Új Néplap, 2013. március (24. évfolyam, 51-75. szám)
2013-03-22 / 68. szám
2013. MÁRCIUS 22., PÉNTEK SETA - DIÁKVILÁG 15 A nagyvilág huszonegy csodája -szerintünk 1. A reggeli harmat a füvön. 2. A karácsonyi hóesés. 3. Tíz év óta először volt együtt az egész család karácsonykor. 4. Apukám végre haza tudott jönni külföldről. 5. Ő mindenkinek személyre szabottan hozott parfümöt. 6. A választása is jól sikerült. 7. Túléltük a világvégét. 8. Január közepén énekelni kezdtek a rigók. 9. Kertünkben a hóvirág. 10. A megyei helyesírási versenyen indultam. 11. Készüljünk az Ádámok és Évákra. 12. A tesóm új szakmai bizonyítványt szerzett. 13. Hosszú idő óta most örültem a bizonyítványomnak. 14. A kamaszodó húgommal végre barátnők lettünk. 15. Van két igazi barátnőm. 16. Megtaláltam az elveszett nyakláncomat. 17. Estem egy hatalmasat, és nem esett semmi bajom. 18. A legújabb szobanövényem még nem pusztult el. 19. A feldobott pénzérmém az élére esett. 20. A kocsink megcsúszott az úton, mi nem sérültünk. 21. Idén 18 éves leszek! 11. OSZTÁLY, HUMAGI Hová szökik az eneigia? Nálunk sokfelé! pazarlás Az energia nem vész el, csak átalakul. így szól az energiamegmaradás törvénye. Na, ez alól a mi háztartásunk a kivétel. Nálunk inkább (sajnos) az energiapazarlás uralkodik. Általában anya amerre megy, mindenhol ég a villany. Mi meg futkosunk utána, s igyekszünk mindet lekapcsolni. Most már elengedhetetlen a telefonok töltése, de ha feltöltődött, csak a telefont csatlakoztatják le, a töltő ugyanúgy a konnektorban marad. Micsoda pazarlás! A házat, ha mindenki otthon van, úgy lehetne jellemezni, hogy körülbelül a három tévéből négy működik, a lámpák égnek, csoda, hogy ki nem gyulladnak, a mosógép jár, a gáztűzhely üzemel. Egyszóval pazarlunk... HORVÁTH ZSÓFIA, 10. D, VKG Gondolatok a könyvtárban megnyugvás Ahol a problémákat a polcok közt felejthetjük Most se! Most se felel Most se fülel Összetört! De aztán összerakott, Mert egy mosolya reményt adott. A könyvtárban mindenki talál érdeklődésének megfelelő olvasnivalót. Ez az a hely, ahol hasznosan, akár jó társaságban tölthetjük el az időt. „Ha a zord világtól menekülni támadna kedved, a könyvtárban feldúlt lelked megnyugvásra lelhet.” így tudnám legegyszerűbben leírni azt az érzést, ami elfog, ha bemegyek az öreg könyvtár falai közé. Nincs is nagyon ehhez fogható... Vígh Adél, 10. D, VKG Miután belépek az első részlegbe, mintha egy teljesen új, varázslatos meseországba csöppentem volna, ott, ahol a tündérmesék valóra válnak. Óvatosan végighúzom ujjamat a könyvek gerincén, így érintve meg sok-sok szereplő szívét. Míg így szép lassan haladok a sorok közt, mutatóujjam megáll egy-egy ismerős könyvön. A szám mosolyra húzódik, és természetesen azonnal leemelem a polcról. Áttérve egy másik világba, ahol nincsenek már sem tündérek, sem hercegek, a lépcsőn sétálva a saját birodalmamban. Egy újabb ajtó mögött, ahol sok bűneset és tragédia közt fellelhető némi romantika is, kedvesen mosolyognak rám a rég nem látott arcok, jobbra veszem az irányt, ahol rengeteg krimi látható, a sok-sok ismeretlen bűneset csak arra vár, hogy mi is segítsük a nyomozók munkáját, vagy épp ellenkezőleg, meneküljünk a „zsernyákok” elől. Pár polccal