Új Néplap, 2011. december (22. évfolyam, 281-306. szám)

2011-12-02 / 282. szám

A várakozás négy gyertyája Közeledik a karácsony, az ut­cák, terek ünnepi színekbe öl­töztek. Múlt vasárnap meg­gyújtottuk az első gyertyát az adventi koszorún. De mi is az advent, honnan ered ez a szo­kás? És mit jelent a koszorú? December eleje az Úrra vi ló várakozást, s az egyházi kezdetét jelenti a keresztény : világban. Az 5-6. században • heti háromnapos böjttel is j megtisztelték a szentestét. Az : első adventi koszorút 860-ban : egy hamburgi lelkész készí- • tette. Egy óriási fenyőkoszorút j függesztett a plafonra, és 24 : gyertyát tett rá, utalva az ün-: nép valamennyi napjára. Ké-; sőbb ez a szokás népszerűvé ■ vált Ausztriában is. Magyar-: országon a második világhá- : borút követően vált szokássá • templomokban, középületek- ■ ben, otthon adventi koszorút a : csillárra függeszteni. : Később a gyertyák száma ; négyre csökkent. A koszorún j három lila, a bűnbánatot, a : szent fegyelmet és összesze-: dettséget jelképezve és egy ■ rózsaszín gyertya található, ■ mely az Úr eljövetelének kő-: zelségétjelképezi.Ezenkívül : minden gyertya külön-külön ■ is szimbolizál egy-egy fogai- • mat: hit, remény, szeretet, : öröm. A gyertyák egyben a : katolikus szimbolika szerint • egy-egy személyre vagy kö- ■ zösségre is utalnak: : # Ádám és Éva — mint akik-: nek elsőként ígérte meg Is- • ten a megváltást (hit); # A zsidó nép - akinek Isten : megígérte, hogy közülük : származik a Messiás (re- • mény); '■ # Keresztelő Szent János—aki : hirdette Jézus eljövetelét, és : készítette az utat az embe­rek szívéhez (szeretet); # Szűz Mária - aki megszülte a Fiút (öröm - rózsaszín gyertya). SIPOS NIKOLETT, TPG 2011. DECEMBER 2., PENTEK ^1» DIÁKVILÁG 15 Te miért kelsz fel reggel? érzések Az ébresztő hangja is meghatározhatja a hangulatunkat Egy kedves barátom ja­vaslatára meghallgattam egy Brian Tracy-elő- adást. Rengeteg kérdés­sel és érzéssel foglalko­zik, de a címben szerep­lő kérdés fogott meg a legjobban: Miért kelsz fel reggel? Csabai Nikolett, Tiszaparti Gondolkodni kezdtem: miért is kelek fel? (Persze az ébresztőóra nem számít oknak, a meghallá- sa egyfajta kötelesség, hogy el ne késsek az adott helyről.) Elő­ször nem jutott eszembe semmi, ami eléggé elszomorított. Ezek szerint nincs semmi értelme a felkelésnek? Hogy nincs semmi célom, amiért várjam a reggele­ket? Na nem! Olyan nem létezik, hogy valaki annyira elveszett le­gyen, hogy ne legyen értelme fel­kelnie. Szerintem egy sima is­kolába menetelben is lehet vala­mi jót találni... Nem, nem vagyok őrült! Ész­revettem, hogy ha készülök egy tantárgyra, ami következő nap vár rám, legyen egy dolgozat vagy egy kiselőadás, akkor sok­kal több kedvem van bemenni az iskolába. Szinte már várom a megpróbáltatást. Hogyan fo­gok megfelelni, elég lesz-e a ké­szülésbe befektetett energia? De vegyünk egy másik példát. Van a kirándulások előtti izga­lom, amikor már csak az indu­lás pillanatát várjuk, és nem tu­dunk elaludni sem. Ezek után pedig alig tudunk reggel felkel­ni. Érdekesen működik ez. Nem is beszélve a vizsgák vagy egyéb nagy megméretés előtt való elalvásról. Egyszóval, mielőtt lefek­szünk, érdemes egy mondat­jaj, de jót aludtam..! A vidám ébredés meghatározzaa napunkat, sőt az életünket is! ban eldönteni, hogy reggel mi­lyen hangulatban szeretnénk felkelni. Ezt a reggeli ébresztő hangja is meghatározza. Példá­ul, amikor elkezdődött a tanév, beállítottam egy nemrég történt eseményre emlékeztető zene­számot. Emiatt minden reggel boldogan keltem fel, mert az ju­tott eszembe. Utána egy másik érzést