Új Néplap, 2011. december (22. évfolyam, 281-306. szám)
2011-12-30 / 305. szám
TUD ÁSTÁK A világ leghosszabb zsákutcája patagónia Feledhetetlen élményekkel gazdagodhat az utazó, ha nekivág a Carretera Australnak A mélykék General Carrera, amely a part menti öblökben türkizszínt ölt, az utazás egyik fénypontja. A tó Argentína és Chile területén fekszik. Dél-Chile kavicsos főútvonala kalandos utazásra invitál: az Andok hófödte csúcsai, smaragdzöld tavak, gleccserek, fjordok és esőerdők tárulnak a szemünk elé, és találkozhatunk azokkal, akik az új élet reményében vágtak neki a „Carretera Australnak”. A legtöbb chilei otthonban a komód felett az elnök vagy a pápa portréja lóg. Az ország déli részének lakói azonbap gyakran egy másik képet részesítenek ebben a megtiszteltetésben, egy út felülnézeti képét. Don Silvano házában is ez a helyzet. A férfi, aki a képkeretet gondosan papírvirágokkal díszítette fel, most Puerto Monttra mutat. Ujjával elidőz ott pár pillanatig, majd elkezdi lefelé csúsztatni komótosan, mintha az út pirosán kanyargó szalagja alatt képes volna kitapintani a Carretera Austral murvaburkolatát, az esőerdőket a vonalkázott zöld foltok alatt, és érezné a hatalmas jégmezőket ott, ahol a cakkos szélű fehér mezőben az „inexplorado” felirat feltérképezetlen területre figyelmeztet. Conrad, a fotográfus és jómagam egy csésze mate teára tértünk be Don Silvano pasztellkék Puerto Montt-i faházába. Nyugdíjas házigazdánk hajdan pásztor volt, egész életét Patagónia legelőin töltötte. Lábán ma is csikóbőr csizma, nadrágja kibugy- gyan a csizmaszárból, és az arca barázdált, akár a tölgyfakéreg. „A Dél még sosem szegte meg az ígéretét - mondja. - Kívánjanak bármit, délen teljesülni fog!” Valójában ide is egy kívánság hozott bennünket. Végig akartunk autózni az 1200 kilométer hosszú Carretera Australon déli irányban, hogy megmártózzunk a végtelen tájban, annak magányában, és hogy megfejtsük, mi a titka vonzerejének. Vajon hogyan sikerült egy útnak az elnököt és a pápát is kiszorítania Don Silvano komódja fölül? Színes faházak zöld dombokon, felettük antennaerdő - Puerto Montt lassan eltörpül a visszapillantó tükörben. Terepjárónk elhagyja a városi aszfaltot, kocsink a Carretera murváján halad tovább. A kerekek alatt kőtörmelék ropog, dobol az alvázon, vizespalackjaink kiugra- nak a tartóból. A testünkön remeg minden gramm zsír. A gödrök rövid lökésekkel pumpálják ki tüdőnkből a levegőt, így a beszéd irányíthatatlan dadogásba fullad, hangunk csak az úthibák hallhatóvá tételére alkalmas. A Carretera Austral Augusto Pinochet diktátor szívügye volt, ■ Hornopirén faluban mindenki megáll. A délre vezető út itt nekifút egy fjordnak, amelyen csak komppal lehet átjutni. akinek katonai juntája 1973 és 1990 között volt hatalmon Chilében. A „déli útnak” azt a szerepet szánta, hogy az északi országrészt összekösse Patagónia elhagyatott vidékeivel, amelyeket addig - a légi vagy a tengeri közlekedést leszámítva - csak az Andok szinte járhatatlan hágóin keresztül lehetett megközelíteni. A katonaság munkaalakulatai két évtizeden át robbantották a hegyet, hogy utat törjenek maguknak a tájban. A „Ruta 7” egyes térképeken úgy jelenik meg, mint összefüggő útvonal, de már egy órával a Puerto Montt-i indulás után komppal kell átkelnünk a nyolc kilométer széles Reloncaví-fjordon. Valamivel délebbre, Hornopirén halászfaluban ismét vízre kell szállnunk. Hat órát töltünk kint a zord tengeren, mire Caleta Gonzalóba érünk; hat