Új Néplap, 2012. március (23. évfolyam, 52-77. szám)

2012-03-17 / 65. szám

ELETMOD PORTRÉ- A feleségemmel 42 éve há­zasodtunk össze. Az én baba­kocsimban nőtt fél. Apámék az ő szüleinek adták el a „jár­gányt". Öcsém meg a sógorom. Értik ezt? - kikerekedett sze­münk láttán Laci bácsi kibo­gozta a családi szálakat.- elvette feleségül az én öcsém a feleségem húgát. Iste­ni csoda, hog}' négyen egy anyóson osztozunk, igaz?! Olyan gazemberek voltunk ifjú korunkban, hog}’ én Párizsban dolgoztam, sógornőm Lenin- grádban tanult, öcsém Drezdá­ban, feleségem meg Kecskemé­ten. Ritkán találkoztunk, de a jó sors összehozott bennünket. Azóta szeretetteljes családban élünk. az is kiderült a Benke család­ról, hogy beosztják, kifőzzön.- az ember az étkezésével megadja önmagának a tiszte­letet. Amikor elkészül, szépen Laci bácsi elismert mesterszakács kell tálalni, mert az ember először a szemével szeret meg valakit, így vagyunk az étellel is. Először a szemünkkel táp­lálkozunk. A fiatalasszonyok­nak is mindig javaslom: ne a konyhában töltsék a fiatalsá­gukat! Szervezzék meg a fő­zést, vegyenek meg mindent, a mosatlant ne szaporítsák ösz- sze, csak így nem érezhetik magukat rabszolgának a tűz­hely mellett. A felesége az ő babakocsijában nőtt fel - Öccse lett a sógora, így egy anyóson osztoznak Laci bácsi, a magyarok böllérkirálya szakmájának mestere Császárok, királyok vendége volt, ÉJ élvezi munkáját, az emberek szeretetét cukrászdát nyitott, ott is mindent ellestem, kitanultam. Nagyapám nagyon jót tett velem, amikor bi­ciklis utcai fagyiárust csinált be­lőlem. Soha annyi pénzt nem ke­restem - nevette el magát Benke László, aki ennek ellenére sza­kács akart lenni, mert bevallása szerint imádott főzni.- Bekerültem a vendéglátó-ipa­ri technikumba, tanulóként az el­ső országos versenyt megnyer­tem. Innen az utam a Hungária Szállodába vezetett, hidegkony- hafőnök lettem. Kegyes volt hoz­zám a sors, a belga királyi család­dal is megismerkedtem, amikor piknikre jöttek Magyarországra. Lóhátról, szakácsruhában kínál­tam az italt. Poharak dőltek, tör­tek. Kérdezték is: ez milyen szer­viz? Mondtam: törött! Elnyertem a tetszésüket, mert repülőjegyet küldték, két hónapot náluk nya­ralhattam. Visegrádon én nyit­hattam meg a Silvanus Hotelt a tották, szá­mára ők ad­ták az út- ravalót. '- Ha a szakmád lesz a hob­bid, vi­dám, bol­dog ember leszel sok baráttal. Nem tudsz elfáradni, meg tudsz újulni, és a zse­bed se lesz üres! - en­nek köszön­hetem, hogy ma itt tartok. Éppen ezért én is ezt taná­csolom A böllerkiraly dijat alapit keresi a nemzet böllérét /'s Neve fogalom. Személye varázslatos. Életszemléle­te példás. Ő minden ma­gyar Laci bácsija, Benke László négyszeres olimpi­ai bajnok, Oscar-díjas mesterszakács. Fellelhető' az ország minden szegle­tében, ahol valami fő a kondérban, az üstökben, a bográcsokban, vagy sül a kemencékben. Ő a disz­nótorok nagy ismerője, a tájékozatlanok tanácsadó­ja: ő a böllérkirály. Csete Ilona — Laci bácsi! Én mindenhova kö­vetem magát! Emlékszik rám? - kurjantott a gádorosi disznótor zsűrielnöke láttán egy fiatalem­ber, aki bohócjelmezben szóra­koztatta a környezetében lévőket. Benke László pedig mosolyogva ölelte magához a harsány, jó kedé­lyű férfit, aki Észak-Magyaror- szágról érke­zett az alföldi faluba, hogy ré­szese legyen egy hamisítat­lan, vidéki disz­nótornak. Innen nem hiányozhatott a magyarok böllérkirálya, Benke László sem. Miután a mester letette sokadik tévés interjúja végén látványos koro­náját meg palástját, mesélni kezdte élete alakulását. Kide­rült, egy hentes édesanya és egy vendéglátós édesapa gyermekeként, vidéki srác­ként, eleve elrendeléssel lett belőle szakács, meg cukrász, meg mindannyiunk Laci bácsi­ja. Igaz, utóbbihoz nagy tanító- mestereinek, a Gundel család tagjainak is volt némi köze. vada szati vi­lágkiállításra. 1972- ben Párizsban a Magyar Ház séfjeként egy évig dolgoztam - sorolta szak­mai előmenetelét Laci bá­csi, aki főzött az etióp csá­szárnak, a holland király­nőnek, államfőknek. Vala­mennyien megelégedés­sel nyugtázták a magyar Oscar-díjas mestersza­kács főztjét, aki büszkén vallja, őt a Gundelek taní­■ Nem arra vagyok én büszke, hogy 39 ország­ban jártam, hogy kirá­lyok vendége voltam, hanem arra, hogy világ- és olimpiai bajnok ta­nítványaim vannak. —Vidéki gyerek vagyok csodá­latos családi háttérrel. Nagy­apám, keresztapám, nagybá­tyám mind hentes volt. Édes­anyám hentes és mészárosként nem ismert lehetetlent. Ne cso­dálkozzanak, bevallom, én min­den csínytevést, ami a vágással kapcsolatos, elkövettem már gye­rekként. Engem nagyapám kész­tetett arra hétesztendősen, hogy disznót szúrjak, és feldolgozzam önállóan. „Ha szereted a hurkát meg a kolbászt, tanuld meg elké­szíteni” - kaptam az utasítást. - Megfogadtam a tanácsát, ezért ismerem a szalmával való pör- zsölés csínját-bínját, a bontást pa­rasztosan. Ha kellett, csináltam a bélmosást, sütöttem a zsírt. Nem sorolom. Imádtam csinálni - ele­venítette fel ifjúságának szép éveit Laci bácsi, akinek az édes­apja vendéglősként kereste a ke­nyérrevalót.- Ott is voltam én kugliállítga- tó, pohárleszedő, majd lett belő­lem felszolgáló. Később apám a tanítványaimnak, akikre na­gyon büszke vagyok.- Azt is Gundel Feri bácsi mondta nekem, hogy az a sza­kács, aki nem ért a cukrászathoz, félkezű ember. Én nem akartam az lenni. Séíhelyettesként lett be­lőlem cukrásztanonc. Azt nem tu­dom, milyen cukrász vagyok, de Frankfurtból elhoztam négy olim­piai aranyat- mondta huncut mo­solya kíséretében Benke László. — Nem arra vagyok én büszke, hogy 39 országban jártam, hogy királyok vendége voltam, hanem arra, hogy világ- és olimpiai baj­nok tanítványaim vannak. Sike­rült nekik átadnom azt a varázs­latos gondolatot, amit én kap­tam: hitet, megszállottságot, szakmaszeretetei. Benke László elárulta, 18 éve elsőként ő szervezte meg Ma­gyarországon az első böllérver- senyt. - Emlékszem, napokig pihentették szegény disznókat, nehogy stresszesek le­gyenek. liiMVJVÖ IföBh kámat, majd a múltamra, a tudo­mányomra való tekintettel böl- lérkirállyá koronáztak — idézte fel az örökös királyságot ka­pott Laci bácsi, aki most ép­pen azon töri a fejét, hogy megalapítja a Nemzet Böllé- re Díjat nyaki lánccal, böl- lérkéssel, amit ő, a böllérki­rály adományoz majd a leg­jobbaknak. , Agyúlö­véssel kezdődött a verseny. A leszúrt disznókat hordágyon vitték a tett színhe­lyére. Az ónodi böl- lérfesztiválon pedig némi zűrzavar kere­kedett, amikor bor­dó párnára kénysze­rítettek. Letérdeltet­tek, levetették ve­lem a szakácssap­Az idősebbektől még elles új fogásokat benke Lászlót határon in­nen és túl mindenütt nagy szeretettel fogadják. Akár kis faluba vag}’ nag}’ városba ér, úgy érzi magát, mintha „bennszülött” volna. Szinte minden hétvégéjét fesztiválo­kon tölti. Adódik a kérdés: ezek a rendezvények nyújta- nak-e még újdonságot, szak­mai tapasztalást? A fenyőágba csavart szűzpecse­nye íze mennyei!- szegényen halnánk meg, ha sok, idős honfitársunktól nem lesnénk el tudásukat Gádoroson mutatták meg ne­kem Blaha Lujza töltött ká­posztáját. Három töltelék van benne, friss kaporral meg­szórva isteni. Az idén láttam egy új disznókaparót. A tor- jaiak fenyőágakba csavart szűzpecsenyéjével is most ta­lálkoztam először. Névjegy benke László Lajosmizsén született 1948. augusztus 21- én. 1979-ben mesterszakács, 1980-ban mestercukrász lett. 1988-ban a frankfurti sza­kácsolimpián a regionális csapat vezetőjeként megmer­ték a nemzetek nagydíját. Egyéni kategóriában három aranyéremmel ismerték el munkáját. 1992-ben a Sevil­lai Világkiállítás egyik séfje­ként üzemeltette a Mátyás ki­rályéttermet, munkáját a Legjobb Étterem címmel tün­tették ki. 1996-ban a Magyar Gasztronómiai Szövetség élet­műdíjat, Venesz Józsefdíjat adományozott szakmai mun­kájáért. 1998-99-ben a Tv2 séfjeként 450 adásban szere­pelt. 1998-ban a Chaine des Rotisseurs lovagja lett. 2000- ben szakkönyve jelent meg, több szakácskön}V szeizője. 2005-ben Benke László és Gribek lajos szerkesztésében megjelent Magyarok Asztala című Guinness-rekord méretű könyv. 2006-ban felavatják az Élső Magyar Éehér Asztal Lovagrend tagjait. L

Next

/
Oldalképek
Tartalom