arrébb ismeretlen, misztikus lények kíváncsiskodva bújnak elő a sárgás papírlapok közül. Arrébb a romantikus lelkek várnak kedvesükre, és arra, hogy valaki megismerje szívük legféltettebb titkát. Ha most hátramegyünk, az olvasóterem csöndes tisztására érkezhetünk, hol ritkaságszámba menő könyveket olvashatsz, amelyek örök lakói ennek a belvárosi „könyvvárnak.” De én most mégsem hátra, hanem a másik irányba megyek, ahol különböző szépirodalmi, alkotók érdekesebbnél érdekesebb világa vár minket, ahol a horrorregényekből vérfagyasztó sikoltások törnek elő, vagy épp világmegváltó történetek lapjain kelnek életre az érdekes történelmi vagy képzeletbeli históriák érdekes karakterei mindennapjainak pillanatai. Itt még a versek szerelmesei is találhatnak szebbnél szebb olvasnivalókat. A terem bejáratához visszatérve, még egy utolsó pillantást vetek a több ezer könyvre. Teszek egy lépést, és azzal a mozdulattal kitárom a lengőajtót. Az utolsó részlegen, hol tudományok és különböző tudásforrások vannak a polcokon elrejtve, hatalmas csend honol. Itt nem játszanak tündérlányok, nem hallgatjuk, sőt nem is látjuk a lények sokaságát magunk előtt. Itt, ha nagyon nyitott füllel járunk, hallhatjuk meg a könyvek különböző mondanivalóját. Azt, hogy milyen ionok vannak körülöttünk, milyen messze vannak a csillagok. Hátrébb menve különböző történelmi korokat, csatákat és eseményeket mesélnek el, de csak nagyon halkan. Mikor végigmegyek ebben a hatalmas teremben, akkor a világegyetem különböző kérdéseire kaphatok választ, ha leemelek egy könyvet, és figyelmesen hallgatom. Mikor ezt az osztályt is „kivégeztem”, akkor egyenesen a földszintre megyek, hogy ezeket a kincseket magammal vigyem. Észrevétlenül néhány kis ravasz könyv a kezembe csúszott. Amikor már hivatalosan ha- zavihetem, őket. Elmegyek a ruhatárhoz, és kiveszem a táskámat. Mikor kilépek a hatalmas kijáraton, hirtelen csak annyi tűnik fel, hogy problémáimat a polcok közt felejtettem... ■ Lassan haladok a sorok közt, mutatóujjam megáll egy-egy könyvön, a szám mosolyra húzódik. Most se hív. Most se becéz. Csak egyszerűen semmibe néz! Semmi vagyok, tudom. De lennék valaki oldaladom Hinnem kell, hogy sikerül, Ha igen, akkor minden kiderül! CSÜLLÖGMÁRK, 9. OSZTÁLY, HUMAGI Inkább a csend lehetőség Bosszant ez a hallgatás, a ki nem mondott szavak, az erőszakos csend. Dübörög a sok gondolat, egyre üvölt a fejemben - értem, nekem, velem. Mégsem szólalok meg én sem. Döntésképtelen vagyok, elkényelmesed- tem ebben az ál-vüágban, ahol minden jó csak illúzió, pedig minden szép, minden ragyog és egyre hangosabban gagyog, mindössze érthetetlenül. Akkor már inkább a veszedelmes csöndbe taszítva lenne jó. Az a sok lenéző pillantás. Méreget és mérlegel, majd ítéletet hoz. Visszafojtott düh a lomha, bárgyú mosolyok mögött, között. Elhamarkodott tettek ezer apró virága rohad el éppen ebben a pillanatban. De én csak üldögélek és várok, robbanásra készen. Szikra pattan, amikor te is rám nézel. Az egyezség megszületett. Harcolni, küzdeni, olyan együtt-egyedül formán, amikor mind a ketten tudjuk, de egyikünk sem mondja ki. Ez a csend már nem zavaró. Lehetőséget kínál. Soha nem élek vele. CSIKÓS ALETTA, 10. D, VKG Az oldalt