Új Néplap, 2012. augusztus (23. évfolyam, 179-204. szám)
2012-08-04 / 182. szám
2 A NAP TEMAJA 2012. AUGUSZTUS 4., SZOMBAT Valamikor egymást érték a hajók a Tiszán, ma szinte alig látni őket. Néhány roncsnak különleges története van, amelyet csak kevesen ismernek. A legtöbb helyen mostanra csupán rozsdás fémtömeg maradt az egykori járművekből. SZELLEMHAJÓK NYOMÁBAN ■HP' * \ Az egykor szebb napokat látott Délibáb nevű folyami motoroshajó szomorú roncsa a Tisza-tóban. Előtérben Pádár Gábor hajóskapitány. Tűző napon indulunk hajókeresőbe Tiszalökről a Kötivizig segítségével és motorosával. Főleg azt szeretnénk megtudni, hogy hány elmerült hajóroncsot őriz még a folyó medre, de kíváncsiak vagyunk a mostani vízi életre is. Szathmáry István Hatan ülünk a gyorsan sikló járműben. Borbás Zsolt, a megyei közgyűlés alelnöke, aki kísérőjével a Tisza-tó és a folyó élete iránt érdeklődve kereste fel a víztározót, és erről beszélgetve tölti az út jó részét Fazekas Helgával, a Kötivizig osztályvezető-helyettesével és munkatársával, Kéri Brigittá- | val. Legfőbb informátorunk, § Pádár Gábor a folyó minden | zegét, zugát tenyereként isme-1 rő hajóskapitány, aki most ha- e jóvezető is egyben, és mi ketten fotóriporter kollégámmal. Fejes Lőrincnek, a Kiskörei Szakaszmérnökség vezetőjének szellemi útravalója után egyből zsákmányunk is akad, a nap során a legnagyobb. A zsilipek fölött hajóorr mered ki a vízből, a Délibáb roncsát takarják a hullámok. A huszonhét méter hosszú motoros 1934-ben épült Komáromban, a Skoda-gyárban, s eleinte csehszlovák zászló alatt járta a Dunát. 1938-ban vette meg a Magyar Folyam- és Tenger- hajózási Rt., átkeresztelték Megyer névre, s innen valóban délibábbá vált a történet. Ugyanis a közelben elsüllyedt Dömös elsőtisztjének korabeli naplójában már Délibábként szerepel a hajó, mint a Kiskörénél levő 101. számú katonai parancsnokság székhelye. Miután 1941-ben jugoszláv aknákat szedett fel a Dunán, utána hozták át a Tiszára, s ha így volt, akkor 1944 őszén szinte ugyanott süllyesztették el először, ahol most is pihen a Tisza-tó fenekén. Akár visszajáró léleknek is nevezhetjük. Nagy pusztítás folyt akkor a folyón, rengeteg hajóroncsot vettek számba a háború után a mederben. A Megyer kiemelése után 1945-től Délibáb néven szolgált a Balatonon, majd a Dunát járta a MAHART vezérigazgatójának személyes járműveként.- Amikor én jártam a hajó fedélzetén, már jóval szerényebb beosztásban dolgozott, a hajókikötő stégek vontatására használták - meséli Pádár úr. Végül magántulajdonban a Tisza-tóra került, ahol bezárult a kör. Évtizedekkel ezelőtt, 1984-ben egy melléfogás miatt, a tó szintjének változásakor elöntötte a víz és elsüllyedt. Mára jószerével annyi maradt belőle, amihez a víztől már nem lehet hozzáférni, minden másnak lába kelt, úgy várja a feltámadást. Továbbindulva, a zsilipkamra falán élő kagylóknak köszönhetően, nagy köpkö- dés közben kelünk át a vízmű alatti szakaszra. A leengedett vízből szárazra kerülve bosz- szúból teleszórnak bennünket iszapos vízzel a falhoz lapuló hajóban, így aztán örülünk, amikor a zsilipkapu nyíltával megválhatunk a goromba társaságtól. Pár perc múlva már újabb hajótragédia, a pusztataskonyi híd fölött felrobbantott Dömös végső nyughelye mellett sik- lunk tovább. A hajóból ugyan ma már semmit sem látni, de lapátkerekének váza évtizedekig meredt ki a vízből, amíg végképp el nem mosta az idő. Pádár úr szerint, amit nem szedtek ki belőle, azt a Tisza állandóan változó partvonala intézhette el végleg. A Dömös 1884-ben Léda néven épült az Óbudai Hajógyárban, s a háború előtt az ötvenhét méter hosszú lapátkerekes gőzös szorgalmasan hordta a környező falvakból Szolnokra a kofákat gágogástól, hápogástól és asszonyi pörlekedéstől hangos fedélzetén. 1944-ben lefoglalták a németek, szálfákat akartak vele vontatni a Tisza felső szakaszára, de a hadihelyzet változása miatt nem jutottak tovább Kiskörénél. Itt egy utászalakulat fölrobbantotta, s olyan alapossággal végezték dolgukat, hogy a jobb sorsra érdemes hajót nem érte meg kiemelni a folyóból. Mi is csak az emléke előtt tudtunk fejet hajtani, s kapitányunk ezen a folyószakaszon már nem is emlékezett másra egy vízben talált hajókormánynál. ■ A zsilipek föltött hajóorr mered ki a vízből, a Délibáb roncsát takarják a hullámok. így egészen Tiszabőig e- reszkedtünk, ahol a bal parton szúrt szemet egy jókora vasalkotmány. Színültig be- iszapolódott roncs lapult orral fölfelé a fák alatt. A ma már