Új Néplap, 2013. január (24. évfolyam, 1-26. szám)

2013-01-23 / 19. szám

2013. JANUÁR 23., SZERDA MEGYEI KÖRKÉP 3 Bő szoborként is dolgozott kaland Nyelvtanulásra gyűjt pénzt a nélkülöző fiatalember Gábor egyáltalán nem tűnik hajléktalannak, erre különösen ügyel Egyszer úgyis gazdag leszek! - mondja Gábor HÍREK Herenden is láthatóak a cukrász remekek A tiszaföldvári Erdős Hanna olimpiai- és világbajnok mes­tercukrász mutatkozik be január 26-ától a rákóczifalvai Macimúzeumban. A Herendi­alkotások, kalocsai-térítők másolatait hat héten keresz­tül lehet itt megtekinteni. Az erfurti verseny aranyérmese a győztes versenymunkákat a falvai tárlat után igazán méltó helyre: Herendre és Esztergomba szállítja, hogy az ottani múzeumokban is kiállíthassák. ■ J. ZS. Háromszázmilliós fejlesztés a kórházban folytatódik a Szolnoki MÁV Kórház rehabilitációs osz­tályát érintő beruházás. Az infrastrukturális feltétel- rendszert fejlesztik és egy központi fizikoterápiás részt alakítanak ki az egészségügyi intézményben több mint 300 millió forintos beruházás ke­retében, amely még idén meg­valósulhat. ■ SZ. ZS. A történetíró papra emlékeztek Jákóhalmán LiCHTNER (világosi) Gáspár születésének tavaly januárban volt a 100. évfordulója. Jász- jákóhalma jeles szülöttéről véletlenül szerzett tudomást a Horváth Péter Honismereti Szakkör későbbi vezetője - Fodor István Ferenc - még egy 1974-ben kiadott hódme­zővásárhelyi kislexikon alap­ján. Tavaly folytatódott életé­nek kutatása, hisz amellett, hogy Vásárhely plébánosa volt 25 éven át, a város történet­írójaként is nagyot alkotott. Most - lezárva a jubileumi évet - a magyar kultúra napja alkalmából emlékezett meg a szakkör történetírói tevékeny­ségéről. ■ T. A. Fiatalok próbáltak lopni, sikertelenül HÁROM JÁSZÁROKSZÁLLÁSI fia­talt lopáson értek tetten egy jászberényi áruházban hét­főn. A15-15 és 18 éves tolva­jok kozmetikumokat és pék­árukat pakoltak a táskájukba, majd fizetés nélkül szerettek volna távozni. A biztonsági őrök megállították őket. A két lány és fiú ellen lopás miatt indult nyomozás. ■ T. A. Dolgoztak biztonsági őr­ként, élő szoborként, lovak gondozójaként. Takarítottak szélvédőket és kirakat­üvegeket, lényegében most is ebből élnek. Ha egy kis pénzük van, angolt tanul­nak. Különös sors a két haj­léktalan fiatalemberé... Joó Zsuzsa- Ide nézzen, ma jó volt a dél­előtt, lesz már mit ennünk!- fogad mosolyogva a szolno­ki Orr Gábor és barátja, Bede Csaba. A fiúk megmutatják reggeli szerzeményüket: egy liter tej és három üveg befőtt lapul szatyruk mélyén, egy né­nitől kapták ezeket, akit végre valaki meghallgatott. Nem hétköznapi az, a két srác hogyan és miből él: él­ménybeszámolókat mesél­nek idegeneknek izgalmas életükről vagy éppen csak hallgatnak. Szatyrot cipelnek időseknek, szélvédőt mosnak, lovakat csutakolnak. Soha nem kérnek és nem könyörög­nek, emelt fővel várják, hátha végre rájuk mosolyog a sze­rencse. Mégha pici is az a sze­rencse... Mint például most: egy hölgy érkezik mellénk, a fiúkat keresi. Saras lett a ki­rakat, meg kellene takarítani. A srácok bocsánatot kérnek tőlünk, dolgozni is kell, első a kötelesség. A hátizsákból ; előkerül az ablaktisztító, ruti- £ nos mozdulatokkal kezdik el § lemosni a kirakatot. Közben 1 elmondják, bár tényleg nem 2 kérnek semmit, ha kapnak valamit a munkájukért, azt azért elfogadják. Főleg élelmi­szert.- Ha mi vesszük meg a napi menünket, az igen egyszerű: párizsi, zsömlével. Ezért jó, ha valakitől végre másféle ételt kapunk - teszik hozzá, a kira­kat üvege egyre tisztább...