Új Néplap, 2012. június (23. évfolyam, 127-152. szám)
2012-06-25 / 147. szám
4 RIPORT 2012. JÚNIUS 25., HÉTFŐ tavaly augusztus 20-án Kecskemét egyik forgalmas kereszteződésében egy mentőautó karambolozott egy távolsági autóbusszal. A balesetben tíz ember sérült meg, köztük Nagy Szabolcs mentőápoló. Még nem egészséges, de nap mint nap ezért harcol. r r/ „HITTEL ES EROS AKARATTAL” Napról napra egyre jobban küzd felépüléséért Nagy Szabolcs kecskeméti mentős, aki tavaly augusztus 20-án szenvedett balesetet, amikor éppen egy riasztásra sietett kollégájával. Kerekes székkel közlekedik, újra meg kell tanulnia beszélni, olvasni, írni. A mindennapos gyógytorna és a kezelések között pedig nagy terveket sző. Pásztor Andrea A kecskeméti kórház kertjében találkozunk Szabolccsal, jelenleg itt folyik rehabilitációja. Tolókocsiban érkezik, majd segítséggel egy padra ül, és beszélgetni próbálunk. Szeme csillogva mosolyog, tekintete is beszédes, de a szavakat még nagyon nehezen formálja. A kommunikációban barátnője, Éva segíti, hiszen ő már néhány szóból, jelzésből megérti gondolatait. Amint azt korábban megírtuk: tízen sérültek meg, amikor egy autóbusz és Szabolcsék mentőautója összeütközött a Katona József Gimnázium előtt. Rendkívül súlyos koponya- és agysérülést szenvedett, állapota életveszélyes volt, több életmentő operációt hajtottak rajta végre. Intu- bálni kellett, gépek tartották életben, gyomorszondán keresztül táplálták. Mesterségesen altatták, két hétig élet és halál között lebegett az intenzív osztályon. Persze ő minderről csak utólag, látogatóitól tud.- Az utolsó emlékképem, hogy a baleset napján párom kora reggel még kávét főzött nekem, megreggeliztünk, elbúcsúztunk egymástól abban a reményben, hogy aznap délelőtt még beszélünk telefonon. Évi azóta is azon a helyen és abban az állapotban őrzi a csészémet, melyből utoljára kortyoltam a kávémat. Ezután azonban semmire nem emlékszem — írja a papírra Szabolcs. Kómás állapotából is csak egyetlen álomszerű kép maradt meg benne: mintha fényes folyosón keresztül sétálna egy kórházi osztályra. Családtagjai, barátai, kollégái és társa amikor csak tehette, mellette volt, miközben ő elszántan küzdött az életéért. Ágya mellett régi kedves emlékeket elevenítettek fel, folyamatosan beszéltek hozzá, biztatták, pozitív gondolatokkal próbálták erősíteni őt. Felolvasták azt a sok-sok együttérző levelet is, melyet küldtek neki. Nagyon nehéz időszak volt ez szerettei számára, hiszen nem tudhatták: ha felébred is Szabi, milyen állapotban lesz. Kezdetben abban sem lehettek biztosak, eljutnak-e hozzá szavaik.- Arra kértem, hogy ha hall engem, és érti, amit mesélek, legalább a jobb nagylábujját mozdítsa meg. így kezdtünk el újra kommunikálni. Minden egyes rezdülését figyeltem, fogtam a kezét, hogy érezze, nincs egyedül - meséli Éva. - Reményt adott az is, amikor egy nagyviziSzabolcs kedvesével, Évával, mögöttük pedig Nagy Tibor mentős „bajtárs” és jó barát ten orvosai egy csinos ápolónővel kapcsolatban viccelődtek, Szabi pedig elmosolyodott... A baleset után két héttel mintha csoda történt volna, résnyire kinyitotta bal szemét. Miután sikerült leszoktatni a lélegeztetőgépről, és - ha nagy nehézségekkel is, de - megtanult egyedül levegőt venni, átkerült a speciális rehabilitációs osztályra, ahol tovább folytatódott az ápolása. Bár beszélni még egyáltalán nem tudott, egyszerű kézjelekkel kommunikált. Még kerekes székben, de mosollyal A baleset és az azt követő válságos időszak nagyon megviselte őt testileg-lelkileg egyaránt. 60 kilogrammra fogyott, ugyanis sokáig csak gyomorszondán keresztül tudták táplálni, mivel nem működtek a nyeléshez szükséges reflexei. November végén Budakeszire, az Országos Orvosi Rehabilitációs Intézetbe került, a koponyasérültek osztályára. Távol az otthonától azonban nem javult úgy az állapota, mint remélték. Bár a kollégái továbbra sem hagyták magára, gyakran meglátogatták, Pénzt gyűjtenek kollégái a felépülésére 540 ezer forint gyűlt össze azon a számlaszámon, amit kollégái nyitottak Szabolcs számára. Ezt az összeget elfelezték a baleset másik sérült mentősével, aki szerencsére már jól van. Aki szeretné pénzbeli adománnyal segíteni Szabolcsot céljai megvalósításában, az OTP Bank: 11773322- 01270770-00000000 számlaszámán teheti ezt meg „Szabolcs” jeligére. Aki pedig Szabolcs felépüléséhez nyújtana segítséget, kérjük, jelentkezzen a szabolcsorangyala@ gmail.com e-mail címen! a szíve mégis hazahúzta, így idén januárban úgy döntött, átmenetileg elhagyja az intézetet. Újra itthon Izsákra költözött, a bátyjához, családtagjainak