Új Néplap, 2012. július (23. évfolyam, 153-178. szám)
2012-07-05 / 156. szám
4 SE TA-DIÁKVILÁG 2012. JÚLIUS 5., CSÜTÖRTÖK Ebben a táborban minden szuper volt! sajtó és tanulás A szolnoki sétás diákok élményekkel tértek haza Alsómocsoládról és Bikáiról A Séta-tábor legemlékezetesebb programjait a bikali élménybirtokon élték át az újságíró-palánták, akik rönkhajításban is összemérték erejüket. Egy jó táborban megtalálható minden: új barátok, jó hangulat, izgalmas programok. A Sajtó és Tanulás-, vagyis a Séta-táborban egyik sem hiányzott. Az élményeket néhány szolnoki Tisza- partis diák is átélte, erről mesélnek... Munkatársunktól várnagy tamás: reggel fél hatkor vágtunk neki a hosszú útnak. Közel háromórás utazás után megérkeztünk a 373 lélekszámú kis faluba, Alsó- mocsoládra, ahol a szálláshelyünk volt. A helyiek izgatottan vizslatták az új érkezőket. A tikkasztó hőség miatt gyorsan bemenekültünk a szálláshelyre, és elfoglaltuk a szobákat. Mi voltunk az elsők, így élhettünk a szabad ágyválasztás jogával. Kisvártatva megjöttek a többiek is, az ország különböző tájairól. Rövid bemutatkozás után „taktikai” értekezletre indultunk, ahol megismerhettük a tábor vezetőit, majd Lengyel János, a Tolnai Népújság főszerkesztője köszöntött minket. Sokáig nem időztünk, útnak indultunk első célunk, a paksi atomerőmű felé. Megérkezésünk után rögtön „bedobtak minket a mély vízbe”, vagyis bevezettek minket az atomerőmű konferencia- termébe, ahol négy ott dolgozó fiataltól kérdezhettünk. A sajtótájékoztató elején mindkét fél megszeppenve érezte magát, de egy kis idő után zavartalanul folyt a kérdezz-felelek. Ezután körbevezettek minket az erőmű kiállítótermében. A bátrabbak interaktív foglalkozásokon is részt vehettek, például szobakerékpár segítségével termeltek energiát. Végül elindultunk, hogy megtekintsük belülről is a reaktorblokkokat. A reaktorok világában szinte eltörpültünk. Elképedve néztük az ott dolgozó embereket, ahogyan a nagy zajban, nagy csörömpölések közt végzik a munkájukat. A röpke látogatás után biztonsági kísérettel indultunk az Atom- energetikai Múzeumba. A múzeum rendkívül fiatal, hiszen csak 2010-ben alapították, de rengeteg látnivalót tartogatott. Védőfelszerelések, „őskori” műszerek, emléktárgyak tarkították a teret. A múzeum meglepően izgalmasnak bizonyult, de szorított az idő, ezért búcsút intettünk Pakstól. Fáradtan, bár élményekkel tele indultunk vissza a szálláshelyre. A következő napon Bikái felé döcögött buszunk, ahol is az ottani középkori élményparkban tettünk látogatást. A tikkasztó meleg ellenére is sokan látogattak ki, hiszen rengeteg érdekes dolgot tartogatott az élménybirtok a nézők számára. A csoport két részre bomlott, az egyik osztag 7 próbán vett részt, míg a másik interjút készíthetett a birtok megalapítójával. A próbán sokszínű feladatokat hajtottunk végre, az elméleten át egészen a rönkhajításig. A próbák és interjúk végén egy rendkívül látványos lovasbemutatót tekintettünk meg. Nagy meglepetésre a tábor összes tagját lovaggá, illetve vitézzé, vitéznévé ütötték. A bikali élménybirtok után sem állt meg az élet, visz- szatérve Alsómocsoládra, az íjászat alapjait sajátíthattuk el kisebb-nagyobb sikerrel. Az esténket a csillagvizsgáló tete- J jén megrendezett program ara- I nyozta be igazán. A harmadik és egyben utolsó napunkon újságírók és főszerkesztők tartottak előadást, ahol az emberek olvasási szokásairól hallhattunk adatokat. Sok olyan információval szolgáltak, amelyek a későbbiekben hasznosak lehetnek a fiatal újságírók számára. SIPOS NIKOLETT: 2012. június 18-án hajnali 5 óra 27 perckor négy szolnoki diák kísérőjével és egy sofőrrel nekivágott egy hosszú, de annál élménygazdagabb útnak. Ők hatan a Séta-táborba indultak. Kilenc óra körül érkeztünk meg szállásunkra, Alsómocsoládra. A csendes kis falu életét 36, az ország különböző pontjáról érkező diák kavarta fel. A megnyitó után a paksi atomerőműbe indultunk, ami még azok számára is érdekesnek bizonyult, akik nem szeretik a fizikát. Itt részt vettünk egy igazi sajtótájékoztatón (úgy, mint a nagyok), interjúkat és riportokat készítettünk. Másnap ezt az anyagot felhasználva készítettük el cikkeinket, majd a bikali reneszánsz élménybirtokra buszoztunk. A hely igazán csodálatos, mintha a középkorba utaztunk volna vissza. Megtekintettünk egy lovasbemutatót is, ami szerintem a nap egyik legjobb programja volt. Este íjászkod- tunk, majd házi pizzát ettünk, finom volt. Utolsó esténkhez tartozott még egy csillagászati program, amit, bár fáradtan indultunk neki, kár lett volna kihagyni. A Séta-táborban rengeteg új dolgot tanultunk az újságírásról, új embereket ismertünk meg, és olyan helyekre jutottunk el, ahová nem biztos, hogy eljutnánk. Ezúton is szeretném megköszönni minden szervező munkáját, akik azon fáradoztak, hogy mi, diákújságírók minél szebb emlékekkel térjünk haza! hatvani BRIGITTA: kirándulásunk, kalandunk egy hétfőn kezdődött, mikor hajnalban autónk elhagyta Szolnokot, és sebesen véve a kilométereket, néhány óra alatt elrepített szállásunkra, Alsómocsoládra. Igen, tudom, viccesen és hihetetlenül hangzik ez a név, a hely mégis valóságos, sőt, nagyon csodás. Miután az első meglepetésünkből magunkhoz tértünk, elérkezett a tábor megnyitója. Ekkor csapatokba osztottak (lila, kék, citromsárga, narancssárga, zöld és piros), és megismerkedhettünk új barátainkkal. Délután elindultunk az oly izgatottan és félelemmel várt paksi atomerőműbe. Bevallom, félelmem igazán alaptalan volt, és a zord kép, ami bennem élt, szertefoszlott. Először egy sajtótájékoztatón vettünk részt, ahol mi bombázhattuk a fiatal dolgozókat kérdéseinkkel, aztán körbevezettek az atomerőműről készült kiállításon, majd belépést nyerhettünk az energiagyártás birodalmába. A napunk azonban itt nem fejeződött be, sok nevetéssel folytatódott, talán mert éreztük, hogy a következő délelőt- tünk nehezebb és intenzívebb lesz. Másnap kellett megírnunk a riportjainkat és interjúinkat a paksi atomerőműről. De hazudnék, ha azt mondanám, nem élveztük! Hiszen minden olyan filmbe illő volt, akárcsak egy igazi szerkesztőségben. S mint minden munka után, jöhetett itt is a pihenés, ami igazán édes és szórakoztató volt. Csapatunk Bikáira látogatott az élménybirtokra, ahol a régmúltba csöppenhettünk vissza, és még vitézzé is avattak. Egyszerűen tuti jó volt! A napunk még eztán is sok élménnyel folytatódott, hiszen íjászkod- tunk, isteni finom kemencés pizzát ehettünk és este csillagokat csodálhattunk. Majd jött a szerda, vagyis az utolsó nap, mikor is kihirdették, kik a szerencsés nyertesek a cikkversenyben, majd kezdetét vette a búcsú. Szóval hihetetlen, mennyi élményt nyújtott ez a három nap. Viszont mindabban teljesen biztos vagyok, hogy nagyon megbántam volna, ha kihagyom ezt a tábort, mert mindamellett, hogy jól szórakoztam és új embereket ismertem meg, sokat tanultam az újságírásról és írókról. S ha tehetném, őszintén szólva, az időt is visz- szaforgatnám, hogy még egyszer átélhessem mindezt az élménytengert. A reneszánsz kori próbák között petrencerúdtartás Is feladat volt Egy hely, ahol az emberek igazi kikapcsolódásra találnak kollár László A bikali élménybirtok tulajdonosa nemrégiben egy nyolcszáz kilométeres gyalogtúrán vett részt Az első pillanatban szimpatikus volt, így bátran faggattam... Az idei Séta-táborban nekem (is) jutott az a megtisztelő feladat, hogy beszélgessek a bikali élménybirtok megálmodójával, megépítőjé- vel és egyben tulajdonosával, Kollár Lászlóval.- Hogyan jött az ötlet?- Megszólalt bennem egy hang, miszerint mindenkinek van valami gyakorlati dolga az életben. Ezen felbuzdulva 1992- ben egy árverésen megvettem ezt a birtokot. Építészmérnökként sok fantáziát láttam az itt lévő régi épületekben, meg akartam menteni őket az utókor számára. Az ismerőseim bolondnak tartottak. Hároméves munkával elindítottam a kastélyszállót. Tizennyolc szobával kezdtünk, 1998-ban megépítettük a francia fürdőt, 2002-ben a vendégházakat, sport- és konferenciaközpontot. A marokkói fürdő 2005-ben épült. Szerettem volna jó minőségű, egész napos családi programokat létrehozni.- Mennyire volt nehéz az élménybirtok népszerűsítése? 1 •- Nehéz volt népszerüsíte- 2 ni. Ha az emberek eljöttek, pár J órás programra számítottak, és I meglepődtek, mikor megtud- Az élménybirtok megálmodója és egyben tulajdonosa, Kollár László ták, hogy ez egy egész napos családi program. Később megtanulták beosztani az idejüket, és visszatértek hozzánk, hogy egy egész napot itt töltsenek a gyerekeikkel.- Hogy viszonyul a családja a munkájához?- Két éve különköltöztem tőlük, de jó a kapcsolatunk. A lányom 26, a fiam 22 éves, mindketten velem dolgoznak. Már kicsi koruk óta kijárnak velem, nagyon szeretik a birtokot, a későbbiekben szeretném rájuk hagyni.- Tervez további fejlesztéseket az élménybirtok területén?- Igen, a főteret szeretnénk rendezvényközponttá alakítani, és oda is egy lovardát építeni. Ezenkívül mindig apróbb újítások vannak.- Mit szokott csinálni a szabad idejében?- Gyalogolok! Ez teljesen kikapcsol: hosszú kilométereket gyalogolni, a semmi közepén.Ilyenkor lehet igazán észrevenni, hogy mi történik a természetben. A száguldó autóból ezek a jelenetek valahogy kimaradnak. Egy hete jöttem haza egy 800 kilométeres túráról, amit 22 nap alatt tettem meg. ■ Kalas Martina ♦ '4 h Á á t 4
