Új Néplap, 2013. április (24. évfolyam, 76-100. szám)

2013-04-13 / 86. szám

2013. ÁPRILIS 13., SZOMBAT SPORT 15 Új szelek fujdogálnak a MÁV FC háza táján labdarúgás Kis Károly rövid idő alatt egységes és sikeres csapatot kovácsolt a szolnoki játékosokból Mostanában mintha nem is ugyanannak a csapatnak a mérkőzésein szurkolhatná­nak a szolnoki labdarúgás szerelmesei, mint az őszi idény során. Míg a máso­dosztályú bajnokság első fe­lében, a sorozatos vereségek miatt meglehetősen rossz hangulatban nézték végig a kedvencek találkozóit, ta­vasszal, a rangadókon elért győzelmek után már ismét tenyerüket dörzsölve büsz­kélkednek a rivális drukke­rek előtt: ez a mi csapatunk., Géléi József A Véső utcai stadion lelátóján ücsörögve, a Szolnoki MÁV FC labdarúgóinak edzését nézve, valamiért Petőfi Sándor sorai jutottak eszembe: „De a kocsma bezzeg hangos! / Munkálódik a cimbalmos, / A legények kur­jongatnak,/ Szinte reng belé az ablak.” Aztán beugrott: az ősszel általában síri csend honolt a kék-fehérek edzésén. Nem volt véletlen, hiszen a sorozatos ve­reségek miatt Senkinek nem volt kedve viccelődni, hangos­kodni. A játékosok fejüket le­szegve, szinte néma csendben, gépiesen tették a dolgukat. Most bezzeg a három bajnok­esélyes, a Békéscsaba, a Vasas és a Nyíregyháza - .valamint ráadásként a kis-Újpest - le­győzése után fülig ér a szája az összes futballistának. Az edzé­sen - miközben erejüket meg­feszítve, teljes intenzitással végzik a Kis Károly, Balogh Pál edződuó által kirótt feladatokat- folyamatosan megy a zrika, a cukkolás, még nagyobb erő­bedobásra serkentve ezzel a „céltáblának” kiszemelt játé­kostársat. És ez sem véletlen, a sikerek visszaadták a játékosok önbecsülését, a sorozatos dia­dalok után, még a tavaszi idény feléhez sem érve, kézzelfogható közelségbe került a téli szünet­ben sokak által elképzelhetet­lennek tartott bentmaradás kiharcolása. Sőt, a 16. helyről indulva, alig hat játéknap után már nem csak az osztályozót érő nyolcadik pozíciót célozhat­ják meg a kék-fehérek, hanem a biztos másodosztályú tagságot jelentő ötödik hely sem tűnik elérhetetlennek. A gyökeres változásról kér­deztük a klubvezetőt, edzőt, játékost és természetesen ma­guktól a szurkolókat: miben látják az óriási fordulat okát?- Miért éppen Kis Károlyt vá­lasztotta, mikor az őszi idény végén új edzőt keresett? - ér­deklődtünk Földi Sándortól.- Mindenképpen olyan szak­vezetőt kerestünk, aki azono­sulni tud a klub mentalitásával, szerény, de határozott, s nem mellesleg remek szakember. Mikor az őszi hatodik forduló után az edzőcsere mellett dön­töttünk, azonnal Kis Károlyt ke­restem meg, ám akkor még időt kért. Aztán tárgyaltam a szol­noki kötődésű Csató Sándorral, majd Bene Ferenccel és Vincié Istvánnal is. Szóba került Sálhi- di György esetleges szerződteté­se, de mindeközben folyamato­san próbáltam meggyőzni Kis Károlyt, az egész magyar profi­ligában a legnagyobb kihívást jelenleg a szolnoki csapat meg­mentése jelenti. Aztán decem­ber 9-én végre igent mondott, s egy nappal később már bele is vetette magát a munkába. Ha ma kellene döntenem, ismét csak őt választanám.- Egy fél csapatra való játékos érkezett a télen, ki döntött az új labdarúgók igazolásáról?- Most mondja meg, ki az a profi játékos, aki a másodosz­tály sereghajtójához akar iga­zolni? Egyértelmű, hogy Kis Károly személyes ismeretsé­ge, elismertsége kellett ahhoz, hogy a terveinknek megfele­lően tudjunk erősíteni. Olyan fiatalokat kerestünk, akik az NB I-ben epizódszerepet töltöt­tek be az ősszel, de képessé­geik alapján többre hivatottak. Egyetlen hiányérzetem maradt az igazolások terén: nem sike­rült igazi, klasszikus befejező csatárt szereznünk. Tizenöt labdarúgóval voltunk kapcso­latban, de nagyon gyorsan ki­derült, hogy óriási a különbség a fizetések tekintetében az él­vonal és a másodosztály között.