- Jártam én suliba is, de nem végeztem el - meséli Gábor. - Egyszer elkerültem Keszthelyre, ott egy férfi támogatott, beíratott az is­kolába, vegyiáru eladónak tanultam. Az érettségi előtt azonban kénytelen voltam ab­bahagyni a tanulást, az utcán nehéz házi feladatot készíteni. A huszonkettő esztendős Orr Gábor 2008. szeptemberétől él az utcán. Pár éve még vasúti kocsik­ban lakott, majd lecserélte ezeket egy elhagyott, romos házra.- a legszebb pár hetem a Dunántúlhoz kötődik. Képzelje, szállodában éltem! - mondja a fiatalember, majd elárulja, egy tehetősebb család fizette a „luxus- körülményeket”, ami persze nem tarthatott sokáig, de annál emlé­kezetesebb volt.- egyszer gazdag leszek! Hogy hogyan és miképpen, azt nem tudom. Talán egy szerencsejáték nyereményének köszönhetően, esetleg egy nő segítségével... Vagy talán beállók versenyszerűen bokszolni, hiszen masszív gyerek vagyok! Inkább a ringben adom ki minden dühömet, bánatomat, nem pedig az utcán. Kerülöm az összetűzéseket, normális életet akarok élni! Van, amikor úgy ér­zem, feladom ezt az egész küzdel­met De a tudatomnál sokkal erő­sebb az életösztönöm: az éhség arra buzdít, keljek fel, keressek munkát, dolgozzak és vegyek va­lami ennivalót, amivel kihúzha­tom másnapig. Megtudjuk, itt, Szolnokon, jó ideje egy romos házban húzza meg magát a két fiatal, ahol se víz, se villany nin­csen.- Van szagunk, ugye? Bo­csánat... - mentegetőzik Ga­bi. - Pedig itt-ott mindig le­mosdunk, ráadásul ügyelek arra, hogy a kabátot, amiben alszok, levegyem, csak az­után megyek emberek közé. A ruhámra is vigyázok, nem vagyok hajlandó úgy kinézni, mint egy hajléktalan - a gon­dolat kissé ellentmondásos, hiszen a srácok tényleg fedél nélküliek.- Tavaly a külföldi munkát is megpróbáltam - teszi hoz­zá. - Amszterdamba utaztam, élő szoborként kerestem a be­tevőre valót. Reggeltől estig mozdulatlanul álltam egy té­ren, arcom befestve. Hullott a kalapba a pénz, arra elég volt, hogy kenyeret, cukrot tudtam venni. A koszon kívül az an­gol nyelv is ragadt rám, az nagyon jó volt... vissza is me­gyek oda. ■ Amikor Amszterdamban volt élő szobor, a koszon kívül angol nyelv is ragadt a fiatalemberre. Kiderül, Gábornak és Csabá­nak ma is célja a nyelvtanulás, erre gyűjtik a pénzt. Minden nap a kevésből valamennyit félretesznek, hogy hetente egyszer-kétszer be tudjanak ülni egy internet-kávézóba. Itt aztán gyakorta nyitják meg a netes angol könyveket.- Van, hogy reggeltől estig ott ülünk a gép előtt. Szívjuk magunkba a tudást, jól jöhet az még - teszi hozzá Csaba, majd megsúgja, szeretne ő is külföldön dolgozni, méghozzá Angliában, felszolgálóként. - Ehhez azonban el kell végez­nem a pincériskolát. Jaj, de jó is lenne...! - sóhajt a fiú. A kirakat csillog-villog, a „megbízó” elégedetten szem­léli, majd egy-egy szendvicset nyom a srácok kezébe, köszö­netképpen. - Rántott húsos! Nem is tudom, mikor ettem ilyet utoljára - csillan fel Csaba szeme, gyorsan kicsomagolja a szendvicset és élvezettel kez­di el majszolni. Tényleg szép ez a délelőtt! JEGYZET A rőzsehordók korát éljük az erdei út szélén ül piros fejkendőben a fáradt moz­dulaté asszony, hátán rőzse- köteggel. Az erdőbe agyagos út vezet. Nézem a megtört, sovány arcú nőt. Mintha teg­nap találkoztam volna vele. Pedig évszázadok választa­nak el bennünket. ismerős A jelenet, a szegé­nyes öltözet, meg az élet­helyzet. A piros fejkendős asszonyt Munkácsy Mihály híres festményén láttam a minap, ám XXI. századi sorstársaival 2013-ban úton, útfélen találkozók. a rőzsehordók, a gyújtós és tűzifa után kutatók egyre gyakrabban jelennek meg a fasorok, az út menti bozóto­sok körül. Ők már modern korunk fázós szegényei. nem kötik hátukra a napi szerzeményt, azt taligáikon tolják hazáig, vagy rozo­ga kerékpárjaik csomag­tartójára kötözve, ingatag kormányzással viszik