Új Néplap, 2012. július (23. évfolyam, 153-178. szám)

2012-07-05 / 156. szám

4 SE TA-DIÁKVILÁG 2012. JÚLIUS 5., CSÜTÖRTÖK Ebben a táborban minden szuper volt! sajtó és tanulás A szolnoki sétás diákok élményekkel tértek haza Alsómocsoládról és Bikáiról A Séta-tábor legemlékezetesebb programjait a bikali élménybirtokon élték át az újságíró-palánták, akik rönkhajításban is összemérték erejüket. Egy jó táborban megtalál­ható minden: új barátok, jó hangulat, izgalmas prog­ramok. A Sajtó és Tanulás-, vagyis a Séta-táborban egyik sem hiányzott. Az élménye­ket néhány szolnoki Tisza- partis diák is átélte, erről mesélnek... Munkatársunktól várnagy tamás: reggel fél hat­kor vágtunk neki a hosszú útnak. Közel háromórás uta­zás után megérkeztünk a 373 lélekszámú kis faluba, Alsó- mocsoládra, ahol a szálláshe­lyünk volt. A helyiek izgatottan vizslatták az új érkezőket. A tikkasztó hőség miatt gyorsan bemenekültünk a szálláshely­re, és elfoglaltuk a szobákat. Mi voltunk az elsők, így élhet­tünk a szabad ágyválasztás jo­gával. Kisvártatva megjöttek a többiek is, az ország különböző tájairól. Rövid bemutatkozás után „taktikai” értekezletre in­dultunk, ahol megismerhettük a tábor vezetőit, majd Lengyel János, a Tolnai Népújság főszer­kesztője köszöntött minket. Sokáig nem időztünk, útnak indultunk első célunk, a paksi atomerőmű felé. Megérkezésünk után rögtön „bedobtak minket a mély víz­be”, vagyis bevezettek minket az atomerőmű konferencia- termébe, ahol négy ott dolgozó fiataltól kérdezhettünk. A saj­tótájékoztató elején mindkét fél megszeppenve érezte magát, de egy kis idő után zavartala­nul folyt a kérdezz-felelek. Ez­után körbevezettek minket az erőmű kiállítótermében. A bát­rabbak interaktív foglalkozáso­kon is részt vehettek, például szobakerékpár segítségével ter­meltek energiát. Végül elindultunk, hogy megtekintsük belülről is a reaktorblokkokat. A reaktorok világában szinte eltörpültünk. Elképedve néztük az ott dolgo­zó embereket, ahogyan a nagy zajban, nagy csörömpölések közt végzik a munkájukat. A röpke látogatás után biztonsági kísérettel indultunk az Atom- energetikai Múzeumba. A mú­zeum rendkívül fiatal, hiszen csak 2010-ben alapították, de rengeteg látnivalót tartogatott. Védőfelszerelések, „őskori” mű­szerek, emléktárgyak tarkítot­ták a teret. A múzeum megle­pően izgalmasnak bizonyult, de szorított az idő, ezért búcsút intettünk Pakstól. Fáradtan, bár élményekkel tele indultunk vissza a szálláshelyre. A következő napon Bikái felé döcögött buszunk, ahol is az ot­tani középkori élményparkban tettünk látogatást. A tikkasztó meleg ellenére is sokan látogat­tak ki, hiszen rengeteg érdekes dolgot tartogatott az élménybir­tok a nézők számára. A csoport két részre bomlott, az egyik osztag 7 próbán vett részt, míg a másik interjút készíthetett a birtok megalapítójával. A pró­bán sokszínű feladatokat haj­tottunk végre, az elméleten át egészen a rönkhajításig. A pró­bák és interjúk végén egy rend­kívül látványos lovasbemutatót tekintettünk meg. Nagy megle­petésre a tábor összes tagját lo­vaggá, illetve vitézzé, vitéznévé ütötték. A bikali élménybirtok után sem állt meg az élet, visz- szatérve Alsómocsoládra, az íjászat alapjait sajátíthattuk el kisebb-nagyobb sikerrel. Az esténket a csillagvizsgáló tete- J jén megrendezett program ara- I nyozta be igazán. A harmadik és egyben utolsó napunkon újságírók és főszer­kesztők tartottak előadást, ahol az emberek olvasási szokásai­ról hallhattunk adatokat. Sok olyan információval szolgáltak, amelyek a későbbiekben hasz­nosak lehetnek a fiatal újság­írók számára. SIPOS NIKOLETT: 2012. június 18-án hajnali 5 óra 27 perckor négy szolnoki diák kísérőjével és egy sofőrrel nekivágott egy hosszú, de annál élménygazda­gabb útnak. Ők hatan a Séta-tá­borba indultak. Kilenc óra körül érkeztünk meg szállásunkra, Alsómocso­ládra. A csendes kis falu életét 36, az ország különböző pont­járól érkező diák kavarta fel. A megnyitó után a paksi atom­erőműbe indultunk, ami még azok számára is érdekesnek bizonyult, akik nem szeretik a fizikát. Itt részt vettünk egy igazi sajtótájékoztatón (úgy, mint a nagyok), interjúkat és riportokat készítettünk. Más­nap ezt az anyagot felhasználva készítettük el cikkeinket, majd a bikali reneszánsz élménybir­tokra buszoztunk. A hely igazán csodálatos, mintha a középkorba utaztunk volna vissza. Megtekintettünk egy lovasbemutatót is, ami szerintem a nap egyik legjobb programja volt. Este íjászkod- tunk, majd házi pizzát ettünk, finom volt. Utolsó esténkhez tartozott még egy csillagásza­ti program, amit, bár fáradtan indultunk neki, kár lett volna kihagyni. A Séta-táborban rengeteg új dolgot tanultunk az újságírás­ról, új embereket ismertünk meg, és olyan helyekre jutot­tunk el, ahová nem biztos, hogy eljutnánk. Ezúton is szeretném megköszönni minden szervező munkáját, akik azon fáradoz­tak, hogy mi, diákújságírók minél szebb emlékekkel tér­jünk haza! hatvani BRIGITTA: kirándulá­sunk, kalandunk egy hétfőn kezdődött, mikor hajnalban au­tónk elhagyta Szolnokot, és se­besen véve a kilométereket, né­hány óra alatt elrepített szállá­sunkra, Alsómocsoládra. Igen, tudom, viccesen és hihetetle­nül hangzik ez a név, a hely mégis valóságos, sőt, nagyon csodás. Miután az első megle­petésünkből magunkhoz tér­tünk, elérkezett a tábor meg­nyitója. Ekkor csapatokba osz­tottak (lila, kék, citromsárga, narancssárga, zöld és piros), és megismerkedhettünk új bará­tainkkal. Délután elindultunk az oly izgatottan és félelem­mel várt paksi atomerőműbe. Bevallom, félelmem igazán alaptalan volt, és a zord kép, ami bennem élt, szertefoszlott. Először egy sajtótájékoztatón vettünk részt, ahol mi bom­bázhattuk a fiatal dolgozókat kérdéseinkkel, aztán körbe­vezettek az atomerőműről ké­szült kiállításon, majd belépést nyerhettünk az energiagyártás birodalmába. A napunk azonban itt nem fejeződött be, sok nevetéssel folytatódott, talán mert érez­tük, hogy a következő délelőt- tünk nehezebb és intenzívebb lesz. Másnap kellett megír­nunk a riportjainkat és inter­júinkat a paksi atomerőműről. De hazudnék, ha azt monda­nám, nem élveztük! Hiszen minden olyan filmbe illő volt, akárcsak egy igazi szerkesztő­ségben. S mint minden munka után, jöhetett itt is a pihenés, ami iga­zán édes és szórakoztató volt. Csapatunk Bikáira látogatott az élménybirtokra, ahol a rég­múltba csöppenhettünk vissza, és még vitézzé is avattak. Egy­szerűen tuti jó volt! A napunk még eztán is sok élménnyel folytatódott, hiszen íjászkod- tunk, isteni finom kemencés pizzát ehettünk és este csilla­gokat csodálhattunk. Majd jött a szerda, vagyis az utolsó nap, mikor is kihirdették, kik a sze­rencsés nyertesek a cikkver­senyben, majd kezdetét vette a búcsú. Szóval hihetetlen, mennyi él­ményt nyújtott ez a három nap. Viszont mindabban teljesen biztos vagyok, hogy nagyon megbántam volna, ha kiha­gyom ezt a tábort, mert mind­amellett, hogy jól szórakoztam és új embereket ismertem meg, sokat tanultam az újságírás­ról és írókról. S ha tehetném, őszintén szólva, az időt is visz- szaforgatnám, hogy még egy­szer átélhessem mindezt az élménytengert. A reneszánsz kori próbák között petrencerúdtartás Is feladat volt Egy hely, ahol az emberek igazi kikapcsolódásra találnak kollár László A bikali élménybirtok tulajdonosa nemrégiben egy nyolcszáz kilométeres gyalogtúrán vett részt Az első pillanatban szimpa­tikus volt, így bátran faggat­tam... Az idei Séta-táborban nekem (is) jutott az a meg­tisztelő feladat, hogy beszél­gessek a bikali élménybirtok megálmodójával, megépítőjé- vel és egyben tulajdonosával, Kollár Lászlóval.- Hogyan jött az ötlet?- Megszólalt bennem egy hang, miszerint mindenkinek van valami gyakorlati dolga az életben. Ezen felbuzdulva 1992- ben egy árverésen megvettem ezt a birtokot. Építészmérnök­ként sok fantáziát láttam az itt lévő régi épületekben, meg akartam menteni őket az utó­kor számára. Az ismerőseim bolondnak tartottak. Három­éves munkával elindítottam a kastélyszállót. Tizennyolc szobával kezdtünk, 1998-ban megépítettük a francia fürdőt, 2002-ben a vendégházakat, sport- és konferenciaközpontot. A marokkói fürdő 2005-ben épült. Szerettem volna jó minő­ségű, egész napos családi prog­ramokat létrehozni.- Mennyire volt nehéz az él­ménybirtok népszerűsítése? 1 •- Nehéz volt népszerüsíte- 2 ni. Ha az emberek eljöttek, pár J órás programra számítottak, és I meglepődtek, mikor megtud- Az élménybirtok megálmodója és egyben tulajdonosa, Kollár László ták, hogy ez egy egész napos családi program. Később meg­tanulták beosztani az idejüket, és visszatértek hozzánk, hogy egy egész napot itt töltsenek a gyerekeikkel.- Hogy viszonyul a családja a munkájához?- Két éve különköltöztem tő­lük, de jó a kapcsolatunk. A lá­nyom 26, a fiam 22 éves, mind­ketten velem dolgoznak. Már kicsi koruk óta kijárnak velem, nagyon szeretik a birtokot, a későbbiekben szeretném rájuk hagyni.- Tervez további fejlesztéseket az élménybirtok területén?- Igen, a főteret szeretnénk rendezvényközponttá alakíta­ni, és oda is egy lovardát építe­ni. Ezenkívül mindig apróbb újítások vannak.- Mit szokott csinálni a szabad idejében?- Gyalogolok! Ez teljesen kikapcsol: hosszú kilomé­tereket gyalogolni, a sem­mi közepén.Ilyenkor lehet igazán észrevenni, hogy mi történik a természetben. A száguldó autóból ezek a je­lenetek valahogy kimarad­nak. Egy hete jöttem haza egy 800 kilométeres túrá­ról, amit 22 nap alatt tet­tem meg. ■ Kalas Martina ♦ '4 h Á á t 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom