Új Néplap, 2012. szeptember (23. évfolyam, 205-229. szám)
2012-09-01 / 205. szám
2 A NAP TEMAJA 2012. SZEPTEMBER 1., SZOMBAT Szolnok a vasút nélkül nem lenne az, ami, és lehet, a magyar vasút is másképpen nézne ki Szolnok nélkül. Az egykor történelmi nevezetességű szolnoki pályaudvar mára ugyan veszített jelentőségéből, de ma is érdemes belesni belső világába. OTT UnZIINK, AHOL A SZENT KORONA JÁRT Csendben ballagunk a fotóssal a kihalt földalatti folyosón. Fejünk fölött vagonok húznak, zajlik a szolnoki pályaudvar élete, míg Kondor Balázs vasúti forgalmicso- mópont-vezető kalauzolásával a pályaudvar szíve, a központi irányítótorony felé vesszük az irányt. Útközben, a hely szelleméhez illően, titkokat próbálunk kiszedni kísérőnkből, kevés sikerrel. Szathmáry István Annyi tudománnyal leszünk gazdagabbak, hogy Időnként valóban járnak olyan szerelvények Szolnokon, melyek mozgása nem tartozik a széles nyilvánosságra, de a rájuk vonatkozó információkat szigorú előírások védik. Vigasztalásként megtudtuk, hogy vasúti csomópontként ma koránt sincs akkora veszélyben a város, mint a háborúban, amikor súlyos veszteségeket szenvedett a pályaudvar bombázása miatt. - Tudomásom szerint a szolnoki pályaudvarnak ma nincs kiemelt helyi szerepe egy háborús mozgósítás esetén - tudjuk meg kísérőnktől, ami mindenképpen megnyugtató a környéken élők számára. Azonban a tranzitforgalom szempontjából stratégiai jelentőségű az állomás, nem beszélve a közeli tiszai vasúti hídról, amit nem véletlenül felügyelnek ma is fegyveres őrök. Ha baja esne, megbénulna vele az egész Ke- let-Magyarország felé irányuló vasúti forgalom. Közben néhol tartósabb emberi jelenlét nyomait kerülgetve, lassan a végére érünk az elsősorban csomagszállító targoncák részére épített alagútnak. - A mindenhová beszivárgó hajléktalanok hagyatéka - nyugtázza kérdő tekintetünket Kondor úr. Régebben nagyobb problémát jelentettek a zárt, fűtött váróterem miatt, ahol szívesen meghúzódtak, többször kellett fertőtleníteni miattuk, és a többi utast is zavarták. - Idén már készülünk rájuk, átalakítjuk a várótermet és a padokat is A pályaudvar szívéből, az irányítótoronyból mindent lehet látni, innen az egész csomópont élete figyelemmel követhető úgy, hogy ne lehessen itt aludni. Annak ellenére járnak ide, hogy Szolnokon volna helyük, ahol meghúzódhatnak. Nálunk szabadabb a légkör, mert a hajléktalanszállókon fürödni kell és nem lehet inni - jelöli meg népszerűségük okát Kondor úr. Hajléktalankérdésben is rendszeres kapcsolatot tartanak a várossal és a rendőrséggel, az állomáson is van rendőri kirendeltség a probléma megoldása érdekében. Jelenleg ez jelentős biztonsági problémája a vasútnak. A rendőri díszkísérettel fogadott hírhedt pénteki mátészalkai fekete vonat már a múlté, helyette itt vannak a szurkolókat szállító szerelvények, amiknek hatástalanítására külön stratégia született a szolnoki pályaudvaron. - Minden esetben az első vágányon fogadjuk őket, így a rendőrök nem az aluljárókon át, hanem a legrövidebb úton tudják a társaságot kivezetni az épületből - tudjuk meg. Közben újra feljutunk a napfényben fürdő felszínre, ahol már nem messze tőlünk ott magasodik a pályaudvar szíve, az irányítótorony, de odáig is találunk érdekes látnivalót. A mellettünk húzódó sínrengeteg, közte az egykori gurító, még a régi dicsőség emléke.- 1994-től nagyon lecsökkent Szolnok teherforgalma - mondja Kondor úr. Azelőtt napi 1500- 2500 kocsit gurítottak, rendeztek, ma a hatalmas infrastruktúra messze nincs kihasználva. A fénykorban háromszázötvenen dolgoztak a rendező-pályaudvaron, egy műszakban 25- 30-an, ma nyolcán, ha vannak. Még vágányokat is szedtek fel, végül ez abbamaradt, s egy részükön használaton kívüli vasúti kocsikat tárolnak. A vasútnak ugyanis állami tulajdonban már nincs kereskedelmi forgalomban használt gördülő állománya, csak a sínek maradtak. Amikor a MÁV-ot részeire szedték, mindenki a javát vitte a készletnek, s a maradék a szolnoki és más pályaudvarok jobb sorsra érdemes sínéin álldogál. Most Szolnok a keleti irányú budapesti elővárosi közlekedés bázisa, ehhez itt tisztítják, javítják, állítják össze a szerelvényeket. Végül elérünk a régi vasútállomás háborút megélt utolsó megmaradt részéig, egy félig lebontott raktárépületig. A városi legenda szerint sok eltemetett háborús maradvány lapul a mai térszín alatt, de fent már csak ez a lassan eltűnő épület őrzi a pokolbéli napok emlékét. Igaz, túránk kiindulási pontja, az ötvenes évek első felében emelt, ■ Húsz-huszonöt év alatt elkopik itt az ember, így csak hivatásként lehet felfogni. Czigler Endre Ybl-díjas építész tervezte hivatali épület is történeti emlékké nemesült napjainkra. A hatalmas elképzelésből végül csak egy bérháznyi valósult meg, pedig jó részéhez már az alapot is