Új Néplap, 2012. december (23. évfolyam, 281-304. szám)
2012-12-15 / 293. szám
2 A NAP TEMAJA 2012. DECEMBER 15., SZOMBAT Aki először kerül be ide, annak ez nagy megrázkódtatás. Nem az a nehéz pillanat, amikor belép a kapun, hanem amikor rávirrad a következő nap és látja, érzi, ki tudja, vajon meddig nem fog létezni számára a külvilág. / M M / EGY ZART KÖZÖSSÉG MINDENNAPJAI Nem volt szokványos élmény megérkeznünk. Nemcsak kijutni, de bemenni sem egyszerű a szolnoki börtönbe, a két kapu közti iratellenőrzés, minden gyanús tárgyra kiterjedő „vagyonelkobzás” után adnak csak át bennünket kalauzunknak, akire rá is szorulunk erősen. Nehéz volna magunknak kikeverednünk a sok lépcső, folyosó, menetrendszerűen nyüó rácsos ajtó közül. Egy támpontunk akad útközben, a közeli konyhát sejtető kellemes ételillat, mialatt a szembe jövő, bilincsben, vezető száron vagy csak sima kísérettel haladó fogvatartot- takat kerülgetjük. Szathmáry István- A közhiedelemmel ellentétben nincsenek nálunk luxuskörülmények, habár a konyhánk valóban jó - mondja vezetőnk, Vere- bélyi Kálmán bv. őrnagy, vezető nevelő és sajtóreferens. Nem véletlen, hogy a bírósági dolgozók közül is sokan, minimális térítés ellenében az intézetben ebédelnek. Ezzel kényes témához is érkeztünk, a sokak által luxusnak tartott életkörülményekhez, bár erről messze nincs szó. A börtön 140 fős befogadóképessége mellett átlagban 258 lakójára vigyáz a 126 fős őrszemélyzet. Igaz, van kultúrhelyiség, könyvtár, de ezzel együtt is nehéz volna szállodának nevezni. Hafenscher Csaba Zoltán bv. ezredes parancsnokkal beszélgetve főleg az intézmény életének emberi oldala érdekelt bennünket.- A büntetés-végrehajtás nemcsak elzárja a társadalomtól a bűnözőket, megpróbálja formálni, alakítani is őket - mondja az ezredes. - Ebben kell optimális arányt találnunk, de a szabadulok fele belátható időn belül visszakerül a falak közé.- Az első esetben bekerülőknél ugyanakkor gyakran nem is bűnözőkről beszélünk - folytatja beszélgetőpartnerünk. - Börtönbe kerülhet egy baleset okoB. István és J. Zoltán bízik abban, hogy hosszú büntetésük leteltével újra tudják építeni életüket. Ketten együtt emberöltőnyi időt töltenek a börtönben. zója is, aki nem figyel oda, iszik, vagy fáradt. Ami a nevelést illeti, egy két kivételtől eltekintve a börtönből mindenki újra kikerül a világba s a mi felelősségünk, milyen segítséget adunk ahhoz, hogy lehetőség szerint ne kövessenek el újabb bűncselekményt, és minél könnyebben vissza tudjanak illeszkedni a kinti életbe - mondja. Kollégáiról szólva a börtönparancsnok elmondja, nem lehet bárkiből büntetés-végrehajtási dolgozó. A feladatoktól függetlenül itt nagyon fontos körülmény a zártság. Sokan úgy érzik a kinti világban, hogy szeretnének a biztos kenyeret adó BV-nél dolgozni, mert amíg bűnözés létezik, addig börtön is lesz. De amikor a harmadik rácsos ajtó is bezáródik mögöttük, akkor van, akit elfog a bezártság érzése, ami kizárja, hogy itt dolgozzon. Nagyon kemény, egészségi, pszichológiai, fizikai felvételi vizsga után sem biztos, hogy itt marad valaki. A parancsnoki irodát elhagyva két, emberölésért elítélttel találkozunk. A 40 éves J. Zoltán és 33 esztendős B. István egy hatszemélyes, szülte kopár, de makulátlanul tiszta régi zárkában vár bennünket. Ketten együtt emberöltőnyi időt töltenek a szolnoki börtön falai közt, amit életellenes bűncselekményért szabtak ki rájuk. Kettő és öt éve vannak bent, jó magaviseletükért hátralévő büntetésükből idővel elengedhetnek pár esztendőt. Azért kértük a velük való találkozást, hogy némi fogalmunk legyen arról, mit jelent egy élet jelentős részét ennyire erősen behatárolt és szabályozott körülmények között eltölteni.- A bűncselekményem a családomat és engem is nagyon megviselt - mondja B. István. Őt családon belüli cselekmény juttatta ide, s itt úgy igyekszik hasznosan eltölteni az időt, hogy a hit segítségével is próbálja feldolgozni magában, ami évekkel ezelőtt történt. Miközben újabb szakmát szerzett a meglévők mellé, először a börtönlelkészhez fordult, majd egy térítő kis- egyház közösségében találta meg a vigasztalását.- Szeretnék olyan emberré válni, hogy az indulataimat, dühkitöréseimet korlátok közé tudjam szorítani. Itt először lelkileg összetörtem, majd találkoztam Ratnik Ferenc börtönlelkész úrral. Ő próbálta bennem megteremteni a lelki egyensúlyt. Minden tiszteletem az övé, hiszen megpróbált ráirányítani egy olyan dologra, amit később én jobban és tar■ Sajnos, a külső környezet gyakran visszajuttatja őket oda, ahonnan elindultak. talmasan meg akartam ismerni. Végül így kerestem meg egy kisegyházat, hogy a Szentírást jobban tanulmányozhassam - foglalja össze történetét.- Ehhez tudni kell, hogy Ratnik atya több felekezettel tartja a kapcsolatot - egészíti ki az elmondottakat Verebélyi őrnagy. J. Zoltán némileg másképpen szemléli a világot. A halkan, visszafogottan fogalmazó erőteljes ember inkább magában bízik, mint külső segítségben.- Volt időm arra, hogy feldolgozzam a történetemet, de az eleje nagyon rossz volt. Akkor még úgy tudtam, hogy család vár majd odakint, aztán egymás után kaptam a pofonokat. Próbáltam menekülni, gyógyszerek, meg ilyesmi, de utána a magam erejéből helyreálltam. Találtam magamnak egy célt, azt, hogy tartogat még nekem valamit az élet, ha odáig él tudok jutni. Ahogy feleszméltem, már könnyebb volt. Most már úgy gondolom, meg vannak velem elégedve, stabilnak érzem magam, s kitűztem magamnak az utat, amit végig fogok járni. Világéletemben becsületesen dolgoztam, ha eljön az ideje, kint is ezt teszem majd. Itt meg láttam már annyi bolond embert, hogy nem akarom elkövetni az ő ostobaságaikat. Életük közös vonása, hogy családjuk ráment a történtekre. B. Istvánt egy kisfiú várja majd, ha szabadul, s abban bízik, hogy akkor is apjaként tud majd rá tekinteni, ha felfogja hosszú távollétének okát. J. Zoltán az újrakezdéskor egy másik társ oldalán reméli majd ismét megtalálni életének teljességét. Ettől függetlenül tartanak attól, hogyan fogadja majd őket a kinti társadalom. Még egy találkozásunk van hátra, mielőtt befejeznénk látogatásunkat. A kápolnában Ratnik Ferenc római katolikus börtönlelkész vár bennünket egyik hívével, K. úrral, aki fegyverrel és lőszerrel való visszaélés gyanúja miatt van előzetesben az intézetben. Jelenleg ő Ferenc atya egyik legsikeresebb tanítványa, aki éppen a napokban ért el kiváló helyezést a fegyintézetek Szentírás-ismereti versenyében.- Itt tértem meg a börtönben, és ez azt jelenti, hogy jó útra térek és ezt szeretném megtartani. Szerencsére Ferenc atyával találkoztam, akinek sok mindent köszönhetek. Kint is érdekelt kicsit a Szentírás, de a lelkiismeretemmel itt bent kezdtem komolyabban foglalkozni. Van egy kislányom is, ő is rávitt erre - meséli történetét K. úr. Ratnik atya kicsit visszafogottabban fogalmaz. Ha valaki a hit mellett ismeri a bűn világát, a jól megtermett börtönlelkész mindenképpen. Mielőtt akkorát fordult az élete, hogy reverendát öltsön, igencsak kemény rendőrtisztként ismerték. Mosolyogva meséli, hogy később akadt olyan neveltje is a rácsok mögött, akit korábban még ő juttatott az állami kosztra.- Amikor bekerül, valaki, megkeresem, felajánlom neki a lehetőséget, hogy megismerkedjen a hittel. Ha valóban érdekli, mint K. úr esetében, akinek valóban beépült a személyiségébe, és ez megmarad odakint is, talán már nem kerül ide vissza. - fejezi ki reményét az atya. Ettől függetlenül úgy tapasztalja, a külső környezet gyakran visszajuttatja őket oda, ahonnan elindultak. Ő mindenesetre igyekszik a kinti kollégák segítségével olyan közösséget keresni a számukra, amire tovább támaszkodhatnak. A kápolnából kilépve utunk végére jutunk. Ismételt procedúra után bezárul mögöttünk a börtön kapuja, s nekem eszembe jut, amivel a zárkában biztattak. Itt mindannyiunknak megvan a maga téglája, csak nem mindenki jut oda, hogy megtapogassa. Hát, nem vágyom rá. Hafenscher Csaba parancsnok szerint nevelniük is kell a fogvatartottakat Egy régi emlék lenyomatától a mai mindennapokig MENET KÖZBEN Útba ejtjük ű sétaudvart, ahol egy baljóslatú emlék nyomával szembesülünk. A kosárlabdapalánk alatti aszfaltnégyszög mutatja, hol várta annak idején a köteles lánya a vőlegényeit, magyarán, itt állt az akasztófa. Száz- esztendőnyi szolgálata alatt akadt némi munkája, de már vagy két évtizede elküldték nyugdíjba. Több nevezetes bűneset főszereplője is megfordult itt valamikor, például a tiszazugi arzénes asszonyok perének fő vádlottja is. következő úti célunk a kiszolgáló részleg, ahol a műhely, konyha és a mosoda található. Utóbbiban ketten tüsténkednek a gépek körül, a többiben pillanatnyilag csend van, nem régen ért csak véget az ebédszünet. A szolnoki börtön, mint úgynevezett megyei ház, alapvetően előzetes letartóztatást, illetve elzárást végrehajtó intézet, azonban az intézet költségvetési munkálatainak elvégzésére elítélteket foglalkoztatnak. Ezek az elítéltek az intézetben töltik le szabadságvesztés büntetésüket, és a mosodán, konyhán, illetve a műhelyben végeznek munkát felügyelet mellett. Ettől függetlenül a börtönök önellátását célzó kormányprogramot munkahelyek hiányában elég nehéz végrehajtani. A mosoda a saját szennyesük mellett vállal kinti munkát is, továbbá várossal kötött megállapodás szerint a közterületeken havi két napon keresztül 4-6 fő önként jelentkező elítélt végez jóvátételi munkát, ezzel nagyjából ki is merítették a lehetőségeket. A börtön mindennapjaihoz hozzátartozik a lehetőség szerinti munka is t i 4 JL I V A
