Új Néplap, 2013. április (24. évfolyam, 76-100. szám)

2013-04-26 / 97. szám

2013. ÁPRILIS 26., PÉNTEK SETA - DIÁKVILÁG 13 0/A: mintha egy teljesen másik világba csöppennénk Helyek és pillanatok varázsa így látjuk Madárkák az erdőben, hangulatos terek a város közepén Két nap után Két nap után, olyan komorra váltott a kapcsolatunk. S én csak állok bután. élmény Operába járni olyan, mintha egy másik világba csöppennénk. Ezt mindig így érzem... Maga az épület, az elő­adás, különleges atmoszférát kölcsönöz az egész esemény­nek. Amint megérkezik az ember az Operaház elé, máris látja, hogy az épületben valami nem mindennapi történik. Sok elegánsan felöltözött műked­velőt lehet látni a bejáratnál, akik az elkövetkezendő darab­ról társalognak. Ha belépünk az előcsarnok­ba, középen egy folyosót lá­tunk, ami a földszinti nézőtér­re vezet. A csarnok két szélén egy-egy márványlépcső vezet fel az első emeleti páholyok­hoz. A terem bejárat felőli olda­lán vannak a jegypénztárak, ahol a bérleteket és a jegyeket lehet átvenni. A férfiak többnyire öltöny­ben érkeznek - de vannak, akik operába nem illő öltö­zékben jelennek meg, például pólóban és farmernadrágban. A nők általában kosztümöt, esetleg kisestélyit viselnek. A páholyokhoz vezető lépcsők al­jánál egy-egy jegyszedő hölgy áll, fehér blúz és fekete szok­nya az egyenruhájuk. Magam is rendszeresen járok operába, így többször tapasztaltam az épület, az előadás keltette érzéseket. Él­mény látni a sok elegáns em­bert és a gyönyörű Operaházat, mind kívül, mind belül. Ha leülök a helyemre, amely egy második emeleti páholy első so­rában van, magam előtt látom a hatalmas színházterem belső terét, a művészetet ábrázoló freskókkal díszített mennyezet­ről lógó óriási kristálycsillárt, a páholyokat szegélyező aranyo­zott szobrokat, és a színpadot takaró vörös bársonyfüggöny felett elhelyezett magyar cí­mert. Hallom a nézők halk be­szélgetését és a zenekari árok kusza duruzsolását. Egyedülálló élmény ezeket tapasztalnom, és látnom azt, hogy amint belép a karmester a zenekari árokba, a nézők tapssal fogadják, majd minden elcsendesül, és elkezdődik a muzsika: a nyitány. Én azt vallom, egy diáknak is érdemes operába mennie... GULYÁS BENJÁMIN, 11. OSZT., HUM ÁGI r AYBE 'Small, JTI'MTj _b ssa A szolnoki Kossuth tér és az ott lévő különleges szobrok mindig sok látogatót vonzanak. Képünk a szoboravatón készült. Halljuk, érezzük, látjuk, szeretjük... A fiatalok kü­lönleges élményeket örökí­tettek meg. Vargá.s szemmel Izzadó ló szaga csapja meg az orrom, ahogy élvezem az eszeveszett sebességű vágtát. Paták dobbannak puhán egy végtelennek tetsző zöld pusz­taságban. A szél fájdalmasan tépi ruháim, és én úgy érzem, repülök. Körülöttem fűszálak repdesnek, a lovam pedig éle­sen horkant, és kicsivel ké­sőbb az eszeveszett száguldás alábbhagy. Látom a paripa fekete szőre alatt ritmikusan megfeszülő izmokat, a nyár il­lata hirtelen elönti minden ér­zékem. Arcomról cseppnyi iz­zadság gördül le, örömittasan felsóhajtok, és hallom, amint a paták halkan koppannak egy régi hídon, fái nyikorog­va köszöntenek minket, régi ismerősöket. Fejem