Új Néplap, 2013. március (24. évfolyam, 51-75. szám)

2013-03-29 / 74. szám

15 2013. MÁRCIUS 29., PÉNTEK SÉTA - DIÁKVILÁG Mindent az edzettségért, avagy levél a »táborból Nem csak a botot fogom horgászkaland Melegszik az idő, s a halak is jobban harapnak majd üdvözlet Helló, Milán, be­csületbeli legjobb barátom! Ahogy tudod, Szlovákiában vagyok, azon belül Kokován (Vagy Kokovában? Hirtelen nem is tudom, hogyan kell mondani, vagyis írni), nagyon jó kis helyen. Amikor megér­keztünk, mindenki megijedt, mert esett az eső, csupa latyak volt a szálloda környéke. Na, de aztán ma! Most értünk haza a sípályá­ról, és igen, iszonyatosan fáj mindenem. Sajog a hátam, a lábam, és ráadásul még a vál- lam is, mivel akkorát zúgtam a pályán a kisebb gyerekek ■ A síléc meg én nem vagyunk jó barátok. Mindent megtettem, de már haza akarok menni. előtt, hogy úgy éreztem, töb­bet szerintem már meg sem próbálom a síelést. Hát nem volt egyszerű! Aztán: még csak tizenegy óra van, és képzeld, le tudtam csúszni a bébipályán - még egyszer mondom: a bébipályán! A síléc meg én nem vagyunk nagyon jó barátok, mindig lecsatolódik a lábamról. Akár­hányszor is próbáltam csúszni, ahogy már írtam is, legfeljebb egyszer sikerült az „ezer” kí­sérletből. Az első napon több mint húszszor estem el, aztán ja­vult az sjány. Pe azért nem ért véget a rossz periódus. A második nap úgy hanyatt estem, hogy a botok két irány­ba repültek, a harmadik na­pon, ha repülő botokat láttak, a síelő társak már tudták, hogy szorgalmasan gyakor­iok és megint elestem. Sokan féltek, hogy még a lavina is megindul miattam, akkorákat zakóztam. De már csütörtök van, este, és én már várom, hogy haza­mehessek és kipihenjem a hét fáradalmait, illetve kipihen­jem a pihenést. Tudod, hogy nem vagyok nagy levélíró, így remélem, nagyon örülsz, hogy néhány sorban hírt adtam magamról. Remélem, a sorok olvasása után Te is nevetsz a kalandjaimon. Üdv és csá: Márk ■ CSÜLLÖG MÁRK, 9. OSZTÁLY, HUMAGI A horgászat igazán jó dolog. Aki szerelmese lesz ennek a „sportnak", az nem szabadul könnyen a víztől, na és a halaktól. Képünk illusztráció. tm Azt hittem, végre itt a ta­vasz, így elindultam az idei első horgászatra, amelyre természetesen alaposan fel­készültem. Látszólag minden jól indult, de aztán kiderült, hogy ez bizony csak a lát­szat. Rájöttem, ez még túl korai volt... Polgár Péter, 9. oszt., Humán Gimnázium Egy márciusi napon fogtam magam és indultam a szolno­ki Zagya-partra, ahol hatalmas sártenger fogadott. Megpróbál­tam lemenni az áradó folyó­hoz, de nem jutottam el odáig, így aztán egy másik helyet kellett keresnem. Rengeteg jó horgászállást láttam, de azok mind-mind foglaltak voltak, végül mégis találtam egy pecá- zásra alkalmas partszakaszt. Kipakoltam a felszerelése­met, és azonnal elkezdtem csontival és gilisztával csaliz­ni. Vártam, vártam, vártam a kapásra és egyszer csak vég­re mozogni kezdett a bot vége. Persze, nem az lett, amire szá­mítottam: csak az áramlás vitte el az úszómat (ezt a jelenséget egyébként a horgászok vakka­pásnak nevezik). Kisebbre vettem az eresz­téket, hogy ne vigye el a víz megint. Ezután sokáig nem volt jelzés, untam a tétlensé­get, elkezdtem etetni a koráb­ban meggyúrt etetőanyaggal. Ez azért nagyon hasznos, mert odavonzza a halakat és számít­hatunk a sikerre, ami otthon ­mondjuk - sült keszeg formájá­ban jelenik majd meg. Tavasszal általában könnyű felszereléssel szokás horgász­ni, természetesen én is így szoktam. Ez egy úszóból, ejjV botból és egy ho­rogból áll. Az úszó súlya maximum három grammos lehet. Ha ennél súlyosabb, akkor nehezebb észrevenni a kapást, ugyanis ilyen korán még csak az apróbb keszegek akadnak horogra. (Mindezt persze csak a kezdők kedvéért jegyzem meg:-)) Komoly célt tűztem magam elé: megdöntőm a rekordomat. Néhány szakkifejezés a kezdő horgászoknak beetetés: így csalogatják a hor­gászhelyre a halat. bottípusok: bojlis, karbon, üveg­szálas, keszegező, spicc... CSONTI: LÉGYLÁRVA (csali ez is). DAMIL: HORGÁSZZSINÓR (sokféle van!) engedély: ennek lennie kell! ereszték: a hossza mutatja a csali mélységét. úszó: a kapást jelzi bottartó, haltartó, kiemelő, ho­rog, horogkiszedő... és rengeteg egyéni furfang a halfogáshoz. Miután beetettem, megint vártam. Több kapásom lett, de mindössze egyetlen halat tudtam kifogni. Próbálkoztam még más módszerrel is, de saj­nos ezekkel sem volt szeren­csém és