Új Néplap, 2012. szeptember (23. évfolyam, 205-229. szám)
2012-09-29 / 229. szám
Nem levegőben nem fényben nem anyagban hanem csak ott volt a templomhajó kapujában. Nem láttam, nem hallottam, semmilyen formában nem kommunikált vetem: egyszerűen megéreztem. Hatalmas erő, jóindulat, személyes, nekem szóló barátság: ennyi Meg egy Szent Ráfael főangyalt ábrázoló naiv festmény a falon. Szentignáci lelkigyakorlaton voltam éppen, már második napja távol a világtól, sőt még a társaimtól is - aki csinált már ilyet, tudja, mennyire ki tudnak élesedni az érzékek, éppen attól, hogy elzárkózol az ingerektől. Akiknek elmeséltem ezt a találkozási többnyire éppen ezt vetették ellem „annyira fel voltál spannolva, attól érezted így!” Meg hogy: „Miért lett volna éppen ott és pont akkor?!” Én éppen fordítva gondolom a dolgot. Angyalunk mindig velünk vám Csak nagy a ricsaj körülöttünk Ám ha egy kicsit visszahúzódunk önmagunkba. Ha odalopakodunk ott bent a kapu közelébe, amelyen át egykor kiűzettünk... Akkor, ha csak egy-egy pillanatra is, megérezhetjük a barátainkaj akik Isten színe előtt állnak, amikor éppen nem bennünket védelmeznek a világtól. Köszöntsük ő- kei legalább ma, az égi fejedelmek ünnepén! Ave, Barátom! (mb) Közösség, jelenlét, evangelizáció zsinat Tíz témakört tárgyalnak meg három év alatt a bizottságok és a hívek Október 11-ére, a 2. Vatikáni Zsinat meghirdetésének 50. évfordulójára, a Hit évének kezdő napjára egyházmegyei zsinatot hirdetett a Váci Egyházmegyében dr. Beer Miklós megyéspüspök. A zsinat hivatalosan a székesegyházban október 11-én, csütörtökön 10 órakor celebrált püspöki szentmisével veszi kezdetét; előkészítése azonban már egy éve tart. Molnár Zs. - Magyar B. Az egyetemes zsinattal ellentétben (amelyen a résztvevő püspökök szavazataival dől el a kérdések többsége), az egyházmegyei zsinat olyan, papokból és világiakból álló tanácsadó testület, amely az egyházmegye püspökének nyújt segítséget. Amit tehát az egyházmegyei zsinat megfogalmaz, az csak javaslat; a törvényeket a megyéspüspök hozza. Az egyházmegyében utoljára 1995-ben volt zsinat, Keszthelyi Ferenc püspöksége alatt. Az előkészítő megbeszéléseken végül tíz olyan témakör alakult ki, amelyeket az elkövetkező időben az illetékes bizottságok előterjesztésére megvitatnak. A bizottságokat papok vezetik; ám azokban természetesen az adott területen az egyházmegyében dolgozó világi szakemberei is részt vesznek. A tíz témakör (zárójelben a bizottságok vezetőinek neve): Evangelizáció (Csáki Tibor); Egyházi szolgálattevők (Túrái lános); Liturgia (Tarmai Imre); Katekézis (Marton Zsolt); A plébániai közösség (Szecsődi Péter); Család (Sebők Sándor); Sajátos ellátást igénylő csoportok (Faragó Artúr); Az egyházmegye struktúrája (Molnár Zsolt); Anyagi javak (Varga András); Jelenlétünk a világban (Máthé György). A bizottságok vázlatosan összefoglalták a szakterületükön felmerült kérdéseket, problémákat, fejlesztendő területeket. Ezek a vázlatok az elkövetkező két és fél év alatt „körbejárják” az esperességeket, ahol a helyi papok vezette bizottságok megismerik, megvitatják és kiegészítik azokat. A műhelymunka eredményeit ismét a bizottságok összesítik. A munkaanyag ezután kerül majd a zsinati gyűlés elé, ahol ismét megtárgyalják, majd jóváhagyásra fölterjesztik a megyéspüspöknek. Az egyházmegye híveit - a plébániai újságokon, honlapokon és a hirdetéseken keresztül - rendszeres közleményekben értesíti a püspökség a zsinat történéseiről. Emellett az aktuális szándékot, kérést minden hónapban belefogalmazzák egy-egy fohászba, amelyet a hívek könyörgései között olvasnak föl a lektorok, így, amellett, hogy az egyházmegyében élő katolikusok imáikkal kísérik a munkát, minden szentmisén elhangzik u- gyanaz az egy könyörgés a zsinatért, ezáltal mindenkit bevonva az egyházmegye további életéért való imába és tevékenykedésbe. ■ Szent Lőrinc mai követőinek küldetése ordo Hároméves diakónus-továbbképzés indult a váci egyházmegyében Csapatmunka az első estén. A feladat: saját küldetésünk meghatározása Diakónus-továbbképzés indult szeptember első napjaiban a Váci Egyházmegyében. Az állandó diakónusoknak szervezett hároméves kurzus első alkalmát, a váci Althann Vendégházban rendezték meg szeptember 5-e és 8-a között. A képzésen az egyházmegye diakónusainak túlnyomó többsége részt vett; az utolsó napra pedig a diakónus-feleségek is