Új Néplap, 2012. szeptember (23. évfolyam, 205-229. szám)
2012-09-22 / 223. szám
2 A NAP TEMAJA 2012. SZEPTEMBER 22., SZOMBAT Ha egy szolnoki cég leveleit annak idején még Heil Hitlerrel fejezte be dr. Joseph Kapounek, a tulajdonos képviselője, ma pedig két olyan úr osztozkodik a fénykorhoz képest kihalt ingatlanán, akik közül egyik a Koránt, másik a Talmudot tekinti élete vezérfonalának, akkor elmondhatjuk róla, ide igencsak betenyerelt a történelem. / tt ^ AZ OLAJ KISZÁRADT TÜKRÉBEN Jóval szerényebb, de mára stabil vállalkozások működnek az egykori mamutcég területén - mondja Remeczki Ferenc az MB-2001 igazgatója A szolnoki Körösi úton jó ideje nyugodtabb már az alvás, mint régen. Évtizedeken keresztül szólt bele az itt élők mindennapjaiba a Kőolaj- kutató hatalmas járműveinek dübörgése, amihez képest mára szinte paradicsomi csend honol a tájon. De hasonló kép fogadja a betérőt a cég egykor hangyabolyként nyüzsgő telephelyén is. Szathmáry István Egy portáson kívül szinte alig találkozom élő emberrel, míg felérek Remeczki Ferenchez a Kőolajkutató Rt. helyén működő egyik cég, az MB-2001 igazgatójához. A látszat végül is csak az egykori ipari óriáshoz képest lehangoló. A nagy összeomlást szerencsésen túlélő, és szerényebb keretek között, de stabilan működő vállalkozás fogad a sokat megélt falak között, ahol nem lehet elszakadni a város mellett a fél ország történetében is meghatározó szerepet vivő egykori mamutvállalat árnyékától. A Kőolajkutatót jogutód nélkül számolták fel 2007-ben - ami összefüggött egy, a Mollal folytatott, azóta lezárult vitával, mondja az igazgató, a legendás intézményt felemlítő kérdésemre. Megtudtam, ma három kisebb cég működik területén, egykori ingatlanán pedig ketten osztoznak. Egy budapesti központú, külföldi ingatlanbefektető cég, a Rafael ben Sosha által birtokolt Raviva Kft., illetve a Mól alárendeltségébe tartozó Geoinform Kft. Kettejük között az egymással határos birtoklás körül még némi háború is kirobbant, ahol a Geoinform szó szerint a gépesített erőket is bevetette. Sosha úr ugyanis a telepen belül kerítéssel kívánta körülvenni a területét, amivel megbénította volna a másik cég mozgását. Végül a Geoinform jól elhelyezett nehézgépjárművei teremtettek tárgyalási alapot a kiegyezéshez.- Mellettük a telepen működnek a Kőolajkutató egykori tulajdonosának, Mohammed al Barwani ománi üzletembernek a régiből alakított cégei is. Az MB' Gépészeti Kft., az MB Vagyonkezelő és az MB-2001, melynek vezetőjeként én felügyelem a másik kettőt - foglalja össze a kissé bonyolultnak tűnő szervezetet Remeczki úr. Az a mondás, hogy a világ legjobb üzlete egy jól vezetett olajipari cég, a második legjobb üzlete pedig egy rosszul vezetett olajipari cég, úgy tűnik, itt nem jött be. Valahol elszakadt a kötél, s ennek okairól megoszlanak a vélemények. Mint a csillagjóslásban a bolygók szerencsétlen együttállása, gazdasági, politikai és nagymértékben emberi tényezők rossz találkozása is gyanítható a dolog mögött. Ami kézzelfogható, az az, hogy innen jószerével minden köddé vált az idők során, amitől hangos volt egykor a telephely. A gépjárművek, a céget jelképező fúró-, lyukbefejező, kútjavító berendezések, részben kiürültek a műhelyek, s eltűntek az emberek. A fénykorban itt ténykedő több mint háromezer lélekből nem sok maradt.- Nem titok, hogy a tulajdonos, Barwani úr a felszerelés legnagyobb részét kivitte Ománba, amikor nyilvánvalóvá vált, hogy itthon már nem kap a cég munkát. Bevétel nélkül képtelenség lett volna fenntartani ekkora infrastruktúrát - tudtuk meg. Amikor a puszta- szőlősi kitörés kártérítése miatt vita alakult ki a Mollal, hiába ítéltek úgy, hogy a Kőolajkutató csak negyedrészben vétkes az ügyben, a többi felelősség a Mólé, három év alatt sem sikerült munkát kapniuk, s a cég széthullott. A konkurencia kivéreztette a nála több mint kétszer nagyobb kőolajkutatót, amely a piacért folyó harcban a személyi kapcsolatok terén is hátrányba került. Ebben a közben bekövetkezett olajipari világválságnak is szerepe volt, ami legyengült állapotban érte a kőolajkutatót. Nem volt olyan jövedelme, amiből új piacra be lehetett volna törni.- Mivel a magyar olajipari szakemberek világviszonylatban rendkívül jól képzettek voltak, így kilencven százalékuk iparágon belül helyezkedett el. így aztán egy részüket, főleg a mérnököket és technikusokat ■ A Nagy széllel Kuvaitban oltottak kutakat és csodájára jártak az egész világból. felszívta a Mól, illetve a konkurencia, sokan pedig külföldön próbálták ki magukat, sokkal több pénzért, mint itthon. Ez tulajdonképpen egy emelt fővel történt távozás volt - zárta rövid vállalattörténeti visszatekintését az igazgató,- Az olajipar rendkívül kemény élete valóban képzett^ meg mellette elszánt embereket kívánt. A szaktudásukra kiváló példa volt a „Nagy szélnek” becézett olajtűzoltó berendezés, amit a tűzoltósággal karöltve csináltak annak idején a kitörésvédelem eszközeként. Amikor a repülőgép-hajtóműből és harckocsialvázból alkotott gépezetet bemutatták külföldön, a kuwaiti háborúban kigyulladt olajkutatakat oltották vele példátlan sikerrel. Csodájára jártak az egész világon. Ez a fajta emberi találékonyság általános jellemzője volt a hazai olajosoknak. Meg mellette a rendkívüli állóképesség, ami nélkül nem lehetett volna bírni ezt az életet. Régen, amikor bőven volt jelentkező az átlagosnál jóval nagyobb jövedelmet adó helyre, állítólag bevertek egy szöget a munkaügy ajtófélfájába, s aki nem érte fel fejjel, az nem kellett fúrósnak. Ide azért elég különös figurák is vetődtek. A történelem fór- gandóságának jeleként együtt szolgált itt a ma a Terror Háza falán arcképével látható egykori ávós, meg az ’56 miatt elmarasztalt mérnök. E sorok írója a hatvanas évek végén még szinte Rejtő Jenő tollára kívánkozó társasággal emelgette a toronynál a szerszámot. A mestere nem sokkal korábban szabadult gondatlanságból elkövetett emberölésért, mert véletlenül elindított egy szivattyút a benne dolgozó szerelővel együtt, mást meg javító-nevelő munkára küldtek a berendezéshez. Rendőrként felpofozott valakit, mielőtt az tisztázta volna diplomáciai státusát. De akadt itt téesz elől menekülő parasztember, horthysta jutási őrmester, mindenféle szerzet. Meg nem kevés alkoholista, mert a nyári hőséget, nem egyszer nedves ruhában a téli fagyot, az akkori szállásokon lavórban mosdást, vándoréletet, tömegszállást sokan nem bírták e nélkül. A vándorló fúróberendezésekkel faluról falura költözés aztán önmaga is szült néha fura helyzeteket. Hatalmas pofonváltásokat a helyi erőkkel, felbőszült férjekkel való nem túl egészséges vitákat, miegymást. De még ennek a kemény életnek is megvolt a maga humora. A többnyire nem éppen kifinomult polgári környezetből jött emberek a legváltozatosabb formában ugratták egymást ráérő idejükben. Az egyik, amúgy hatalmas testi erejéről ismert és ezért áhítattal hallgatott fúrómester például teljes komolysággal adta elő, hogy a téli hidegben főzéskor a bográcsban alul rotyogott az étel, felül meg befagyott a teteje. Más meg nem teljesen döntésképes állapotban éjszaka beszállt a lánctalpas traktorba, elindult a nagyvilágba, s egy gémes- kút, meg szétdíbolt tanyaudvar száradt a számláján, mire valahogy megfékezték. Mindamellett ez a világ régen is, meg a későbbi, valamivel könnyebb időkben is elhasználta az embert. Kevés nyugdíjasa van az olajiparnak, sőt sokan magát az aktív szolgálatot sem mindig élték túl, vagy jöttek ki belőle épségben. Róluk is szól az a történet, aminek ma már csak jórészt emléke a Körösi úti telep, meg az „ismeretlen fúrós” szobra a Tiszaligetben, aminek a város- központból való kitelepítése is valójában a szolnoki Kőolajkutató sorsának rövid foglalata. A fénykorban szinte az egész udvart beborították a szerszámok Olajvállalat a történelem sodrában az alföldön ugyan magyarok kerestek először szénhidrogént, de a háború előtt komoly kutatást a negyvenes években megalakult Magyar-Német Ásványolaj Művek Kft., a MANÁT végzett. A háború után a MANÁT német érdekeltségként szovjet tulajdonba került, s 1946-ban megalakult belőle a Magyar- Szovjet Olajipari Részvénytársaság, a MASZOVAL, amely a Duna vonalától keletre folytatta tovább a kutatásokat. Később a dunántúli területekkel összevonva, MASZOLAJ néven ténykedett, míg 1954-ben megszűnve a szovjetek visszaadták részesedésüket a magyar államnak. 1957-ben létrehozták az Országos Kőolajipari Ttösztöt, ami nem sokkal később Országos Kőolaj- és Gázipari Trösztté, OKGT-vé változott, melynek üzemeként működött a szolnoki székhelyű későbbi Kő- olajkutató Vállalat. A Világbank ajánlása alapján 1991-ben önállósodtak a gázszolgáltató vállalatok, az olajipari gépgyártás, a mélyfúró vállalatok és a szénsavtermelő és -értékesítő vállalat. Az OKGTjogutódjaként létrehozták a Magyar Olajipari Részvény- társaságot, a Mól Rt-t, melyből a Kőolajkutató egy utólag végzetesnek bizonyult döntés következtében kimaradt. Innen számítható a leépülése, amelyet több sikertelen, illetve olyan gyanút keltő privatizációs kísérlet is tarkított, mint egy tisztázatlan hátterű orosz cég felbukkanása lehetséges vevőként. Végül 1997-ben az ománi Mohammed al Barwani vásárolta meg a Kőolajkutató Rt.-t, amelynek tevékenysége a piac beszűkülése miatt 2000- ben le is állt. Régen egymást érték a cég gépjárművei, ma mutatóba van belőlük 4 » » 4