végül még a szerelékem is le­szakadt. így aztán összepakoltam és nyakig sárosán, zsákmány nélkül, de azért tavaszi hangulatban hazabaktattam. Rájöttem: a kora tavaszi hor­gászat nagyon komoly munka, mert a halak még nem annyi­ra aktívak. De ahogy melegszik az idő, a halak számára a víz is kellemesebb hőmérsékletűvé válik, s akkor már (remények szerint) jobban „harapnak”. Erre az évre komoly célt tűz­tem magam elé: meg akarom dönteni az egyéni rekordomat. Ez most még nem sikerült. Na, de persze nem keseredtem el, hiszen még csak alig kezdtem el a szezont... Jó fogást nekem! LÁTOMÁS Életem mézzel és keserű sóval fűszerezett. És akár egy térkép, amit mindenkit követ, de senki sem ért. Ki vagyok én? Egy kis ladik, mely végtelen vizeken hánykolódik. Egyszer majd megnyugszik, s akkor majd egy kikötőből nézem a napnyug­tákat. ■ ÁLMOSDIDONÁT, 10. D, VARGA KATALIN GIMNÁZIUM Áramszünet törte darabokra a terveimet egy fárasztó nap után, hazaérve és eltervezve, hogy filmet nézek pihenésként, programomat a hosszas áramszünet töri össze pillanatok alatt. Nyugtatva ma­gamat, hogy majd megnézem a tegnap esti sorozat következő izgalmas epizódját, egy újabb és még hosszabb áramkimara­dás következik be, ami ponto­san a műsor befejeztével szűnik meg. Ilyenkor persze hallgatha­tom a szüleimtől, hogy bezzeg régen még áram se volt. Na és persze mikor már besötétedik odakint is és hirtelen a szobá­ban is sötétség áll be. Ez lehet akár vicces is, de azoknak sem­miképpen nem az, akik esetleg rettegnek a sötéttől. De persze minden rosszban van jó is, így ilyenkor - egy zseblámpa segít­ségével - talán még pár érdekes könyvre is szoríthatok időt. ■ MOLNÁR KRISTÓF, 10. D, VARGA KATALIN GIMNÁZIUM Az oldalt összeállította: Rimóczi Ágnes tel.: 56/516-747 e-mail: szolnok.seta@ujneplap.hu Az oldalon megjelent írásokat teljes terjedelmükben olvashatjátok a SZOUON.hu hírportálon. AZ OLDALT TÁMOGATJA: Elképzelem, honnan jönnek, hová tartanak, milyen az életük egyéniségek Napi utazásaink során rengeteg különös, érdekes, olykor megdöbbentő élménnyel gazdagodhatunk Napjainkban nagyon sok em­ber kénytelen nap mint nap elhagyni lakhelyét munka, is­kola, vásárlás, jó esetben szó­rakozás céljából. Erre egyik legalkalmasabb közlekedési eszköz a vonat, mely viszony­lag (!) olcsó és gyors utazási lehetőség. Én is sokat utazom vonaton, hetente egyszer-kétszer bizto­san. Utazásaim alatt gyakran tapasztalom, hogy milyen sok­színű az emberi megjelenés ezen a rövid távolságon is, hogy kinézetünk, személyisé­günk, viselkedésünk mennyi­re változó lehet. Szívesen figyelem a le- és felszállókat, elképzelem, hon­nan jönnek, hová tartanak, va­jon milyen lehet az életük. Az utazóknak rengeteg tí­pusa van: vannak csendesek, idős nyugdíjasok, akik hal­kan beszélgetnek egymással; fiatalabb és középkorú ér­telmiségiek, az ő kezükben mindig könyvet látok, mellyel az utazás alatt elfecsérelt per­ceket, órákat akarják értel­mesen eltölteni. És utazom egyetemista fiatalokkal, akik többnyire csoportba verőd­ve mesélik egymásnak a hét eseményeit, a zéhákat, vagy már a következő heti bulit ter­vezik. A középkorúak, akik naponta kénytelenek ingázni otthonuk és munkahelyük kö­A vonaton sok mindent látunk és hallunk. Képünk illusztráció. zött, fáradtak, gondterheltek és nemigen pihenhetnek az út alatt sem nyomasztó problé­máik miatt. Gyakran hallok a tévésorozatokról, versenyek­ről, vannak, akiket kizárólag csak ez érdekel, mintha sze­mélyes ismerőseikről plety­kálnának. Néha beülnek rockerek is - öltözetük a koncertjárók „egyenruhája” akik han­goskodnak, zenét hallgatnak, nem törődnek az utastársak- kal. Vajon milyenek lesznek a hazafelé úton? Mit hagynak maguk után? Aztán körülöttem ülnek a korombeli középiskolások, kol­légisták, akik hét elején min­dig újult erővel vágnak neki a hétnek, jókedvűek, hangosak, miközben a fiatal anyukák síró, még álmos gyerekeiket nyugtatgatják. Sajnos sok a meggondolatlan, érdektelen, főként fiatal utas is, aki után szemét, napraforgóhéj, időn­ként megrongált ülés marad. Csak egy kis pillanatképet mutattam be, de talán ebből is kitűnik, hogy napi utazása­ink alatt mennyi érdekesség­gel, különleges emberrel ta­lálkozhatunk. Mindenkinek ajánlom, hogy hasonló hely­zetben figyeljen, így is lehet különös élményeket szerezni. ■ GULYÁS BENJÁMIN, 11. OSZTÁLY, HUMAGI

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom