Új Néplap, 2012. november (23. évfolyam, 256-280. szám)
2012-11-10 / 263. szám
2012. NOVEMBER 10., SZOMBAT RIPORT 9 Meghatározó egyéniségek jelölték ki Balázs Antal útját. Ma is az édesapjától hallott néhány mondat vezérli életét. Schwajda György tanácsokért, Rátóti Zoltán kertészkedni járt hozzá éveken át. LÁNYÁNAK KEZDETT MACKÓT GYŰJTENI Nem könnyű egyetlen szóval jellemezni Balázs Antalt. Restaurátor, látványtervező, költő és festő, ötletgazda vagy múzeumtulajdonos? Mindez egyszerre és még ezernyi más. Egyfajta modern kori polihisztor, aki azonban főként a rákóczi- falvi macimúzeum által vált országosan ismertté. Szilvási Zsuzsa Az általa megálmodott múzeumban ülünk le beszélgetni. Minden mozdulatunkat csillogó maciszempárok figyelik, talán meglepődtek, hogy elfoglaljuk a helyüket. Csak későn kapok észbe, hogy egy 1700-as évekbeli barokk asztalnál ülve jegyzetelek. Balázs Antal számára ez ma már természetes, bár évekkel ezelőtt őt is meglepte, hogy a múzeumba való ritkaságok akár a hétköznapi élet „díszletei” is lehetnek.- Egy véletlen folytán jártam még a nyolcvanas évek elején Kalmár András doktor úrnál, a kengyeli háziorvosnál. Teljesen elképedtem, amikor megláttam a két-háromszáz esztendős, antik bútorokkal berendezett szobákat, hiszen akkoriban inkább a szocialista gyáripar gyorsan széthulló alkotásai voltak elterjedtek - emlékszik vissza. - Elképzelni is nehéz volt, hogy a korábban csak múzeumokban látott székekre rá is lehet ülni, s a szekrények valóban tárolásra valók. De megmozgatta a fantáziámat, és eldöntöttem, hogy én is ilyesmivel szeretnék foglalkozni. Az első fotelt éjszakánként, otthon kezdtem el csinálgatni. Az egykori Rákóczi-kastélyból származott, de egy galambosketrec sarkából szedtem össze, persze szörnyű állapotban. A konyhában kopácsoltam, amíg a szüleim aludni próbáltak. Összességében több mint háromszáz órát dolgoztam rajta, apám úgy látta, sosem fogok végezni vele. De éppen tőle örököltem a precizitást, azt a mentalitást, hogy ha már csinálunk valamit, azt jól tegyük. Édesanyámtól pedig a művészetek szeretetét kaptam. No meg az első néhány szerszámot, amellyel bele tudtam fogni a bútorok restaurálásába. A kettő együtt állt össze olyan különleges ötvözetté, amelynek a párjukat ritkító mesterműveket is köszönhetjük.- Nem elég utánaolvasni, ellesni a szakma fortélyait, megszerezni a kapható legjobb anyagokat. Egyfajta alázat is kell ahhoz, hogy jól sikerüljön egy-egy munka - magyarázza a restaurátor, akinek bútorai ma már az ország számos helyén, sőt külföldön is megtalálhatóak. - Eleinte előfordult, hogy úgy számítottam, estére végzek egy asztallal, de még egy hét múlva is csiszolgattam, políroztam, mire valóban olyan lett, amilyennek lennie kell. Ma már tudom, hogy az anyagnak „lelke van”. Jártam egyszer Svájcban egy nagyon idős mesternél, az aranyozás fortélyait akartam ellesni tőle. Ám ő jó néhány évtizedes múlttal a háta mögött is vallotta, hogy nem tud még igazán aranyozni, nem tökéletes még, amit csinál. Pedig manapság már valamivel könnyebb a restaurálás, hiszen ezerféle anyaggal dolgozhatunk, az interneten bármi megtalálható. Mostanra azonban egyre kevesebb a resturálható bútor. Az elmúlt évtizedekben igazi kincsekre lehetett lelni padlásokon, lomkamrákban, akár tyúkólakban. Csak szem kellett ahhoz, hogy meglássuk az értéket abban, ami az emberek 95 százalékának csupán kidobásra ítélt kacat volt. Az utóbbi években azonban egyrészt kifogyófélben vannak a padlások „készletei”, másrészt inkább a népművészeti darabok keresettebbek. Az, hogy Balázs Antal élete nem valami egészen másképpen Névjegy: Balázs Antal született: Szolnok, 1959. október 24. végzettség: műszeripari műszerész KARRIER: bútorrestaurátor, a rá kóczifalvi Bocs d’Art Galéria ötletgazdája és tulajdonosa, díszlettervező, 2007-ben a Magyar Kultúra Lovagjának választották család: két lánya van, Annamária 20 éves, Antónia 6 esztendős hobbi: a munkája alakult, csupán a véletlennek köszönhető.- Gyerekkoromban az volt az álmom, hogy vadászpilóta legyek, hiszen gyakran jöttek hozzánk toborozni az iskolába katonák, közel volt a laktanya és a repülőtér. Egyszer egy vitorlázórepülővel vittek fel a magasba, akkor úgy éreztem, ezzel eldőlt a sorsom - meséli. - Óriási csalódást jelentett, amikor kiderült, hogy nem feleltem meg az egészségügyi alkalmasságin. Onnantól kezdve mindegy volt, hol tanulok tovább. Végül műszerészként végeztem, de egyetlen percet sem dolgoztam a szakmámban. Évekig egy kocsmában voltam pultos-mindenes, illetve kis túlzással mondva juhászkodtam. Eleinte merino birkáim voltak, de vonzottak az ősmagyar fajták, melyek akkoriban még nem voltak ilyen „divatosak”, mint manapság. Szerettem volna szürkemarhát és mangalicát is tartani, de csak a rackabirkáig jutottam. Az sem volt könnyű vállalkozás, hiszen a környékenmem adódott lehetőségem a legeltetésre. így aztán minden tavasszal felpakoltuk a nyájat egy IFA teherautóra, kivittük Karcag-Tilalmasra, őszszel pedig hazafuvaroztuk őket. Meglehetősen távol áll az ál- latartástól, ám éppoly jellemző Balázs Antalra az édesanyjától örökölt művészetszeretet. Első verseskötete Magányutazó címmel jelent meg, festményeivel és szobraival önálló kiállításokon is bemutatkozott. Látványtervezőként több előadás sikeréhez is hozzájárult az elmúlt években a szolnoki Szigligeti Színházban.- Még 1997-ben találkoztam először Schwajda Györggyel, aki akkor a szolnoki színházat igazgatta. Furcsa módon az első pillanattól kezdve egy hullámhosz- szon voltunk, szinte naponta jött hozzám ötletelni, vagy behívott a színházba, hogy segítsek. így történt, hogy kifogyhatatlan ötleteivel, díszletterveivel a bútorrestaurátor sokat dolgozott együtt a szolnoki színház tánctársulatával is. Bár a darabokat akkor Román Sándor neve fémjelezte, sok emlékezetes előadás - többek között a Párduc és a máig rendkívül sikeres Ezer- egyév - létrejöttében közreműködött Balázs Antal. A társulat Budapestre költözésével ugyan a kapcsolat megszakadt, ám az időközben visszatérő táncosok ismét megkeresték Balázs Antalt, aki a látványtervek, díszletek elkészítésében éppúgy nagy segítséget jelentett számukra, mint a koreográfia csiszolásában, finomításában. Pedig ő saját bevallása szerint nem ért a színházhoz, „csak” szereti. És még jól emlékszik rá, micsoda élményt jelentett számára alig tizenévesen Major Tamás meg a többi színészóriás művészetét csodálni a Szigligeti színpadán. A színháznak számos barátságot köszönhet Balázs Antal. Ilyen például a Rátóti Zoltánnal való kapcsolat. A színész - aki ma a kaposvári Csiky Gergely Színház igazgatója - egy időben egyfajta kikacsolódásként még füvet nyírni is kijárt hozzá. A Schwajda Györggyel való találkozás másik hozadékaként alapítvány jött létre Rákóczifalván, amelynek végső célja a kastély pontos másának felépítése és megfelelő kulturális tartalommal való megtöltése volt.- Schwajda azonnal fantáziát látott a dologban - magyarázza Balázs Antal, aki az alapítvány kezdeményezője volt. - Azt terveztük, hogy a kastély helyén lévő gödörben egy amfiteátrumszerű, görög nyári színházat alakítunk ki, vele szemben pedig felépítjük a kastély pontos mását. Schwajda György aztán elment Szolnokról Nemzeti Színházat „építem”, és lassan „elszen- deredett” a Kastély Alapítvány. Balázs Antal energiáit pedig a macimúzeum, hivatalos nevén a Bocs dArt Galéria köti le. A gyönyörűen felöltöztetett mackók különösen kedveltek mindenütt, ahol kiállítják őket. Az ország minden táján megfordultak már, sőt az utazó macik mostanáig 104 országban jártak.- Egykor a nagylányomnak kezdtük el gyűjteni a macikat, ma már a kicsi nyúzza őket - meséli mosolyogva. - Édesanyám volt a macidoktor, aki aprólékos munkával restaurálta a régi kedvenceket. A több évtizedes játékmackókat ugyanis először szét kell bontani, töltetüket átszitálni, megszabadítani a portól, kimosni a bundájukat, aztán újra összeállítani. Ezért nálunk mindennapos látvány volt, hogy a száradó ruhák helyett macikezek lógtak a ruhaszárítón. Az önálló múzeum ötlete sokáig érlelődött, mostanra pedig az egyik legkedveltebb, leglátogatottabb gyűjteménnyé vált.- Nagyon sok városból megkerestek, hogy vigyem hozzájuk a gyűjteményemet, ők szívesen biztosítanának helyet. Am én rákóczifalvi vagyok, s azt szeretném, ha itt maradna a macimúzeum - hangsúlyozza Balázs Antal. - Ma már 1600 macink van, folyamtosan cserélődnek a múzeumban. A világ minden tájáról kaptunk már mackót, sőt híres emberek egykori játékaival is büszkélkedhetünk, így például a Latabár Kálmánéval. Hamarosan pedig talán Mr. Bean macija is megérkezik hozzánk. A macimúzeum - gyakran messziről érkező - látogatói gyakran kérdezik, vajon milyen látnivalót tudnak még ajánlani számukra. Ezért hozták létre madárparkjukat, melyben egzotikus állatokat mutatnak be. Ezt elsősorban a restaurátor párja, Papi Bernadett gondozza. A közeljövőben pedig a tervek szerint újabb fejlesztések valósulnak meg Rákóczifalván, immár tőlük függetlenül.- Nagyon örülök, hogy egyre nagyobb összefogás tapasztalható a városban, egyre többen ismerik fel az ebben rejlő lehetőségeket. Remélhetőleg hamarosan sikerül kialakítani egy tájházat, egyszer pedig lehetőség nyűik a régóta tervezett régészeti feltárásra is, amelynek eredményeként az egykori település, Var- sány romjai is felszínre kerülhetnek - teszi hozzá Balázs Antal. Balázs Antal párjával, Dettivel és kislányukkal, Antóniával i A > A « A kuruc macik a több mint 1600 darabos gyűjteményből az egész települést népszerűsítik. Balázs Antal restaurátor, látványtervező és költő is egyben.
