Új Néplap, 2011. december (22. évfolyam, 281-306. szám)

2011-12-03 / 283. szám

ELETMOD PORTRÉ A Hópárduc barátaival együtt építkezik sport és család Erőss Zsolt hegymászó Csorna nevű kisfia decemberben születik meg Erőss Zsolt népes baráti köre szívesen utazott az ország minden részéből Mogyoródra, hogy közösen segítsen a hegymászó házának felépítésében Még csokoládén is szerepel a fényképe erőss zsolt neve mára igazi márkanév lett. Könyvekhez, naptárakhoz adja nevét, sőt, még csokoládén is szerepel a fényképe. Nemrégiben Koll- mann András forgatott róla filmet, Hópárduc talpra áll címmel.- mielőtt elkezdtük a forga­tást, azon gondolkodtam, hogy az expedíció alatt (mely­re mi, a stáb is elkísértük) mennyit kell majd segítenem Zsoltnak. 6800 méteren ágy éreztem, kezd elfágyni a lá­bam. Többen mondták, véget ért a hegymászásom, ha ma­radok, elveszíthetem a lábuj­jaimat. Zsolt megnézte sajgó végtagomat, majd tanácsot adott: vegyek le egy zoknit a sok közül, mert az nyomja a lábam. És igaza volt! Nos, így mentette meg az én lábamat Erőss Zsolt - meséli Koll- mann András. M^msszsc mseiét ett:Csíksí( fl Március 7-én ■ ^9g8. decembere ■ Írországon ■ *<’m< ML '*» »«a. «ST”***«• el a Lhoce (851 k ~ A hegymászók kimonóban fotózkodtak az utcán - a család azt hitte, a magasság elvette az eszüket Szomorkás, ködös őszi nap van, Mogyoród utcáit derqs falevelek borítják. Kopácsolás, fűrészelés, nevetés zaja töri meg a lusta csöndet. Hazánk leg­ismertebb hegymászója, Erőss Zsolt dolgozik há­zán, barátaival együtt. Igyekezniük kell, decem­ber közepén megszületik a „kis Hópárduc”, Zsolt fia, akit már az új otthon­ba szeretnének hazavinni. Joó Zsuzsa- Jó, hogy jöttetek, most min­den dolgos kézre szükség van! —fogad bennünket Sterczer Hil­da, Erőss Zsolt felesége. — Zsolt, vagy ahogy a bará­tai elnevezték Hópárduc (a hegymászók ezt a becenevet adják annak, akik már több 7-8000 mé­teres csúcsra is feljutott) ott van hátul. Látjátok egyáltalán a fű­részporfelhőtől? — kérdi. A szűk kis ház kitoldott, új részében valóban ott kalapál a férj, szo­katlan ebben a szerepkörben látni. Narancsszínű pulóveré­hez, melegítőnadrágjához pa­pucsot visel, műlábát egy vé­kony vezetékkel rögzíti a lábbe­lihez, ez volt kéznél. Föl-le ug­rál a székre, pont úgy, mint bár­ki más.- Végre, talán idén már elké­szül a „babaházunk” — mondja Hilda, és megsimogatja csinos pocakját. - Fiú lesz, 2-3 hét és megszületik! - kacsint rám, majd leül a legközelebbi székre. A kétéves Gerda ott sündörög anyja körül, azonnal elcsacsogja, hogy a kistesót Csornának fogják hívni. — Azt mondta Zsolt, addig nem hagyjuk abba a próbálko­zást, míg végre nem lesz egy fi­Erőss Zsolt lánya, Gerda, apja génjeit örökölte: imád mászni unk. Nos, nem kellett sokat küz- denünk érte - mosolyog. - Zsolt olyan apa, melyet minden gye­rek imádna: engedékeny, vidám, lehet vele huncutkodni, édessé­get enni, órákig rajzfilmet nézni. De az élet mellette kiszámítha­tatlan, hiszen hol itthon van, hol hónapokig a hegyekben vagy ép­pen előadás-sorozaton.- Remek dolog apának lenni - mondja később Zsolt. - Soká­ig ellene voltam a gyerekválla­lásnak. Aztán rájöttem, komoly hibát követek el, ha lemondok erről a csodáról! Emlékszem, két évvel ezelőtt éppen egy ex­pedíció közben ért utol a hír: megszületett a lányom. Másfél hónapot kellett várnom, hogy lássam az első gyermekemet. Sírva is fakadtam akkor... Most a szülésnél is bent akarok lenni — mondja. Zsolt máris otthagy, szükség van rá a másik szobában, még­iscsak az ő háza épül. Méricskél, zon Zsolttal senki, mert úgyis ki­kap! — jellemzi nevetve tavalyi mászótársa, Horváth Tibor. — Igazi rajongótábora van már ne­ki, akár egy popsztárnak! — teszi Akár tolószékben is ülhetnék. Helyette hamarosan megszülető kisfiam szobáját építhetem. Szérencsés ember vagyok. létrára mászik. — Ne féltsd, nem fog leesni - kapja el aggódó pil­lantásomat Hilda. A család, bará­tok számára teljesen