Új Néplap, 2013. március (24. évfolyam, 51-75. szám)

2013-03-18 / 64. szám

5 2013. MÁRCIUS 18., HÉTFŐ TISZA-TÓ Egyetlen háztömböt újítottak fel mostanáig - mutatja Fenyves György, az egyik legrégebbi lakó. A legtöbb épület rekonstrukcióra szorul. Kihalóban a lakótelep? ingatlanok Egykor még munkásszállásnak épült a tározó mellett Közös a hivatal, mégis önállóak maradtak a települések közigazgatás Az új önkor­mányzati törvény előírja, hogy ettől az évtől a 2000 lelkesnél kisebb településeknek közös polgármesteri hivatalt kell működtetniük. Pontos meg­kötések azonban nincsenek, arról önállóan dönthettek az önkormányzatok, hogy kivel „közösködnek". Tomajmonosto- ra már több mint egy esztende­je körjegyzőséget működtetett Abádszalókkal, így túl nagy változást nem jelentett az új szabályozás.- A közös hivatal működte­tése nem jelenti azt, hogy az önkormányzatok képviselő­testületei is együtt dolgoznának - mondta el Ballagó László, aki mindkét település jegyzőjeként dolgozik. - Itt ugye az együtt­működés már hosszabb múltra tekint vissza, hiszen másfél éve körjegyzőségben dolgozunk, s nyugodt szívvel mondhatom, hogy jól működik a társulás. A két település közösen üze­melteti a hivatalt, jegyzőként mindkét helyen felelek a törvé­nyességért. Egyéb dolgokban teljesen önállóan döntenek, így a testületek is egymástól füg­getlenül határoznak az aktuális ügyekről. Igaz, az elmúlt idő­szakban már voltak olyan pá­lyázatok, amelyeket Abádszalók és Tomajmonostora közösen va­lósított meg, szó nincs azonban arról, hogy a két település kép- viselő-testülete együtt döntene. A függetlenség e tekintetben teljes mértékben megmaradt. Ugyanakkor a településeken élők számára is megmaradt a lehetőség, hogy helyben in­tézzék ügyeiket, hiszen meg­határozott napokon mindkét hivatalban van ügyintézés. ■ Ballagó László jegyző Egykor még teherautóval hordták innen a gyerekeket iskolába, manapság a laká­sok alig felében laknak folya­matosan. A kiskörei erőmű melletti lakótelep mostanra elöregedett. Szilvást Zsuzsa Amikor Fenyves György elő­ször járt jelenlegi lakhelyén, a kiskörei erőmű területe még er­dő volt. Azóta nagyot változott a település képe, a vízlépcső és az erőmű meghatározóvá vált a vá­ros mindennapjaiban.- Több mint 45 esztendeje, 1967-ben kerültem ide, amikor megkezdődött a tározó és a víz­lépcső építése - idézi fel emékeit a ma már nyugdíjas férfi. - A víz­lépcső melletti lakótelep házait is akkor kezdték építeni, annak idején munkásszállásnak ké­szültek. Kellett is a hely, hiszen egyszerre több mint hatszázan dolgoztunk itt. A kisebb épüle­tek a főnökségnek készültek, a nagyobbak pedig az egyszerű melósok számára. Aztán amikor a nagy építkezés befejeződött, a házakat is átalakították. Kisebb szobákat választottak le a nagy termekből, így jöttek létre a mai két-három szobás lakások, ösz- szesen 120 ingatlan. Ezután néhány háztömb a he­lyi tanács kezelésébe került, má­sok felett az erőmű vagy éppen a vízügyi igazgatóság rendelke­zett, egy épület pedig munkás- szállás maradt. Volt élelmiszer- boltjuk, óvoda is épült, a kisdi­ákokat pedig UAZ-zal hordták a távolabb fekvő iskolába. Mára azonban a telep elörege­dett, s ha egészen nem is halt ki, egyre több az üresen álló ház.- Az óvoda már régen meg­szűnt, hiszen alig van itt már kisgyerek, s a régi lakók közül aki tehette, elköltözött kertes házba az évek során - meséli Fenyves György. - Mi egykor tanácsi lakásként kaptuk a mi­énket, aztán amikor lehetőség adódott rá, a piaci ár 10 száza­lékáért, alig 150 ezer forintért megvehettük. A feleségemmel mi itt maradtunk, de sokan túl­adtak a sajátjukon, így jó néhány olyan lakás van például, amelyet üdülőnek használnak, s legfel­jebb néhány hétig van itt nyáron a tulajdonosa. A mi háztömbünk például 12 lakásos, ebből csak ötben lakunk folyamatosan. Ko­fenyves György végigkísérte az erőmű építését, és azóta a mindennapjait is. Nehézgép­kezelőnek tanult, sfissen vég­zett toronydaru-kezelőként 1968 májusában ő öntötte be az első másfél köbméternyi betont az erőmű alapjába. Az építkezésen egészen 1973-ig fenn dolgozott a negyven mé­teres magasban. Szó szerint páholyból nézte tehát végig, ahogy elkészül a vízlépcső és az erőmű, sőt, mivel akkori­rábban virágok voltak az épüle­tek között, fákat ültettünk, ma­napság viszont egyedül nyírom a füvet a házunkhoz tartozó tar­tozó terülten. A több mint négy évtized alatt a házak állapota leromlott, folya­matos felújításra szorulnának, így azonban, hogy sok lakásnak nincs