Új Néplap, 2012. október (23. évfolyam, 230-255. szám)

2012-10-30 / 254. szám

2012. OKTÓBER 30., KEDD 3 MEGYEI KÖRKÉP HÍREK Úgy segített, hogy közben ellopta a táskát egy idegen felajánlotta se­gítségét az idős hölgynek a szolnoki buszpályaudvaron, hogy az asszony könnyebben fel tudjon szállni a távolsági buszra. A nő megköszönte a segítséget. Az ismeretlen nő megfogta a sértett táskáját, s miközben a hölgy felszállt, gyorsan kereket oldott a tás­kával, amiben ruhaneműk, személyes iratok és némi készpénz volt. ■ T. A. Halászhálót fontak a tiszasülyi gyerekek TANÓRÁN KÍVÜLI foglalkozást tartottak a sülyi iskolások­nak a Faluháznál. A gyere­kek a Tiszában őshonos hal­fajokról készítettek képeket, origamikat, vesszőkből épí­tettek tutajt, melyet vízre is bocsátottak. Egy helyi halász segítségével míg a lányok a hálót készítették, a fiúk nagy szakértelemmel megpucol­ták a halakat, melyekből az egyik pedagógus segítségé­vel halászlét főztek. ■ B. B. A helyi gyűjteményt látogatták a gyerekek A HELYTÖRTÉNETI gyűjte­mény látogatására használ­ták a jó időt a jászjákóhal- mi IV. Béla általános iskola diákjai, akik Hagyóné Ko­vács Judit történelemtanár vezetésével sorra felkeresik a község múltját, néprajzi anyagát bemutató több év­tizedes kiállítást. Hagyóné ez évben kapta meg a Hon­ismereti Szövetség országos elismerését, hiszen a község­ben egyik legnagyobb támo­gatója a honismeretnek. A gyűjteményben Fodor István Ferenc szakkörvezető tart kihelyezett történelem órát. ■ T. A. A nyugdíjemelés mértéke: 1,6 százalék! TEGNAPI JEGYZETÜNKBEN saj­nálatos elírás történt: a nyug­díjemelés mértéke ugyanis nem 1,2 százalék, hanem ennél több: 1,6 százalék, amit novemberben hivatalból folyósítanak. A januártól ok­tóberig járó összeget egyben, a novemberit a nyugdíjba, ellátásba építve kapják meg a jogosultak. ■ J. ZS. Egy ló lett a lány pótanyja barátság Különös kapcsolat alakult ki Vanda és Gyémánt között Vanda nem hagyományosan „üli meg” szeretett lovát, Gyémántot A kislányt „ottfelejtették” a dédsziilőknél Még csak tizenegy eszten­dős, de csodájára járnak lovaglótehetségének. A nagy- réviek úgy gondolják, Vanda titka az, hogy érti Gyémánt nevű lova nyelvét: négylábú­ja ezért teljesíti a kislány minden kívánságát. Az állat gazdájának nemcsak barát­nője, társa, hanem pótanyu­kája is. Joó Zsuzsa- Pető Vandáék háza? A főúton megtalálják, de lehet, hogy nem lesz otthon a lány, mert minden délután kilovagol!- igazít útba bennünket egy nagyrévi lakos, mikor a diák­lány otthonát keressük. Vandára a tiszainokaiak hívták fel figyelmünket, miu­tán a falu egyik rendezvényén teljesen lenyűgözte az otta­niakat lovas bemutatójával. A helyiek egy része szerint meg­magyarázhatatlan az a közeli kapcsolat, mely a diáklány és négylábúja között alakult ki. Kíváncsian várjuk a találko­zást. ■ Gyémántot egy lókupectől vettük, csont és bőr volt az állat, én felhizlaltam.- Jöjjenek, kikísérem magu­kat az unokámhoz, ott van a faluszélen! - fogad bennünket a dédnagypapa, Sáfrány Gá- .5 bor. Útközben elmondja, Van- I dát négy éve ők nevelik, ha- « mar megszokta az ittlétet. Ők | pedig, szerény nyugdíjukhoz £ mérten igyekeztek teljesíteni a kislány legfőbb vágyát: vettek neki egy lovat.- Nézzék csak, ott van! - mu­tat a távolba a férfi. Meglepve látjuk, Vanda nem klasszikus módon lovagol, ő nem megüli, hanem „megállja” a lovát. A kislány magabiztosan álldogál kedvence nyereg nélküli há­tán, úgy ügetnek felénk.- Ő Gyémánt, a barátom! - mutatja be társát Vanda. - Én tizenegy, ő négyéves! - folytat­ja a lány, mintha valóban a paj­tásáról beszélne. - Egy lóku­pectől vettük, szegény nagyon rossz állapotban volt. Meg­láttam, beleszerettem. Azóta- Vanda hatesztendős volt, ami­kor az unokám „ittfelejtette” ná­lunk a kislányt - meséli Sáf­rány Gáborné, a dédnagyma­ma. - Már elmúltam hetven­éves, párom hetvenöt, amikor azon kellett elgondolkodnunk, fel tudunk-e nevelni még egy gyermeket. Úgy döntöttünk, igen, ezt meg kell tennünk, a kislány érdekében! - árulja el Irénke néni. - Az édesanyja hi­ányát igyekeztünk pótolni ezzel a lóval és persze a mi szerete­tünkkel. Úgy tűnik, sikerült, Vanda a ló segítségével újra megtalálta lelki egyensúlyát. Bár életünk nem könnyű, hi­szen a kislány után csak a csa­ládi pótlékot kapjuk, mégis bol­dogok vagyunk. Berendeztünk a kislánynak egy szép lányszo­bát és végre megkaptuk a gyámhatóságtól is a levelet: pár hete már hivatalosan is mi va­gyunk Vanda gyámszülei. Igen, mi, a dédnagyszülők. És remél­jük, még sokáig lehetünk azok! velünk él - teszi hozzá. Vanda elmeséli, négyesztendős volt, amikor először pattant nye­regbe. Volt már több lova is, de azokat elcserélte. Egy olyan négylábút keresett ugyanis, akivel tökéletesen egymásra tudnak hangolódni. Gyémánt ilyen ló.- Félszavakból tudja, mit szeretnék tőle. Sőt, elég egy mozdulat is - magyarázza, közben leugrik az állat hátáról és a fülébe suttog valamit. A ló mintha bólintana, majd en­gedelmesen lefekszik Vanda lábai elé, fél szemmel kis gaz­dáját figyelve. Látszik rajtuk, szinte „összenőttek”, szeretet­tel figyelnek egymásra.- Igen, szoktunk beszélget­ni is - válaszolja kérdésünkre Vanda. - Hazajövök az isko­lából, első dolgom, hogy me­gyek Gyémánthoz. Mindent elmondok neki, mi történt a ■ A ló a legjobb barátnőm: mindenről mesélek neki, ő pedig meghallgatja szavaimat. suliban, milyen öröm vagy bánat ért. Szerintem megérti a lovam, ő igazi barátnő - bó­logat meggyőzően, majd felug­rik újból társa hátára. Ez sem a szokásos módon történik: mivel az állaton se nyereg, se kengyel nincsen, nekifutás­ból, hátulról pattan fel lova hátára. Előveszi karikás osto­rát, majd megmutatja, ért ő az ostorcsattogtatáshoz is, nem is akárhogy! Gyémántnak szeme sem rebben az éles hangtól, nyugodtan várja, hogy gazdá­ja egy halk vezényszóval adja ki az utasítást: indulás! Vanda lován állva, mi a „földszinten" beszélgetünk tovább. Meg­tudjuk, bármennyire is óva­tos Gyémánt, volt már olyan, hogy a kislány lepottyant róla, ilyenkor a négylábú aggódva megy gazdájához, megszag­lássza őt, megböködi orrával, mintegy megkérdezve, min­den rendben van-e.- Mert ő az igazi barátnőm! - simogatja meg lovát Vanda. - Hasonlítunk is egymásra: ne­ki is vannak rossz és jó napjai, van, amikor vidám, van, ami­kor morcos vagy ideges. Hiába csak egy állat, mégis sokkal több annál, ő a társam! Letehetetlen hátizsák ha szagolgatnánk a citro­mot, nem úgy néznénk ki, mint aki beléharapott. A stressz azonnali elűzésé­nek módszerét nagylelkűen tették közzé az interneten, az ember szinte várja, hogy az áldásos gyümölcs elébe guruljon. apró labda pattant a férfi cipőorrához, aki tétovázva, de odapasszolta a váróterem túlsó sarkában mosolygó fi­úcskának. Az felbátorodott, most már egy asszony felé dobta, az meg vissza, egy mosoly kíséretében. Az uta­sok nemsokára azon kapták magukat, fél szemmel lesik, őket mikor választja ki a gyerek. A játéknak vége sza­kadt, amikor a kicsi dömpe­restül, labdástul felszállt ap­jával a vonatra, a várakozók pedig visszasüppedhettek a mobilnézegetős, falragaszbá- mulós valóságba. ritkák a felszabadult pilla­natok. Egy felmérés szerint a magyarok háromnegye­de érzi úgy, hogy túl sok stressz éri a hétköznapok­ban, és minden harmadik szenved valamilyen szintű depresszióban. A kutatók előtt nem titok, hogy a tes­tet is gyengítő rossz lelkiál­lapot, az idegőrlő feszültség jórészt a munkahellyel és a jövő miatti bizonytalanság­gal függ össze. régóta tudjuk, hogy ez lesz a század egyik kihívása, mégis készületlenül ért minket. Az okokkal tisztá­ban vagyunk, a recepttel kevésbé. Egy pszichológus a szorongást ahhoz hason­lította, mint amikor az em­ber egy rettentő nehéz, le­tehetetlen hátizsákot cipel. Ilyen körülmények között minden figyelmét a gondja köti le, nem tud úgy teljesí­teni, elhanyagolja a szeret­teit, saját magát, és örülni is képtelen. S bár minden­nél jobban vágyik rá, meg­történhet, hogy nem veszi majd észre, amikor nála pattog a labda. Nem fogynak a krizantémok a piacokon halottak napja Az eladók szerint tavaly ilyenkor már többen vásároltak ►Folytatás az 1. oldalról- Újszászon termesztem őket, körülbelül 1500-2000 tő van otthon ültetve. De egyelőre vesz­teséges vagyok, hisz még a felét sem tudtam eladni az áruim­nak. Talán szerdán, csütörtökön már jobb idő lesz, ami fellendíti kicsit a piacot - reménykedett Ferenc. Nem csak Ferenc szerint esett vissza a forgalom tavalyhoz ké­pest. Egy másik asztalnál néze­lődve két hölgy ugyanezt állítot­ta.- Sehogy nem viszik a krizan­témokat - vágja rá Szakaiiné Ju- lika és Németh Ferencné, akik évek óta együtt árulnak. - A családtagjaink termesztik Szan- daszőlősön a krizantémokat, mi pedig eladnánk, ha lenne vevő. A nincstelenségnek köszönhe­tően nem nagyon vásárolnak az emberek. Tavaly kicsivel jobb volt már a forgalom ekkor. Azért bizakodunk, hátha a hét közepé­től most is megnő. Ha nem, ak­kor nem tudjuk, miből fogunk élni - osztotta meg félelmét ve- lünk Julika. Nem csak a virágárusokat sújtja a válság és az időjárás. A töklámpások és a mécsesek szintén nem fogynak.- A lányom fazekas Abony- ban, ő készíti agyagból a tök­lámpásokat, melyeket én áru­lok - mesélte az egyik szolnoki árus. Mivel még csak tegnap jöttünk ki először, így nem tud­juk, mennyire lesz kelendő. De bizakodóak vagyunk és a leg­jobbakat reméljük.- Sajnos, a mécsesek nem fogynak, hiába áruljuk már pár napja - vette át a szót egy másik árus, Katika. - Úgy gondoljuk nincs pénze ilyenekre az embe­reknek. Továbbá a hóesés sem kedvez a vásárlásnak. De azért november elseje körül várjuk a fellendülést. Karcagon azonban ennyire nem siralmas a helyzet.- Az elmúlt héten már sokan megvásárolták nálam a koszo­rút és vittek élővirágot is, ár­vácskapalántákat és bokros cse­repes krizantémokat - mondta egy karcagi árus, aki reméli, a napokban sikerül eladnia áru­készletét. - Sok a visszajáró vá­sárlóm, hisz én minden évben itt vagyok. Az idősebbek inkább a műanyag koszorúkat kere­sik, abból is a kisebb, 200-300 forintosokat. Sajnos, tegnap az esőben nem nagyon volt keres­let, de remélem, a hét végén még sokan jönnek. Árak (Ft-ban) Koszorú 1000-1500 Töves krizantém 350-750 Szálas krizantém 150-250 Agyag töklámpás 1500-2000 Mécses 100-750 FORRÁS: ÚN-GYfljTÉS Világbajnokságon indult. A Budapesten megrendezett szenior birkózó­világbajnokságon ötödik helyezést szerzett a törökszentmiklósi Horváth Gyula (kupával). Az ötvenéves sportolónak Pap Sándor (balról) Petrezselyem László és Czimre Dániel segítettek a felkészülésben. A I J f *

Next

/
Oldalképek
Tartalom