Új Néplap, 2012. október (23. évfolyam, 230-255. szám)

2012-10-20 / 247. szám

2012. OKTÓBER 20., SZOMBAT INTERJÚ 9 Drávucz Rita vízilabdás olimpikonunk elárulta, hogy férjével miként is döntöttek a gyermekvállalás kérdésében, illetve hogy miért is került fel Montreál neve tetoválásként a lábára // CSAPATKAPITANY A MEDENCÉBŐL Szívesen lubickol a rajongók szeretetében, iskolába jár, babát tervez, de közben a riói olimpiáról sem mondott még le. A kis pirostól Olasz­országig, a külsőségektől a kitartásig - Drávucz Ritával, a magyar női vízilabda-vá­logatott csapatkapitányával beszélgettünk. Gedei Szilárd- Két hónap telt el a londoni olimpia óta, ahol csapat- kapitányként az elődöntőig vezette a válogatottat. Ennyi idő után máshogy látja a brit fővárosban történteket?- Igazából nem változott túlzottan a véleményem. Még mindig kettős érzésekkel gon­dolok vissza a játékokra. Na­gyon fiatal volt a csapatunk, és bizony már a kijutás sem volt éppen egyszerű. A negyedik hely tehát egyfelől siker, más­felől azonban természetesen érmet szerettem, szerettünk volna. Nem sikerült, de nem szabad, hogy ez lehúzza a tel­kemet. Ugyanis tudom, hogy rengeteget dolgoztunk, napi két edzéssel készültünk, és ugyáfi lemaradtunk a dobogó­ról, de ezt a negyedik helyet semsÜabad lesajnálnunk.- A pihenésen túl mire volt elegendő ez a két hónap?- Az olimpia után két hetet töltöttem Szicíliában a férjem­mel, de emellett is sokat pihen­tem. Direkt alakítottam így: nem szerződtem le, igyekszem a családommal tölteni egy kis időt. Erre már nagyon rég volt ugyanis lehetőségem.- Nem is keresték meg csapa­tok, hogy játsszon náluk?- De, négy olasz ajánlatom is volt, sőt egy magyar klub is szerette volna, hogy néhány meccs erejéig ugorjak be ját­szani. Ezt pont a héten mond­tam vissza, ugyanis az október eleji MR-vizsgálat eredménye szerint egy régebbi, már évek óta tartó vállsérülés miatt gyógytornászhoz kell járnom, és nem ajánlott a terhelés még egy jó ideig. De most egyébként is inkább a civil életemre kon­centrálok. Például iskolába is járok, a sportmenedzseri vég­zettségem után most szintén a TF-en tervezem megszerezni a sportági szakedzői papírt.- Akkor is egyértelműen a pi­henést választotta volna, ha előző csapata, a Pro Recco nem kerül komoly bajba fő tá­mogatója elvesztése miatt?- Nem, ugyanis jól éreztem ott magam. Ha nem hátrálnak ki a gazdasági stabilitást bizto­sító tulajdonosok, akkor bizto­san maradtam volna legalább még egy évet, hiszen imádom az ottani közeget. Csakhogy már az olimpia előtt tudni lehe­tett, hogy a Volpi család elhagy­ja a klubot. Kár érte, mert ott is remek társaság jött össze.- Érezhetően nagy lelkese­déssel beszél Olaszországról. Több mint tíz évet töltött el Itáliában, mivel gazdagodott ez idő alatt?- Amit az Olaszországban eltöltött idő alatt kaptam, az elsősorban a szabadság volt. Ugyan a családom nélkül, egyedül kellett helytállnom egy idegen országban, mégis sokat érlelődött a személyisé­gem. Ahogy mondja, valóban gazdagabb lettem - nem csak a nyelvvel, a kultúrával, ha­nem még az étkezési szokásai­kat is átvettem. Hiába voltak azok az évek egyfelől gondta­lanok, és hiába kellett tényleg csak a pólóra összpontosíta­nom, kitartásra és türelemre is nagy szükségem volt abban az időszakban. Mindent meg kellett tennem, hogy jó marad­Névjegy: Drávucz Rita SZÜLETETT Szolnok, 1980. április 14. CSAPATAI: Szolnoki VSE (1994- 1995), Villanó Fókák Kecskemét (1995-1996), Szentesi VE (1996- 2000), Lerici (olasz, 2000-2001), Orizzonte Catania (olasz, 2001- 2004), Fiorentina (olasz, 2004­2010) , Universitas Szeged (2010­2011) , Pro Recco (olasz, 2011-2012) sikerei: világbajnok (2005, Mont­real), Európa-bajnok(2001, Buda­pest), négyszeres magyar (1997, 1998,1999,2000) és négyszeres jak, hiszen senkinek sem volt bérelt helye, a szerződéseket évente hosszabbították.- Jelenleg egy másik szerep­ben, feleségként is igyekszik helytállni. Vagy lassan anyu­kaként?- Mondjuk úgy, hogy lassan elérkeztünk odáig, hogy aktu­ális a gyermekkérdés. London óta sok mindent megbeszél­tünk Andorral (Drávucz Rita férje Zakiján-Farkas Andor - a szerző), készen állunk arra, hogy szülőkké váljunk - a töb­bi már nem rajtunk múlik.- Az viszont igen, hogy vál- lalja-e a 2016-os olimpiát. Hiszen most harminckét éves, harminchat esztendősen még olasz bajnok (2002,2003,2004, 2007) elismerései, kitüntetései Kővári Tamás-díj (2002), olasz gólkirálynő (2002,2003,2005,2007,2008), Magyar Köztársasági Bronz Ér­demkereszt (2004), a világbajnok­ság All Star-csapatának tagja (2005), a BEK-döntő gólkirálynője (2007), az év legjobb külföldi női vízilabdázója Olaszországban (2007), Magyar Köztársasági Ezüst Érdemkereszt (2008), Magyar Arany Érdemkereszt (2012). nem lenne lehetetlen egy újabb nagy dobás Brazíliá­ban...- Ez egy nagyon összetett projekt. Nem szeretnék sem­mit sem elkapkodni. Még Lon­don előtt az volt a célom, hogy ha minden jól megy, négy év múlva is a válogatott tagja le­hetek. Ehhez azonban nagyon sok dolognak kell összejönnie, rengeteg részletnek kell a he­lyére kerülnie. Most azonban egyelőre más a fontos - Buda­pesten élünk, de rengeteget jö­vünk haza Szajolba, a szüléim­hez és Kecskemétre, Andor szüleihez is.- így legalább több helyen ta­lálkozhat a rajongók, a szurko­lók szeretetével is. Gondolom, kedvenc étel: tyúkhúsleves, csirkepörkölt nokedlivel KEDVENC ITAL: rostos gyümölcslevek KEDVENC ZENE: Coldplay, U2 KEDVENC r\\M: Micsoda nő, Gladiátor KEDVENC SZÍNÉSZ: Sean Penn, Robert De Niro kedvenc sportoló: Michael Jordan hobbi: olvasás, internet, zene, tánc, vízisportok, autóvezetés. ebből nincs hiány. Vagy néha már túl sok is?- Soha nem ért még ez kel­lemetlenül. Szerencsére ed­dig mindenki nagyon pozití­van állt a sikereimhez, illetve a személyemhez. Kifejezetten feldob, sok pluszt ad, hogy so­kan szeretnek, és hogy erre az évek során mutatott jó játékkal szolgáltam rá.- Olaszországban mennyire volt más jellegű ez a rajon­gás?- Valahogy közvetlenebbek voltak az emberek. Ott is az számított azonban elsősorban, hogy milyen játékot mutattam, a külsőségek csak ezután kö­vetkeztek. Persze az is jólesik a mai napig, ha a rajongók csi­nosnak tartanak, ha nem csak a játékomat, hanem a kinézete­met is dicsérik.- Ezek után nem lehet egysze­rű eldönteni, hogy melyik vá­ros áll a szívéhez legközelebb. Játsszunk egy kicsit! Ha azt mondom, Szolnok?- Ott születtem, ott nőttem fel és jártam iskolába. Ráadá­sul ott kezdtem el az úszás után vízilabdázni - természe­tes, hogy mindig fontos marad a számomra ez a város.- Kecskemét?- A póló mellett arról marad emlékezetes a városban töltött egy év, hogy ott ismertem meg a férjemet 1995-ben. Osztály­társak voltunk, azonban csak sokkal később kerültünk iga­zán közel egymáshoz. Ráadá­sul ma is ott élnek a szülei, en­nek megfelelően sokat járunk oda a mai napig.- Szolnok és Kecskemét után Szentes sem maradhat ki a sorból.- A legkeményebb edzőtá­borok helyszíne... Komolyra fordítva a szót, nagyon szép sikereket értem el ott, de meg is kellett szenvedni érte. Nem tudnám megmondani, meny­nyit döcögtem a kis pirossal edzésre és vissza - ennek el­lenére azok is gyönyörű évek voltak.- Ugorjunk egy másik ország­ba, mégpedig Cataniába!- A második állomásom volt már Olaszországban, miután a 2000/2001-es idényt egy másik itáliai városban, Lerici- ben töltöttem. Cataniában kez­dődtek a legnagyobb sikerek, háromszor nyertük meg zsi­nórban a bajnokságot, szép és eredményes időszak volt, soha nem fogom elfelejteni azokat az éveket.- Majd jött Firenze.- Igen, a Fiorentinánál na­gyon különleges csapat ala­kult. Ha tehettük volna, örökre együtt maradunk a lányokkal. Kár, hogy a klub tulajdonosai nem így gondolták, és a vége nem lett annyira szép, mint le­hetett volna. A mai napig tar­toznak ugyanis tizenegy hó­napnyi járandósággal...- Montréal esetében azonban nem csak a kezdet, hanem a vége is a legjobban alakult.- Igen, a világbajnoki cí­münk 2005-ben... Mit is mond­hatnék? Nem véletlen, hogy a város neve még a lábamra is rákerült egy tetoválás formájá­ban. Fantasztikus élmény.- Három olimpián járt a ma­gyar válogatottal, és sok szur­koló reménykedik benne, hogy lesz még egy fontos állomás...- Rió? Hát... Négy év múlva kiderül. Mindenesetre azon vagyok, hogy ne legyen lehe­tetlen. Mint már annyiszor el­mondtam, az olimpiai éremre mindig is nagyon vágytam. Athénban, Pekingben és Lon­donban nem sikerült, de miért ne sikerülhetne Rióban? ► * 4 4 ( 1 Drávucz Rita tegnap egykori iskolájába, a szolnoki Széchenyi István Gimnáziumba látogatott, ahol élménybeszámolót tartott

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom