Új Néplap, 2012. február (23. évfolyam, 27-51. szám)

2012-02-03 / 29. szám

2012. FEBRUÁR 3., PÉNTEK 15 A SZERKESZTŐSÉG POSTÁJÁBÓL Visszapillantó: a „Papp Gáborban” volt az első csecsemőkórház Dr. Óvári Papp Gábor, a szolnoki kórház igazgató főorvosa 1907- ben engedély kért a belügymi­nisztertől szanatórium felépíté­sére Kálvin u. 5. alatti telkén. Az épület felépítését 1910-ben enge­délyezték úgy, hogy a kórház minden beteget felvehet, kivéve a heveny ragályos és elmebete­get. A kórház jól felszerelt volt. Az I. világháború után meg­nőtt az ország középső részén a csecsemőhalandóság. Az 1915- ben alakult Stefánia Anya- és Csecsemővédelmi Szövetség szolnoki fiókja szorgalmazta egy gyermekkórház építését. A város képviselő-testületével és a szana­tórium tulajdonosával 1931-ben elhatározták, hogy a „Papp Gá­borban” hoznak létre csecsemő­kórházat. Több ezer pengő gyűlt össze, létrejött a 28 ágyas rész­leg, vezetője dr. Krámer Dezső fő­orvos lett. A Népjóléti Minisztéri­um a szegény családok gyerme­keinek napi 3,70 pengő kórházi költségét megtérítette. Dr. Óvári Papp Gábor irodájá­ban a városi művésztelep festői­nek képei voltak láthatók. Halá­la előtt az 1934-ben nyílt városi közkönyvtárnak 600 kötet köny­vet ajándékozott. A szanatórium vezetését 1937-ben dr. Várhelyi Béla szülész-nőgyógyász vette át. Az intézményben több elis­mert orvos tevékenykedett, pél­dául dr. Várhelyi Béla nőgyógy­ász, dr. Jankovich Zoltán sebész, dr. Halász Imre orr-fül-gége szakorvos. Az intézményt a jól fizető be­tegek vették igénybe, de nem ta­gadták meg az elsősegélyt és a kisebb műtéteket a rászorul­taknak, amiért pénzt nem fogad­tak el. Szurovecz Pál, Szolnok A fiókszövetség a Stefánia Anya- és Csecsemő- védelmi Szövetség szolnoki fi­ókja egy (a mai Táncsics M. úti telken álló) földszintes épü­letben működött, a színház melletti honvédségi sokemele­tes ház helyén. Tevékenységét nagy részben jótékonysági ren­dezvények által befolyó és más adományokkal tartotta fenn. E társadalmi szervezet a szülő anyák és csecsemők védelmét tartotta hivatásának és ágy is végezte feladatát. Díjnyertes munkák. A Nyugdíjasok Országos Szövetsége által 14. alkalommal meghirdetett irodalmi pályázat díjnyertes munkáiból Őszi lombok címmel an­tológia jelent meg. A fotó a közelmúltban tartott ünnepélyes bemutatón készült a szolnoki Verseghy Ferenc Könyvtár művészeti galériájában. J. M., Szolnok Zenés est, felejthetetlenül koncert Nikola ördöngös hangszeres játéka isteni volt Szeretném lármás trombitahan­gon így utólag is elmondani, né­hány mondatban csupán, mi­lyen varázslatos élményben volt részünk a kultúra napján a szolnoki színházban, a díját­adást követő órában: a Nikola Parov Quartett muzsikált és Herczku Ágnes énekelt. Világhírük ugyan megelőzte őket, ismerhetjük lemezeiket is, mégis muzsikálásuk élőben minden várakozásunkat felül­múlta. Mert varázslat volt az az első pillanattól az utolsóig, s egyszerűen elbűvöltek bennün­ket. Műsorukat a legtisztább forrásból, népünk, a Kárpát-me­dence és a szomszéd népek, sőt a bolgárok népdalvilágából me­rítették, megőrizvén annak minden erejét, egyszerűségét és természetességét: semmi feles­leges érzelmesség! Nem a kül­sőség, hanem a lelki matéria az, ami itt megjelent, s akik meg­szólaltatták a dalokat is, ami lel­ki kincsük volt nekik, azt mind­mind reánk pazarolták. S Niko­la magafelejtő, zabolátlan, ör­döngös hangszeres játéka pedig mondhatni isteni volt, ellenáll­hatatlanul ragadott magával. Mert ritmusát, tempóját a szíve verte - s hogy vert a miénk is! -, a temperamentum zseniális művészét hallhattuk, vad, szi­laj muzsikását a nagyvilágnak. Játékának és dalainak is erős, acélos, pogány üzenete volt, s a végtelen feszüléseit is megérez­hettük benne, mi több, a nyers föld illatát - az érzelmek tobzó­dásában. És a népdalénekes­ként közismert, hírnevet szer­zett Herczku Ágnes is az ő von­zó természetességével! Valóság­gal meghódított bennünket. Nemcsak ékesen szóló éneké­vel, de nőies kacérkodásának kedves bájával is. S fájó vággyal teli dalával, annak fátyolos lírá­jával pedig egészen a lelkünk mélyéig hatolt. Külön is említe­ném a Kőmíves Kelemen bolgár változatának végtelenül szenve­délyes előadását az est folya-^ mán. A koncertet becses emlék­ként, szívesen őrzöm meg. V. L, Szolnok Fontos, hogy hol tojta a tyúk a tojást? kereskedelem A vásárlóknak az a lényeg, hogy friss, egészséges legyen Tojásimport-tilalmat vezetett be a napokban Csehország és Szlo­vákia azon uniós tagállamokkal szemben, ahol a gazdálkodók ja­nuár elsejétől nem cserélték le teljes mértékben újakra az ed­dig használt, hagyományos tojó­tyúkketreceket. A Baromfi Ter­mék Tanács információi szerint már visszafordítottak magyar tojásszállítmányokat is - olvas­tam a napokban az egyik inter­netes oldalon. Tudni kell azon­ban, hogy az EU-országok több­ségében, így Magyarországon sem cserélték még le teljes mér­tékben horribilis költségek árán az eddigi ketreceket az új elvá­rásoknak megfelelőekre a gaz­dálkodók! Az egyes települések piacain azonban napjainkban mégis igencsak drága, akár 38-40 fo­rintba is kerül egy-egy darab tyúktojás. Bizonyos feldolgozók- port, tésztát stb.-t készítenek- igaz, használhatják még ez­után is egy ideig a honi tojáso­kat, de mégis, mi lesz, hová lesz akkor a nem exportálható, nagy mennyiség? És miért nem ol­csóbb például, ha országon be­lül maradt, hiszen túlkínálat van belőle! Kérdés azonban az is, hogy hogyan lehet tudni egy-egy to­jásról, hogy milyen ketrecben tojta a tyúk? A falusi házaknál lévő tyúkólakban tojt tojás vajon megfelel az EU-konformnak? Hi­szen az a legfontosabb, hogy friss, egészséges legyen, amikor felhasználjuk. Eddig sem volt semmi bajunk a hazai tojások­kal, sőt az exportált országok­ban sem volt kifogás a Magyar- országról szállítottakkal kapcso­latban. Vígh Karolina, Szolnok Manapság ritkán találkozunk az önzetlenséggel, segítőkészséggel Az Új Néplap Hétköznapi hősök című sorozata kapcsán úgy gon­dolom, megérdemel annyit az az ember, aki rajtam segített, hogy ír­jak róla. Kerekes székkel közlekedem. A szolnoki útviszonyok a mozgás- sérültek szempontjából igen jók. A minap mégis felakadtam a szol­noki Ady Endre utcai útpadkán. Majdnem felborultam, de egy fia­talember megragadta a székem, és felhúzott az úttestről. Felaján­lotta, hogy haza is kísér, látva sé­rült karomat Az úton rettegtem, hogy kirabolhat, ha a lakáshoz érünk, és a bejárati ajtómnál fi­zetséget ajánlottam neki, amit ő visszautasított. Elbúcsúzott és ar­ra sem maradt időm, hogy a nevét megkérdezzem. Többször jártam azóta az Ady Endre úton, de nem találkoztam többé a fiatalember­rel. Szerettem volna neki köszöne­tét mondani. Hiszen ő volt az egyetlen aki megállt és nem ha­gyott felborulni. A hírek tele vannak agresszió­val, öldökléssel. Manapság pedig épp a segítőkészség, a jó szándék az, amivel ritkán találkozik az em­ber. Ezért is öröm, hogy lapjuk­ban rendszeresen olyan emberek­ről olvashatok, akikből még nem veszett ki a jóérzés. Kovács Pálné, Szolnok Apáczai-díjat kapott a füredi pedagógus Apáczai Csere János-díjat ado­mányozott a nemzeti erőforrás minisztere Puskás Lajos, a tisza­füredi Kossuth Lajos Gimnázi­um nyugalmazott matematika­fizika szakos tanára számára. A pedagógus a középfokú oktatási területen végzett munkájáért kapta az elismerést. Több mint 40 éven át, nyugdíjba vonulásá­ig a tiszafüredi Kossuth Lajos Gimnáziumban dolgozott. Hit­vallása volt, hogy mindenkit hozzá kell segíteni képességei maximális kibontakoztatásához. Kiemelkedő munkát végzett a gimnázium fizika előadótermé­nek létrehozásában, a nyelvi la­bor létrehozásában. 1968-ban a sportpályák kialakításában két­kezi munkájával is részt vett. Sz. Zs., Szolnok A hatvan éve végzett diákok találkoztak A Rákóczlfalvi Általános Iskolában az 1950/51-es tanévben, 60 éve végzett diákok találkoztak, emlékeztek a régi időkre a közelmúltban. Az elhunyt osztálytársak és tanítók emlékére az istentisztelet után Máté Jánosné előadásában felhangzott Schubert Ave Mariája, majd mécsest gyújtottak. Az alkalomból emléktáblát is avattak. Máté Jánosné, Rákóczifalva A levelekből válogatunk. A kivá­lasztott írások — a levélíró hozzá­járulása nélkül, mondanivalójá­nak tiszteletben tartásával — szerkesztett, rövidített formában jelennek meg. Az itt olvasható vé­lemények nem feltétlenül azono­sak a szerkesztőség álláspontjá­val. A szerkesztőség nem közöl olyan írásokat, amelyek megje­lentetése törvénybe ütközik, gyű­löletkeltő tartalmú, sérti a szemé­lyiségi jogokat, az erkölcsöt és a jó ízlést. Névtelen vagy címhiá­nyos írások közlését mellőzzük. Szerkesztőségünk fenntartja a jo­got, hogy a meg nem rendelt cik­keket is olvasói levélként kezelje. Az írásokat a zoltanne.szundi@ axelspringer.hu e-mail címre, illetve az Új Néplap 5001 Szolnok, Mészá­ros L. út 2. címre is várjuk. Olvasói vélemények találhatók még a SZ0U0N.hu internetes ol­dalon. Hagyományos disznóvágás. A Mezőhék megalakulásának 60. évfordulója tiszteletére rendezett ünnepség- sorozat egyik programja volt nemrég a „Hangulatjavító héki huncutságok”. Az egész napos vidám rendez­vény keretében a hagyományos disznóvágás mellett — a képen a helyiek épp bontják az „áldozatot” — szó­rakoztató műsorok várták az érdeklődőket a település művelődési házában. K. Z, Szolnok

Next

/
Oldalképek
Tartalom