- Milyen (nagyszabású) terve­ket szövöget a klub a közeljö­vőt illetően?- Bár mindig is azt hirdet­tük, mi az utánpótlás-nevelés­re helyezzük a fő hangsúlyt, rá kellett jönnünk, kell egy „kirakatcsapat” a fiatalok elé elérendő célként. Szeretnénk megbízható, stabil profiligás alakulatot kialakítani. Meg­felelő infrastruktúrával, ko­moly utánpótlással. Hatvan év lemaradását ugyan nem lehet két esztendő alatt ledolgozni, de nagyon sokat léptünk előre. Ha minden a terveink szerint alakul, az őszre a pályák tekin­tetében is utolérjük magunkat. Szerettük volna a Tiszaligeti stadiont már áprilisban átadni, de az időjárás keresztülhúzta számításainkat. Mindennel készen vagyunk, egyedül a villanyvilágítás kandelábereit kell már csak felállítani. Ha jönne egy kis száraz idő, egy hónap alatt befejezhetnénk az építkezést. Azért remélem, má­jusban már birtokba vehetjük az új „ékszerdobozt”. A keddi, Nyíregyháza elle­ni 3-1-es diadalt követően a Földi Sándor „Szeretnénk megbízható, stabil profiligás alakulatot kialakítani, megfelelő háttérrel.” szolnoki közönség ütemes „Kis Karcsi, Kis Karcsi” kiabálás­sal juttatta mindenki tudtára, a szolnoki szakvezető belopta magát a szívükbe, s roppant há­lásak a régi-új szakvezetőnek, hogy néhány évi kitérő után té­len visszatért a klubhoz.- Árulja már el, miért a másod- osztály sereghajtóját, a MÁV FC-t választotta az önt csábító első osztályú klubokkal szemben?- Tény, több helyen is meg­jelent annak idején, például a Lombard Pápa keresett, mikor elköszöntem Paksról - kezdte a válaszadást Kis Károly. ■- Hogy miért Szolnok? Egyrészt igazi kihívást kerestem, olyat, ahol nem „csupán” a középmezőny a cél. Márpedig a szolnoki klub komoly bajba került az ősszel, megcsapta a kiesés szele, me­lyet mindenképpen szeretne el­kerülni. Másrészt egy új csapat Kis Károly: „Állandó téma az öltözőben, hogy milyen jó érzés a közönség szeretete építése igazi alkotómunkának számít, márpedig itt most rövid idő alatt új, ütőképes együttest kellett összerakni, mely min­dig komoly buktatókkal jár. És akkor még nem beszéltem az érzelmi kötődésről. Hat évvel ezelőtt már dolgoztam a MÁV FC-nél, és nagyon jól éreztem magam mind a klubnál, mind a városban. Örömmel tölt el, hogy engem és a csapatot is elfogadta a szolnoki szurkoló- tábor, mely egyre nagyobb lét­számú és egyre hangosabb. Ál­landó téma az öltözőben, hogy milyen jó érzés a közönség szeretete, milyen más vastaps közepette lejönni a meccs után, mint a vereségek után lógó or­ral távozni a sporttelepről.- Nyugtassa meg a szolnoki szurkolókat: ugye most már biztosan bentmarad a MÁV FC a másodosztályban? Busái Attila: „Remekül sikerült a felkészülésünk, gyorsan összeállt az új csapat.”- Remélem, nem haragsza­nak meg rám a drukkerek, de maradok csapatommal a Pakson bevált „taktikám­hoz”: mindig csak a követke­ző mérkőzéssel foglalkozunk. Nem nézzük a vetélytársak sorsolását, nem böngésszük állandóan a táblázatot, csak és kizárólag a soros meccsre készülünk. Az azért minden­kit reménykedéssel tölthet el, hogy hat találkozó után „visz- szajöttünk a meccsbe”, azaz valóban reális esélyünk van céljaink elérésére. Jó úton já­runk, szeretnénk végigmenni rajta, de tisztában vagyunk ve­le, nagyon mélyről indultunk, és sok múlik a lélektani had­viselésen. Szükségünk van to­vábbi bravúrokra. Ahhoz, hogy Kis Károly (ilyen) eredményes munkát végezhessen, természetesen olyan labdarúgókra volt, van Miként lálják a szurkolók a csapatot? megkérdeztük A válaszadók szinte biztosak, hogy a gárda bentmarad az NB II-ben szép György: - A zárt kapus kazincbarcikai meccs kivételé­vel a MÁV FC valamennyi tava­szi meccsét láttam. Nem lehet nem észrevenni, micsoda válto­záson ment át a gárda a télen, Kis Károly edző szerintem a „feltámadásunk” kulcsszereplő­je, rövid idő alatt igazi, nagy­betűs CSAPATOT gyúrt a