Új Néplap, 2013. január (24. évfolyam, 1-26. szám)
2013-01-21 / 17. szám
4 2013. JANUÁR 21., HÉTFŐ A SZERKESZTŐSÉG POSTÁJÁBÓL Kupa helyett csoki volt a cél verseny Lufival a szájukban úsztak a gyerekek a bohókás évadzárón Az egyik legmókásabb versenyszám a lufival a szájban való úszás volt, de számos más vidám emlék is fűződik az eseményhez Rendre kiderül, a megszerzett tudás mindig jól jön egyetemen visszajárnak az egyetemről a volt „aranyos” kollégisták. A Szolnok Városi Kollégium Arany János tehetséggondozó programjának hagyományos rendezvénye lett az elmúlt évek során a korábban végzett „aranyos” kollégisták meghívása egy hét végi közös beszélgetésre. Volt diákjaink közül ezúttal is többen elfogadták a felkérést. A kollégiumban megrendezett program pályaorientációs rendezvényeink egyik fontos eleme, hiszen első kézből, az egyetemeken tanulók személyes tapasztalatain keresztül tájékozódhatnak a továbbtanulással kapcsolatos legfrissebb ismeretekről a felsőbb éveseink. Legyen szó albérleti viszonyokról, ösztöndíjról, a nyelvvizsgák fontosságáról, vagy külföldi tanulási lehetőségekről. Évről évre kiderül, hogy valójában nem létezik úgynevezett „büfé szak”, mert mindenütt kell tanulni, különösen vizsgaidőszakban. A gimnáziumi évek alatt letett ECDL-vizsgák jól jönnek a megszerzett praktikus tudást illetően, közvetve megkönnyítik ugyanis számos tantárgy tanulását. A beszámolókból rendre kitűnik, hogy utólag már felértékelődnek a szigorú tantárgyi követelmények, mert az így szerzett tudás jól jön később az egyetemen. A nyelvtanulásnak, a gimnáziumi évek alatt letett nyelvvizsgáknak is nagy az értéke, mert az örökös időprésben élő egyetemistának legalább ezzel már nem kell foglalkoznia. Volt „aranyos” kollégistáink beszámolóiból ezúttal is kiderült, önálló véleményalkotásra képes, öntudatos fiatalemberekként jól megállják helyüket az egyetemeken, ami a kollégiumban öt tanéven át zajló személyiségfejlesztés, mentálhigiénés- és önismereti foglalkozások, az egyéni problémakezelés eredménye. A tanulók érettségi vizsgára, továbbtanulásra való tervszerű felkészítése, a rendszeres idegen nyelvi és tantárgyi kollégiumi képzések, tehetséggondozó foglalkozások pedig sikeresen letett középfokú nyelvvizsgákban, ECDL vizsgákban, és B kategóriás jogosítvány formájában kamatoznak már a gimnáziumi évek alatt. Csirke József, Szolnok Városi Kollégium „Bohókás” évadzáró edzést tartott a martfűi Úszó- és Triatlon Klub a közelmúltban. A gyerekek izgatottan várták az immáron hagyománnyá vált edzést. Balogh József elnök, triatlon edző és Botka Tibor úszóedző szórakoztató, erőt próbáló játékokkal tették emlékezetessé a gyerekek Mitől változik a jövőnk? Két igen értékes cikk is vállalkozott-e kérdés megválaszolására az Új Néplapban. Az egyik írás állítja: nehezen megy a generációváltás a megyénkben is, egyre kevesebb fiatal vállalja a vidéki életet, az agráriumunk csupán öt százaléka fiatal. Kérdés, ki fog gazdálkodni tíz-húsz év múlva? A másik írás szerint évekre meghatározza megyénk fejlődésének számára ezt a napot. A 2005 év végén alakult MÚTK-nak első évben 6 fős létszáma immár fél 100-ra duzzadt. Józsi bácsi már óvodás koruktól tanítja és szeretteti meg a gyerekekkel az úszást. Iskolás koruktól Tibi bácsi irányítása alatt tanulhatják meg az úszástechnikákat. A két edző fő fejlődési