Új Néplap, 2012. szeptember (23. évfolyam, 205-229. szám)
2012-09-13 / 215. szám
2012. SZEPTEMBER 13., CSÜTÖRTÖK SÉTA - DIÁKVILÁG Kibújnánk az egyenruhánkból! vélemények Tuti nem kellene a tükör előtt gondolkodni, melyik táska illik a rucihoz Bár a mondás szerint nem a ruha teszi az embert, mégis sokszor beszédtéma az iskolai egyenruha. Egy átlagos diák fülét-farkát behúzza - talán még vonyít is hozzá - ha meghallja ezt a szót: egyenruha. Stölkler Éva A diákok nagy többsége minden ünnepségen próbál kibújni a megszabott alkalmi ruhában való megjelenés alól. A lányok például nehezményezik, hogy a „zsákfelsőben” nem látszik az alakjuk, a ruha nem kényelmes és a mérete sem megfelelő. Ahogy mondják - a fiúk is egyetértenek - mindenfajta kötöttségtől irtóznak. Ez alól az egyenruha sem lehet kivétel, bár gyakran látni barátnőket, párokat, akik összeöltöznek, de inkább az a jellemző, hogy egy bálon két szúrós tekintet találkozik, és tudhatjuk, azon morfondíroznak, kié eredetileg az ötlet. De térjünk vissza az uniformisokhoz! A nebulók túlságosan megszokták, hogy azt hordják, amit akarnak, így nagyon nehéz lenne betartatni egy új szabályt. A tehetősebbek magától értetődően nem szívelik a felvetést, hiszen akkor nem me- nőzhetnének a legutolsó divat szerinti holmijaikban. A szülők viszont pontosan ezt tartják a legnagyobb előnynek, hiszen ■ A lányok és fiúk egyetértenek abban, hogy mindenféle kötöttségtől irtóznak. a társadalmi különbségek eltakarása mindig is fő érv volt számukra. Valószínűleg nem frusztrálná többé őket, hogy nem tudnak mindent megadni gyerekeiknek. Csemetéik azt gondolhatják, csak azért támogatják az „ősök” az ötletet, mert nekik is kellett hordani, ezt szokták meg, mert régen amúgy is minden jobb volt, vagy csak egyszerűen azt akarják, hogy nekünk is olyan rossz legyen, mint nekik volt. Hiszen ők is egytől egyig utálták ezeket a ruhadarabokat, a kis lenge szoknyát, amelyben énekelték az Éljen május elsejét, de kémín Képünk illusztráció. Az egyenruha viselésétől sok diák idegenkedik, több szülő viszont nem zárkózna el, ha gyereke uniformist viselne. sőbb rájöttek, hogy milyen jó is volt az, mert látják, hogy milyen kirívó ruhákban jár a mai ifjúság. Az iskola lógójának feltüntetése a diák számára ugyanúgy járhatna büszkeséggel és balítélettel, a tanulókban talán valamicske félelem is van, hogy szégyenkezniük kellene, ha „gyenge” iskolába járnak. Magyarországon az állami ■ iskolákban a rendszerváltás óta nem kell az iskolaköpenyt hordani. Néhány magán-, ill. egyházi iskolában még ma is kötelező a szabványruha. Japánban igen jellegzetes (a mangában is látható) a mi matrózblúzunkhoz hasonló felső, és meghatározott hosz- szúságú rövid szoknya a módi, ez utóbbit a szigorú tanáAz viszont egészen biztos, hogy több dolgot is spórolnánk az uniformissal. Először is sok időt, pl. reggel ugyanis nem kell azon gondolkoznod, hogy mit vegyél fel. Másodszor kevesebbszer kellene vásárolni, hiszen napközben csak az egyenruha használódik, kopik. Nem kellene azon sem agyalrok vonalzóval is ellenőrzik. Az összetartozást erősítendő egyenruhát hordanak még Nagy-Britanniában, nemrégiben pedig Erdélyben tettek a képviselők elé egy javaslatot, amit azok vegyes visszhanggal nem fogadtak el. Nem úgy egy hódmezővásárhelyi általános iskolában, ahol a szülők kezdeményezésére vezették be az uniformist. ni, hogy ehhez a cuki rucihoz milyen táska, fülbevaló, nyaklánc és cipő illik, valamint a szekrényünkben is több hely maradna. Az egyenruha viselése a rendszeresség miatt talán könnyebben betarthatóvá tenné az egyéb szabályokat is, visszaadná az iskolák tekintélyét, annak ellenére, hogy az elegancia mellett kifejezetten szigorúvá teszi a megjelenést. A diáknak két dolog juthat az egyenruháról az eszébe: az iskola egy börtön, illetve az, hogy olyanok vagyunk, mint a robotok, a tanárok meg sem tudnak különböztetni minket egymástól. Kétségtelenül értelmetlenné válna a mindenkit ingerlő „a kék pólós fiú” megszólítás, a ruhavásárlás problémái pedig kevésbé sújtanák a szülőket. Egyébként bizonyára sokaknak a formaruha megvásárlása is gondot okozna. A személyiségvesztett iskolások valószínűsítik, hogy a viselet vajmi kevéssé alkalmazkodna az évszakokhoz. Az ő fogalmaik szerint egy egyenruha sosem lehet olyan, mintha valakire ráöntötték volna; intézményváltáskor pedig „pa- ra” lenne, ha nem akad az új diáknak azonnal megfelelő ruha. S végül még egy gondolat. Ha az egyenruhát munkaidőben rezignáltan viselő diáknak a hazafelé úton lázadozni támadna kedve, már messziről be lehetne azonosítani, a gondoskodó alma materük jó hírnevét