házaikba. Hallom a faáru­soktól, egyre kevesebben engedhetik meg maguknak, hogy mázsaszámra, időben, öngondoskodással beszerez­zék még a téli fagyok előtt a tüzelőt. Kis tételekben, a se­gély, meg az alkalmi munka kifizetése után jut kis kaglpa a tűzre való - sokszor csak egy ölnyi fa. mesélik az elszegényedő településeken élők, ha el­néznek a messzibe, a házak kéményeiből nem száll már magasba a füst. Mert az idén még nem gyújtottak be az ott élők. a hideg idő beköszöntésével sokkal többen válogatnak a rászorulókat segítő szer­vezetek ruhaadományaiból. Amikor távoznak, a szer­vezők már látják, tudják: nem a családtagok öltik magukra a sok ezt meg azt. A kályhában végzi az ágyne­mű, az alig használt nadrág, az utolsó divat szerinti blúz is. Szemlesütve veszik tudo­másul, így is jó célt szolgál. Ahogy korunk rőzséje. Helybenhagyták a Szolnoki Törvényszék ítéletét jogerős A Szolnoki Törvény­szék még 2012 májusában em­berölés bűntettének kísérlete, testi sértés vétsége, magánlak­sértés bűntette és garázdaság vétsége miatt B. Imre Dániel vádlottat, mint visszaesőt 6 év börtönbüntetésre ítélte. Miután a vádlott akkor enyhítésért, vé­dője pedig részbeni felmenté­sért és enyhítésért fellebezett, ezért a jogerős ítéletet a Deb­receni ítélőtábla hozta meg, méghozzá most kedden. B. Im­re Dániel 2011. január 8-án egy baráti rendezvényen vett részt Kunmadarason, ahol alaposan felöntött a garatra. A vádirat szerint az ittas férfi délután belekötött S. Csaba sértettbe, aki állítólag - ahogyan a ha­tározatban áll - „tánc közben megfogta B. Imre Dániel lány­testvérének, a középsúlyos ér­telmi fogyatékos B. Malvinnak a tomporát”. A szóváltást du­lakodás követte, majd B. Imre Dániel a sértett házáig követve szidalmazta őt. A portán aztán előkerült egy fejsze is, ami­vel a vádlott kis híján megölte S. Csabát. Amennyiben a házi­gazda a csapás elől nem tér ki, úgy súlyos, életveszélyes, de akár halálos kimenetelű sérü­léseket is szenvedhetett volna. A Debreceni ítélőtábla kedden helybenhagyta a Szolnoki Tör­vényszék B. Imre Dániel ellen hozott ítéletét. ■ M. G. Iskolában koncerteztek. A Szent Tamás Görögkatolikus Általános Iskolában léptek fel a szolnoki szimfonikusok tegnap délelőtt. Ismert film­slágereket játszottak, melyeket projektoros kivetítéssel tettek színesebbé. A koncert után közös foglalkozást tartottak a gyerekeknek a zenészek. Energiatakarékos, modem irodaépületet adtak át fejlesztés Átadták Jászberény­ben az Electrolux új irodaházát. A mintegy hatszázmillió forintos fejlesztéssel megvalósult épü­letben 71 munkavállaló végzi feladatait. Mint azt Szentpéteri Ferenc, az Electrolux hűtőszek­rény és fagyasztóláda-gyárának igazgatója elmondta, a négy és fél hónap alatt felépült iroda­ház-fejlesztéssel párhuzamosan herényi bázisuk fűtési rendsze­rét is korszerűsítették, amelyre ugyancsak mintegy 600 millió forintot fordítottak. Az irodaház létrehozásával energiatakaré­kosabb, korszerűbb, kényelme­sebb körülményeket teremtettek munkatársaik számára. Takács János az Electrolux Kelet-Közép Európai Holding igazgatója el­mondta, hogy a XXI. század kö­vetelményeinek megfelelő iroda­épületet hoztak létre, amelyben munkatársaik inspiráló környe­zetben hasznos, kreatív mun­kát tudnak végezni. Dr. Gönczy Sándor, az Electrolux európai al- elnöke hozzátette, az cégcsoport herényi gyáraiban folyó magas színvonalú munkavégzésre jel­lemző, hogy a kontinensen mind gyártási rendszerek, mind ener­giahatékonyság tekintetében el­sőként érték el a legmagasabb minősítést. A gyár tízemeletes, korábbi irodaházából február el­ső hetére kiköltöznek, az épület hasznosításáról még nem szüle­tett döntés. ■ B. Cs.

Next

/
Oldalképek
Tartalom