felett hirtelen ösz- szebukik a vén erdő, előttem madárka reppen fel ismeret­len dallamot énekelve tart egy messzi végtelenbe. Az ösvény egészen keskeny, alig fér el rajta a hollófekete állat. Karomat gallyak cirógatják, fülembe zöld lombkoropa sut­tog százéves titkokat. Gyor­sabb járásmódra buzdítom a hátast, mely annyi gyönyörű, embertől elhagyatott helyre elvitt magával. Megmutatta a az indóház utcai kis kosárpá­lya 2011 nyarán a kedvenc he­lyem volt az egész világon. Nem is igazán kosárpálya, hanem egy palánk kis betonozott terü­lettel. Körülötte bokrok és egy-kétfa, nem messze játszó­tér. Körben mindenhol házak. Ezen a nyáron itt tölthettem el a legvidámabb perceimet, és még rajtam kívül sokan mások is. A napjaink mindig ugyanúgy patakok tündéreit, az erdők nimfáit és a rétek keserédes pusztaságát. Milyen magasz­tos eggyé válni ezzel a fensé­ges állattal, ki büszkén tárja fel a természet titkait, egy tá- jpn, hol a madárcsicsergést nem töri meg az autók durva zaja, ahol az orromba friss növények illata száll. SALLAI KINGA * * * Szolnok város szívében újult meg a város legszebb tere. Biztos mindenki rájött teltek: délben felkeltem, 2-3 óráig otthon voltam, majd 4 órától elkezdtünk gyülekezni az „indón”. Mi csak így hívtuk. 20-25 ember is összegyűlt szin­te minden délután. Hülyésked­tünk, beszélgettünk, kosaraz­tunk. Ebben a csapatban életre szóló barátságok köttettek. Sok emlékem van innen... Mindig szívesen térek vissza ide. KIS LAURA ebből az egy mondatból, hogy a Kossuth térről beszélek. Bár lehet, hogy mástól ez a hely teljesen távol áll, de en­gem nagyon megfogott. A tér, ahol télen-nyáron mindig sok program van és életvidám hangulat. Az emberek töme­gei járnak ide nap mint nap. Gondoljunk csak bele! Nyáron együtt barátainkkal szurkol- j hatunk kedvenc csapataink­nak a hatalmas kivetítőkön, közben a szökőkutak között sétálhatunk egyet, és néze­lődhetünk. Nekem, bevallom őszintén, a téli hidegben még­is jobban tetszik. Gyönyörűen kivilágított fák, utak, a forralt bor illata és persze a sok em­ber olyan megnyugtató szá­momra. Nem is akarom senki­ben felbolygatni ezt az érzést, ' hisz közeleg a nyár, és biztos vagyok benne, hogy a Kos­suth tér akkor is sok izgalmas programmal várja majd Szol­nok lakosságát és a környé­ken élőket! MOLNÁR KRISTÓF Ahol életre szóló barátságok köttettek Két nap után, olyan búsnak tűnsz. S én tudom, minden az én hibám. Két nap után, már azt várom csak, bár mosolyognál. S tudom, minden az én hibám... CSÜLLÖG MÁRK, 9. OSZT., HUMAGI Hiába ástam időben veimet közhelyek? Utam hajnalán jártam, mikor azt szajkózták ne­kem: ráérsz még, jobb nem siet­ni, hiszen a halál úgyis utolér. Hiába mondták, nem hittem a sánta rókáknak. Sőt, direkt ko­rábban keltem. Gondoltam, így majd jól kicselezem őket, hiszen nem csak az aranyat kapom meg, de mivel az idő pénz, utóbb még egy kis plusz juttatásra is szert teszek. Sajnos mikor vermet ástam nekik, nem gondoltam volna, hogy én fogok beleesni. A pénz nem tett boldoggá, így alkoholba fojtottam bánatom. Az alkohol pedig - mint tudjuk - öl, butít és nyomorba dönt. Hála az égnek, én már