kiásták. Végül pénz hiányában visszatemették, míg a hetvenes években hozzáfoghattak a római Termini pályaudvar mintájára tervezett mostani épülethez. Utóbbiról azt is megtudtuk, hogy a szolnoki pályaudvar tervezett felújításakor eredeti, 1976-os formájába fogják visszaállítani. Közben belépünk a repülőtéri irányítótoronyra emlékeztető, messziről látható, többemeletes monstrum legfelső szintjére. Innen szabadon járhatja be a szem a sínek és épületek világát, s ugyanez látható bent is. Szolnok csomóponthoz hét állomásfőnökség tartozik, 21 állomással. Nyugati irányban Budapest a határa, kelet felé Szajolig terjed. Onnan már Debrecen az úr. Két nyomvonal halad Pest felé, az egyik a Nyugatiba, másik a Keletibe, s közülük az egyik azonos az 1848-ban nagy szerepet vivő történelmi Budapest-Abony-Szolnok vonallal. A mai utasok is arra járnak, ahol annak idején a kormány menekült Debrecenbe a Szent Koronával, meg mindkét fél csapatait mozgatták. Az itteni jelzőrendszeren a szolgálatban levő hét ember áttekintheti az egész rájuk bízott világ életét. Egymást váltva, tizenkétórás műszakban látják el az állandó feszült figyelmet kívánó szolgálatot. Miközben nézelődünk, jól ismert hang töri meg a csendet, mert innen szól az utastájékoztató is, amelyik a peronokon és a csarnokban igazítja el a nagyérdemű utazóközönséget. Az információ nagy része számítógépről megy, akár több nyelven is, de programon kívüli események bemondására egy mikrofon is a rendszert kezelő hölgy rendelkezésére áll. Lent abból semmit nem lehet észlelni, hogy élő vagy vasasszony hangja szól az éterben. A szolgálat két vezetője közül éppen Fodor Attila irányítja a pályaudvar eseményeit, így Tőkés Ildikóval váltunk pár szót. - Teher alatt nő a pálma - mondja mosolyogva, amikor afelől ér- ' deklődünk, hogy lehet folyamatosan, teljes odafigyeléssel követni a hatalmas pályaudvart irányító bonyolult rendszert. Elmondása szerint nagyon változó az igénybevételük, jelentős a különbség a nappal és az éjszaka közt. Nem beszélve az időnként kialakuló válsághelyzetekről, amikor percek alatt kell dönteniük, a legkisebb tévedés nélkül. Ebben talán az is segít, hogy szükség esetén egész csapat lehet segítségükre, egészen a csomópont vezetőjéig. - Ettől függetlenül húsz-huszonöt év alatt elkopik itt az ember - egészíti ki Ildikót Kondor úr. Aki ide kerül, annak ugyan felfelé végig kell járnia minden általa irányított beosztást, ezzel szemben, amikor itt elhasználódik az ember, ma már nincs lehetőség arra, mint régen, hogy valamilyen nyugodt munkakörbe kerüljön, annyira lecsökkent a létszám. Ezt is csak hivatásként és nem munkaként lehet elviselni. Visszafelé már nem bukunk le a föld alá, a rajtunk levő sárga mellényben bízva, a síneken át vesszük az irányt. - Ez a vadászösvény - igazít el bennünket Kondor Balázs. Erre járnak a színesfémvadászok, akik any- nyira utálják a kék fényt, hogy rendre beverik a maga korában egyedülálló, és még ma is hibátlanul működő, biztonsági rendszerhez tartozó kék fényű jelzőlámpák üvegeit. A peronon elköszönünk egymástól. Visszaadjuk vendéglátónknak a sárga mellényt, és a szolnoki pályaudvar ismeretlen oldaláról visszatérünk az utasként ezerszer megtapasztalt mindennapi nyüzsgésbe. Teher alatt nő a pálma, mondja Tőkés Ildikó A vasút veszélyes üzem, nem a humor a fő jellemzője ETTŐL FÜGGETLENÜL adódhat itt is az élet derűsebb oldaláról tanúskodó helyzet. A hivatali nyelv és a köznyelv közötti különbség szült már ilyet, amikor egy kezdő kolléganő a teherszállításban megszokott kifejezéssel közölte, hogy „A Dacia áll, mert rakományigazítás folyik" Ez magyarra lefordítva azt jelentette, hogy a Dacia nemzetközi expresszről Szolnokon leszállítottak egy jegy nélküli utast, és emiatt állt a szerelvény. Máskor pedig közölték, hogy megy az elegyáramlat, ami a kijárat felé igyekvő utasokra vonatkozott. az egyik legfurább történet ugyan a német szövetségi vasúthoz kötődik, de a benne szereplő szerelvénynek Szolnok volt a célállomása.Kintről öt tonna olyan vegyi anyagot küldtek az egyik itteni nagyvállalathoz, amit veszélyessége miatt szigorúan nyilvántartott áruként a polgári védelemtől kezdve számos hivatalos szerv is figyelemmel kísért. Amikor megérkezett, a vagonajtókat lezáró plombákon kívül egy tonna vegyszer is hiányzott a vagonból, amire persze azonnal országos riadó lett a dologból. Mindenki tette a dolgát, míg végül a feladótól megérkezett a megnyugtató távirat. A kínosan precíz németek egy raklapnyi anyagot ottfelejtettek maguknál, ráadásul a vagont is elmulasztották lepecsételni. A MELLÉFOGÁST csak tetőzte, hogy több száz kilométeren és számos határállomáson át senkinek sem tűnt fel ez, mintha általános vakság kísérte volna a szállítmányt. Túránk kísérője, Kondor Balázs vasútlcsomópont-vezető I * i I [ I
