Új Néplap, 2012. november (23. évfolyam, 256-280. szám)
2012-11-24 / 275. szám
2 A NAP TEMAJA 2012. NOVEMBER 24., SZOMBAT A repülőtérről általában hangárok, beton kifutópályák jutnak az ember eszébe. Pedig szükség esetén egy legelő is szolgálhat felszállóhelyként. Ezeknek az elfelejtett reptereknek néztünk utána a megyében az elmúlt napokban. REPTÉRI LEGENDÁK NYOMÁBAN Gondolták volna, hogy Jánoshidán valaha repülőtér létezett? Márpedig Magó Károly zászlós, a szolnoki repülőmúzeum munkatársa szerint Kenderesen, Abonyban, Mezőtúron, Jánoshidán és Vezsenyben mára elenyészett fel- és leszállópályák húzódtak. Szathmáry István- Köztudott, hogy Horthy kormányzó fia és veje is képzett pilóták voltak. Talán miattuk létezett már a háború előtt is repülőtér Kenderesen - meséli Túri János, miután a városháza előtt letérünk a négyes útról, s a kastély előtt továbbmenve elérünk úticélunkig. Igaz, amit | most látunk, jóval későbbi, § a felszállópályaként szolgáló | mező szélén látható épületek J már a repülőgépes növényvédő £ szolgálat idejéből származnak.- A helyi legendák emlegetnek repülővel érkező tábornokokat és más magas rangú személyiségeket, amiben van is némi logika - folytatja Túri úr, mert a nyaranta itt tartózkodó kormányzó ekkor is részt vett az államügyek intézésében. Alt a legendát azért nyugodtan nevezhetjük szó szerint légből kapottnak, ami szerint maga Adolf Hitler is megjelent egyszer a kenderesi füves leszállópályán. Nem volt híres az effajta látogatásairól, és a kormányzó sem erőltethette túlzottan a találkozást. Az tény, hogy két pilóta is nyugszik a közelben, az itteni családi kriptában alussza örök álmát a fronton meghalt Horthy István tartalékos repülő főhadnagy és sógora, gróf Károlyi Gyula gépész- mérnök, aki 37 évesen zuhant gépével a Dunába. Reptérkereső túránk következő helyszínén, Mezőtúron már kézzelfoghatóbb dolgokkal találkozunk. Tolnai Sándor gazda emlékei szerint az egykori magyar laktanyában, a háború után is magyar repülőalakulat állomásozott néhány évig. - Azért költöztek el tőA szandai sportreptér mai békés kinézete már nem emlékeztet az egykori háborús pusztításra, bombatölcsérekre, megsemmisült gépekre lünk Kunmadarasra,mert nem tudták bővíteni a kifutópályát - mondja. A helyszínen, egy füves legelőn valóban azt látjuk, hogy a vasút, a temető, meg két országút úgy körbekeríti a területet, hogy arról komolyabb gépek nem nagyon emelkedhettek a levegőbe. íjjaxo.- A szomszédságunkban lakott az alakulat politikai tisztje, aki tele volt panasszal. A légi balesetek után neki kellett a hozzátartozókkal tudatni a rossz hírt, ami nagyon megviselte. Tolnai úr arra is emlékezett, hogy Mezőtúron már a háború előtt is jártak híres repülők, Murányi Jenő főhadnagy és Dinka Tibor zászlós, a legendás Puma század pilótái. Murányi Jenő aztán a háború után a jéggyárba került gépésznek. Dinka Tibor még egy ideig még a légierőnél szolgált, majd koholt vádakkal letartóztatták, halálra ítélték. Később kegyelmet kapott, s a repülőgépes növényvédő szolgálat pilótája lett. Murányi Jenő egyszer Fockéval még a Berettyó-híd alatt is átrepült, Dinka Tiborról meg már Szolnokon mesélte gyerekkori emlékként Hajnal Sándor, hogy mezőgazdasági repülő korában sokszor benézett a cukorgyári irodaépület emeletén dolgozó feleségéhez, természetesen a pilótaülésből, az ablakon át. Tolnai úr elmesélte, hogy Mezőtúr határában rövid ideig létezett egy orosz repülőtér is. Oda ugyan nem mentünk el, mert ez a jelenlegi marhalegelő nem túl járható helyen, az isten háta mögött, a város és Szarvas közötti Tisza-holtágban a Túrtőnek nevezett részen áll, de ehhez is fűződik személyes emlék.- Egyszer azt láttam, hogy nagyon tekergették az oroszok az ég felé a nyakukat. Fent két gyorsan zuhanó pontot láttam, az egyikből végül ejtőernyő lett, de a másik meg sem állt a földig. A katonák rohanvást indultak a helyszínre, s később mondták, hogy valami visszatért német géppel vívott légi csatát bánt az egyik repülőjük. Az otthagyott roncsból később unokatestvére kiszedte a géppuskát, meg a műhorizontot, ami volt az ő kezében is. Egy lakatos meg a motorra tette rá a kezét - meséli. Korábban ő is őrzött háborús emléktárgyakat, de mára csak ilyenek maradtak, mutat a kezében őrzött gyalogsági ásóra. A gazdátlan háborús roncsokat apránként felszívták a környező tanyák, így lett a páncélból egyengető lap, a géptörzsből meg ól, ezért ■ Sokszor benézett az irodaépület emeletén dolgozó feleségéhez a pilótaülésből. rendelkezik mára a szolnoki repülőmúzeum a szinte teljesen megsemmisült Savoya gépek egy darabjával. A benne tanyázó lábasjószágnak bizonyára fogalma sem volt arról, hogy hajléka az egykori olasz uralkodóházról kapta nevét. Következő állomásunk, Vezseny háborús repteréről már nem sikerült ilyen részletes híreket kapnunk, így végül másutt folytattuk a keresést. Abonyban, a Szolnoki útról nyíló Mikes Kelemen utcában a hatvanas évek sátortetős házai között kerékpározó helybéliek közül valószínűleg nem sokan tudják, hogy valójában egy egykori kifutópálya környékén járnak. Markó Ferenc helytörténésztől tudtuk meg, hogy 1944 végén itt is szovjet hadi repülőtér üzemelt, amit december táján telepítettek Budapest környékére. Kezében tartott helytörténeti munkájából az is kiderül, hogy a református egyház lucernaföldje lépett itt egy időre hadi szolgálatba, s tíz, tizenkét, Po-2-es, főleg éjjeli bevetésre használt kétfedelű gép állomásozott rajta.- Zörgő-csörgő hangjuk miatt a németek a Nähmaschine, varrógép gúnynevet adták neki, az oroszok meg kukuru- za, kukorica néven is becézték - tájékoztat bennünket Markó úr. Ez volt a legnagyobb számban gyártott kétfedelű gép a világon, s úgy támadott, mint a bagoly. Leállított motorral, siklórepülésben érkezett, pár méterrel a föld felett, s a katonák már csak a szárnyai körül kísértetiesen süvítő szélből tudtak, hogy közeledik az áldás. Rendkavül nagy volt ezeknek a váratlan támadásoknak a lélektani hatása is az ellenfélre. Érdekes módon főleg női pilóták vezették, közülük többen hírhedtté váltak a háború során végrehajtott merész éjszakai rajtaütéseikért. Utolsó előtti állomásunk Jánoshida, ahol nem túl elegáns módon a szeméttelep és a szennyvízkezelő közelségében kötünk ki. A helybeli Zám- bori János emlékezete szerint itt, a Premontrei rend egykori csikókarámja melletti sík területet szemeltek ki maguknak repülőtér létesítésére az oroszok, a katonákat meg a falubeli házaknál szállásolták el.- A nagyszüleimnél lakott a parancsnok sofőrje - meséli egy régen élt katona történetét Zámbori úr. Andrej Sztyepano- vics Holubkovnak hívták, de az itteniek csak Andrásnak szólították. Békés, jóindulatú ember volt, és szeretett volna a háború után viszajönni, hogy itt telepedjen le, mert otthon senkije sem maradt. Persze aztán magával sodorta a front, egyszer még meglátogatta gépkocsival a háziakat, de aztán többé nem látták. Ki tudja, túlélte-e egyáltalán a háborút. Reptértúránkat a ma is működő szandai sportreptéren végezzük, ami Magó zászlós elmondása szerint többször szolgált hadirepülőtérként is. A katonai reptér elkészülte előtt is állomásoztak rajta harci gépek, később légi lövészet céljaira is használták. A háború alatt azután már rendszeresen állomásoztak rajta a katonai reptérről kiszorult harci gépek. Ahogyan ma végignézünk rajta, nagyon békés képet mutat, semmi sem utal arra, hogy itt is alapos munkát végzett a legutóbbi világégés. Király Sándor visszaemlékezése szerint leégett hangárral, szétrombolt, vagy a Tisza vizébe dobált gépekkel, bombatölcsérekkel tarkított használhatatlan kifutó- pályávalval érte meg a béke beköszöntét, hogy utána rengeteg munkával Ismét a repülés szolgálatába állítsák. Többi, mára elenyészett egykori társa pedig már csak az emlékezetben él tovább. A szolnoki repülőmúzeumban is akad egy PO-2-es „varrógép" Gyakorlott pilótának a füves mező sem jelentett gondot fodor gyula Szolnokon élő nyugalmazott repülő ezredes egyike azoknak, akik szolgálati idejük alatt még rendszeresen szálltak le-föl füves szükségreptereken. Elmondása szerint gyakorlott pilótának nem jelentett gondot a használatuk. Fontos volt, hogy a terep teljesen sima legyen, mert nagy sebességnél egy gödör, árok, de akár egy friss vakondtúrás is balesetet okozhatott. Leszálláskora repülőgépek típustól függően 90-100, de akár 180-200 kilométeres sebességgel érkeztek a leszállópályára, s ha bármibe beleakadt a futómű, életét is veszthette a pilóta az átforduló gépben. Emellett a hosszuk is nagyon lényeges volt, mert ha felszállás közben esetleg leállt a motor, amire akadt példa az idők során, még újra le tudta tenni a pilóta a gépet, anélkül, hogy baja történjen. ezért rendszeresen karbantartották, ellenőrizték a felszínüket, s ha ezt lekiismeretesen végezték, megfelelő biztonsággal lehetett használni bármelyiket, főleg a kisebb sebességű légcsavaros gépek esetében. Abban, hogy esetleg éppen egy lucernaföld szolgált kifutópályaként, nem volt semmi szokatlan, az is megfelelő terep lehet erre a célra. gyakorlatok, meg háborús időszak során a rendszeresen áttelepülő repülőalakulatok egyébként is döntően ezeket a szükségreptereket használták, de voltak a megyében is olyanok, amiket folyamatosan alkalmaztak kiképzési célokra. Egy ideig ő is volt parancsnoka ilyen létesítménynek. Az abonyi Mikes Kelemen utcában is háborús reptér volt egykor 4 Í 4 A