az első programpontnál fűbe haraptam. Azt hittem, halá­losabb lesz, de nem. Síromon tö­vis nélküli rózsák nőnek, és egy hajlott törzsű almafa, aminek fonnyadt termései egy szomszéd világig elpotyogtak. Végre úgy érzem, más vagyok. ÁLMOSDIDONÁT, VKG Az oldalt összeállította: Rimóczi Ágnes tel.: 56/516-747 e-mail: szolnok.seta@ujneplap.hu Az oldalon megjelent írásokat teljes terjedelmükben olvashatjátok a SZOUON.hu hírportálon. AZ OLDALT TÁMOGATJA: CINEMA CITY Zenélő ovisok. Tá bácsi és Ti-ti néni történetét elevenítette meg a közelmúltban a szolnoki Bartók Béla Alapfokú Művészetoktatási Intézmény Zenevarázs óvodás csoportja. .A tavasz hírnökei’’ című előadás műsorát Rimóczy Gáborné verse nyomán Nick Andrea zene­tanár állította össze és tanította be. Belelátunk az írók álommal átszőtt vitába könyvtár Menekülés a lapok közé a daloló falak összevisszaságában Beléptem az ajtón, és szemeim elé egy teljesen új világ tárult. Daloltak a falak, a polcok ré­gi könyvek illatát árasztot­ták szét az egész teremben. Könyvtár... Érdemes elgondol­kodni azon, hogy vajon kinek mit jelent ez a szó? Unalmas házi dolgozatokat, érettségi előtti anyagok kusza össze­visszaságát vagy esetleg a va­ló életből a lapok közé mene­külést, egy szebb és jobb jövő ígéretében? A sorok között lépdelve az ember megilletődik. Belegon­dol abba, hogy ezek a falak hány száz év tudását és hány író verejtékcseppjét őrizhetik. Már a gondolat maga is letag­lózó. Nincsen jobb hely az em­beriség megismerésére, mint a könyvtár. Az apró kis zug maga a cseppekbe sűrített, lapokba préselt emberség, a tudás leg­felsőbb foka. A könyveken vé­gigsimítva apró izgalom-hul- lámocska indul el bennünk. Ki tudja, milyen titkokat nyel el ez a hely, vagy hogy hány ember életének vetett véget egykor ezernyi könyvével? Zavarba ejtő és örömteli a zöld szőnyegen járni, a tinta­fontokból kirajzolódó értelem­foszlányokat tanulmányoz­ni, belelátni költők és írók álommal átszőtt világaiba. Az ember egyszerre nagyon ap­ró, egészen kicsi lesz. Olyan mérhetetlenül kicsi, ahogy a könyvhalmokra, az emberi tu­dás fellegváraira pillant. Le­nyűgözve bámul a mai kor Is­tenére, arra a milliónyi lapra, és zúgó fejjel, lüktető szívvel ül le a szentély nyikorgó kis székére, hogy belepillantson egy Poe-kötetbe. TÓTH ZSÓFIA, 10. D, VKG * * * Belépve elgondolkodtam azon, vajon hány, velünk egy­korú jár ebbe a könyvtárba? Végül is arra jutottam, hogy nyilván egyre kevesebben ve­szik igénybe, amit ez a hely felkínál nekik. Sokan kényel­mesebbnek tartják, ha otthon ülve ölükbe veszik a laptopot, és egy kattintásra eléjük ug­rik a könyv, melyet olvasni szeretnének. A könyv így is, úgy is „ki lesz végezve”, de a két módszer mégsem ugyan­az. Kivenni egy kötetet, kéz­be venni... A rendszeres ol­vasóknak ez sokkal többet jelent, mint neten elolvasni. Ráadásul talán a világhálón keresztül lassabban megy az olvasás, mert jobban kimeríti a szemet. Bár megjelentek az E-book olvasók is, de a fájlok letöltése ebben az esetben pénzbe ke­rülhet. HORVÁTH ZSÓFI, 10. D, VARGA KATALIN GIMNÁZIUM

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom