnyerte a huszonegy év alattiak tíztánc magyar bajnokságát Szentesen. Ezzel már ők a címvédők. Berci és Letti közös pályafutása négy éve tart. Ifjúsági korosztályban évek óta verhetetlenek, standard latin táncokban és tíztáncban is, a felnőttek között is már régóta megállják a helyüket, sikerrel. Nem titok, hogy a fiatalok nem csak a parketten alkotnak egy párt. Igaz, nem is tartják számon, mióta tart a kapcsolatuk, de nagyjából két éve már. - Sokkal könnyebb úgy átélni a táncban az érzelmeket, például a lírai rumbát előadni, ha ott áll előttem, akit szeretek - mondta el ezzel kapcsolatban Berci. Letti egyébként az egri Eszterházy Károly Főiskola rekreáció szervezés-egészségfejlesztés szakán tanul. Berci idén érettségizik, utána gazdálkodás és menedzsment szakon szeretne továbbtanulni, természetesen ő is ugyanazon a főiskolán. - így többet lehetünk együtt, és többet tudunk edzeni is - mondták. A versenyen köszöntötték Bercit, mert másnap töltötte be a tizenkilencedik életévét. Szolid ünneplés következett csupán, mert a táncban nincs en megállás, a munka folytatódott. ■ R. Á.
