Új Néplap, 2012. május (23. évfolyam, 102-126. szám)

2012-05-31 / 126. szám

2012. MÁJUS 31., CSÜTÖRTÖK Operába mész. Ezekről nehogy megfeledkezz! I Az operában végig énekel- • nek, ha valaki abbahagyja akár egy pillanatra is, hálából rögtön meg kell tapsolni. 2 Az operák alaptörténete a • következő: két kövér em­ber szerelmes egymásba, és a vé­gén egyikük vagy mindkettő meghal. Őket kell a leghangosab­ban megtapsolni. Ha nem hal­nak meg, vígoperáról beszélünk. 3 Az operák általában nem • szinkronizáltak, de a sze­replők gesztusaiból is kitalálha­tó a történet. Ha mellükre szorít­ják a kezüket, mint Lajcsi, sze­relmesek, ha a plafonra néznek: boldogok, ha a padlóra: szomo­rúak, ha pedig a kardjukat csap­kodják: kardozni akarnak vala­kivel. A gonosz általában gono­szán néz, vagy ki van vastagítva a szemöldöke. 4 Aki a legmagasabb han- . gon énekel, az keresi a leg­többet, mind a férfiaknál, mind a nőknél. 5 Mivel az operákat régen ír- • ták, a szövegírók többsége szerencsére már nem kap pénzt az idióta dalszövegekért. 6 A jó és a gonosz kövér nő- . két a ruhájukról lehet megkülönböztetni: a jó kövér nő­nek ugyanis általában sokkal nagyobb a dekoltázsa. 7 A zenészek nem azért van- • nak egy árokban, mert rossz számokat fog- ,, nak játszani, hanem , ' azért, hogy látssza- nak az énekesek. 8 Ne aggódjunk, , „ . senkit sem öl- • nek meg annyira, hogy a halála előtt ne tudjon még tíz percet éne- öö'A-J. fe. kelni. ■ ‘fi. 5#. . . wmB n • •• • ÖT Amikor jön a segélykiáltás viselkedés Nem kell mindig azt követni, ami menőnek számít „Ezek a mai fiatalok! Bezzeg az én időmben!” Ezt a jól megkopott (bej­szólást olykor elítélő' vé­leményként szeretik hangoztatni az idősek. Azért való- |j? színű- leg ők sem voltak mindig olyan an­gyaliak, mint ahogy állít­ják. Abban azonban le­het némi igazuk, hogy a mai trend néha tényleg túlzás. Szabó Nándor Zsolt, VKG Na, de mi számít ma trendinek? Mi­től leszel „menő ma­nó”, vagy mondhatni va­gány csávó/csajszi? Mi lenne akkor, ha az volna a divat, hogy egy leborotvált, mutáns, nyála- dzó tevével ebédelj és aludj minden nap, akkor is szeretnél menő lenni? Ugye ez meggon­dolandó..? ■ ,A környezet fontos be­folyásoló tényező, de nem lehet elhanyagolni az idősebbok felelőssé­gét sem. ” Na, de most vegyünk egy mai, hétköznapi példát. Beszél­jünk arról, ml számít menőnek! Akinek márkás órája van, „ka­csalábon guruló” verdája és méregdrága ruhákban jár, az bizonyos szempontból „menő” - más megvilágításból pedig csak simán tele lével (pénzzel), és szereti ezt megmutatni a vi­lágnak. Az egész csupán néző­pont kérdése. Trendi, ha egy 14-15 éves (vagy még fiatalabb) gyerek rendszeresen iszik (nem csak vízre és szörpre gondolok)? Trendi, ha itt-ott gyárkémény­ként füstölög (dohányzik)? Ez ma már egyáltalán nem megle­pő. Ahogyan az sem, ha csopor­tosan (mondjuk 5-10 fő), része­gen (totál beállva) kóborol az ut­cán, duhajkodva, stb. Sajnos, már azon sem lehet nagyon megdöbbeni (pedig szerintem nagyon is kellene), ha drogtúl­adagolásban hal meg egy fiatal vagy nemes egyszerűséggel végleg lemond hogy oda kell fi­gyelni arra, aki 16-17 éves ka­masz lété­re részeg­re issza magát, és kifek­szik ma­dárijesz­tőnek az egyik árok szélére. Áll­junk meg és be­széljünk hozzá! Hi­szen ez a viselkedés egy pótszer, segélykiál­tás, egy ki nem mondott mon­dat a részé­ről: „Elég volt! Tavaszi gondolatok Ahogy a cseresznyevirágok lobogva táncolnak a szélben, úgy rezdül meg szépen a szívben enyhe énekem, mely visszhangozva csendül tovább a távlat szélében, de nem ér el semmit sem a szánalmas életem, de lerekedve is kiált az őrült világ végében, döngetvén mások kapuját — és elnyúló világát — értetlenül nézem csodálkozva több szíven, hogy útjuk másikéba vág... Ahogy az ösztön hajt, előre biztat arra hogy meghalld végre hangom és akárcsak egy pillanatra összeérjen szívünk akarata... (s ha el is válunk utána, az emlékezet őrzi továbbra...) KULIK TAMÁS, 12. b, HAJNÓCZY, TISZAFÖLDVÁR Nem megol­dás az al- kohol. Divatból ne igyál! Nezzetek, mint a moziban! / az életről. ^ Mi lehet ennek az oka? A divat, a trend, az irányzatok? A kör­nyezet mindenkép­pen fontos befolyáso­ló tényező, de nem le­het elhanyagolni az idősebbek felelőssé- j gét sem, mert ahogy j a rossz tapasztalat, J negatív irányba 1 mozdít, úgy egy jó M példa erős alapo- m kát adhat. Elítél- ß hetünk valakit, hogy ezt teszi? Először gondol­junk bele a helyzetébe! j Milyen lehet t fiatalnak len- i ni a mai vi- ■ 1 á g b a n ? ■ Csak an- nyit mon- Jfl dók: Á Ugye szeretitek a filmeket? Ha tehettek, beültök a moziba, és megnéztek egy jónak ígérkező alkotást? Cr» +rtfíN-r/\W omk Es tetszett, amit lattatok? Vagy akár ki is hagyhattá­tok volna? Akármit is gon­doltok, írjátok le! Ajánljátok masoknak! Az oldalt támogatja: CINEMA CITY . ■ , !-ssöii nem egysze­rű! Ép­pen ezért gon­d o ­1 o m azt Se­gítse­tek!” Aki valahol, valamikor ilyet lát, hall, tényleg álljon meg, figyel­jen és segítsen!!! Az oldalt összeállította: Rimóczi Ágnes tel.: 56/516-747 e-mail: szolnokseta@ujneplap.hu Az oldalon megjelent írásokat teljes terjedelmükben olvashatjátok a SZOUON.hu hírportálon. Az oldal az „Olvass a napilappal és ismerd mega körülötted élő világoti’ program keretén be­lül jelenik meg A megjelenést a Repropress Magyar Lapkiadók Reprográfiai Egyesülete támogatja. Elképzelem, hogy a mohikánok olvasnak a mohikánról könyv- és filmajánló Az mdiános alkotás egyéni történetet dolgoz fel, a sztori a vásznon is hatásos Bizonyára mindenki hallott már az indiánokról (igen, a sastollas vagy épp borotvált fejű, furcsa fic­kók, akik be tudnak pöcceni, ha kihúzod náluk a gyufát vagy In­kább csatabárdot). James Feni- more Cooper: Az utolsó mohikán című könyve egy ötrészes alkotás, a Nagy indiánkönyv része. Törté­nete jól bemutatja a korabeli Ame­rikát (Cooper tulajdonképpen az első igazi amerikai író), más indi­án törzseket és vannak fő- és mel- lékszerepkők (utóbbiak és a „ki- nyiffanásra” ítélt egyéb karakte­rek szép számmal akadnak). A mohikán törzs — amely rokon a delavárokkal - a kontinensen dúló angol-francia háború mi­egyem att majdnem teljesen kipusztult. Mindössze ketten - a törzsfőnök, Csingacsguk (Nagy Kígyó) és fia, Unkasz (Fürge Szarvas) - marad­tak életben, akiket fehér barátjuk, Hosszú Puska (minden könyvben más neve van) kísér. A mohiká­nok ősi ellenségeivel, az irokézek­kel is fői kell venniük a harcot (nem adják olcsón az irhájukat), akik a franciák malmára hajtják a vizet. Természetesen az irokéz oldalon kap helyet Magua (Ravasz Róka - a bosszúra éhes irokéz pa­sas), aki harcosaival (a filmben nagyon divatos sérójuk van) igé­nyesen és nagy hozzáértéssel tesz keresztbe a kihalóban lévő mohi­kánoknak. A könyvből készült egy film - az eredeti sztorit átírták. A fel­dolgozás is élvezetesre sikere­dett, legalábbis aki egy kicsit is indiánrajongó vagy az volt, eset­leg szereti, ha van egy kis akció (ezalatt persze nem azt értem, hogy minden második képkoc­kában valaki fűbe harap) és nem csak úgy folydogálnak a történé­sek, annak ajánlom. Az 1992- ben készült produkcióban helyet kapott a már-már legendás film­zene is, ami mondhatni garan­táltan befűti a hangulatot. Annyit érdekességképpen megjegyeznék, hogy tudtommal - valahol ezt olvastam -, valahol Amerikában még élnek mohiká­A könyv alapján készült film is nagy sikert aratott annak idején nők (egy 2000 fős törzs). Elképzel­tem magamban, hogy a mohiká­nok olvassák „Az utolsó mohi­kánt" - érdekes egy kép lehet, én megnézném. Ha kíváncsi vagy egy egyéni történetre vagy akarsz egy kis változatosságot a sok csi- hi-puhi lövöldözős film és hatás­vadász könyv mellett, akkor itt a lehetőség! SZABÓ NÁNDOR ZSOLT >

Next

/
Oldalképek
Tartalom