Új Néplap, 2013. március (24. évfolyam, 51-75. szám)
2013-03-08 / 57. szám
2013. MÁRCIUS 8., PÉNTEK 15 SÉTA - DIÁKVILÁG Rend a káoszban! van az a perc, amikor azt hiszed: rend van. Ha nem is a szobádban, de a fejedben, az életedben. Úgy érzed, helyrebillent minden. De akkor felbukkan egy új akadály... Nagyobb, mint az előző, nehezebben megoldható. Hirtelen megint akkora a kupi, hogy gondolkodni sem tudsz. így fent vagy egész éjszaka, kiborít a tétlenség, éget a vágy, hogy tegyél valamit, holott nem tudsz... Ezért pakolsz, takarítasz.. Mert kell egy kis rend a káoszban. CSIKÓS ALETTA, 10. D, VKG Az oldalt összeállította: Rimóczi Ágnes tel.: 56/516-747 e-mail: szolnoK.seta@ujneplap.hu Az oldalon megjelent írásokat teljes terjedelmükben olvashatjátok a SZOUON.hu hírportálon. AZ OLDALT TÁMOGATJA: Manapság nem nagyon van olyan fiatal, akinek ne lenne mobiltelefonja. Nincs is ezzel gond, a lényeg csak az, hogy lehetőleg ne a virtuális világban éljék az életüket. Képünk illusztráció. Te legyél okos, ne a telefonod! mobilra tapadva A virtuális világ helyett koncentráljunk a valóságos dolgokra Séta a parkban, hosszú, jókedvű beszélgetések, kirándulások: ezek voltak régebben a kikapcsolódások, így töltöttük az időt a barátainkkal az okos telefonok előtt. Mára azonban a sétá- lást a számítógép fölött való görnyedés, a beszélgetést pedig a csetelés váltotta fel. Sajnos... Vargás vélemények KONDOROSI FANNI: - A fiatalok legtöbbször megelégednek a felszínes kapcsolattartással, egyre kevesebbet beszélnek személyesen. Ráadásul elterjedt az a bosszantó szokás, hogy bárhová is mennek, a mobiltelefonjuk ptt lapul a zsebükben, és amint alkalmuk van rá, rögtön előveszik, felmennek az internetre, és teljesen kivonják magukat a társaságból. Ilyenkor hozzájuk se lehet szólni, és aki éppen velük van, mellőzöttnek érezheti magát. Szerintem meg kellene próbálnunk ke- vejóval sebbet a mobilunkon lógni és sokkal több figyelmet szentelni a valódi környezetünknek. MOLNÁR KRISTÓF: - Az utóbbi időben nagyon elterjedt a fiatalok körében az a szokás, hogy okostelefonjuk reggeltől estig a kezükben van. Volt már olyan élményetek, hogy valakivel délután vagy esetleg este egy szórakozóhelyen találkoztok, és egyszer csak előbukkan a telefon a zsebéből? Biztos vagyok benne, hogy szinte minden nap van ilyen vagy ehhez hasonló negatív élményed. Hogy miért negatív? Ilyenkor két dologra tudok gondolni. Az egyik, hogy a társaságunkat nem élvezi az illető, vagy hogy mással beszélget az online közösségi oldalakon. Mindkettő elég zavaró lehet a többi jókedvű, „normális” embernek. Amíg ezek a közösségi oldalak csak számítógépen voltak elérhetőek, addig még örültem is nekik, de így már szerintem meglehetősen aggasztó a helyzet. VÍGH LÁSZLÓ: - Számomra érthetetlen, a modern kor embere miért kerülhetett ilyen erős kapcsolatba a telefonjával. Régen mindenki arra használta, amire eredetileg kitalálták (nem meglepő ugye, hogy beszélgetésre), ám ez mára teljesen megváltozott. A technikai újításoknak köszönhetően szinte bármit elérhetünk elektronikai eszközünk segítségével. Számos példát tudnék erre hozni. Naponta többször tapasztalom, 1. jel: Ha több órát töltesz karaktered társaságában, mint barátaiddal. 2. jel: Ha nehezen elsajátított, precíz szaknyelven beszélsz, és nem érted, hogy a körülötted lévők miért néznek rád furcsán. 3. jel: Ha nemkívánatos agresz- szióroham tör rád, hogyha valahogy az emberek, még ha egy kis időre is kimozdulnak otthonról és nem a monitorra vannak tapadva, nem bírják ki ezt a pár órát telefonjuk babrálása nélkül. Esténként bármely szórakozóhelyre vagy nyilvános helyre nem lehet úgy elmenni, hogy ne futnál össze olyan emberrel, aki éppen nem a telefonját nyomkodja. Amikor ezt látja az ember, bizony joggal lesz ideges. Ha már valaki elment szórakozni, nem azzal kellene foglalkoznia, miként osztja meg másokkal a közösségi oldalakon, hogy mennyire jó ki zargat egy „küldi” közben. 4. jel: Ha otthon a játékon kívül a karaktered mozdulatait gyakorlód, hogy minél élethűbb legyen a végeredmény... 