ismeretlen nevű uszályt valamikor partvédelmi céllal süllyesztették el ezen a helyen, míg máshogy nem döntöttek felőle. A hajó szemmel láthatóan úgy járt, mint a fagy- laltostölcsér. Amennyi apránként elfogy a tartalmából, annyit harapnak le a falából, míg végül vissza nem kerül az egész az ócskavas-kereskedelem körforgásába. Hasonlóra már csak Szolnok alatt bukkanunk, addig be kell érnünk néhány komppal, a parti horgászokkal, korhadó halászcsónakokkal és egy nudistatelep szerény kínálatával. Csupán a megyeszékhely közelségét jelzik az egyre nagyobb létszámban parthoz kötött motorcsónakok, végül a város alatt, a jobb parton Pádár úr ismerőseként szintén elsüllyedt uszály lapul.- Ez a 306-os számú uszály maradványa. A vízügyé volt valamikor - mondja. Amikor a hajót leselejtezték, a cég eladta a MÉH-nek, mert akkoriban még csak így lehetett megválni tőle. Később onnan vásárolta meg valaki, de ma sem tudni, hogy mi volt a célja vele. Miután jelenlegi helyére vontatta, sorsára is hagyta. Talán valami pénzügyi manővert lehet sejteni a háttérben, de tény, hogy azóta is eszi a rozsda, mert végül úgy járt, mint a Délibáb Kiskörénél. Szintén emberi hanyagság miatt süly- lyedt el. Rosszul kötötték ki a parthoz, ami miatt nem tudta követni a vízszint ingadozá- zát és megtelt vízzel. Azóta is itt mered ki a folyóból, már amit nem loptak még el róla, hiába szólították fel többször is a gazdáját az elvitelére. Igaz, nem lenne könnyű dolga vele, mert csak a Tiszáról lehet megközelíteni, s nem is lenne olcsó mulatság nekifogni. Mi tovább is megyünk, miután békét kötöttünk a roncs mögött lapuló horgásszal, akinek forgoló- dás közben kis híján elvittük az egész felszerelését, hogy utunkat az utolsó jelenleg ismert ronccsal, egy Tószeg térségében zátonyra futott fahajó emlékével zárjuk. Az időközben teljesen elkorhadt jármű helyét már csak az iszapba ágyazott rakománya, megkötött cement és cseréphalóm jelzi, ugyanis ez a hajó Szolnok háború utáni újjáépítésének is emléke. A várost egykor tápláló tiszai fahajók, amiknek tulajdonosai, a Szapáry utca hajósgazdái a város tehetősebb polgárai közé tartoztak, a háború után építőanyagot szállítottak a környékről a súlyos károkat szenvedett megyeszékhely újjáépítéséhez. Ez az egy ma már ismeretlen okból sohasem jutott el úticéljához, s csak egy folt mutatja pályafutása véget. Megtekintésével a mi felderítő utunk is véget ért a Tiszán, s Szolnok felé visszafordulva, sajnos elmondhatjuk, hogy szinte több hajót találtunk a víz alatt, mint fölötte. A néhány horgászt, fürdőzőt, egy két kompot és a Szolnok táján kikötött magánjachtokat kivéve, szinte alig találkoztunk vízi élettel a folyón. A vízügy két megmaradt uszálya, kitűzőhajói és jégtörői mellett nagyon hiányzik innen a régi pezsgés. Mert az egykor vízi járművektől hemzsegő, méltóságteljesen pöfögő hajókat hordozó Tisza ma szinte kihaltan ballag partjai között. Az az egy sétahajó pedig, amely az utóbbi időben újra felbukkant Szolnoknál, még igen szerény kezdete egy esetleg újra megéledő tiszai vízi életnek. A Tiszabőnél található uszály sérült oldalán már könnyen át lehet látni A háborúban elsüllyedt tiszai hajók jegyzéke Tokaj, jobb part, 1 uszály TiszACSEGE, bal part, Irén vontatógőzös sarud, jobb part, 1 uszály kisköre, jobb part, Dömös lapátkerekes gőzös HORTOBÁGY, MOTOROS SZeméty- hajó délibáb, motoros személyhajó Szolnok, jobb part, 5 uszály, 6. számú állóhajó TISZAVÁRKONY, JOBB part, 1 uszály TISZAKÜRT, BAL part, 127. SZ. állóhajó csongrád, jobb part, 65. számú állóhajó, 1 uszály csanytelek, jobb part, 57. számú állóhajó, 1 uszály algyő, jobb part, 1 uszály, 57. számú állóhajó szeged, jobb part, tizenhárom uszály, IV. számú állóhajó, XI. számú állóhajó összesen harmincöt vízi jármű a második világháború vége hatalmas pusztítást végzett a hazai folyókon úszó hajókban. Volt olyan egység, ami többször is elsüllyedt a két világégés hadieseményei során, minta Hortobágy nevű, csavarmeghajtású motoros személyszállító hajó. 1907-ben eredetileg hadihajónak épült Linzben. 1914-ben Pancsován a város kiürítésekor saját személyzete süllyesztette el, utána átépítették először fehérhajóvá, majd utasszállítóvá. így dolgozott egészen 1944 őszéig, amikor a Kiskörére menekített járművet egy német robbantókülönítmény elsüllyesztette, hogy ne kerüljön a gyorsan előrenyomuló oroszok kezére. forrás: Petneházy Zalán folyamőr törzskapitány A Szolnoknál elsüllyedt uszály vonzza a halakat és a horgászokat is A i « i 4