természe­tes, hogy Zsoltnak lábprotézise van, ez már nem téma, még csak szóba se kerül. Az ismerősök szerint inkább abból adódnak néha apróbb kellemetlenségek, amikor szó szerint elfeledkez­nek arról, hogy Zsoltnak még­iscsak hiányzik az egyik lába. A hegymászó-társadalom összetartó csapat, fenn, a ma­gasban életüket bízzák egymás­ra, de ha kell, a tengerszinten is számíthatnak a másik segítsé­gére. Ezen a hétvégén is több ba­rát utazott Mogyoródra, hogy mindenki hozzátegyen valamit Zsolt házához. —Nem könnyű vele összevesz­ni. Csendben teszi a dolgát a he­gyek között is, a tőle megszokott profizmussal. Csak ne kártyáz­hozzá, amit Zsolt nem hagy szó nélkül: - Jobb lenne, ha csak egy szűkebb kör szeretne. A sok ra­jongót inkább csak elviselem, mintsem szeretem - mondja ko­molyan. Pedig a róla készült film bemutatója után népszerűsége tovább fokozódott, ezt a helyszí­nen is tapasztalhatta. — Ideje volt már moziba men­nünk Hildával, amióta ismerjük egymást, ez volt az első randink ilyen helyen - mondja a „fősze­replő”, majd látva kétkedő tekin­tetemet, folytatja: - Komolyan! Randevúinkon sziklát mász­tunk, együtt futottunk, palatetőt festegettünk. Nem klasszikus te­vékenységek, az tény - moso­lyog. Am az egész család élete A hegymászó kezében nem csak a jégcsákány áll jól nem a sablonokról szól. Zsolt már a családi, közös expedíciók­ra gondol, amikor majd négyes­ben másszák a havas csúcsokat Gerdával, Csornával és Hildával. Persze, csak finoman tervezget, hiszen az álmodozás nem saját­ja. De azért kiböki vágyát: — Ha én vittem volna el a mostani lot­tóötös nyereményét, csinálnék egy rakás érdekes dolgot. Talál­koznék jó zenészekkel, elkezde­nék bioházakat építeni és per­sze továbbra is járnám a hegye­ket. Egy valamiben azonban na­gyon biztos vagyok: egy csúcs­nak sem vagyok és leszek a meg­szállottja, ha kell, le tudok mon­dani bármelyikről. Nélküle még lehet kerek az életem, egyetér- tesz, Hilda? — és feleségére néz, aki pillanatnyi szünet után vála­szol: - Gyere, nézzük meg in­kább, hol legyen a gyerekszobá­ban a kiságy, Csorna is nagyon kíváncsi rá! Zsolt átöleli feleségét, és egy­másra támaszkodva ballagnak fel a lépcsőn. E közös házépítés után pár nappal, talán érezve, hogy las­san készen lesz a „babaház”, megszületett Erőss Csorna. Egészségesen és nagy hanggal...- közös utazásainkon nemegy­szer tapasztaltam, mennyire természetesen éli meg Zsolt lá­ba amputálását, azt, hogy neki az egyik végtagja helyén égy műláb van. A világ legtermé­szetesebb dolga volt, hogy egy étterembe megérkezvén, lecsa­tolta a protézisét, maga mellé tette, és úgy kezdett neki a va­csorának - meséli Kelemen Fe­renc, Erőss Zsolt egyik útitársa. Szlankó Zoltán hegymászó egy tavalyi emléket idéz fel: - Kat- manduban egységes csíkos in­geket és nadrágokat vásárol­tunk Zsolttal. Mindenki azt hit­te, pizsamát vettünk. Amikor Nyalamba, egy kínai kisváros­ba értünk, szokatlan módon egy remek szállodát sikerült ta­lálnunk, ahol házi köntösök voltak a szekrénybe akasztva. Beöltöztünk a csíkos „pizsa­mákba”, rávettük a kimonósze- rű köpenyeket, és elmentünk sétálni a városba, így fényké- pezkedtünk. Az ott készült fotó­kat aztán hazaküldtük a csa­ládnak, akik meg voltak győ­ződve róla, a magasság elvette az eszünket. Zsolt sok őrültség ben benne van! Talán éppen azért, mert meglegyintette a ha­lál szele? - morfondírozik Szlankó Zoltán.- EL KELL FOGADNI, hogy a hegymászás igenis rejt kockáza­tot Az embernek nem szabad úgy nekiindulnia, hogy nem számol a veszélyekkel Ezt fel kell dolgozni, a baleseten pedig túl kell lépni! Nézd, akár toló­székben is ülhetnék most. Tulaj­donképpen visszakaptam az életem, és újra mászhatok! - vé­lekedik Erőss Zsolt a balesetről A Mount Everest első magyar hegymászója 2010. januárjá­ban szenvedett súlyos balesetet a Magas-Tátrában, emiatt kel­lett amputálni egyik lábát. i i t é í

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom