Új Néplap, 2013. január (24. évfolyam, 1-26. szám)
2013-01-26 / 22. szám
2 MEGYEI KORKÉP 2013. JANUÁR 26., SZOMBAT A Jászok Egyesületének előhírnöke volt az Hjak köre Harminc méter magasban dolgozik szakma Kovács Ferenc manapság Szolnok panorámájával ismerkedik munka közben emlék Kereken 140 évvel ezelőtt, 1873 januárjában jelent meg - 3 hónappal a későbbi megyeszékhelyet: Szolnokot is megelőzve - Jászjákóhalma első újságja, a Jász-Kürt. Erre emlékeztek most. A lapot Pesten és Pozsonyban tanuló egyetemisták írták szülőfalujuk számára és kőnyomatosan sokszorosították. A lap kiadója a Jászvidéki Ifjak Köre volt, mely akár előzményének is tekinthető a mostani Jászok Egyesületének, hiszen ők is már összetartottak a távolban és segítették az itthoniakat információkkal ellátni. Érdekes, hogy 130 évvel később ugyanezen a néven alakult egy bejegyzett civil szervezet Jákóhalmán szintén olyan fiatalokból, akiket érdekelt a község helyzete és a maguk módján segíteni akartak. A sors iróniája azonban, hogy úgy szétszóródtak a világban a kezdeményezők, hogy néhány év után megszűnt a kör, ugyanúgy, mint hajdan. S hogy miről írtak akkoriban? Például arról, hogy az éppen akkor épülő Szolnok-Jászberény vasútvonalon már fel lehet kapaszkodni engedéllyel a kőzúzalék-szállító vagonokra Pestre menet. ■ Saját életükről írtak a szépkorúak, akiket díjaztak életút Kétezer pályázat ér- u> kezett tavaly a Emberi Erőforrások Minisztériuma nyugdíjasoknak szóló Életút pályázatára. A díjazottak között két karcagi is volt. Kovács Imréné és Pékár László tegnap a karcagi városházán az Országos Nyugdíjas Polgári Egyesület rendezvényén szóltak életükről szépkorú társaiknak.- Tisztelem az idős embereket, tapasztalataikat munkám során igyekszem hasznosítani - mondta a rendezvény után dr. Fazekas Sándor vidékfejlesztési miniszter. - Tanulságos életutak- ról hallhattunk, örülök, hogy az egyesület az állami szervekkel összefogva ilyen pályázatot írt, így ezek az életutak megmaradnak, lehet belőle a fiataloknak is okulni - tette hozzá. ■ Hónapok óta egy méretes munkagép, egy toronydaru gémje köröz Szolnok belvárosa fölött. Kezelője, a 46 esztendős Kovács Ferenc fent, a 30 méter magasban is apró - a földről pedig pláne parányinak tűnő - kabinból magabiztosan irányítja a derékszögű technikát, melyre nap mint nap rácsodálkoznak kicsik és nagyok egyaránt. Mészáros Géza Szabadtéri foglalkozások keretében gyermekcsoportok apróságai kapaszkodnak az építkezési terület köré húzott kerítésbe, s kipirult, kíváncsi arccal tekintenek az ég felé. Holott különlegesebb csoda nem történik a magasban, csupán hétköznapi munka folyik. De milyen is madártávlatból ez a munka? Valóban olyan érdekes és izgalmas, mint a két lábbal | a földön álló átlagembernek? Erre ad választ Kovács Ferenc.- Vélem, számomra mást jelent e munkának az izgalma, mint azoknak, akik az örökké változó panoráma miatt tekintenek érdeklődéssel rá. Miskolci vagyok, és érettségi után a helyi, 15 ezer embert foglalkoztató Lenin Kohászati Művekhez kerültem. Már pályakezdőként szerettem volna daruzni, és ez a vágyam hamarosan valóra is vált: 1984-ben híddarukezelői képesítést szereztem. Azóta szinte az életem egyharmadát a magasságokban töltöm.- Mi vonzotta ehhez a különleges szakmához?- Elsősorban már fiatal fejjel felmértem, hogy a kohászat haldoklik, és új szakmákat kell tanulnom. Tetszett, hogy a magasban, egyedül dolgozhatom, ráadásul nem ázok, nem fázok. | És kihívásnak éreztem azt a felelősségteljes munkát is, amit | egy híddarusra rábíztak (a híddaru egy állványra szerelt sínen mozog). Húsz év után aztán toronydarura szereztem képesítést, melyekre különböző típusvizsgákat tettem le, így tíz esztendeje már ilyen gépeken dolgozom.- Az utca emberének még felnézni is félelmetes, nemhogy odafentről letekinteni és főleg, felelősséggel dolgozni. Nincsenek fóbiái, félelmei?- Ha lennének, már nem dolgoznék darukon. A mostani gép törzse 30 méteres, a gémje mintegy 45 méterre nyúlik ki. Egy-egy nagyobb szél belengeti ugyan, és a kabin sincs nagyobb, mint 2 négyzetméter, de nem dolgozunk és nem is dolgozhatunk olyan körülmények között, ami nem biztonságos. Amennyiben erős szél fúj, a munkavégzést abba kell hagyni, nem tartózkodhatunk a darun. A biztonsági berendezések biztosítják, hogy a daru állékonyságával ne legyen probléma, például a túlterhelésgátló rendszer letilt, ha nagyobb terhet próbálnánk megemelni a daru teherbírásánál. Egyébként ezek a gépek ritkán hibásodnak meg, az apróbb villamossági hibákat pedig a szerelőink gyorsan kijavítják. Más esetben az automatika leállítja az adott munkát, ha észleli, hogy a darus „elveszítette” az irányítást. Még mielőtt megkérdezné, szerencsére nem voltam még veszélyhelyzetben, és a munkámmal nem is okoztam veszélyt. Gyorsan lekopogom! A daruzás olyan, mint az autóvezetés. Koncentrálni kell, és nem szabad rutinból végezni a megszokott műveleteket, mert az okozhatja a veszélyhelyzeteket;- Elég sokat létrázhat! Nem megterhelő önnek a napi többszöri le-fel szaladgálás?- Ha reggel 7-től délután 4-ig dolgozom, akkor mindössze egy alkalommal egy fél órát jövök le délben a daruról. Esetleg, ha netán valami sürgősebb szükség szorít. Egyébként pedig odafent töltöm a munkaidőt. Egy építkezésen a terheket szinte mindig emelgetni kell, tehát alig állhatunk le. Ha mégis akad feladat nélküli idő, azt evéssel, újság- vagy könyv- olvasással, esetleg rádiózással töltöm el.- Hogyan tölti a szabad idejét egy darus? Önnek mi a hobbija?- Miskolciként a munkám ritkán köt a szülővárosomhoz. ÉL . Kovács Ferenc azt mutatja, hogy munkaidejének nagy részét hol tölti. E gép törzse 30 méter magas, de nemrégen egy 45 méteresen dolgozott. Rajongói kör van mint azt Kovács Ferenctől megtudtuk, külön funklubja van a toronydaruzásnak. A „Toronydaru-figyelő" elnevezésű fórumon a szakma rajongói osztják egymással gondolataikat, észrevételeiket, s teszik fel képeiket, videóikat a világhálóra. Beszámolnak az ország területén dolgozó emelőrendszerek feladatáról a munkaterületre való felvonulástól egészen a leszerelésig, valamint, ritkán ugyan, de az esetleges balesetekről is. A fórum - a rajongóknak köszönhetően - szinte napi információkat közöl az országban zajló legnagyobb, „legmagasabb” építkezésekről. Az ország minden szegletében megfordulok. Ott élek ideiglenesen, ahol a munkám van. Általában a cégem addig bérel számomra és munkatársaim számára lakást az adott településen, amíg az építkezés be nem fejeződik. Hetekig, hónapokig csak hétvégeken járunk haza, vagy ha szabadságra megyünk. Olyan az életünk, mint egy kamionosé. Én, amikor hétköznaponként, a munkaidő végén a bérleménybe „hazatérek”, netezek, vagy olvasok, aztán pihenek. Az adott települések délutáni, esti rendezvényeire, ha számomra vonzóak, általában elmegyek. Nem iszok alkoholt, mégis jól tudok szórakozni. Élvezem ezt az életet, bár jó volna, ha olykor többet lehetnék a kedvesemmel. Ez a darus munka mozgásszegény, de nem ingerszegény. Nem vonzz túlságosan a mozgás, a sportot inkább a tévében szeretem. Ám minden esetleges kellemetlenségért, kényelmetlenségért engem kárpótol a magasság adta látnivaló. Csodálatos fentről a világ: a napfelkelte, a naplemente, az időjárás változásai, és különleges az égből a föld flórája és faunája is. Képeket és videókat készítek, melyek közül a legszebbeket megtartom a magam örömére. Hát így él és dolgozik egy darus Magyarországon. Legalábbis, én így élek. Manapság éppen Szolnok belvárosa fölött! A fonások negyede érkezett térségünkbe megyei közgyűlés Egyeztettek a következő évek fejlesztéseiről is Idei első ülését tartotta pénteken a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Közgyűlés. Tájékoztató hangzott el többek között az Észak-Alföldi Regionális Operatív Program 2012-es eredményeiről, valamint döntés született a hazai decentralizált forrásokkal kapcsolatos támogatási szerződések lezárásáról, illetve a megyei területfejlesztési koncepció célrendszerével, kapcsolatban. Napirend előtti kérdésre válaszolva Kovács Sándor, a közgyűlés elnöke megerősítette, hogy az Orbán Viktor miniszterelnökkel a közelmúltban lezajlott egyeztetések azt tükrözik, hogy a megyei önkormányzatok területfejlesztési szerepvállalása megfelelő nagyságrendű lesz. Mező Ferenc, az Észak-Alföldi Regionális Fejlesztési Ügynökség új ügyvezetője az ÉAOP előrehaladását bemutató előadásában elmondta, hogy az ügynökség 321 milliárd forintot kezelt a 2005-2012-es időszakban, melyből 141 mil- liárdot fizettek ki mostanáig. Az ügynökség kiemelt feladata ebben az esztendőben, hogy legkésőbb év végéig leszerződjenek a 2005-2012-es időszak forrásaira, illetve 2015. év végéig ki is fizessék azokat. Az összes ÉAOP-forrásnak eddig mintegy 25 százaléka érkezett Jász-Nagykun-Szolnok megyébe. Ennek elsődleges oka, hogy mind a lakosság, mind a települések számát tekintve arányaiban kisebb megyénk, mint a régió másik két térsége. Az ÉOAP öt prioritása - gazdaság- fejlesztés, turizmusfejlesztés, közlekedésfejlesztés, humán erőforrás fejlesztés, valamint város és térségfejlesztés - keretében a megyében eddig 33 milliárd 717 millió forintot fizettek ki eddig. A gazdaság- .fejlesztésre megítélt összeg arányaiban jelentősebb a többihez viszonyítva. . A testület megtárgyalta a megyei területfejlesztési koncepció célrendszerére vonatkozó előterjesztést is. Ez 2030-ig fogalmaz meg jövőképet, illetve a 2013-2020-as időszak fejlesztéseinek célhierarchiáját határozza még, öt területi, illetve négy ágazati cél megjelöléssel. Az elkövetkező hét év fejlesztéseinek irányát meghatározó megyei dokumentum kialakítása széles körű társadalmi egyeztetéssel zajlik ezekben a hetekben-hó- napokban, a települési önkormányzatok, szakmai szervek, vállalkozások javaslatainak, észrevételeinek figyelembe vételével. Mindezek mellett a megyei közgyűlés véleményezte többek között négy település - Jászberény, Jászjákóhalma, Tiszafüred és Törökszentmiklós - területrendezési tervét. ■ Etetődíszek a fenyőfán. A szolnoki Hét Színvirág óvodásai még a karácsonyi ünnepek alatt etetődíszeket helyeztek el az erdei iskola három nagy fenyőfáján. Az eltelt közel egy hónap alatt sok kismadár szokott rá az eleségre, amelynek pótlásáról az iskola rendszeresen gondoskodik.