irányát, ha sikerül a szükséges terület-fejlesztési koncepciót elkészíteni, elfogadtatni, megvalósítani. Ezektől valóban változhat jövőnk? Én a fejlett nyugati polgári demokráciák glo- balizációs-modernizációs-szocia- lizációs folyamatainak változását jelentős részben a településépítésben látom. A közélet három cselekvési központba sűrűsödött. Első fokon található a község, felkitartásra, szorgalomra, és a sport iránti szeretetre neveli a gyerekeket. A közelmúltban hangos volt az uszoda az olyan gyerekektől, akik most nem éremért, kupáért küzdöttek, hanem csokiért. A klub honlapján lévő képeket még ma is megmosolyogva nézegetjük, hiszen volt lufival a jebb a megye és végül az állam. A nagy elvek, eszmények, célok - szabadság, egyenlőség - az államban születtek. Az akadémikusok, professzorok, politológusok, szociológusok az államban alkottak. Ám a települési intézmények vizsgálatát, az új rendszer ki- és felépítésének erőforrásának megismerését a községeknél kezdik, nem pedig a megyéknél. Mert a községek, városok szájban úszás, vizes pólós vál- ! tóúszás. Lányok, fiúk, kicsik, nagyok lelkesen szurkoltak egymásnak. És következett a várva várt csokihalászat, ahol senki sem maradt üres kézzel. A kétórás edzés emlékével a szívében készül a csapat az újabb versenyekre. ■ CSÜLLÖGNÉ GYÖNGYI a szabad népek, polgárok ereje lent, a községekben rejlik. Igen fontos a község rendezése, a lakosság gazdasági, kulturális és egészségügyi szükségleteinek kielégítésére irányuló szervezet tevékenysége. E nélkül a település önmagát nem tudja fenntartani. Ezen a helyzeten változtatni kell, mert jelenleg több település nem tudja önmagát ellátni. Dr. Bálint Sándor, Szolnok A pénzbeszedés fontos helyei, avagy vámházak a varos peremén a vám, mint olyan, a gazdasági javak több terület közötti forgalom után szedett szolgáltatás, államjövedelem. A királyok, hogy hatalmuk szilárd alapon nyugodjon, nagy területű földeket adtak ajándékba a hűbéruraknak. A kereskedelmi fejlődés folyamán fejlődött ki az a gyakorlat, hogy feljogosítást kapott a hűbérúr arra, hogy a területén áthaladó út használatáért vámot szedhessen. A XVIII. század végén az európai országok a belső gazdasági fejlődést védő eszközévé tették a vámszedést, hogy ezzel megakadályozzák, hogy idegen áruk kiszorítsák a piacról a hazait, így alakult ki a védelmi vámtarifa. Szolnok város viszonylatában fiatal koromban két vámról tudtam. Pénzvám, mélyet az utak és hidak használatáért kellett fizetni és a természetben is, amelyet a malmok és őrlődarálók szedtek. 1905-ben dőlt el, hogy Szolnokon a Tiszán átívelő fahíd helyett vasszerkezetű hidat kell építeni 1908-ra. A híd többféle ok miatt csak 1911-re készült el és a kereskedelmi minisztérium tulajdonába került, vagyis a híd használatáért beszedett vám a minisztériumot illette. Köztudomású volt, hogy Szolnok városa a megyeszéfo helyek közül - vagyon tekintetében - az utolsó helyen állt, tehát égetően szükség lett volna valami pénzforrásra. A városba bevezető utak mellé 2x2 méteres úgynevezett vámházakat építettek. Az 1920-as évek végén a város vámbérletbe vette a Tisza-hidat, amely jelentős pénzjövedelmet hozott, évi 12 ezer pengőt. A közúti vámnak csekély jövedelme volt és gyakori volt a visszaélés. Hat vámszedő helyet jelöltek ki a város körül: 1. A Tisza-híd Verseghy park felőli részén, a feljárati oldallépcső tetején. 