üzenő zenére keltem... Nem fölösleges dolog kitalál­ni egy okot, amiért reggel kinyit­juk a szemünket és felegyenese­dünk az ágyból. Egy idő után, ha ez nincs meg, nem csoda, hogy valaki nem lát értelmet semmi­ben, így még az életében sem. Sajnos rengetegen vannak így. De nem szabad hagyni, hogy csak úgy Nyolcvan országban járt kutatásai kapcsán Brian TRACY (1944. november 27.) az Egyesült Államok­ban és Nyugat-Európában a legismertebb menedzser-ok­tató, üzleti körökben keresett előadó, konzulens és író. Négy nyelven beszél, rendelkezik a legmagasabb nemzet­közi üzleti diplomával (MBA). Munkája, kutatásai kap csán több mint 80 országban járt, több mint 30 ezer órát töltött el többek között a pszichológia, a közgazdaság- tan, az üzlet és a történelem tanulmányozásával. Afriká­ban együtt dolgozott Albert Schweitzerrel. egy semmiből jött érzés eldöntse, hogy milyen napunk lesz. A barátom, aki a fent említett előadást javasolta, így felelt a fenti kérdésre: „Mert szere­tek élni. Nem tudom mi­lyen a halál, és minél később szeretném megtapasztalni, ezért kelek fel reggelente. Nem kínlód­va kelek fel, mert arra gondolok, hátha törté­nik y$lem valami csodá­ul latos, tehet, megtalál a szerelem, vagy kedves lesz valaki velem.” Na, j ezek után te miért kelsz fel í minden reggel? 99 Ot sorban, csak szebben... Alvilágban hercegnő, itt már csak romlott ő. Minden éjjel másnál reggel, mire a nap újra felkel, árnyék lesz, tűnő. CHELLE evezzetek! Ebben az évben is víz­re bocsátottuk a ladikunkat... Az Új Néplap-lapcsalád ki­adója hetedik alkalommal hirdette meg a Ladik, vagyis Lapot a diákoknak elnevezé­sű médiavetélkedőt 7. és 8. osztályos diákoknak. A ver­seny első fordulójának kér­déseit már megkaptátok! Ké­rünk titeket, figyelmesen ol­vassátok el a feladatokat, minden részletre figyeljetek, hogy a megoldás gyorsan, zökkenőmentesen menjen, és minél több pontot gyűjtse- tek... Minden pont sokat ér, előfordulhat, hogy a végén csak egy-két pont dönt. A megméretés három for­dulóból áll majd, ezt követi a megyei, majd az országos döntő, melyet a Tolna megyei Bonyhádon rendezünk jövő júniusban! Ladikosok, for­gassátok az Új Néplapot, vár­juk a feladatlapokat! Ha kérdésetek, észrevéte­letek van, írjatok, hívjatok: ladik@ujneplap.hu, 56/516- 747,56/516-704. LADIK-TEAM És rájövünk, hogy az élet értelmetlenül értelmes... Véletlenek... Megmagyaráz- hatatlanok, de idővel el­nyerik értelmüket. Elfo­gadjuk például, hogy | nem véletlen, hová szü- lettünk, hogy milyen §§P' nyelvet beszélünk, ki­ket választunk magunk mellé barátnak, kivel oszt­juk meg szívünk dobbanását. Megértjük, miért szúrnak hátba azok az emberek, akikről azt gondoltuk, hogy a barátaink, miért hagy min­ket egyedül szívünk másik része, hogy miért omlik ösz- sze oly sok álmunk. Tehát igaz a mondás, miszerint „Nincsenek véletlenek!”, mi­vel idővel értelmet nyernek, hogy miért alakította utunkat pont ilyen formában a sors. A sors olyan mint egy edző, egy rideg, akaratos, olykor pedig nyájas, barátságos és becses. Életünket fejezetekre osztva terelgeti, vannak jó és rossz fejezetek, el kell foga­dunk. Gondoljunk bele: ha nem történne semmi rossz velünk, nem tudnánk értékel­ni a jót, mivel csupa jó dolog­gal lennénk körülvéve, így megszokottá válna létezé­sünk. Azok az emberek aki­ket eltaszít valamié zűrzavar tőlünk, nem részei a sor­sunknak, csak egy fejezet­nek mondható életünkben, ahol tanulni tudtunk és ami­ből vizsgát tettünk. Életünk egy küzdelem, tudo­másul kell vennünk a saját sorsunk akaratát, át kell ad­nunk magunkat, meg kell hajolni előtte, bármilyen ne­héz is a rossz pillanat, és bárhogy is szeretnénk meg­szabadulni tőle. A világ egy igen-igen bonyo­lult hely, de ha elég türelme­sek vagyunk megértjük a „véletlenek” mozgató erejét a történések alakításában. NÉGYESI DALMA Csodálatos a nyelvünk, s csak a miénk beszéljünk! Egy tizenéves fiú megfontolandó gondolatai magyarul a magyarról A magyar nyelv szép, kifejező es választékos. Ezen nincs mit „csú­fítani”. Amint megláttam a nap­világot, rögtön ezen a nyelven szóltak hozzám, ezen a nyelven fogalmazódtak meg bennem a legszebb és a kevésbé szép gon­dolatok. Már ugyanúgy a részem, mint a karom vagy a lábam. Egy­szerűen nem tudom elfelejteni. Mondjuk szép is lenne, ha el­felejteném, és egy nap úgy kel­nék föl, hogy képtelen vagyok bosszankodni, örülni vagy ne­mes egyszerűséggel odabökni a macskának az ajtóba, hogy húz­za el onnan a hátsószerkezetét, mert roppant mód zavar, hogy másodpercenként az utamba te­kereg, mint egy eszét vesztett, Ha érted ezt a szö­veget, akkor tudsz mag) árul, ez a Kifejező nyelv pedig egész életedben ve­led lesz. flúgos kígyó. Nem ordíthatnám teli torokból, amikor rohanok a medence felé, hogy „Vigyázza­tok, gyerekek, jön a bomba!”. Nem tudnám elmondani azt, hogy mit érzek. Jobban belegon­dolva nem csák számomra, de mindenkinek nagy adomány a magyar nyelv, noha gyakorta hallani a panaszt, hogy kis nép kis nyelve. Képzeljük csak el, ha az ellenőr hirtelen elfelejtene magyarul, amikor büntet. Meg­lehetősen komikus lenne, vi­szont hosszabb távon elég tragi­kus (az ellenőr részéről). Valahol azt olvastam, hogy „Szép a magyar nyelv, s a mi­énk.” Ehhez annyit mondanék, hogy valóban a miénk, ebből kö­vetkezően a mi feladatunk gaz­dálkodni vele, ha tetszik, ha nem. Utálod tanulni a magyart? Minek az? Szerinted én szeretem tanul­ni a geometriai összefüggéseket? Hát minek az? A válaszom, hogy pont azért kell a magyar, mint a matek. Persze az már más kér­dés, hogy kinek mire lesz szük­sége az életben, de annyi biztos, hogy ha érted ezt a szöveget, az nagy valószínűséggel azt jelenti, hogy tudsz magyarul, ami azt vonja maga után, hogy amíg fel nem dobod a bizonyost (a talpad), addig mindig veled lesz. Használd fel ügyesen, élj vele és fedezd fel, hogy az unokád is kiabálhassa majd egy koncerten, hogy „Szevasz tata! Jól tolod! Zsír vagy!” vagy szidhassa a menzát, hogy „Már megint spenót!” és mondhassa majd neked azt, hogy „Igen, én is szeretlek.” SZABÓ NÁNDOR ZSOLT, 10. D, VKG Láthatatlan városok, visszaszámoló emberekf Azok a jó katasztrófafilmek, amelyek nem is a katasztrófára, hanem annak következményeire koncentrálnak. Nem akkor húzzuk össze magunkat a székben, amikor lecsap a szökőár, dől a torony - a másnapok, harmad­napok a félelmetesek, sok láthatatlan várossal, visszaszámoló emberrel. A Fertőzés című film története ön­magában nem arcul csapó. Egy csa­ládanya távol-keleti üzleti útjáról ha­zaérve rosszul lesz. Ő az első beteg: amerre járt, a fertőzés újabb gócai alakulnak ki. Előbb Távol-Keleten és az USA-ban, majd a világ egyre több pontján. Néhányan megpróbálnak gyorsabbnak lenni az ellenségnél, hogy életük kockáztatásával is ment­sék azt, aki menthető. Önfeláldozó orvosok küzdenek a vírussal, az üz­leti érdekekkel, a lelkes amatőrökkel, az idővel — szinte reménytelenül. Az ilyen típusú filmekben a „szinte” a kulcs. Ha nézőcsaloga­tás a cél, akkor előbb „nem telje­sen” lesz belőle, majd a végén hő­seink győznek, a betegség veszít. Jó lehet egy ilyen film is - de az talán még jobb, ha a fertőzés nem adja könnyen magát - és kivéte­lesen ennek örülünk. ■ F. Z. Az oldalt támogatja: i

Next

/
Oldalképek
Tartalom