Új Néplap, 2012. november (23. évfolyam, 256-280. szám)
2012-11-24 / 275. szám
A váci egyházmegye melléklete I. évfolyam 8. szám 2012. november 24. Megjelenik minden hónap utolsó szombatján Szerkeszti: Magyar Bertalan HIRDETÉS Miért vagyok királypárti? Azért, mert nincs más választásom.' (Illetve ezt sem választhatom, pedig hát demokrácia van, azaz népuralom. Ez az ellentmondás zavar is engem egyébként S noha nem akarok politizálni, meg kell jegyezzem, hogy tudom, mit beszélek. Volt már ugyanis szerencsém mindenféle demokráciához. Gyermekkoromat népi demokráciában éltem le, ami ugye olyan, mint a sampion gomba. lőtt aztán egy rövid időszak, amelyből csak arra emlékszem, hogy miért nem jár nekem semmi a kapitalista demokráciában abból, amiből minden jár a népi demokratáknak. Azóta meg piacgazdaság van; vagyis jogot szereztem argentin marhahúst és kínai pirospaprikát fogyasztani. Mindezeknek azonban semmi közük nincs ahhoz, miért vagyok királypárti.) Azért vagyok királypárti, mert ismerek egy királyt Azt a királyt, aki a mindenség urából lett mindenki szolgájává. Azt a királyt, aki minden bűnt megbocsát, amiért bocsánatot kérnek. Azt a királyt, aki nem az én adómból él, de engem éltet a saját váltságából. Aki nem veszi el az én életemet magáért, de az övét adta értem. Akit nem én választottam, de aki a magáénak választott engem. Hogy egykor az Atyjának adjon -ha én is ezt akarom. Hát ezért. (mb) A tél: a „kis zsinatok" ideje zsinat Beer Miklós megyéspüspök az első tíz ülés tapasztalatairól Véget ért a Váci Egyházmegye zsinatának első ülésszaka. Egy-egy esperesi kerületben mutatták be a tíz zsinati témakört csütörtök esténként a témafelelős bizottságok a helyi plébániák képviselőinek. Október 18-án Szolnokon és Érsekvadkerten; 25-én Máriabesnyőn és Salgótarjánban; november 8-án Vácott és Nagykátán; 15-én Elatvanban és Pásztón; 22-én pedig Balassagyarmaton és Dabason hallgathattak és vitathattak meg az esperesi koronák résztvevői egy-egy zsinati expozét. Az „első kör” tanulságait dr. Beer Miklós megyéspüspök foglalja össze:- Azt mondhatom: most tanuljuk a zsinati munkát; hiszen tapasztalatunk még nincs, csak elképzelésünk van arról, hogyan kell ilyen alapossággal és mélységgel megtárgyalni ezeket a kérdéseket. Magam és Dr. Varga Lajos segédpüspök úr minden csütörtökön ott voltunk a koronákon; és az első tapasztalataim alapján úgy látom: a témabizottságok, de a hívek is, mi valamennyien, a kezdeti megilletődöttség után egyre inkább megérezzük, mennyire a mi ügyünk és mennyire fontos ez a zsinat. Papok és világiak, egymás álláspontját és véleményét tiszteletben tartva; egymást segítve igyekeznek előre jutni. A plébániák hívei a plébánosaikkal együtt vannak ott az esperesi ülésen, ami egymás meg-, ismerése, a közösség megélése szempontjából is fontos és hasznos. A tanácskozás első köre lezárult, a következő ülésszak tavasszal kezdődik. Ez azonban ne jelentse a munka szünetelését! Azt kérem a plébániáktól, hogy tartsanak helyben „kis zsinatokat”, ahol a koronán részt vett testvérek beszámolnak a többieknek, és megvitatják egymással a hallottakat. Fontos, hogy mindenki véleménye, kérdése, felvetése nyilvánosságot kaphasson. Folyamatosan dolgozunk azon is, hogy az elhangzottakat, a viták eredményét az egyházmegye hívei egymással is megoszthassák. A Váci Egyházmegye hivatalos honlapja, a vaciegyhazmegye.hu napokon belül megújult felülettel jelentkezik az interneten. A honlapon külön menüpontban lesznek elérhetők a zsinattal kapcsolatos dokumentumok, hírek, hirdetmények. A kommunikációt elősegítendő, fórumot indítunk a honlapon, amelynek segítségével az egyházmegye hívei - egyszerű regisztráció után - elolvashatják az őket érdeklő témákhoz érkezett hozzászólásokat, és maguk is megírhatják kérdésüket, véleményüket. Ezek a hozzászólások így közvetlenül a témafelelős bizottságokhoz is eljutnak. Akinek valami okból nincs lehetősége az internet útján hozzászólni a zsinathoz, 3 az megteheti levélben, a Váci £ Egyházmegye címén (2601 | Vác, Pf. 167.). 5 A zsinati fórum indulásáról S és a többi újdonságról folyama- | tosan értesítjük a kedves híve- “■ két a vasárnapi szentmisék hirdetéseiben, valamint a helyi egyházi sajtó és honlapok útján. Kérjük, éljenek a lehetőséggel; ezzel is segítve a Szentiélekben való közös gondolkodásunkat egyházunk jövőjéről! ■ Hívek könyörgése az adventi időben: Urunk, közeledik Fiad születésének ünnepe. Segíts, hogy zsinatunk adventi várakozással, és a Szent Család lelkületé- vel tanácskozzon családjaink jelenéről és jövőjéről! (Hallgass meg, Urunk!) A hit éve jegyében meghirdetett konferencián a II. Vatikáni Zsinat óta ebben a témában született pápai enciklikák, és a gyakorlatban alkalmazott módszerek ismertetése, de új módszerek keresése is szóba került Máriabesnyőn, november 16-17-én. Magyar Bertalan Az előadók - valamennyien a téma ismert szakemberei - az elméleti alapvetést és a gyakorlati megvalósítást egyaránt igyekeztek szem előtt tartani. A misszió fogalmáról Hardi Titusz bencés atya tartott előadást; a kérügmáról Kunszabó Zoltán diakónus; a plébánia és a misszió kapcsolatáról pedig a konferenciát szervező Országos Lelkipásztori Intézet igazgatója, Gáspár István nagymarosi plébános. Sorra bemutatkoztak az evangelizációs módszerek képviselői: a Tűz evan- gelizáció, az Alpha kurzus; a Szentlélek Szemináriumot Kemenes Gábor nagykovácsi plébános, a Cursillót Burbela Gergely verbita atya, az Emmánuel Közösséget Marik József orvos ismertette. A bérmálásra felkészítésről Bartha Angéla SSS nővér, a gyógyító misékről Néma Attila, az utcai evangelizációról az Új Jeruzsálem Közösség képviselői beszéltek. Az ifjúsági misszióról Majoros István, a plébánia megújulásáért imádkozó Sejt Csoportokról Laczkó István plébános tartott előadást. Az előadások között kiscsoportos műhelymunka; míg a konferencia végén fórum tette lehetővé a tapasztalatok megosztását. A fórumon elhangzottakból szemezgetve kérdeztük a konferencia után Gáspár István atyát, az ÖLI igazgatóját; először arról, hogyan lehet „új” az evangelizáció?- Ahogy II. János Pál pápa mondta 1983-ban: új az eszközeiben, a nyelvezetében és a lelkesedésében. A boldog pápa ezt a szót használta: a füzében. Nem új evangéliumot hirdetünk tehát, hanem új formákban hirdetjük az evangéliumot.- A fórumon elhangzott egy nagyon markáns vélemény is, miszerint sokszor könnyebb egy nem hívőt Krisztushoz elvezetni, mint két keresztényt egymáshoz. Miért?- Elsősorban a nem megfelelő kommunikáció miatt. De sokszor beleütközünk abba a kérdésbe is, hogy hogyan tudjunk újat mondani egy születése óta az Egyházban élő, „megállapodott” kereszténynek? Hiszen ő már meg van keresztelve, bérmálva, ismeri a törvényeket, elégedett a saját állapotával, benne van a korban - mi újat mondhatnánk neki? Talán ezeket a telített, megállapodott keresztényeket a legnehezebb megszólítani... Pedig, ahogy szent Iréneusz mondja: a Szentlélek mindig fiatal... És ennek a mindig fiatal Szentléleknek a meghívásaira, kihívásaira nekünk is mindig késznek kell lennünk.-Az is igaz ugyanakkor, hogy most egyszerre nagyon sok minden történik az Egyházban - olyan dolgok, amelyek egyike- másika húsz-harminc évvel ezelőtt még elképzelhetetlen lett volna. Van mindezekre kapacitás?- Tény, hogy van egy réteg, amelynek tagjai mindenütt ott vannak, aktívak, „nyüzsögnek”. A mi feladatunk a többieket is meghívni a közös munkára. Jézust koncentrikus körökben vették körül a tanítványok: a három legkedvesebb; a tizenkettő; a hetvenkettő, akit maga előtt küldött; az ötszáz, akinek megjelent; az ötezer, aki megkeresztelkedett az első pünkösdkor. Az új evangelizáció azt is jelenti, hogy a külső körökben állókat beljebb hívjuk. Nem a távolság, nem is a sebesség, hanem az irány a fontos.- A célréteg tehát maga az egyház?- Mindenekelőtt saját magunk. Magunkon kell kezdeni az evangelizációt, s ha már érezzük a mi Urunk szerető tekintetét, abban megerősödve szólítjuk meg a templomban mellettünk ülőt, a templomba nem járó érdeklődőt, vagy azt, aki elzárkózik. Mert, ahogy szent Pál mondja: „jaj nekem, ha nem hirdetem az evangéliumot!” Bárcsak minden plébánián volna egy kis közösség, amelyik magáénak érzi ezt a munkát!- Ez azonban nem megy a papok nélkül...- Egység nélkül nem megy. Az egységnek pedig az egymást elfogadó szeretet a feltétele. Ha egy pap érzi a közösség befogadó szeretetét, attól szárnyakat fog kapni, és megszületik az a szeretetközösség, amely képes lesz immár befogadni is, egymást és a körülöttünk levőket egyaránt. ■