5. jel: Ha jobban ismered a játék „map”-jét, mint a Földet magát. TÓTH ZSÓFIA, 10. D, VKG a buli, vagy éppen mennyire részegedéit le. Természetesen örülünk, ha egy ember jól érzi magát, de ezt azokkal az emberekkel kéne megosztania, akik ott vannak a társaságában és nem azokkal, akik több kilométerre tőle. Persze érthető, akadnak esetek, amikor hihetetlenül fontos a telefon, de úgy gondolom, hogy amikor feltalálták ezt az eszközt, nem az volt az elsődleges cél, hogy az embereket teljesen a virtuális életre nevelje. Nekem is úgynevezett „okostelefonom’’ van, mégsem nyomkodom egész nap, mert képes vagyok a valódi társalgásra összpontosítani, bármilyen közvetítő eszköz nélkül is. Lehet, most páran azt gondolják, hogy utálom a virtuális életet, a telefont és azokat az embereket, akiknek ez jelenti a boldogságot, de kíváncsi lennék, mi történne velük, ha csupán egy napra visszamennénk a múltba, és nem lenne se a telefonjuk, s nem létezne a sok virtuális oldal. VERS A téma az utcán hever Kilépünk az utcára, mindenhol emberek A járdán ide-oda sárgálló levelekfekszenek Elnézünk balra, hol közmunkások sora Szemétmentes utcáinknak munkájuk az oka Elindulunk előre, mindenfele nézünk Arra vagyunk kíváncsiak, mily témákra lépünk Elérünk a könyvtárhoz, hol gyerektömeg fogad Kikérdezés után újra elindul a fogat Folytatjuk utunkat a pláza felé Bejárjuk a boltokat, majd azt mondjuk: elég Visszafele menve, továbbra is mindenkire lesve Reméljük hogy témánk már meglesz szerda este Vajon ki mit talál, ha az utcára téved? Egy szóval ha kifejezném, azt mondanám: élet. CSIKÓS ALETTA CINEMA CITY Az önzőség sajnos sok más negatívumot szülhet Nekem nem kellenek a hamis barátok csalódások Rengeteg van az életben, meg kell tanulni azokat kezelni okulás Szerintem mindenkinek vannak olyan személyes dolgai, amelyek nem tartoznak senki másra, legyen ez tárgyi eszköz vagy szimplán csak egy szellemi dolog. Na, de azért túlzásba se kell esni... A minap fordult velem elő, hogy a telefonomat otthon felejtettem. Természetesen pont ekkor lett volna a legnagyobb szükségem rá. Nem volt más megoldás, kölcsön kellett kérnem valakinek a mobilját. Körülbelül tíz emberből kilenc arra hivatkozott, hogy lemerült vagy éppen nincs pénz rajta. Beletelt fél órába, mire a tizedik ember megszánt és ideadta a telefonját. Nem vagyok haragtartó típus, elfelejtettem volna ezt az egészet és nem kerítettem volna belőle ekkora ügyet. Azonban... Hazafelé sétáltam, amikor megláttam, hogy az egyik ember, aki nem sokkal azelőtt azt állította, hogy le van merülve a telefonja és pénz sincs rajta, érdekes módon hosszú perceken át csevegett valakivel a telefonján. Többször tapasztaltam már ezt a dolgot, hogy ha valaki önző az általában hazug is. Ezért tekintek az önzőségre úgy, mint a többi negatív viselkedés szülőanyja. VIGH LÁSZLÓ, 10. D, VARGA KATALIN GIMN. Csalódás... Közeledve a huszadik életévemhez elgondolkodtam kicsit ezen a szón... Vajon mi (vagy ki) lehet az, amiben (akiben) egy félig felnőtt ember csalódhat? Mondanom sem kell, percek alatt egész hosszúra sikeredett a listám. Lássuk csak... Talán az egész ott kezdődik, amikor megszületünk. Persze, ez lehet butaság, de gondoljunk csak bele, kijönni a védett és jó meleg anyaméhből erre a helyre, ami védtelennek tűnik, az már felér egy csalódással, nem? Aztán nem sokkal később óvodából iskolába menet újabb csalódás: el a megszokottól az ismeretlenbe. Ha netán még a szüleid is Természetesen bánt, ha csalódunk elválnak, na, mai kifejezéssel mondhatnám, csúnyán fogalmazva: „szívás!” Elveszíteni egy barátot, szerelmet, családtagot, mind egy újabb csalódás forrása. Vagy amikor megtudod, hogy kihasználtak, porig aláztak, a hátad mögött kinevettek, hülyének nézek és a többi, satöbbi... A lehető legrosszabb az, amikor abban csalódik az ember, akitől a legkevésbé sem várná el. Na ilyenkor van a holtpont. Innen vagy fel tud kelni az ember vagy nem. Valakinek persze ezekből nem jut ki, de valakire az ösz- szes rázúdul és akkor nincs mit tenni. Ha ki tudja magából adni, minden rendben, de ha nem... na az kicsit húzósabb. Az idő múlásával egyre jobban megtanultam ezeket kezelni. Nem kellenek a hamis barátok, akiknek csak akkor jó az ember, ha éppen nincs más, nem kell a hamis szerelem, nem kell semmi ilyesmi. Az életben mindig voltak, vannak és lesznek olyan emberek, akik keresztbe akarnak neked tenni. Nem szabad foglalkozni velük, felesleges időpocséklás. Én csak sajnálni tudom az ilyen embereket, ez az ő szegénységi bizonyítványuk... SIPOS NIKOLETT, TISZAPARTI GIMNÁZIUM Honnan tudod, hogy beszippantott egy mágikus világ?