órán át élvezhetjük a loca geográfia, vagyis az „őrült földrajz” nyújtotta kilátást, amelyet még Pinochet útja sem kerülhet meg. Az Andok itt meredeken omlik a Csendes-óceánba, havas csúcsai zafírkék fjordok fölé magasodnak. A partot szegéLyező, mohalepte kőbuckák sziluettjét a távolban elhomályosítja a párás levegő. Érkezésünk után meglátogatjuk az igazi őslakosokat: a 3000 éves vörösfákat (alerce). Az út fölé boruló délibükkök és illatozó Winterkéregfák, az ágakról szakállszerű páfrányok és zuzmók zöld alagutat képeznek. Eltévedni nem tudunk, hiszen észak-déli irányban itt ez az egyetlen országút. A Carretera jelenvalóvá teszi a mítoszt, táplálja; újból és újból magányos hősöket szül: vannak itt izraeli túrázók, akik a gyenge forgalomnak köszönhetően napokig várakoznak, hogy valaki felvegye őket; valenciai kerékpárosok, akik küzdenek a széllel; A PÁNAMERIKAI MŰÚT 02 Észak- és Dél-Amerika országait összekötő autóutak rendszere, amelynek része a Carretera Austral. 1923-ban eredetileg még csak egyetlen útvonalat terveztek, ám az érintett országokban utóbb számos úttal bővült a hálózat. Az Alaszkától és Kanadától Chiléig, Argentínáig és Brazíliáig terjedő rendszer teljes egy napbarnított valdiviai orvos, aki eldugott településeken teljesít szolgálatot, míg szabadidejében távoli tavak hullámain lovagol. Ahogy itt van Vincente Madureida is, egy hatvanesztendős asztalos, aki néhány éve gondolt-egyet, felnyergelte a lovát, és délre lovagolt. Egy lakatlan völgyben felvonta zászlaját, letarolta az erdő egy részét, és épített egy kunyhót. Azóta lazacra vadászik a folyóban, és egy bottal védi juhait a pumáktól. A Carretera nem akarja, hogy autózzunk rajta: azt akarja, hogy legyőzzük. Ezrével jönnek a kanyarok. Tekerjük a kormányt, amíg belefájdul a karunk. A nyakunk elgémberedik, ágyékcsigolyáink recsegnek-ropognak, farpofáink megfájdulnak, végül elzsibbadnak. A szemünk ég a portól, és köhögnünk kell. Az autó pedig csak zsugorodik. Leghossza csaknem 48000 kilométer. A 20. század végén már csak a 400 kilométeres panamai és kolumbiai szakasz - az úgynevezett darieni hézag - nincs kiépítve. A Carretera Austral a műút déli szakasza, amelyet még Pinochet diktátor építtetett a katonaság bevetésével 20 éven át, hogy elérhetővé tegye Patagónia messzi vidékeit is. alábbis egyre szűkösebben vagyunk benne, nehezen vesszük a levegőt, és a fülünk lüktet a be- létolult vértől. A Puyuhuapi Lodge-nak köszönhetjük, hogy megmenekülünk. A cölöpökön álló fényűző faépítmény erkélyeivel, tornyaival és zsindelytetőivel egy távoli fjord partján fogad bennünket. Belemerülünk a türkizszínű szabadtéri medencébe. A gőzöl■ Az 50 méter magas és több ezer alercék a Chai- tén melletti Pumalín Park legnagyobb látványosságai közé tartozik. gő víz megnyugtatja fáradt idegeinket. A rejtett hangfalakból lágy muzsika árad. A termálszentély - a Thalasso-kúra, az algapakolás és a nyugtató arcmaszk - hatására indulataink elpárolognak. Pisco sour koktéllal koccintunk. Este oldott hangulatú vendégek társaságában fogyasztjuk el a sitakegomba- ágyon tálalt marinált lazacot, miközben a szálló jóleső félhomályba burkolózik, és az öböl delfinjei táncot lejtenek a holdfényben. Másnap reggel egy sas köszönt bennünket, amely reggeli reményében közelít az üdülőhöz. Alig telik el két nap, máris hiányzik a murva. Irány a Carretera! Kora reggel útra kelünk, és alkonyaiig meg sem állunk. Minden egyes kátyúnál bólintunk egy nagyot, pont mint azok a pingvinek, amelyeket a chileiek előszeretettel tesznek ki a műszerfalra. A Lago General Carrerához, Latin-Amerika egyik legnagyobb tavához érve jobban át- érezzük a Carretera nagyságát. Itt is, ott is gomolygó felhők árnyéka vetül a hullámzó víztükörre. Nyárfák törnek nyílegyenes sorokban a horizont felé. Az imént még perzselt a nap, az ingünk odatapadt az üléshez, a szürke felhők pedig összezárultak, akár egy cipzár, az ég leszakadt, és a szél belekapaszkodott az autóba. Felfogjuk, hogy ez a monumentális táj bármikor megragadhat, összetörhet, és a levegőbe röpítve széttéphet bennünket. Helyzetünk védtelennek és kiszolgáltatottnak tűnne, ha nem volna a Carretera. Ez a különös érzés érthetőbbé válik számunkra, miután este Cochrane-ben találkozunk Victor Paradesszel. A szikár férfi csaknem ötven évvel ezelőtt az édesapjával érkezett erre a vidékre. Az öreg kerítéseket javított. Akkoriban mindössze hat ház állt itt. És mivel a Carretera csak 198ó-ban érte el.Cochranet, egészen addig minden szükséges alapanyagot Argentínából, a Roballó-hágó túloldaláról kellett beszerezni. Az út hat napig tartott málhás lovakkal. „Azt a biztonságérzetet, amit ma az út nyújtott maguknak, annak idején mi már a kitaposott ösvénytől megkaptuk” - magyarázza Victor. A természet errefelé ellensége a telepesnek. Az ösvény pedig, amelyet az ember kialakít, amelyben megbízik, mert ápolja, és állandóan használja, az első kis győzelmet jelenti a túlerőben lévő ellenfél felett. A természet ellenség. E mottó szellemében az első telepesek gátlástalanul égették fel az erdőket. A tűz gyakran kezelhetetlen- nek bizonyult, a lángok ágról ágra terjedtek - csak az Aisén régióban két és fél millió hektárnyi őserdő pusztult el így. Az itteni tájképet máig meghatározzák a kopár hegyoldalak, a több millió halott fatörzs, a nyílt sebként tátongó eróziónyomok. A távolság és a magány érzete kilométerről kilométerre nő. Apró tavak lebegnek tükörként a hegycsúcsok között. És hirtelen megvilágosodik előttünk, hogy ez az út a régi ösvényeket olvasztotta magába. Mi nem látjuk őket, de a telepesekben még él emlékük. Ránéznek a barázdált útra, és önmagukat látják: a reményeiket és az álmaikat. Az Amerikát átszelő főútvonal Megajándékozhatjuk a GEO két lapszámával? Megköszönjük, íogy előfizetőnk! Éljen a lehetőséggel, vegyen részt próbaolvasási akciónkban, és fedezze fel a GEO világát! Kérjük telefonáljon 2012. január 4-én szerdán 8:00 és 16:00 óra között, és igényelje lapcsomagunkat! Ajánlatunk 2012 Január 4«n beérkezett jelentkezés esetni érvényes. Próbaolvasási ajánlatunk kizárólag az adott megyei napilap terjesztési területén lakóhely el/ tartózkodási hellyel rendelkező előfizetők által vehető igényié. Kérjük, hogy az adott megyei napilap terjesztési területével kapcsolatosan érdeklődjön a megyei napiap helyi tarifával hívható ügyfélszolgálati telefonszámán, Az ajánlatot azok a természetes személyek vehetk igénybe, akiknek az akciót megelőző 3 hónapon belül a megadott személyes adatokkal és/vagy címen nem volt érvényes, az ajánlatban feltüntetett magazin/magazinokra előfizetése, és nem volt próbaolvasása sem. Az előfizetésre és adatkezelésre vonatkozó rendelkezéseket az Előfizetői Üzleiszabályzaliian találja a mvw.aslapok.hu oldalon. Az ajánlatban feltüntetett magazinok korábbi lapszámait összecsomagolva küldjük ki az akcióban résztvevőknek, a késztet erejéig. mJj&yJŐ* 'Wa-r*: Várjuk jelentkezését: © Telefonon: (+36-1) 488-5588 © E-mailben: elofizetes@axels.hu