így könnyen tönkretehetnék, de a tanuló pontos kiléte kevésbé derülne ki, hiszen minden oda járó diák ugyanolyan ruhát visel, így a rendbontás az sokkal inkább az iskolához kötődne. Persze, ugyanezt a hatást érnénk el egy hőstettet végrehajtó diák esetén. Külföldön számos helyen hordják Őszi ritmus A metsző szellő csontokba hatol, e hűvösség nem örömről dalol. Borongós idő feszül az ég alján, szilárdul az élet érdesen és durván. A sóhajtozó fák lemondó lombjai (vagy talán a növényvilág karjai) kopaszodnak, mint a természet kincsei, s kialszik a fénysugár - nincs mit tenni, magányosodik minden: marad a semmi. ■ KULIK TAMÁS Tyű, tényleg a lábtyűcipó lesz az új sláger? újdonság Manapság már nem is nagyon kapkodjuk a fejünket, amikor egy-egy újdonsággal, különlegességgel szembesülünk. Például a lábtyűcipő- vel - amelyben az öt ujjnak külön kis „zsákutcája” van. Ezt hollywoodi sztárok indították világhódító útjára: többek közt Kate Hudson és Scarlett Johansson színésznők viselik, állításuk szerint szépek ezek a cipők. Az ellentábor szerint viszont olyan ronda, mintha túlméretezett gumikesztyűt húzna valaki a lábára. A brit cipőboltok hetente immár több száz párral adnak el a lábtyűcipőből, amelyet eredetileg olyan atlétáknak szántak, akik mezítláb sportolnak. Ára mintegy 36 ezer forint - London központjában. A cipő brit nagykereskedője arra számít, hogy ebben az évben már 40 ezer pár kel el a szokatlan lábbeliből. ■ Kate Hudson is visel lábtyűcipőt A nyelvtudás napja a szolnoki Tiszapartiban Amikor a testünk már csak egy burok könyvajánló Történet egy lányról, aki a végsőkig küzd az idegenek ellen ismeret A Nyelviskolák Szakmai Egyesülete (NYESZE) a nyelvtanulás népszerűsítése céljából, idén először hirdetette meg a Nyelvtanulás hete országos programsorozatot. Az esemény néhány napig tart még, szeptember 15-én, szombaton a Nyelvtudás napja elnevezésű rendezvénnyel ér véget. Az egyesületi munka célkitűzése, hogy minél több emberben tudatosítsák a nyelvtanulás fontosságát, hiszen idegen nyelvet tudni és beszélni nemcsak a munkavállalásban és megélhetésben nyújt nélkülözhetetlen segítséget, de az élet egyéb területein is segít boldogulni. Az idegennyelv-ismeretre vonatkozó nemzetközi ösz- szehasonlításokban a magyar lakosság sajnos rosszul szerepel, sőt a legfrissebb statisztikák azt mutatják, hogy lassan még inkább lemaradunk ezen a területen. Mindez arra figyelmeztet, hogy a nyelvtanulás, nyelvtudás fontosságát nem lehet eléggé hangsúlyozni. Szeptember 15-én a Tiszapar- ti Római Katolikus Általános Iskola és Gimnáziumban ingyenes próbanyelvvizsgát és szint- felmérést tartanak. Itt rengeteg nyeremény, akciók, kedvezményes nyelvkönyvvásár, külföldi tanulmányi lehetőségek, nyelvi bemutatók, tréningek, előadások várják az érdeklődőket. ■ Stephanie Meyer könyve mindig más, mint a többi. Az Alko- nyat-sorozatnál jobb ez a könyv. Főleg, mert az embereket valahogy mindig is foglalkoztatták a földönkívüliek. Mi lenne, ha elfoglalnák a Földet? Rengeteg könyv, film és olvasmány szól a földönkívüliekről. Legtöbb talán mese, de az is lehet, hogy igaz. A burok című könyv viszont egy ízig-vérig szuper olvasmány, egy lány kétségbeesett harcáról szól, megpróbál küzdeni az idegenek ellen. Pedig az idegenek, akik megszállták a Földet, csupán lelkek. Elfoglalják a Földet, megszüntetik a betegségeket, a boltban nem kell fizetni semmiért, egyszóval paradicsommá alakítják a Földet: saját maguk számára. Irányításuk alá vonják az emberek elméjét, és beköltöznek a testekbe, ami innentől kezdve már csak egy burok lesz. Melanie az egyik utolsó túlélő, akinek egy sok bolygót megjárt lélek, Vándor költözik a testébe. De Melanie nem adja fel, folyamatosan emlékekkel bombázza Vándort, aki egy idő után szerelmes lesz Melanie szerelmébe, Jaredbe. Csak az a probléma, hogy Jared még bujkál, valahol a sivatagban. Melanie és Vándor így nekivág az arizóniai sivatagnak, hogy megtalálják a férfit, és Melanie öccsét. Hosszú és A könyv izgalmas olvasmány keserves sivatagi vándorlásuk majdnem szerencsétlenséggel végződik, ám mégis megmentik őket. De még koránt sincs vége a megpróbáltatásoknak. Kérdések és problémák hada merül fel a még bujkáló emberekben, amikor megjelenik Vándor, Melanie testében. És ott bujkál a kérdés: vajon lehetnek-e egy léleknek emberi érzései? Lehet-e szerelmes? Vajon ő is megtalálhatja a boldogságot? Minden kiderül a könyvből. Amikor elkezdtem olvasni, zavaros volt a történet. Nem igazán értettem, hogy ki kicsoda, és mi is történik valójában. Aztán, ahogy belemélyedtem a történetbe, magával ragadott. ■ BÁLINT EDIT