hivatalosak voltak. Magyar Bertalan Az évente két alkalomra tervezett továbbképzés vezetői a szegedi székhelyű, Világi A- postolok Közössége munkatársai. Gulyás Péter, Keller György, Piros Adorján és a munkába tavasztól bekapcsolódó Készeli Sándor minden alkalomra munkafüzetet állítottak össze, amelyben a modern vezetőképzés metodikájához hasonló, ám sajátosan a témához igazított módszerrel vezetik végig a diakónusokat a tanulás egyes állomásain. Az első alkalom témája a diakoná- tus hivatása, s még inkább az egyes diakónusok „személyre szabott” küldetése volt, amelyet a képzésen résztvevőknek saját maguk számára kellett megfogalmazniuk. A szerda estétől szombat délutánig tartó e- gyüttlét a dr. Beer Miklós megyéspüspök által celebrált szentmisével kezdődött. A következő napokban a diakónusok együtt lehettek, gondolkodhattak és imádkozhattak az egyházmegye mindkét püspökével; Túrái János atyával, az egyházmegye világiak képzéséért felelős papjával; Kármán János atyával, a diakónuskor korábbi vezetőjével, akitől májusban egy diakónus: Csillag Péter vette át a szolgálatot; továbbá természetesen egymással és a házastársakkal. Történelmi pillanat - így jellemezte az alkalmat Molnár Ferenc kalocsa-kecskeméti egyházmegyés diakónus, a Szent István Diakönátusi Kör tanulmányi vezetője, az Állandó Diakónusok Nemzetközi Egyesületének elnökségi tagja. Az évente rendezett országos diakónus-találkozók egyik fő szervezője finoman arra célzott ezzel, hogy hazánkban éppen ötven évvel a világegyház egészének életét meghatározó 2. Vatikáni Zsinat után kezdődhet meg - szervezett formában - a zsinat egyik nagyhatású döntésének gyakorlati megvalósítása. Ismeretes, hogy az állandó dia- konátus intézményét a Zsinat újította föl, mint az ordo - az egyházi rend szentsége - fokozatát. A diakónus nem pap-pótlék - szögezte le Molnár Ferenc -, hanem a szolgáló Krisztus sajátos követője, megtestesítője az Egyházban. Az igény, a szükség többek között a dachaui koncentrációs tábor 26., számú, „papi” barakkjában vált nyilvánvalóvá; ahol a nácik által elhurcolt keresztény papok és lelkészek tették föl a kérdést: a nagy háború borzalmai után hogyan lehet még a szószékre lépni? A történelmi előzményeket felidéző előadás sorra vette a többi „gyökeret” is. Azt a folyamatot, amely a „freiburgi gondolattól” - egy erdőmérnök-hallgató indíttatásától, aki az Apostolok Cseleke- deit olvasva döbbent rá a saját diakónusi hivatására - Kari Rahner vezette bátor teológusok együttgondolkodá- s sáig, s végül a Zsinatig veze- | tett, ahol a paphiánytól félő S harmadik világ beli püspökök sí szavazataival „ment át” a kez- 5 deményezés. Hogy a diatoms’ tus mennyire nem a paphiány ellenszere - húzta alá az előadó - arra éppen az a legjobb példa, hogy végül éppen Afrikában és Ázsiában nem nyert teret (eddig) az intézmény. Molnár Ferenc történeti áttekintése után dr. Beer Miklós megyéspüspök a jelen és a jövő irányairól tartott előadást a továbbképzésen. Európa mára missziós területté vált - állapította meg - ahol a hagyományos formákkal már nem jutunk messzire; új evan- gelizációra van szükség. Merjük föltenni a kérdést - mondotta a püspök - hogy mit vár tőlünk a Mester? De ne feledjük, hogy minél fontosabb, ösz- szetettebb egy fogalom - „jóság, hazaszeretet, hivatás” -, annál kevésbé lehet azt colstokkal és hőmérővel megmérni... Éppen nem az általánosságot, hanem saját magunkat, a mi sajátos hivatásunkat kell megtalálni a válaszban - figyelmeztetett dr. Beer Miklós megyéspüspök. Kármán János atya, a Szent Lőrinc diakónuskor korábbi vezetője személyes tanúságtételén keresztül mutatta meg, hogyan vezeti a Szentlélek az embert oda, ahol szolgálnia kell. Kármán János hitoktatóként és családapaként lett diakónussá a kilencvenes é- vekben; majd felesége korai halála után, kérte áldozópappá szentelését. Személyében jól szemlélhették a diakónusok a különféle életállapotok, illetve az ordo egyes fokozatai közötti hasonlóságokat és eltéréseket. Az utolsó nap délelőttjén a diakónus-feleségek is csatlakoztak férjeikhez, és különböző játékos formákon keresztül ők is szembesülhettek a diakónus-család hivatásával, és szembesíthették férjüket a saját véleményükkel... A találkozó záró szentmiséjén, amelyet dr. Varga Lajos segédpüspök celebrált, illetve a szombat esti vesperáson e- gyütt vettek részt a házaspárok. Folytatás: tavasszal. ■ ■t 1