szol­noki, a paksi és a ferencvárosi játékosokból. várnagy gyula: - Nem az elfo­gultság beszél belőlem, de én száz százalékig biztos vagyok benne, hogy bentmaradunk. Sőt, látva az eddigi valamennyi meccsünket, ismerve a Keleti csoport csapatait, ezzel a szak­mai irányítással, ezzel az aláza­tos, akaratos futballal még azt sem tartom elképzelhetetlen­nek, hogy akár a dobogóra is odaférjünk. Tóth IMRE: - Nemcsak szurko­lóként, hanem büfésként is örömmel tölt el a csapat tavaszi jó szereplése. A nézők ki van­nak éhezve a sikerre, a klubve­zetőség pedig a télen megterem­tette annak a lehetőségét, hogy ismét öröm legyen meccsre jár­ni Szolnokon. Mindennél többet mond, hogy hétköznap délután is közel ezren látogattak ki leg­utóbb a Nyíregyháza ellen. prainer zenina: - Mivel a pá­rom, Szepessy Robi a csapat játékosa, testközelből éltem át az őszi gyengélkedést és a mos­tani jó szereplést is. A bajnok­ság első félében, a vereségek után otthon is nyomott volt a hangulat, nekem is tartanom kellett benne a lelket... Most hál’ istennek már nyoma sincs a korábbi levertségnek, ismét jó a hangulat a meccsek után. szüksége, akik hisznek az el­végzett munkában, akik tűzbe mennek a mpster után. A hét, kék-fehérekhez télen érkezett játékos - Pokorni Péter, Gya- gya Attila, Grúz Tamás, Sipeki István, Balaskó Csaba, Busái Attila, Mundi Roland - egy­aránt ilyen. Még ha némelyi­kük időnként csak epizódsze­repet is kap, mentalitásuknak, labdarúgás iránti alázatuknak, csapatszellemüknek köszönhe­tően a keret erősségei. Busái Attila „újonc” lété­re villámgyorsan a szolnoki szurkolók kedvence lett. Hat mérkőzésen már négy gólt szerzett, legutóbb a Nyíregy­háza elleni, keddi rangadón éppen kettőt.- Kezd belelendülni...- Hál’ istennek tényleg egy­re jobban megy, de nemcsak nekem, hanem az egész csapat­nak - fogadta szerényen gra­tulációnkat Attila. - Áz eddig lejátszott hat bajnokiból négyet megnyertünk, egyszer döntet­lenre végeztünk, s csupán a nyitányon szenvedtünk, meg­lehetősen furcsa körülmények között, vereséget. Én se panasz­kodhatok, hat meccs után paár négy gólnál tartok.- Ha nem titok, mi vezérelte télen Szolnokra, hiszen Fra- di-játékosként több első osz­tályú csapat is szívesen látta volna soraiban?- Tényleg csábítottak élvo- - nalbeli csapatok is, ám nem ta­gadom, Kis Károllyal szerettem volna együtt dolgozni, s mikor a mester megkeresett, hogy ő Szolnokon vállal munkát, nem is volt kérdés, hogy .elfoga- dom-e az ajánlatát. Bár csak hat forduló telt még el, nyugodtan mondhatom, jó döntést hoztam. Remekül sikerült a felkészülé­sünk, gyorsan összeállt az új csapat, s nem utolsósorban ko­moly terveket szövöget a klub. Ugyan eredetileg nyárig szól a szerződésem, de jól érzem ma­gam, s már most kijelentem, szívesen maradnék Szolnokon. A Ferencváros soraiból érke­zett Busái Attila eddig mutatott teljesítményével magasra tet­te a lécet önmaga (és csapata) előtt. A szolnoki szurkolók azt várják új kedvencüktől, hogy minden fordulóban, így már ma délután, a Szeged ellen is, ugor­ja meg a kívánt szintet, s akkor nem lehet kétséges a MÁV FC bentmaradása az egycsoportos NB II-ben; Nem számíthatnak azonban könnyű feladatra a kék-fehérek a ma 16.30-kor kezdődő Tisza-parti rangadón. A vendég szegedi legénység ugyanis szintén a bentmaradás kiharcolását tűzte ki célul ma­ga elé. A gyengébb tavaszi kez­dés után pontot rabolt a Cegléd­től, majd meglepetésre legyőzte az akkor éppen listavezető Mezőkövesdet, szerdán pedig Putnokon végzett döntetlenre. Méghozzá úgy, hogy majd fél órát emberhátrányban futbal­lozott. Nem árt tehát az óvatos­ság, de ... De azért a szolnoki szurkolók újabb győzelmet vár­nak kedvenceiktől. •k -kié Az oldal a kiadó és az egye­sület együttműködésével jött lét­re. A költésegeket a megrendelő fizeti.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom