Új Néplap, 2013. február (24. évfolyam, 27-50. szám)
2013-02-23 / 46. szám
HIRDETÉS A váci egyházmegye melléklete II. évfolyam 2. szám 2013. február 23. Megjelenik minden hónap utolsó szombatján Szerkeszti: Magyar Bertalan „...de rajtunk megyen át az üzenet..” kitüntetés Idén dr. Brusznyai József, a „kállói remete” kapja a Parma Fidei-díjat Szent Péter székfoglalása volt tegnap - mondanám, ha pongyolán fogalmaznék De ez tőlem távolán, úgyhogy mindjárt pontosítom is: nem tegnap volt (tegnap csak megünnepeltük), hanem már vagy kétezer éve. Illetve... Más szemszögből nézve, mondhatjuk úgy is, hogy utoljára hét éve és tíz hónapja Egy azonban biztos: az általunk ismert világnak kétezer éve megingathatatlan és megkerülhetetlen pontja Szent Péter széke. Szinte hallom a tiltakozó föl- hördülést. Azok hördülését, akiknek - ők legalábbis azt állítják - semmi közük nincsen ehhez a székhez. Kérdés persze, hogy akkor miért erőlködnek már kétezer éve azon, hogy fölborítsák; amikor meg üres, miért találgatják akkora vehemenciával, hogy ki fog beleülni? Miért hirdetik egyszerre azt, hogy rég túlhaladott anakronizmus, és azt, hogy nagyhatalmú és veszélyes? Miért olvasnak rá igaz és kitalált bűnöket; miért keresgélnek poros könyvtárakban eretnek és hamis próféciákat? Miért találgatják, mi van ott, ahol ők már nem keresgélhetnek? Miért? - ha, amint állítják, nekik semmi közük nincs ehhez a székhez? Hacsaknem azért, mert ez a szék tényleg megingathatatlan. A pokol kapui nem vehetnek erőt rajta. De akkor is meg kell próbálniuk. Elvállalták.. (mb) Lapunk megjelenésének napján, február 23-án adják át az idei Parma Fidei - A Hit Pajzsa-díjat. Ezt a kitüntetést - amelyet 2002-ben Horváth Béla kisgazda országgyűlési képviselő és Gyurko- vics Tibor író alapított - azoknak az élő egyházi személyeknek ítélik oda, akik a kommunista diktatúra alatt is hűségesek maradtak hitükhöz és magyarságukhoz. Idén a Váci Egyházmegye jeles papja, Dr. Brusznyai József nyugdíjas esperesplébános veheti át Mádl Dalma asszonytól a Hit Pajzsát; az atya utolsó aktív szolgálati helyén, Dunakeszin. Magyar Bertalan Brusznyai atya - a káliói remete, ahogy magát tréfásan nevezi - 1922. november 2-án született Derekegyházán, azaz 90 éves, 3 hónapos és 16 napos, amint ottjártamkor kapásból kiszámolta. Mélyen hívő családból származott, és ezt a hitet, övéivel együtt, minden áldozatot és szenvedést vállalva meg is tartotta. Szenvedésből pedig bőven kijutott az egész családnak, mint az Józsi atya pontos emlékezettel, sodró lendülettel, áradó derűvel elmondott élettörténetéből kiderül.* Csendőr altiszt apja katonai pályára szánta két fiát, ám ők más életutat választottak: Árpád a tanító Krisztust követte: pedagógus lett; József pedig Krisztus katonájának, papnak „vonult be”. Tanulmányait Vácott kezdte, majd a bécsi Páz- máneumban folytatta. A doktorátust is ott szerezte meg 1948- ban, pedig ehhez kétszer kellett át- majd visszaszöknie a magyar-osztrák határon... Időközben itthon elkezdődött a kommunista terror. József atya édesapját, annak ellenére, hogy semmilyen szerepe nem volt a világháborús eseményekben, bebörtönözték; öccsét elbocsátották tanári állásából. Őrá (ekkor már rádi plébános és az egyházmegyei bíróság szentszéki jegyzője volt), 1950. augusztus 6-án, hajnali két órakor került sor, amikor „négy belügyi úriember” fölkeltette és egy lefüg- gönyzött autóba tessékelte, amellyel egyenesen az Andrássy út 60-ba szállították. Brusznyai Józsefet a Mind- szenty mellett a végsőkig kiálló, és a békepapi tevékenységet határozottan megtiltó dr. Pé-^ tery József megyéspüspök ellen tervezett koncepciós eljárás során tartóztatták le. Három hónapig volt az Andrássy út 60. magánzárkájában. A kihallgatások között azzal „szórakoztatták”, hogy a cellában elhelyezett hangszórón közvetítették számára a váci püspöki palota irodáinak lehallgatott beszélgetéseit. A politikai helyzet változása miatt a Pétery püspök elleni eljárás tervét végül elvetették; Brusznyai atyát azonban Kistarcsára inter's nálták. Több mint két évet töltött „az ÁVO welness-üdülőjé- ben”, ahol kezdetben ötvenhe- ted magával aludt egy húszszemélyes zárkában. Szabadulása után papként nem dolgozhatott; csekély fizetésért a székesegyház kántora lett, napközben pedig szőlőmunkás a dunakeszi konzervgyárat kiszolgáló sződligeti állami gazdaságban, hogy magát és édesapját valamiből el tudja tartani. Csák Nagy Imre első miniszterelnökségétől, 1953-tól szolgálhatott újra papként. Nagy- kökényes, majd Kálló és a környékbeli filiák plébánosa lett; onnét Kiskundorozsmára, majd a Dunakeszi Fő-plébániára került, ahol nyugdíjazásáig szolgált nagy megbecsülésben. Kállón érte a hír, hogy öcs- csét, dr. Brusznyai Árpádot koncepciós perben halára ítélték, és 1958. január 9-én kivégezték. József atya jelenleg Ánnus- kával, idős és hallássérült házvezetőnőjével - „a remeteség titkárságvezetőjével és élelmezési biztosával” Kállón él egy szép, gondozott kis portán; ahol még „tornaterem” is van: a nagy fáskamra, amelynek tartalmát időnként ő maga aprítja... Mint mondta: egész életében kérte az Úrtól a humor adományát, ez segítette át sok mindenen, ennek köszönheti, hogy most is nagy béke van a szívében. Kérdésemre, érzett-e haragot valaha az őt meghurcolókkal szemben, nemmel felelt. Fiatal korában - emlékezett vissza - még Ady Muszáj-Herkulesét idézte magában: „...hogy ez a csürhe nevessen?” De ha most vinné el az ÁVO, tette hozzá, már Sík Sándor Acélemberét idézné föl, amely egy távírópóznáról szól: „...áll és szótalan ég felé feszül: tartja a kábelt rendületlenül (...) Nem tudjuk honnét, nem tudjuk, kinek, de rajtunk megyen át az üzenet.." ■ * A Brusznyai atyával készült teljes interjút az egyházmegye honlapján találják: www.vaciegyhazmegye.hu Kötelességünk: a Jóhír megosztása kommunikáció Egyházmegyei sajtómunkatársak szakmai találkozója Újságírók egymás közt. Ma sincs más dolgunk, mint kétezer éve... Hatalmas kincs lehet a plébániai sajtó, mind a közösségi élet, mind az evangelizáció szempontjából. A jövő az interneté, de egyelőre a nyomtatott újság is nélkülözhetetlen - így summázható a január végén, a Váci Egyházmegye sajtómunkatársainak első találkozóján összegyűlt kis létszámú, de annál lelkesebb csoport közös véleménye. Ez volt az első ilyen találkozó; így fő célként egymás megismerését és a jelen tapasztalatainak megosztását tűzték ki a résztvevők. A délelőtt ennek jegyében telt. A bemutatkozásokból kiderült: a legtöbb plébánia ma már rendszeresen használja az internetes kommunikáció lehetőségét, sok helyen saját honlap is működik, ám ezek legtöbbje nem az egyházmegye rendszerében gondolkodva készült el annak idején. A megjelentek legtöbbjének plébániáján működik valamilyen papíralapú tájékoztatás, annak ellenére, hogy ennek legegyszerűbb formája is drágább, mint az internet, így a mai gazdasági helyzetben elég nehezen finanszírozható. Érdekes példa volt a fóti plébánia esete, ahol jelenleg, mint szabadkozva elmondták, nincsen újság - ugyanakkor legalább tíz különböző műfajú és terjedelmű, egyként igényes kiadványt soroltak föl az óvodás magazintól a színes alma- nachig... Szóba került, hogy kevés bárki számára elérhető tipográfiai program létezik. Nehézkes a kivitelezés is: a nyomda ilyen kis példányszámoknál sokba kerül, a fénymásolás viszont lehatárolja a kivitel minőségét. Molnár Zsolt atya aki plébánosként, valamint az egyházmegye sajtóéletét is felügyelő irodaigazgatóként kettős minőségben volt jelen a találkozón - felvetette, hogy gazdaságos megoldásnak látszik a kis újságokat kevesebb példányban előállítani, de közzétenni az egyházközség levelezőlistáján is, például pdf-for- mátumban. Délben a püspöki palota kápolnájában dr. Beer Miklós megyéspüspök mutatott be szentmisét az újságíró-találkozó résztvevői előtt. Szentbeszédében a püspök - a napi evangéliumból, a hetvenkét tanítvány elküldéséből kiindulva - arra figyelmeztetett, hogy a forma, a lehetőségek változhatnak, de a mai kor emberének sincs más dolga, mint a kétezer év előtti tanítványoknak: elvinni Krisztus örömhírét a testvéreknek és a világnak. A szentmise és az ebéd után Nagy Zoltán webmester mutat- g ta be az egyházmegye, a közelii múltban teljesen átalakított és •S korszerűsített honlapját. Fel- > hívta a figyelmet arra, hogy az | egyházmegyei levelezőrend u szer mellett, a plébániák saját honlapjaihoz is ingyen biztosít tárhelyet az egyházmegye, amelyet akár új honlap létrehozásával, akár a már meglevő honlap átköltöztetésével is ki lehet használni. A webmester és a sajtóreferens egybehangzóan buzdította a helyi újságírókat, hogy szabadon használják föl a köz- ponü honlap tartalmait saját kiadványaikhoz - ugyanakkor azonban minél több helyi hírt, programot küldjenek meg Vácra is, lehetőségként arra, hogy a szép és fontos helyi kezdeményezéseket az egymástól távolabb, de akár az egyházmegye határain kívül élők is megismerjék a hivatalos és országosan ismert webfelüle- ten. ■ Istenünk, örök Pásztorunk! Te hívtad meg XVI. Benedek pápát Szent Piter hajójának kormányzására. Köszönjük, hogy bölcsességgel Is alázatos lélekkel viselte gondját a rábízottaknak! Szolgálata befejeztével add meg neki • azlgazság munkatársainak megígért hátét és szabadságot! Kérünk, áraszd ki Szentlelkedet azEgyház bíborosaira, hogy örök Igédre figyelő szívvel válasszák meg Róma új püspökét, akit a Te szereteted ajándékoznekünk. Krisztus, a mi Urunk által. Amen. Hívek könyörgései a Nagyböjt első felében: Áldd meg, Urunk, leköszönő pápánkat, és add, hogy új szentatyánk is, akit helyette megválasztanak, Lelked erejével vezesse Egyházadat az üdvösség útján! Add, Urunk, hogy zsinati együtt gondolkodásunk a Nagyböjtben adjon indítást számunkra az őszinte megtérésre! (Hallgass meg, Urunk!) J