összeállította: Rimóczi Ágnes tel.: 56/516-747 e-mail: szolnok.seta@ujneplap.hu Az oldalon megjelent írásokat teljes terjedelmükben olvashatjátok a SZ0U0N.hu hírportálon. AZ OLDALT TÁMOGATJA: Nemcsak eljátszom a zenét, hanem fő alkotóeleme leszek annak ritmus Tóth Lili hegedült, aztán zongorázott* végül pedig rájött, hogy számára az igazi hangszer a dob A zene mindenki életében jelen van. Van, aki rajongó, sokan művelik, elsajátítják egyes hangszerek használatát. így Tóth Lili, a Varga Katalin Gimnázium tizedikes tanulója, aki egy ideje próbálgatja magát a zenélésben, pontosabban a dobolásban.- Milyen zene rajongói táborához tartozol? Az elektronikus vagy a hangszeres (akusztikus) előadókat kedveled?- Leginkább a hangszereseket, de nem vetem meg az igényes elektronikus zenét sem, tehát amiben sok szöveg van és nem csak a „tuc-tuc” megy. Minden, ami érdekes, minőségi és nem a tömeget képviseli. Van néhány együttes, amelyek többet jelent számomra, mint amit valójában a zene jelenthet egy nem muzikális ember számára. Megmentik az életemet, és ha ők nincsenek, talán én sem tartanék itt.- Melyek ezek az előadók?- Ezek az együttesek a 30 Seconds to Mars és a Rise Against. A dal, amely a legnagyobb hatással volt az életemre, a 30 Seconds to Marstól a The Kill és a Hurricane - aki ismeri az együttest, tudja, miért! Számtalan módon értelmezhetők a dalszövegek.- Szoktál koncertekre is járni?- Természetesen! Voltam már a 30 Seconds to Mars, Rise Against, Tóth Lili a ritmusszekciót képviseli Houduken, Ceiser Chefs, 30y, The Grenma, Tankcsapda, Alvin és még sok más koncerten is. Álmom eljutni egy Bullet for My Valentine-, Kings of Leon-, Placebo-, Kom- és hm... egy Marilyn Man- son-koncertre is! Néhányukat, remélem, kipipálhatom idén nyáron a soproni Volt fesztiválon.- Térjünk rá a zene másik felére, a használatára!- Kilenc-tíz évesen kezdtem el zongorázgatni, akkor a zeneiskolában arra nem volt hely. Ezért a szüleim beírattak hegedűre, amin kínkeservesen kibírtam fél évet... utána visszatértem a zongorához, amit autodidakta módon tanulok most. De számomra a nagy zenei áttörés pár hónapja kezdődött, mikor elhatároztam: dobolni akarok! így hosszas keresgélés után találtam egy viszonylag megfizethető és jó tanárt, valamint szereztem egy dobszerkót.- Ez érdekes! Nem mindennapi jelenség az, ha egy lány dobol. Mi vezetett erre a döntésre?- Magam sem tudom. Ha meghallok egy zenét, ösztönösen a ritmusra, a dobra figyelek fel. Hiszen ez az, ami összefogja az egész számot. Ezért akarom a ritmusszekciót képviselni, ha egyszer tagja leszek egy zenekarnak. így nemcsak eljátszom a zenét, hanem fő alkotóeleme is leszek annak.- Érdekes... és igaz is! Vannak-e saját alkotásaid, szövegeid?- Van pár dalszöveg, amit - amikor jött az érzés - leírtam, néha farigcsálok rajta. Ezek nagy része magyar, de néhányat átírtam angolra, mert szerintem az jobban illett hozzá.- Hogy látod zenei életed jövőjét?- Ha azt kérdeznéd, hogy képzelem el magam tíz év múlva, azt válaszolnám: a színpadon a bandámmal, amelynek tagjai nemcsak egy együttest, hanem egy családot alkotnak. De most haladni szeretnék az árral, csinálni, amit szeretek, és nem a végeredményről álmodozni. NAGY BENIÁMIN 10. D, VKG