gazdája, a társasházzá ala­kult ingatlanok közös rekonst­rukciója is nehézkes. Hogy mint hoz a jövő a lakótelep számára, kérdéses. Mindenesetre eddig csupán egy háztömböt sikerült felújítani, a többi ki tudja med­dig várat magára. ban Abádszalókon lakott, egé­szen hazáig ellátott, az épülő tározó túlodalára. Ha reggel felment a magasba, estig leg­feljebb egyszer jött le. Olykor pedig egészen 72 méterig fel kellett másznia, amikor a gém karbantartása vált aktuálissá. Még szerencse, hogy a tér­iszony sosem kínozta, mert az építkezés befejezése után a vízlépcső bakdaruján folytatta tovább a munkát, egészen nyugdíjazásáig. Darukezelőként magasból látta a világot Az egész falu jó étvággyal fogyasztja a főztjét portré Csécseiné Kiss Brigitta szerint kapkodva még a jóból sem lehet finomat készíteni Naponta 250 főre készítenek ebédet a szociális konyhán To- majmonostorán, ahol az utóbbi időben több fejlesztés történt, történik. Egyrészt dagasztógép, melegentartó pult, daraboló se­gíti a munkát, másfelől pedig az óvodával közös központi fűtést építenek ki, amelynek köszön­hetően jóval olcsóbbá válik a fűtés. Óvodásoktól a nyugdíjaso­kig mindenki azt a menüt eszi, amit Csécseiné Kiss Brigitta ál­lít össze munkatársaival. Ahogy a konyhavezető vallja, jó fűsze­rezés, friss alapanyagok és türe­lem kell ahhoz, hogy igazán íny­csiklandozó étel készülhessen. No és persze kell egy jó sza­kácsnő is, aki mestere szak­májának. Brigittát már kicsiny gyermekkora óta vonzották a konyhaművészetek. Szolno­kon tanulta ki a szakmát, majd visszatért Tomajra. Azóta is az ottani konyha főnöke, főszaká­csa, mindenese. Napról-napra az egész falura főznek: a leg­apróbbaktól a legidősebbekig. Közel ötven óvodásnak, 130 általános iskolásnak és 35-40 nyugdíjasnak készül az ebéd. Ahogy mondják, nagyon finom, ízletes módon.- Ahhoz, hogy igazán ízle- f tes legyen az étel, három dolog § mindenképpen kell - mondja a | konyhavezető. - Először is sze- | retni kell a szakmát, mert ha s az ember nem szereti azt, amit Az egész falu szereti az ízjetes ebédjüket csinál, akkor tulajdonképpen nincs értelme az egésznek. Az­után vigyázni kell az ízekre is, mert sem sósból, sem erősből nem jó a túlzás. Végül aki főz, annak időre is szüksége van. Mert ha rohan az ember, biztos lehet benne, hogy valamit ki­felejt az ételből vagy nem any- nyit és úgy adagol a fűszerből, ahogyan szerette volna. Főzés közben nem árt tehát ellen­őrizni az ízeket: miből mennyi hiányzik még az ételből, hogy finom legyen. Ráadásként pedig nem árt, ha figyelembe vesszük az igényeket. így nálunk pél­dául mindig úgy készül a menü, hogy besoroljuk a gyerekek ked­venceit is. ■ HÍRSÁV Megújul több település temploma tomajmonostora gesz­torságával indult el az a pályázat, amelynek kö­szönhetően a térség kilenc temploma újul meg a közel­jövőben. A hetvenmillió forintos rekonstrukció száz százalékos támogatással valósulhat meg. Mint is­merés, Tomajmonostorán a református templomot nemrégiben újították fel egyházi segítséggel. Most a katolikus templom is sorra kerülhet. Megmaradhat az idegenforgalmi cég az eredeti szándéktól elté­rően úgy döntött Tiszafü­red önkormányzata a na­pokban, hogy nem kívánja megszüntetni a Tiszafüred Turizmusáért Nonprofit Kft.-t. Ugyanakkor a kép­viselő-testület arra kérte a társaság taggyűlését, hogy tegyen javaslatot a cég további feladataira, meg­újítva ezzel a nemrégiben létrehozott vállalkozás te­vékenységét. Külföldi adományok a szalóki könyvtárnak különleges hozadéka van annak, hogy Abádszalókon hagyományosan igen sok a külföldi vendég - tudtuk meg Pataki Zsoltnétól, a helyi könyvtár vezetőjétől. Sokan közülük ugyanis a nyaralás végén nem viszik haza a magukkal hozott könyveket, hanem a város könyvtárának adományoz­zák azokat, jelentős mér­tékben gyarapítva ezzel az idegennyelvi állományt. Pataki Zsoltné könyvtáros Különleges kezdemenyezések Kunhegyesen fejlesztés Folyamatosan fej­leszti a mezőgazdasághoz kapcsolódó képzési kínálatát a kunhegyesi Nagy László Szak­képző Iskola. Ennek jegyében még idén tavasszal elkészül egy növényház, ahol a palán­ták hajtatását, nevelését vég­zik. A gépészeti szabályozás- vezérlés kiépítése az informati­kai műszerészek feladata lesz. Ugyancsak tavasszal fognak hozzá egy mini ökopark építé­séhez, ahol a lakókörnyezetre jellemző állatokat és növénye­ket mutatják majd be. Ez része lesz egy rönkfából készült ker- tibútor-együttesnek, melyet a szakiskolai tanulók készítenek majd el. ■

Next

/
Oldalképek
Tartalom