gondoskodása pedig jó hatással volt lelkiállapotára, és ennek köszönhetően fejlődése is látványosabb lett. Főként amikor egy hónapot töltött a nagykőrösi mozgásszervi rehabilitációs osztályon, ahol tovább fejlesztették egyensúlyát, járását, beszédét. Április közepén Budapesten plasztikai műtétet végeztek rajta, pótolták koponyájának hiányzó részét. Jelenleg ismét a kecskeméti kórház rehabilitációs osztályán kezelik, ahol kerekes székkel közlekedik még csak biztonsággal, és bal karjának funkciója, mozgásteljesítménye még nem teljes. - Sokkal jobb itt- mondja Szabolcs, és széles mosollyal barátnőjére néz. Éva a kórház orvosa, így amikor csak teheti, párja mellett van, és családtagjai, barátai is gyakran meglátogatják. Talán ezért olyan vidám a kemény tornák, kezelések ellenére is. A mentősziréna hallatán azonban szeme mindig könnyes lesz, nagyon hiányzik neki a munka. „Mennek a fiúk”- mondogatja. Hamarosan szeretne ő is köztük lenni. Év végéig adott magának haladékot. Megfogadta, hogy karácsonykor már járni fog, és páter- noszterezik a kórházban. Úgy tervezi, addigra a bal keze, mely- lyel fogni még nem tud, kiválóan működik majd. — Miért ilyen sürgős — kérdezem —, nem ér rá szépen lassan? - Muszáj! Magam miatt! - próbálja lassan tagolni a szavakat. Mint kiderült, mindent meg is tesz a siker érdekében. Délelőtt szorgalmasan gyógytornázik, heti egy alkalommal logopédus foglalkozik vele, délután pihenésként zenét hallgat, olvasni, írni próbál, gyakorolja az artikulációt, a járást, mely még igen apró, bizonytalan lépésekből áll, és nagy segítséget igényel. Mentőállomás a szülői házból Júniusban esedékes ambuláns vizsgálata Nagykőrösön, akkor dől el, hogyan folytatódhat a továbbiakban a rehabilitációja. Szabolcs dédelgetett álma, hogy az izsáki, szülői családi házból mentőállomást létesítsen. Édesanyja és édesapja ló évvel ezelőtt egy vétlen autóbalesetben vesztette életét. Az eredetileg jogi pályára készülő fiuk a tragédia hatására választotta a mentős hivatást. Ekkor határozta el: arra teszi fel az életét, hogy embereken segítsen. Szüleinek háKönyvet írna, hogy segíthessen Szabolcs gyógyulását segítette - és segíti - az emberek figyelme, szeretete. Még egy kamionsofőr is megállított Budapesten a pirosnál egy mentőautót, hogy érdeklődjön Szabolcs hogyléte felől. Nagy erőt ad neki egy súlyos autóbalesetből felépült barátja, aki azóta fitnesz- edző lett, és egy pesti bajtársa, aki a lábát veszítette el egy munkahelyi baleset során. Azt mondja: ha már teljesen felépült, ő is szeretne erőt adni másoknak. Ezért is döntött úgy, hogy a jövőben könyvet ír, és mindenről beszámol, amin a baleset óta keresztülment. Szabolcs tiszta szívből hálás mindazoknak a segítőkész embertársainak, kollégáinak, akik hozzájárultak ahhoz, hogy közöttünk maradjon. - Örülök, hogy élek - mondja búcsúzóul, majd indul vissza a rehabilitációra. zát szerette volna mentőállomássá átépíteni, ennek kezdő lépéseit már jóval a baleset előtt megtette. Augusztus 20-a előtt két héttel hozta létre az Izsáki Mentő- állomásért Alapítványt, és ekkor már előkészítés alatt volt egy hasonló szervezet, mely a kecskeméti mentőket segítené. A szakápolói képzésre is beadta jelentkezését, terveinek megvalósítását a baleset ellenére sem adta fel. Amikor arról kérdezem, megváltozott-e tavaly augusztus 20-a óta, azt próbálja leírni: még inkább megerősítette őt a baleset abban, hogy mentőzni akar. Ha lehet, az izsáki állomásért is még elszántabban fog küzdeni. Az egykori szülői ház az elmúlt egy év alatt szinte teljesen lakhatatlanná vált. Tönkrement a fűtés- és a vízvezeték- rendszer. De abban bízik, akad majd támogató, aki segít a ház felújításban, mentőállomássá alakításában, ami nagyon sok ember számára jelentene biztonságot betegség és sürgős szükség esetén. Azt írja a táblájára: „szeretném, ha a legjobb lenne az állomás — korszerű berendezésekkel, orvosi műszerekkel, eszközökkel”. Mielőbb meggyógyulna Most azonban az első, hogy újra egészséges legyen. Ennek érdekében mindent meg is tesz. Szeretne rendszeresen logopédushoz, gyógytornászhoz, masszőrhöz járni, konditeremben sportolni, erősíteni, újra felépíteni izmait. Tervezi, hogy hamarosan úszik majd. Szívesen kipróbálná az alternatív gyógymódokat, valamint a terápiás lovaglást is, hogy elérje céljait, és újra munkába állhasson. Egyelőre még ő szorul segítségre, de bízik abban, hogy hamarosan már újra ő segíthet másokon. Optimizmusát, elképesztő akaraterejét nézve nem is lehet kétséges, hogy így lesz. - Csak akarni kell - mosolyog-, hittel és erős akarattal minden megoldható.