2. Az Abonyi úton a MÁV gurító alatti híd előtt. 3. A Verseghy úton a vártemplom mögött a volt leventeotthon előtt. 4. A Tószegi úton a volt bútorgyár főbejárat körül. 5. A Körösi úton a temetői templommal szemben. 6. A Thököly úton a Rékasi sorompó után. 1939. január elsején megszűnt a közúti I vámszedés. SzuroveczPál Ki gazdálkodik majd itt húsz év múlva? változás Évszázadok óta köztudott, hogy nagyon fontos a község szerepe A levelekből válogatunk. A kiválasztott írások - a levélíró hozzájárulása nélkül, mondanivalójának tiszteletben tartásával - szerkesztett, rövidített formában jelennek meg. Az itt olvasható vélemények nem feltétlenül azonosak a szerkesztőség álláspontjával. A szerkesztőség nem közöl olyan írásokat, amelyek megjelentetése törvénybe ütközik, gyűlöletkeltő tartalmú, sérti a személyiségi jogokat, az erkölcsöket és a jó ízlést. Névtelen vagy címhiányos írások közlését mellőzzük. Szerkesztőségünk fenntartja a jogot, hogy a meg nem rendelt cikkeket is olvasói levélként kezelje. Az írásokat a kriszti- na.matyus@axelspringer.hu e-mail címre, illetve az Új Néplap, 5001 Szolnok, Mészáros Lőrincz út 2. címre is várjuk. Olvasói vélemények találhatók még: Szoljon.hu. Végső búcsú Hollósi Frigyestől, a kiváló baráttól in memóriám A mindenki által szeretett és ismert színész majd’ húsz évet Szolnokon töltött A barátok, ismerősök, a megyei színházszerető emberek nevében búcsúzom, emlékezem Hollósi Frigyes Jászai-díjas, érdemes művészre. Sok szál kötötte Szolnokhoz, illetve a megyéhez. Itt kezdte pályafutását. 1962-ben került a Szigligeti Színházhoz és közel két évtizedet töltött itt. Rengeteg szerepet, főszerepet kapott, mellette a Magyar Rádió szolnoki stúdiójából rendszeresen hallhattuk kellemes hangját. Városunk repterén töltötte katonaidejét, majd leszerelése után az előadások mellett járta a megyét, így a szolnokiakon kívül a vidékiek is megismerhették tehetségét, kellemes humorát. Engem különösen sok szál fűzött hozzá. Itt tartózkodása idején én készítettem a színház reklámfotóit. így rendszeresen részt vettem az olvasó-, illetve a főpróbákon. Szabad estéimet pedig általában a Színészklubban töltöttem. Egyik alkalommal a névnapomat ünnepeltük és a késői órákban megérkeztek az előadásról a színészek. Köztük volt Frici barátom is, akinek mondtam, 21-én folytassuk a buht. Rákérdezett, honnan tudom, hogy akkor van a születésnapja. Mondtam, azt nem tudom, de az enyém akkor lesz. Kiderült, f - mindketten 1941. április 21-én £ születtünk, de én vagyok az ,§„__ idősebb, mert két órával meg- ii előztem Frici barátomat. Ettől A kép Hollósi Frigyesről (balról) és Nagy Zsoltról a '70-es években készült a perctől „testvéri szövetséget” kötöttünk, Frici lett az öccs, én a bátyus. Minden évben köszöntöttük egymást. Telefonon tartottuk a kapcsolatot. Ha Szolnokra jött, rendszeresen találkoztunk. Sok-sok közös élményben volt részünk. Utoljára tavaly október végén beszéltem vele telefonon. Súlyos műtéten estem át és a kórházi ágyról hívtam fel és beszámoltam egészségi állapotomról, mire ő azt mondta „Látod barátom, nem hiába vagyunk testvérek, én is hasonló nehéz műtéten estem át, jó lenne mielőbb találkozni”. Ez már lehetetlen. Fájó szívvel búcsúzom a „testvértől”, a jó baráttól, a kiváló színésztől. Nagy Zsolt, fotóriporter
